A civil szervezetek és
a területfejlesztési politika

A civil szféra területfejlesztési intézményekkel való
együttműködésének tapasztalatai

 

Szerkesztő: Kovách Imre

 

Magyar Tudományos Akadémia
Politikai Tudományok Intézete
2005

 

© Kovách Imre et al, 2005

Minden jog fenntartva

 

Műhelytanulmányok 2005/4
Digitális archívum

 

Sorozatszerkesztő:
Szőgyi Lenke

 

Tárgyszavak:
civil társadalom, nonprofit szervezetek, területfejlesztés,
vidékfejlesztés, regionális kutatások, kistérségek

 

ISBN 963 7372 20 2 (PDF)

HU ISSN 1787-565X

 

Kiadja az MTA Politikai Tudományok Intézete
1014 Budapest, Országház u. 30.

Felelős kiadó: az MTA PTI igazgatója

Műszaki szerkesztő: Kovács Mariann




TARTALOM


1. Bevezetés
1.1. A civil szektor Magyarországon (Kelemen Eszter)
1.2. A területfejlesztésben működő civil szervezetek jogi és működési keretei (Nagy Ildikó)
2. Kistérségek összehasonlítása - adatok a kistérségekről (Kovách Imre)

3. A regisztrált civil szervezetek (Kovách Imre - Kristóf Luca)
3.1 A regisztráció területi megoszlása
3.2 A szervezetek
3.3 Bevételek, pályázatok, projektek
3.4 A szervezetek együttműködése
3.5 Részvétel a területfejlesztésben, a területfejlesztési rendszer megítélése
4. A nem regisztrált civil szervezetek (Kristóf Luca)
4.1 A nem regisztrált civil szervezetek területi megoszlása
4.2 A szervezetek
4.3 Bevételek, pályázatok, projektek
4.4 A szervezetek együttműködése
4.5 A civil szervezetek aktivitása és érdekképviselete
      4.5.1 Intézményrendszer és együttműködés
      4.5.2 A kistérség helyzete
      4.5.3 Vélemények a területfejlesztésről és az önkormányzatokról
5. Értékelés és összehasonlítás (Kovách Imre - Megyesi Boldizsár - Nagy Ildikó)

6. Civil szervezetek a kistérségi vidékfejlesztés megvalósításában (Csite András)
6.1 A vidékpolitika kívánt irányai
6.2 A vidékpolitika kívánt irányainak megvalósíthatósága
6.3 Civil szervezetek részvételi hajlandósága a vidékpolitikai feladatok elvégzésében
6.4 A vidékpolitikai célok fontosságának, megvalósíthatóságának és a civil szervezetek szerepvállalásának kapcsolata (faktorelemzés)
6.5 A vidékpolitikai célok megvalósítása és a civil szervezetek 4 csoportja
7. Civil szervezetek az európai területfejlesztésben (Kovách Imre, Eva Kucerova, Megyesi Boldizsár)
Az 1981-ben csatlakozó országok
Civil szervezetek és területfejlesztés Közép-Európában
Civil szervezetek a Cseh Köztársaság területfejlesztési rendszerében
Civil szervezetek Lengyelország területfejlesztési rendszerében
Civil szervezetek Szlovákia területfejlesztési rendszerében
8. A civil szervezetek részvétele a magyar területfejlesztésben (Kovách Imre)

9. Források

 


 

1. Bevezetés

 

Kelemen Eszter
1.1. A civil szektor Magyarországon

A hazai és nemzetközi szakirodalom széles köre foglalkozik a civil társadalom, valamint az annak részét képező civil szervezetek mibenlétének meghatározásával; a témához tartozó különböző fogalmak értelmezésével. Tanulmányunk elején ezért szükségszerű röviden kitérni arra, hogy ezen értelmezések közül mit értünk az általunk legtöbbet használt fogalmak alatt. Civil szervezetnek tekintjük a 2003. évi L. törvény 14. §-a alapján az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján alapított, jogi személyiséggel rendelkező társadalmi szervezeteket, szövetségeket (kivéve a pártokat, a munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezeteket, a biztosító egyesületeket és az egyházakat), valamint az 1959. évi IV. törvény alapján létrejött, jogi személyiséggel rendelkező alapítványokat (ide nem értve a közalapítványokat). Stilisztikai okokból a civil szervezettel szinonim módon használjuk a nonprofit és a nem-kormányzati szervezet elnevezést is. A civil szektor kifejezést szélesebb értelemben használjuk: ide értjük a nonprofit és egyéb nem kormányzati szervezeteket tekintet nélkül intézményi formájukra, vagyis például a civil szektorba tartozónak tekintjük a helyi (nem intézményesült, nem bejegyzett) népdalkört is. Végezetül civil társadalom alatt értjük a civil szektor tagjain túl a társadalom valamennyi tagját, személyek és szervezetek hálózatait, akik közösségi tevékenységekben vesznek részt, véleményt nyilvánítanak stb., azaz - Varga Tamás meghatározását átvéve - az állami és politikai szervezetektől (egyben a politikai pártoktól) függetlenül szerveződő, öntevékeny és autonóm társadalmat (Varga, 1999). A civil társadalom ugyanakkor nem azonos a magánszférával, ahogyan arra Kondorosi (1998) hívja fel a figyelmet: a civil társadalom önkéntes részvételen alapszik, fő funkciója pedig a közszféra és magánszféra közötti közvetítés.

A magyar civil társadalom hagyományai[1] az 1840-es évekre nyúlnak vissza - a nem kormányzati szervek szerepe a gazdasági és társadalmi életben már akkor is ismert és elismert volt a következő idézet tanúsága szerint: "Nálunk (...) a haza és a nemzet közérdekei is az egyesületi működés segedelmére szorulnak, s ha ebben nem találnak emeltyűt, örök mozdulatlanságra vannak kárhoztatva." (Lukács, 1847, idézi Kondorosi, 1998. 62.o.). A civil szféra kiegyezést követő időszakot jellemző virágzását a szocialista érában felülről irányítottság, kvázi önállóság váltotta fel, az önkéntes tűzoltó egyesületek, hagyományőrző csoportok révén az állam képes volt demobilizálni a társadalmi önszerveződést (Laskai, 1997). A Párt részéről csupán az 1980-as évek közepén-végén történt nyitás a civil szféra felé, amelynek szervezetei történelmi szerepet töltöttek be a rendszerváltás folyamatában, azáltal, hogy hozzájárultak a plurális politikai struktúra szervezeteinek létrehozásához (Kondorosi, 1998). Arató (1992) ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az ellenzéki civil mozgalmak rendszerváltás utáni párttá szerveződése és politikai hatalomra kerülése együtt járt e mozgalmak hatalomellenes, etikai jellegének csökkenésével. Az 1990-es évek elején még jellemző, hogy a civil szervezetek (elsősorban a zöldek) próbáltak beférkőzni a döntéshozatali folyamatokba - különösen a bős-nagymarosi vízi erőmű megépítése kapcsán. De ahogyan Kondorosi (1998) írja, az erős miniszterelnöki hatalom, a centralizáltság, majd az 1994-es évben megválasztott koalíció abszolút többsége a civil szektor politikai döntéshozásban betöltött szerepének beszűkülését, a civil szervezetek kulturális, oktatási és szociális tevékenységek felé fordulását eredményezte.

A harmadik szektor megerősödését, számbeli és minőségi fejlődését mindazonáltal nagymértékben segítették a törvényi háttér rendszerváltást követő változásai: az 1989. évi II. törvény az egyesülési jogról, valamint a hozzá kapcsolódó sokrétű szabályozás a nem kormányzati szervek alapításáról, működéséről, adózásáról stb.; az 1997. évi CLVI. törvény a közhasznú szervezetekről; valamint a 2003. évi L. törvény a Nemzeti Civil Alapprogramról. A felsorolt jogszabályok fokozatosan teremtették meg a civil szervezetek működésének feltételeit, finanszírozásuk és gazdálkodásuk szabályrendszerét, valamint döntési folyamatokba való bevonásuk lehetőségét. Míg a kilencvenes évek elején az alapításukat, tevékenységüket szabályozó általános keretrendszer kidolgozásán volt a hangsúly, 1997-ben a közfeladatok átvállalása, ellátása került előtérbe, a kormányzat 2003-ban megjelent civil stratégiája pedig már egyértelműen elismeri a civilek döntéshozatali folyamatban való részvételének fontosságát.[2] Ez utóbbira ad konkrét lehetőséget a 284/2004. kormányrendelet, amely a területfejlesztési tanácsok munkájába vonja be a térségi civil szervezeteket, s mint ilyen, jelen kutatásunk kiindulópontját képezi.[3]

A rendszerváltást követő gazdasági-társadalmi folyamatok, a törvényi szabályozás változásai nagy hatást gyakoroltak a hazai civil szektor méretére. A KSH felmérései szerint 1989-ről 1990-re a civil szervezetek száma csaknem megduplázódott, s a kilencvenes évtized első éveiben alig mérséklődött a tendencia: a nonprofit szervezetek számának növekedése 1992-ben kezdett lassulni (jórészt a szigorodó adóügyi és elszámolási szabályoknak köszönhetően), s 1999-ben érte el csúcspontját (1. ábra). A harmadik szektor ilyetén expanziója jól mutatja, hogy a társadalomban mindig is megvolt az igény az autonóm önszerveződés iránt. A civil szervezetek hirtelen számbeli növekedését ugyanakkor jelentős mértékben ösztönözték különböző külföldi szervezetek, EU-s intézmények pénzügyi támogatásai is, mint például a PHARE program.

1. ábra: A civil szervezetek számának alakulása (KSH, 2002)

A civil szektor bevételeinek változására elsősorban az adózási és gazdálkodási szabályok hatottak. A KSH adatai szerint 1993 és 2000 között a nem kormányzati szervezetek pénzügyi forrásai jelentősen átrendeződtek: az állami finanszírozás aránya csaknem másfélszeresére nőtt, hasonlóan az alaptevékenységből származó bevételéhez, míg a magánadományok és a gazdasági tevékenységből származó bevételek aránya lényegesen csökkent (2. ábra).

2. ábra: A civil szervezetek bevételi forrásai (KSH, 2002, valamint Kondorosi 1998)

Az állami finanszírozás növekedése is mutatja a hazai civil szektor jellegének a tevékenységi kör változása kapcsán még jobban érzékelhető változását. A korábbi EU tagországokat ugyanis a civil szektor magasabb arányú állami finanszírozása jellemzi, amit az ottani civil szervezetek jelentős segítő, közfeladatokat ellátó szerepe indokol - vagyis az állami finanszírozás a civilek közfunkciók terén vállalt munkája ellenértékének tekinthető. Az állami bevételek arányának növekedése hazánkban is ebbe az irányba mutat, de az állam törekvését a civilek közfeladatok ellátásába való bevonására az 1997-es közhasznúsági törvény teszi teljesen egyértelművé, hiszen az a jogi forma helyett a szervezetek tevékenységét tette a szabályozás (ezzel együtt a pénzügyi támogatás) alapjává (Harsányi, 2003).

Jól tükrözi mindezt a civil szervezetek fő tevékenységi körének változása. A KSH adatai szerint megállapítható, hogy 1993 és 2000 között némileg nőtt az oktatási és kutatási tevékenység, valamint az egészségügyi és szociális tevékenység aránya, bár a sport és szabadidős tevékenységek mindvégig megőrizték elsőségüket mint a civil szervezetek által választott fő tevékenység (3. ábra). Mindez azt mutatja, hogy bár nőtt azon civil szervezetek aránya, amelyek közfeladatokat látnak el, s így közös társadalmi szükségleteket elégítenek ki, a nem kormányzati szervezetek egy része jellemzően továbbra is egyéni igények közösségi keretek között történő kielégítését végzi.

3. ábra: A fő tevékenységek megoszlása (KSH, 2002, valamint Kondorosi, 1998)

Ugyan a 3. ábra az "egyéb" kategóriában, aggregáltan tartalmazza a terület- és településfejlesztésben résztvevő szervezetek arányát, témánk szempontjából ez különösen lényeges. A vizsgált időszakban ugyanis a terület- és településfejlesztés mint fő tevékenység aránya alig nőtt, mindvégig egy relatíve alacsony, 5%-os szint körül mozgott, még annak ellenére is, hogy 1990-től kezdődően jelentős változások zajlottak e tevékenység törvényi szabályozása, a magyar kormányzat terület- és vidékpolitikája, valamint az elérhető hazai és uniós források területén. A jelenséget magyarázhatják a városi és vidéki civil szervezetek között megfigyelhető szignifikáns különbségek, közülük is elsősorban a pénzügyi források eloszlása - Kondorosi (1998) alapján 1995-ben például a nem kormányzati szervek bevételeinek 60%-a koncentrálódott a fővárosban, s csupán 5%-a jutott a falvakba. Így pont azok a szervezetek küzdenek a leginkább pénzhiánnyal, melyek talán a legjobban rászorulnának a támogatásra - nevezetesen a vidéken működő, helyi társadalmat, infrastruktúrát fejleszteni szándékozók.

Végezetül említést érdemelnek még a civil szektor szervezetei, valamint a civil szféra és a köz- és magánszektor között kialakult hálózatok, kapcsolatok. Az első országos kiterjedésű nem kormányzati szervezetek a kilencvenes évek elején jelentek meg. A civilek már ekkor párbeszédet és együttműködést kezdeményeztek egymás között, s kialakították máig alapvető információs csatornáikat (portálokat, civil nyomtatott sajtót, rendszeresen szervezett konferenciákat stb.) - bár az elégtelen pénzügyi források miatt bizonyos fokig továbbra is megmaradtak egymás riválisának. Az elmúlt tizenöt év elegendő volt ahhoz is, hogy kialakuljon egy a nonprofit szektorra specializálódott tanácsadó réteg, amely válaszokat ad a menedzsment, marketing, szervezetfejlesztés, stb. terén felmerülő problémákra. Ugyanakkor legtöbbször pont a menedzseri és gazdálkodási ismeretek híján lévő, kisméretű, vidéki szervezetek azok, amelyek nem tudják megfizetni a tanácsadókat. Mindazonáltal, összefoglalva az elhangzottakat, arra a megállapításra juthatunk, hogy a magyarországi civil szféra elmúlt tizenöt évét jelentős fejlődés jellemezte, amelynek során megerősödött, s képessé vált közfeladatok átvállalására, döntéshozatali folyamatokban való aktív részvételre, s mint ilyen, a gazdasági, társadalmi, politikai élet lényeges aktoraként szükséges számon tartani szereplőit.

 

Nagy Ildikó
1.2. A területfejlesztésben működő civil szervezetek jogi és működési keretei

A területfejlesztés fogalmát és célját az 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről a következőképpen határozza meg: "az országra, valamint térségeire kiterjedő társadalmi, gazdasági és környezeti területi folyamatok figyelése, értékelése, a szükséges tervszerű beavatkozási irányok meghatározása, valamint rövid-, közép- és hosszú távú átfogó fejlesztési célok, koncepciók és intézkedések meghatározása, összehangolása és megvalósítása a fejlesztési programok keretében, érvényesítése az egyéb ágazati döntésekben". A területfejlesztés fő célja a gazdasági-társadalmi térszerkezet harmonikus fejlesztése és ezen belül a területfejlesztés stratégiai céljai a következők: a területi egyenlőtlenségek mérséklése, a Budapest központú térszerkezet oldása valamint az innováció térbeli terjedésének elősegítése. A hazai területfejlesztési politika legmagasabb szintű szabályozását a fent említett 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről rendezi. Ez a törvény a területfejlesztés és területrendezés fogalmi meghatározása mellett meghatározza a területfejlesztés alapvető céljait, intézményeit, működési kereteit és a területrendezés legfontosabb szabályait. A törvény tartalmazza a különböző fejlesztési szinteken működő fejlesztési tanácsok működésének módját és feladatkörét. Ezt kiegészítendő jelent meg a 244/2003. (XII. 18.) Kormányrendelet, amely a kistérségek megállapításának, lehatárolásának és megváltoztatásának rendjét tartalmazza és kijelöli a 168 statisztikai kistérség határát. A konkrét vizsgálatunk a 258/2004. (IX. 16.) Kormányrendeletben lefektetett civil egyeztető fórumok és a különböző fejlesztési tanácsok működésére és együttműködésére vonatkozik. A 2003. évi L. törvény a Nemzeti Civil Alapprogramról határozza meg azoknak a civil szervezeteknek a körét, akik bejelentkezhetnek az egyeztető fórumba.

Az 1996-os területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény rendelkezik a területfejlesztés intézményrendszerének létrehozásáról. A kutatásunk szempontjából jelentős intézmények feladatai az alábbiak alapján határozhatók meg:

Az Országos Területfejlesztési Tanács (OTT) részt vesz a területfejlesztési politika kialakításában és érvényesítésében, döntés-előkészítő, javaslattevő, véleményező és koordinációs feladatkörben.

Az OTT egy tárcaközi, koordinációs testület, amely a minisztériumok képviselőiből, a regionális fejlesztési tanácsok elnökeiből, valamint a fontosabb szakmai szervezetek képviselőiből áll. Feladata:

Regionális Fejlesztési Tanácsok (RFT) a hét tervezési-statisztikai régióban működnek. Egy-egy tanács feladata, hogy:

A megyei szintű területfejlesztési feladatok összehangolására Megyei Területfejlesztési Tanácsok (MTT) működnek. Feladata az alábbiak:

A kistérségi szintű területfejlesztési intézmények a Kistérségi Fejlesztési Tanácsok (KFT), feladatai a következőkben foglalhatók össze:

Ezek mellett működnek még a Térségi Fejlesztési Tanácsok (TFT), amelyek célzott területfejlesztési feladatokat látnak el.

A helyi társadalom fejlettségét tükrözi a civil szféra fejlettségének szintje, illetve a helyi társadalomban való jelenlétének mértéke. A civil társadalom területi megoszlásáról elmondható, hogy általában a nagyobb településeken és a megyeszékhelyeken találhatók civil szervezetek, amelyeknek mintegy kétharmada helyi szinten, egytizedük kistérségi és további egytizedük megyei szinten tevékenykedik. A civil szervezetek jelentős része részt vesz a térségi szintű fejlesztési és tervezési folyamatokban, hiszen a területfejlesztés vertikális együttműködésében a helyi érdekek és igények közvetítőjeként kulcsszerepet játszik a civil társadalom. A területfejlesztés és területrendezés komplex célja a területi egyenlőtlenségek csökkentése, az infrastrukturális hálózatok kiépítése valamint a környezeti adottságok figyelembevételével fejlesztési stratégiák, koncepciók, programok és tervek kidolgozása. A területfejlesztésben a vertikális együttműködés, azaz a különböző területi szintek összehangolt működése mellett a horizontális együttműködés is lényeges, azaz az egyes területi szinteken való kooperáció - akár államhatárokon átnyúlva is.

Vizsgálatunk a civil társadalom azon szegmensét tanulmányozza, amelynek 258/2004. (IX. 16.) Kormányrendelet alapján lehetőségük lenne arra, hogy részt vegyenek a különböző területi szinteken működő fejlesztési tanácsok munkáiban. Különbséget tettünk azok között a szervezetek között, akik élnek, és azok között, akik nem élnek ezzel a lehetőségükkel. A vizsgált jelenség jogi kereteit az alábbi törvények és rendeletek határozzák meg.

Az Európai Unió statisztikai besorolása alapján az országos területi szint képezi a NUTS- I statisztikai kategóriát. Ezen a szinten tevékenykedik az Országos Területfejlesztési Tanács, amely közreműködik a területfejlesztéssel és területrendezéssel kapcsolatos kormányzati feladatok ellátásában. Az Országos Területfejlesztési Tanács véleményező, döntés-előkészítő, javaslattevő jogát az országos és térségi szintű fejlesztési programok és stratégiák kialakulásánál gyakorolhatja. A 258/2004. (IX. 16.) Kormányrendelet értelmében az Országos Területfejlesztési Tanács tekintetében bármely országos társadalmi szervezetnek, az országos környezetvédelmi és természetvédelmi szervezetnek és a nők és férfiak esélyegyenlőségéért küzdő országos szervezeteknek a területfejlesztést érintő kérdések megtárgyalására vonatkozó szándéka kinyilvánításával bejelentkezhetnek az egyeztető Civil Fórumba. Az 1996-os területfejlesztési és területrendezési törvény alapján országos szervezetek azok, amelyek tevékenységüket legalább hét megyére kiterjedően végzik.

A területi besorolásban a régiók képviselik a NUTS-II szintet, ezen a szinten az országban szám szerint hét Regionális Fejlesztési Tanács működik. A regionális fejlesztési tanács feladatainak ellátásában együttműködik a kistérségi fejlesztési tanácsokkal, a megyei fejlesztési tanácsokkal, a térségi fejlesztési tanáccsal, a régió fejlesztésében közvetlenül és közvetve közreműködő területi államigazgatási szervekkel, a területi gazdasági kamarákkal, továbbá a régió területén működő társadalmi szervezetekkel. Az egyes régiók illetékességi területén a területfejlesztési, nők és férfiak esélyegyenlőtlenségéért küzdő szervezeteknek a területfejlesztést érintő kérdések megtárgyalására vonatkozó szándékuk kinyilvánításával bejelentkezhetnek a regionális egyeztető Civil Fórumba. A Regionális Fejlesztési Tanácsokhoz azok a szervezetek tartoznak, amelyek tevékenysége az adott régió megyéi közül legalább egy megyére kiterjed.

A Megyei Területfejlesztési Tanácsok a NUTS-III, azaz megyei szinten működnek az ország területén. A Megyei Területfejlesztési Tanács a megye területén összehangolja a kormányzat, a kistérségi fejlesztési tanácsok, az önkormányzatok és a gazdasági szervezetek fejlesztési elképzeléseit. Az egyes megyék területén működő területfejlesztési, környezetvédelmi, természetvédelmi társadalmi szervezetek és a nők és férfiak esélyegyenlőségéért küzdő szervezetek a területfejlesztést érintő kérdések megtárgyalására vonatkozó szándékuk kinyilvánításával bejelentkezhetnek a megyei szintű egyeztető Civil Fórumba. A Megyei Területfejlesztési Tanács munkájában azok a szervezetek vehetnek részt, amelyek tevékenységüket a megyében található kistérségek felére kiterjedően végzik.

A 244/2003. (XII. 18.) Kormányrendelet 1. § alapján 168 kistérség alkotja a NUTS-IV területi besorolási szintet Magyarországon. A kistérség területfejlesztési-statisztikai területi egység, amely a közigazgatás területi feladatainak ellátásához szükséges illetékességi területek megállapításának is alapja. A területfejlesztési-statisztikai kistérség földrajzilag összefüggő területi egység, amelyet a hozzá sorolt települések teljes közigazgatási területe alkot, továbbá amelynek határai e települések közigazgatási határai által meghatározottak. Egy település közigazgatási területe csak egy kistérségbe tartozhat. A kistérségek területe teljes mértékben és ismétlésmentesen lefedi az ország területét, és illeszkedik a területfejlesztési-statisztikai régió, a megye, valamint más kistérség határaihoz. A kistérségek területe, határa vagy más sajátossága nem érinti az önkormányzatok társulási szabadságát. Az 1996. évi XXI. területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény 10. § szerint a települési önkormányzatok képviselő-testületei megállapodással a települések összehangolt fejlesztése, közös területfejlesztési programok kialakítása, a fejlesztések megvalósítását szolgáló közös pénzalap létrehozása érdekében önálló jogi személyiséggel rendelkező területfejlesztési társulást hozhatnak létre. Az így létrehozott társulások tehát nem feltétlenül illeszkednek a statisztikai kistérségek határaihoz. Minden statisztikai kistérségben a területfejlesztési feladatok összehangolására, a kistérségi területfejlesztési koncepció elfogadására valamint közös területfejlesztési programok kialakítására Kistérségi Fejlesztési Tanácsok jöttek létre. A Kistérségi Fejlesztési Tanácshoz minden kistérségi szintű társadalmi szervezet bejelentkezhet, amely tevékenységét legalább a kistérség településeinek több mint felében vagy a népesség több mint felét jelentő településeken végzi.

Ugyancsak a 258/2004. (IX. 16.) Kormányrendelet fekteti le a Civil Fórumok működésének kereteit. Mivel a civil szervezetek jelentős része részt kíván venni a helyi, illetve térségi szintű döntések meghozatalánál illetve stratégiák kialakításánál a Kormányrendelet tulajdonképpen ennek teremtette meg az együttműködési kereteit, valamint a lehetőséget arra, hogy a civil érdekképviselet hatékonyabban működjön, azaz a civil érdekek megfogalmazásának és kinyilvánításának, az érdekegyeztetésben való részvételnek valamint az érdekérvényesítés megvalósításának intézményi keretei legyenek. Ez az intézményi keret a Civil Fórum, amely a különböző szintű területfejlesztési tanácsok működésében játszik szerepet. Az egyeztető fórum munkájában a bejelentkezett és nyilvántartásba vett szervezetek vesznek részt, és ezek a fórumok egy főt delegálhatnak az adott fejlesztési tanácsba. Az egyeztető Civil Fórum célja, hogy a civilek számára társadalmi részvételt biztosítson a területfejlesztést kérdések megvitatásánál és döntések meghozatalánál. A Civil Fórumokban regisztrált szervezetek jogosultak intézményesen javaslatokat tenni, és kezdeményezéssel élni. Az egyes szervezetek javaslattételi és kezdeményezési joga, az egyes programok, tervek és koncepciók tematikai összeállítására vonatkozik. A szervezetek döntéselőkésztésben és döntésben való részvételi jog arra vonatkozik, hogy a civil fórum delegáltja az adott fejlesztési tanács tanácskozásain teljes jogú tagként vehet részt a döntések előkészítésében. A véleményezési jog arra ad lehetőséget, hogy az egyes területfejlesztési stratégiákat, programokat, illetve azok szélesebb társadalmi következményeit hivatalosan véleményezzék. A tanácskozási jog keretén belül a szervezetek kezdeményezhetik tematikus fórumok összehívását meghatározott témában, valamint lehetőség nyílik konferenciákon a képviselt közösség véleményének megjelenítésére. Az információs együttműködéshez való jog pedig azt biztosítja, hogy a vertikális szinteknek megfelelő információk minden civil szervezet számára elérhetőek legyenek.

A 2003. évi L. Törvény a Nemzeti Civil Alapprogramról 14. §-a alapján civil szervezetnek tekintjük az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján létrejött, jogi személyiséggel bíró társadalmi szervezetet, szövetséget (kivéve a pártot, a munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetet, a biztosító egyesületet, valamint az egyházat), és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény alapján létrejött, jogi személyiséggel bíró alapítványt (ide nem értve a közalapítványt).

 

Kovách Imre

2. Kistérségek összehasonlítása - adatok a kistérségekről

2003-ban 61648 civil szervezet volt bejegyezve Magyarországon, amelyek jelentős többsége, 53226 szervezet, regisztrálható volt a területfejlesztési tanácsok mellett működő civil fórumokon történő részvételre. A kistérségek 89 százalékában a regisztrálható szervezetek aránya nyolcvan százalék feletti az összes civil szervezeten belül és mindössze a kistérségek 7 százaléka az, amelyről biztosan tudjuk, hogy az ott bejegyzett regisztrálható szervezetek aránya nyolcvan százalék alatti az összes civil szervezeten belül. A regisztrálható szervezetek nagy számának ellenére a tényleges bejegyzettség nagyon alacsony. Mindössze a kistérségek 17 százalékában haladja meg a regisztrálható szervezetek öt százalékát a bejegyzett szervezetek aránya.


2.1. táblázat A regisztrálható szervezetek az összes civil szervezet százalékában.

regisztrálható szervezetek az összes civil szervezet százalékában

a kistérségek száma, %

nincs adat

5

80 százalékig

7

80-90 százalék

71

90-100 %

18

Együtt

100


2.2. táblázat A regisztrált szervezetek az összes regisztrálható szervezet százalékában.

regisztrált szervezetek az összes regisztrálható szervezet százalékában

kistérségek száma, %

nincs adat

13

1 százalék alatt

21

1-2 % között

20

2-5 % között

28

5 % felett

17

Együtt

100


A regisztráltság arányának eloszlása a kistérségek között mozaikszerű, abban semmilyen domináns tendenciát sem lehet felfedezni. Minden fejlesztési nagyrégióban van néhány olyan kistérség, ahol a regisztrált civil szervezetek aránya meghaladja a regisztrálható szervezetek 5 százalékát. A bejegyezhető szervezetek közül 22395 alapítványi, míg 30 831 egyesületi formában működik.

A civil fórumokhoz történő bejegyeztetéssel az egyesületek éltek sokkal nagyobb arányban. A kérdőíves felvételünk mintájába került megkérdezett, regisztrált civil szervezetek 17%-a alapítvány, 73%-a egyesület.

A civil szervezetek leginkább szabadidős és sport tevékenységekkel, oktatással, szakmai érdekképviselettel és szociális ügyekkel foglalkoznak, ami részint érthetővé teszi, hogy miért alacsony a regisztráltak aránya, hiszen az előbb felsorolt tevékenységi területek nagyobb része nem kapcsolódik a területfejlesztéshez. A civil szervezetek valamivel több, mint öt százalékának (3699) a fő tevékenysége a terület - illetve településfejlesztés. A területfejlesztésben elsősorban rájuk lehet partnerként számítani, bár a regisztráltak tevékenységének a megoszlása szerint korántsem csak ezek a szervezetek regisztráltatták magukat. A településfejlesztéssel foglalkozó civil szervezetek relatívan magas távolmaradását a civil fórumokhoz történő regisztrálástól valószínűen jól magyarázza az a tény, hogy arányuk a kisfalvas térségekben magasabb. A kistelepülésen tevékenykedők pedig minden hazai és nemzetközi tapasztalat szerint is az informáltság és érdekérvényesítő képesség területén hátrányban vannak a nagyobb településeken tevékenykedőkhöz képest.


2.3 táblázat A civil szervezetek szervezeti formája kistérségenként

Kistérség

Alapítvány

Egyesület

A+E[4]

összesen[5]

regisztráltak

regisztrált CSZ az összes CSZ százalékában

regisztrálható CSZ az összes CSZ százalékában

Budapest

7 118

6 160

13278

15 733

nincs adat

nincs adat

nincs adat

BARANYA

 

 

 

 

 

 

 

Komlói

51

93

144

158

1

1 százalék alatt

90 - 100 %

Mohácsi

68

167

235

274

4

1-2 % között

80 -90 százalék

Sásdi

13

44

57

70

 

nincs adat

80 -90 százalék

Sellyei

25

47

72

87

1

1-2 % között

80 -90 százalék

Siklósi

40

118

158

191

2

1-2 % között

80 -90 százalék

Szigetvári

47

96

143

158

1

1 százalék alatt

90 - 100 %

Pécsi

548

673

1221

1 384

4

1 százalék alatt

nincs adat

Pécsváradi

12

45

57

67

1

1-2 % között

80 -90 százalék

Szentlőrinci

15

44

59

70

 

nincs adat

80 -90 százalék

BÁCS-KISKUN

 

 

 

 

 

 

 

Bajai

148

224

372

433

5

1-2 % között

80 -90 százalék

Bácsalmási

22

42

64

75

1

1-2 % között

80 -90 százalék

Kalocsai

69

147

216

247

6

2-5 % között

80 -90 százalék

Kecskeméti

398

462

860

1 007

7

1 százalék alatt

nincs adat

Kiskőrösi

70

147

217

259

2

1 százalék alatt

80 -90 százalék

Kiskunfélegyházai

73

111

184

210

4

2-5 % között

80 -90 százalék

Kiskunhalasi

81

152

233

265

3

1-2 % között

80 -90 százalék

Kiskunmajsai

26

51

77

87

4

5 % felett

80 -90 százalék

Kunszentmiklósi

48

82

130

155

4

2-5 % között

80 -90 százalék

Jánoshalmai

18

46

64

78

2

2-5 % között

80 -90 százalék

BÉKÉS

 

 

 

 

 

 

 

Békéscsabai

177

266

443

524

8

1-2 % között

80 -90 százalék

Mezőkovácsházai

30

101

131

170

0

1 százalék alatt

80 százalékig

Orosházai

121

151

272

302

3

1-2 % között

90 - 100 %

Sarkadi

21

81

102

114

2

1-2 % között

80 -90 százalék

Szarvasi

47

120

167

187

7

2-5 % között

80 -90 százalék

Szeghalomi

63

106

169

190

6

2-5 % között

80 -90 százalék

Békési

101

183

284

313

2

1 százalék alatt

90 - 100 %

Gyulai

121

181

302

338

5

1-2 % között

80 -90 százalék

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN

 

 

 

 

 

 

 

Miskolci

719

689

1408

1 613

1

1 százalék alatt

nincs adat

Edelényi

55

75

130

144

2

1-2 % között

90 - 100 %

Encsi

35

81

116

141

2

1-2 % között

80 -90 százalék

Kazincbarcikai

105

137

242

274

2

1 százalék alatt

80 -90 százalék

Mezőkövesdi

73

101

174

205

1

1 százalék alatt

80 -90 százalék

Ózdi

83

175

258

283

1

1 százalék alatt

90 - 100 %

Sárospataki

57

78

135

149

1

1 százalék alatt

90 - 100 %

Sátoraljaújhelyi

65

70

135

150

5

2-5 % között

80 -90 százalék

Szerencsi

63

91

154

184

1

1 százalék alatt

80 -90 százalék

Szikszói

26

37

63

82

2

2-5 % között

80 százalékig

Tiszaújvárosi

60

88

148

171

1

1 százalék alatt

80 -90 százalék

Abaúj-Hegyközi

36

53

89

104

3

2-5 % között

80 -90 százalék

Bodrogközi

20

36

56

66

 

nincs adat

80 -90 százalék

Mezőcsáti

15

29

44

50

 

nincs adat

80 -90 százalék

Tokaji

21

51

72

93

1

1-2 % között

80 százalékig

CSONGRÁD

 

 

 

 

 

 

 

Csongrádi

27

62

89

99

4

2-5 % között

80 -90 százalék

Hódmezővásárhelyi

126

163

289

329

8

2-5 % között

80 -90 százalék

Kisteleki

15

42

57

74

5

5 % felett

80 százalékig

Makói

49

120

169

206

12

5 % felett

80 -90 százalék

Mórahalomi

22

91

113

157

12

5 % felett

80 százalékig

Szegedi

545

683

1228

1 405

17

1-2 % között

nincs adat

Szentesi

72

99

171

201

1

1 százalék alatt

80 -90 százalék

FEJÉR

 

 

 

 

 

 

 

Bicskei

32

102

134

169

2

1-2 % között

80 százalékig

Dunaújvárosi

110

155

265

320

13

2-5 % között

80 -90 százalék

Enyingi

14

41

55

66

4

5 % felett

80 -90 százalék

Gárdonyi

43

65

108

122

4

2-5 % között

80 -90 százalék

Móri

41

81

122

148

4

2-5 % között

80 -90 százalék

Sárbogárdi

23

61

84

94

3

2-5 % között

80 -90 százalék

Székesfehérvári

249

444

693

827

9

1-2 % között

80 -90 százalék

Abai

13

58

71

83

1

1-2 % között

80 -90 százalék

Adonyi

15

43

58

70

4

5 % felett

80 -90 százalék

Ercsi

38

50

88

96

4

2-5 % között

90 - 100 %

GYŐR-MOSON-SOPRON

 

 

 

 

 

 

 

Csornai

40

117

157

179

2

1-2 % között

80 -90 százalék

Győri

337

521

858

1 001

15

1-2 % között

nincs adat

Kapuvári

38

58

96

114

2

2-5 % között

80 -90 százalék

Mosonmagyaróvári

136

216

352

385

2

1 százalék alatt

90 - 100 %

Sopron-Fertődi

211

310

521

573

2

1 százalék alatt

90 - 100 %

Téti

18

54

72

82

2

2-5 % között

80 -90 százalék

Pannonhalmai

34

39

73

84

3

2-5 % között

80 -90 százalék

HAJDÚ-BIHAR

 

 

 

 

 

 

 

Balmazújvárosi

33

72

105

122

2

1-2 % között

80 -90 százalék

Berettyóújfalui

98

139

237

275

3

1-2 % között

80 -90 százalék

Debreceni

703

665

1368

1 509

 

nincs adat

nincs adat

Hajdúböszörményi

102

158

260

279

11

2-5 % között

90 - 100 %

Hajdúszoboszlói

50

79

129

151

2

1-2 % között

80 -90 százalék

Polgári

13

25

38

46

2

5 % felett

80 -90 százalék

Püspökladányi

65

120

185

212

2

1-2 % között

80 -90 százalék

Derecske-Létavértesi

38

102

140

168

1

1 százalék alatt

80 -90 százalék

Hajdúhadházi

47

86

133

147

1

1 százalék alatt

90 - 100 %

HEVES

 

 

 

 

 

 

 

Egri

276

339

615

713

9

1-2 % között

80 -90 százalék

Hevesi

46

82

128

145

6

2-5 % között

80 -90 százalék

Füzesabonyi

49

94

143

165

6

2-5 % között

80 -90 százalék

Gyöngyösi

163

245

408

480

7

1-2 % között

80 -90 százalék

Hatvani

76

115

191

219

5

2-5 % között

80 -90 százalék

Pétervásárai

27

77

104

121

3

2-5 % között

80 -90 százalék

Bélapátfalvai

14

44

58

67

6

5 % felett

80 -90 százalék

KOMÁROM-ESZTERGOM

 

 

 

 

 

 

 

Dorogi

48

98

146

167

8

5 % felett

80 -90 százalék

Esztergomi

131

150

281

324

11

2-5 % között

80 -90 százalék

Kisbéri

24

67

91

113

7

5 % felett

80 -90 százalék

Komáromi

64

98

162

190

8

2-5 % között

80 -90 százalék

Oroszlányi

49

61

110

127

8

5 % felett

80 -90 százalék

Tatai

96

129

225

268

13

5 % felett

80 -90 százalék

Tatabányai

159

268

427

489

23

5 % felett

80-90 százalék

NÓGRÁD

 

 

 

 

 

 

 

Balassagyarmati

91

133

224

253

7

2-5 % között

80-90 százalék

Bátonyterenyei

16

61

77

94

1

1-2 % között

80 -90 százalék

Pásztói

49

100

149

159

 

nincs adat

90 - 100 %

Rétsági

36

67

103

118

1

1 százalék alatt

80 -90 százalék

Salgótarjáni

104

247

351

395

4

1-2 % között

80 -90 százalék

Szécsényi

34

59

93

108

2

2-5 % között

80 -90 százalék

PEST

 

 

 

 

 

 

 

Aszódi

38

79

117

127

 

nincs adat

90 - 100 %

Ceglédi

207

228

435

490

 

nincs adat

80 -90 százalék

Dabasi

48

82

130

153

 

nincs adat

80 -90 százalék

Gödöllői

200

282

482

568

 

nincs adat

80 -90 százalék

Monori

97

152

249

287

 

nincs adat

80 -90 százalék

Nagykátai

49

116

165

182

 

nincs adat

90 - 100 %

Ráckevei

178

305

483

541

 

nincs adat

80 -90 százalék

Szobi

22

47

69

81

1

1-2 % között

80 -90 százalék

Váci

162

199

361

408

1

1 százalék alatt

80 -90 százalék

Budaörsi

287

380

667

748

1

1 százalék alatt

80 -90 százalék

Dunakeszi

123

162

285

304

 

nincs adat

90 - 100 %

Gyáli

73

132

205

237

1

1 százalék alatt

80 -90 százalék

Pilisvörösvári

222

276

498

551

1

1 százalék alatt

90 - 100 %

Szentendrei

198

307

505

558

2

1 százalék alatt

90 - 100 %

Veresegyházi

53

65

118

128

 

nincs adat

90 - 100 %

SOMOGY

 

 

 

 

 

 

 

Barcsi

30

98

128

139

7

5 % felett

90 - 100 %

Csurgói

34

75

109

121

5

2-5 % között

90 - 100 %

Fonyódi

53

142

195

223

5

2-5 % között

80 -90 százalék

Kaposvári

296

568

864

1 016

7

1 százalék alatt

nincs adat

Lengyeltóti

15

38

53

64

3

5 % felett

80 -90 százalék

Marcali

45

109

154

196

7

2-5 % között

80 százalékig

Nagyatádi

39

112

151

168

10

5 % felett

80 -90 százalék

Siófoki

77

168

245

276

6

2-5 % között

80 -90 százalék

Tabi

16

70

86

117

5

5 % felett

80 százalékig

Balatonföldvári

27

54

81

96

2

2-5 % között

80 -90 százalék

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG

 

 

 

 

 

 

 

Baktalórántházai

21

54

75

97

5

5 % felett

80 százalékig

Csengeri

10

42

52

65

6

5 % felett

80 százalékig

Fehérgyarmati

43

105

148

173

6

2-5 % között

80 -90 százalék

Kisvárdai

77

134

211

242

10

2-5 % között

80 -90 százalék

Mátészalkai

71

132

203

247

7

2-5 % között

80 -90 százalék

Nagykállói

46

122

168

188

6

2-5 % között

80 -90 százalék

Nyírbátori

40

103

143

169

6

2-5 % között

80 -90 százalék

Nyíregyházai

322

487

809

919

20

2-5 % között

80 -90 százalék

Tiszavasvári

34

86

120

151

7

5 % felett

80 százalékig

Vásárosnaményi

31

78

109

135

9

5 % felett

80 -90 százalék

Ibrány-Nagyhalászi

35

97

132

151

9

5 % felett

80 -90 százalék

JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK

 

 

 

 

 

 

 

Jászberényi

133

194

327

367

3

1 százalék alatt

80 -90 százalék

Karcagi

97

89

186

204

1

1 százalék alatt

90 - 100 %

Kunszentmártoni

51

95

146

160

1

1 százalék alatt

90 - 100 %

Szolnoki

238

398

636

753

3

1 százalék alatt

80 -90 százalék

Tiszafüredi

79

92

171

203

2

1-2 % között

80 -90 százalék

Törökszentmiklósi

58

90

148

160

1

1 százalék alatt

90 - 100 %

Mezőtúri

52

74

126

138

3

2-5 % között

90-100 %

TOLNA

 

 

 

 

 

 

 

Bonyhádi

39

120

159

175

3

1-2 % között

90-100 %

Dombóvári

44

80

124

148

2

1-2 % között

80 -90 százalék

Paksi

99

177

276

318

2

1 százalék alatt

80 -90 százalék

Szekszárdi

192

382

574

664

12

2-5 % között

80 -90 százalék

Tamási

62

132

194

228

4

2-5 % között

80 -90 százalék

VAS

 

 

 

 

 

 

 

Celldömölki

60

77

137

155

3

2-5 % között

80 -90 százalék

Csepregi

16

49

65

76

4

5 % felett

80 -90 százalék

Körmendi

28

92

120

133

4

2-5 % között

90 - 100 %

Kőszegi

28

78

106

118

6

5 % felett

80 -90 százalék

Őriszentpéteri

11

58

69

75

5

5 % felett

90 - 100 %

Sárvári

59

116

175

196

3

1-2 % között

80 -90 százalék

Szentgotthárdi

20

64

84

100

4

2-5 % között

80 -90 százalék

Szombathelyi

229

485

714

820

5

1 százalék alatt

80 -90 százalék

Vasvári

10

62

72

82

6

5 % felett

80 -90 százalék

VESZPRÉM

 

 

 

 

 

 

 

Ajkai

94

184

278

303

1

1 százalék alatt

90 - 100 %

Balatonalmádi

65

139

204

230

 

nincs adat

80 -90 százalék

Balatonfüredi

69

147

216

268

 

nincs adat

80 -90 százalék

Pápai

131

171

302

339

2

1 százalék alatt

80 -90 százalék

Sümegi

25

54

79

94

 

nincs adat

80 -90 százalék

Tapolcai

111

159

270

326

 

nincs adat

80 -90 százalék

Várpalotai

55

82

137

159

 

nincs adat

80 -90 százalék

Veszprémi

292

375

667

782

3

1 százalék alatt

80 -90 százalék

Zirci

55

84

139

151

 

nincs adat

90 - 100 %

ZALA

 

 

 

 

 

 

 

Keszthely-Hévízi

123

205

328

382

10

2-5 % között

80 -90 százalék

Lenti

35

91

126

147

11

5 % felett

80 -90 százalék

Letenyei

25

66

91

104

5

5 % felett

80 -90 százalék

Nagykanizsai

147

294

441

501

10

2-5 % között

80 -90 százalék

Zalaegerszegi

258

450

708

807

12

1-2 % között

80 -90 százalék

Zalaszentgróti

33

54

87

103

8

5 % felett

80 -90 százalék

Összesen

22 395

30 831

53226

61 648

696

 

 


2.4 táblázat: A kistérségekben működő civil szervezetek fontosabb tevékenységi körei

Kistérség

Kultúra

Vallás

Sport

Szabadidő

Oktatás

Egészségügy

Szociális ellátás

Település-
fejlesztés

Szakmai, gazdasági érdek-képviselet

EGYÉB

Budapest

2 097

590

1 363

1 856

2 004

1 062

1 735

354

1 488

4836

BARANYA

                   

Komlói

24

3

20

28

17

3

16

21

3

29

Mohácsi

39

1

33

45

25

4

32

27

17

56

Sásdi

10

1

4

11

4

3

5

15

4

17

Sellyei

7

3

8

23

10

1

6

13

9

11

Siklósi

22

7

25

31

17

5

14

18

14

50

Szigetvári

23

2

25

38

21

3

9

14

4

24

Pécsi

174

39

152

235

192

90

135

66

71

359

Pécsváradi

14

0

6

7

6

1

5

10

4

15

Szentlőrinci

6

1

11

17

5

1

5

15

4

7

BÁCS-KISKUN

                   

Bajai

50

13

62

82

62

22

40

15

42

80

Bácsalmási

7

0

9

14

13

1

9

3

6

14

Kalocsai

27

10

38

44

29

1

18

15

19

57

Kecskeméti

89

25

141

145

156

47

97

43

97

239

Kiskőrösi

21

10

46

49

25

1

21

16

31

50

Kiskunfélegyházai

16

5

28

46

36

4

25

11

11

37

Kiskunhalasi

34

7

44

51

32

14

23

16

15

50

Kiskunmajsai

9

3

11

17

11

1

3

8

7

21

Kunszentmiklósi

10

3

18

33

23

3

9

10

15

37

Jánoshalmai

8

2

11

19

10

0

6

2

9

13

BÉKÉS

                   

Békéscsabai

44

3

70

107

87

16

52

16

58

90

Mezőkovácsházai

10

1

23

36

14

7

22

14

14

37

Orosházai

30

5

38

58

48

10

35

18

19

56

Sarkadi

10

3

12

27

12

2

7

13

5

28

Szarvasi

22

4

32

41

14

5

12

7

13

46

Szeghalomi

19

5

10

44

31

3

21

19

14

32

Békési

24

10

45

80

45

10

37

13

15

54

Gyulai

34

9

43

68

38

19

40

16

20

79

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN

                   

Miskolci

118

76

195

248

287

102

157

82

130

396

Edelényi

8

6

25

13

18

3

11

32

4

33

Encsi

6

4

20

14

9

2

16

13

11

52

Kazincbarcikai

20

10

48

38

45

10

20

30

17

56

Mezőkövesdi

26

9

24

27

36

8

15

14

13

50

Ózdi

16

7

41

45

33

4

23

34

9

82

Sárospataki

13

6

24

24

26

2

14

16

8

24

Sátoraljaújhelyi

24

6

18

18

25

4

11

12

7

35

Szerencsi

20

11

22

22

20

3

16

19

14

51

Szikszói

2

6

15

7

9

1

3

10

7

29

Tiszaújvárosi

13

5

34

29

23

7

22

15

12

23

Abaúj-Hegyközi

7

4

9

8

12

0

7

20

2

39

Bodrogközi

6

1

13

5

9

0

5

4

3

21

Mezőcsáti

2

1

8

11

9

1

1

7

3

9

Tokaji

8

4

9

14

10

1

6

11

11

24

CSONGRÁD

                   

Csongrádi

11

1

13

26

11

3

13

6

6

13

Hódmezővásárhelyi

41

6

51

45

61

16

37

13

22

59

Kisteleki

7

1

7

12

11

3

6

4

9

18

Makói

22

0

30

37

30

4

17

25

14

31

Mórahalomi

7

0

18

26

14

3

13

18

22

39

Szegedi

148

28

149

222

278

99

106

62

94

346

Szentesi

14

3

33

42

35

9

20

11

20

26

FEJÉR

                   

Bicskei

19

5

29

30

16

3

8

15

12

40

Dunaújvárosi

22

6

51

49

49

18

34

21

23

71

Enyingi

4

2

10

13

8

1

6

9

4

12

Gárdonyi

10

2

21

23

14

4

9

7

6

32

Móri

13

2

20

23

25

3

7

15

13

32

Sárbogárdi

6

6

11

25

16

1

3

12

3

18

Székesfehérvári

71

21

123

146

122

44

77

26

77

185

Abai

3

1

9

32

11

0

3

8

8

9

Adonyi

6

2

11

16

7

1

4

10

1

15

Ercsi

9

2

14

17

10

2

10

12

3

21

GYŐR-MOSON-SOPRON

                   

Csornai

16

3

32

39

18

3

7

11

13

43

Győri

97

28

137

186

134

60

104

44

86

213

Kapuvári

11

2

24

22

15

5

6

7

9

20

Mosonmagyaróvári

34

11

43

82

61

6

27

41

17

80

Sopron-Fertődi

67

12

89

100

90

26

48

22

31

126

Téti

3

3

22

10

7

1

4

6

7

23

Pannonhalmai

11

3

18

6

15

3

7

6

5

16

HAJDÚ-BIHAR

                   

Balmazújvárosi

11

4

17

22

15

2

9

11

9

28

Berettyóújfalui

21

9

27

50

42

11

19

45

16

55

Debreceni

163

56

157

203

264

127

149

51

87

435

Hajdúböszörményi

26

6

37

50

56

8

29

23

7

51

Hajdúszoboszlói

21

6

19

19

23

2

14

13

14

28

Polgári

0

0

6

8

5

0

4

9

5

9

Püspökladányi

28

6

28

32

34

3

10

20

18

42

Derecske-Létavértesi

14

7

17

26

18

4

12

23

8

50

Hajdúhadházi

5

6

22

20

23

2

17

18

7

35

HEVES

                   

Egri

84

15

105

113

105

34

73

32

57

144

Hevesi

13

2

19

27

20

2

7

17

6

36

Füzesabonyi

8

3

20

34

23

4

10

15

13

42

Gyöngyösi

33

7

81

85

76

16

31

25

49

100

Hatvani

15

5

35

38

35

7

17

21

19

39

Pétervásárai

12

2

25

25

10

4

5

11

4

29

Bélapátfalvai

8

4

13

13

1

0

5

9

4

14

KOMÁROM-ESZTERGOM

                   

Dorogi

12

4

29

30

28

3

12

20

7

29

Esztergomi

44

15

46

48

49

12

26

22

16

73

Kisbéri

7

3

18

24

10

3

4

15

10

25

Komáromi

16

3

23

47

35

4

14

14

12

29

Oroszlányi

11

4

19

26

20

2

10

6

12

23

Tatai

27

5

40

53

51

7

16

19

19

43

Tatabányai

61

11

72

93

54

18

53

37

33

86

NÓGRÁD

                   

Balassagyarmati

30

7

43

37

42

13

14

28

15

44

Bátonyterenyei

8

1

15

22

6

2

4

13

4

22

Pásztói

12

10

34

35

16

1

4

19

5

34

Rétsági

6

6

23

22

16

6

5

8

5

33

Salgótarjáni

33

7

70

75

42

11

35

32

16

92

Szécsényi

10

3

14

22

7

1

8

15

6

26

PEST

                   

Aszódi

14

5

20

25

15

0

11

11

5

26

Ceglédi

39

21

72

87

90

15

45

30

27

100

Dabasi

16

2

25

35

20

2

8

15

8

26

Gödöllői

66

20

64

92

87

23

48

39

36

136

Monori

26

15

33

49

45

10

22

23

15

74

Nagykátai

21

4

23

33

23

5

16

13

9

44

Ráckevei

51

21

86

102

58

22

50

42

26

126

Szobi

8

3

14

19

4

0

2

15

4

15

Váci

50

20

63

72

51

19

31

30

19

92

Budaörsi

82

41

95

133

92

29

80

44

51

171

Dunakeszi

21

13

52

61

40

10

26

21

10

73

Gyáli

25

10

31

42

36

7

21

18

15

49

Pilisvörösvári

87

33

45

64

83

20

46

51

18

157

Szentendrei

84

18

66

112

68

24

43

45

12

128

Veresegyházi

8

8

16

27

18

6

13

12

4

30

SOMOGY

                   

Barcsi

8

2

14

43

14

3

5

10

6

39

Csurgói

14

3

20

18

20

3

3

12

10

24

Fonyódi

20

3

30

60

19

7

10

19

20

45

Kaposvári

77

18

178

212

118

35

74

73

96

188

Lengyeltóti

3

1

12

9

8

1

2

5

6

19

Marcali

15

3

30

31

28

6

15

22

12

43

Nagyatádi

8

2

32

34

17

8

9

14

11

43

Siófoki

27

3

43

64

28

8

11

28

21

54

Tabi

10

4

14

22

8

0

4

18

15

26

Balatonföldvári

6

4

16

23

7

2

2

12

7

23

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG

                   

Baktalórántházai

2

3

20

12

7

1

12

18

4

22

Csengeri

5

2

14

15

6

0

4

5

2

14

Fehérgyarmati

8

3

41

27

19

4

9

18

10

41

Kisvárdai

9

9

45

36

43

7

17

18

14

60

Mátészalkai

28

8

34

36

32

7

23

23

18

53

Nagykállói

13

6

32

37

22

5

24

15

5

40

Nyírbátori

14

6

26

37

20

1

15

13

11

33

Nyíregyházai

89

22

101

185

148

49

117

30

50

199

Tiszavasvári

10

3

14

28

21

3

17

16

7

38

Vásárosnaményi

6

4

20

32

13

4

3

21

9

31

Ibrány-Nagyhalászi

10

7

19

30

16

2

16

15

9

36

JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK

                   

Jászberényi

40

10

53

62

55

4

28

25

28

76

Karcagi

27

6

25

25

43

7

20

12

11

41

Kunszentmártoni

8

6

20

32

24

4

8

9

8

51

Szolnoki

74

17

104

124

108

33

50

33

75

185

Tiszafüredi

14

6

20

39

40

7

13

14

17

46

Törökszentmiklósi

13

4

24

38

25

2

16

9

9

26

Mezőtúri

14

0

14

35

26

3

9

15

6

19

TOLNA

                   

Bonyhádi

27

2

36

30

15

3

10

14

11

32

Dombóvári

8

1

23

31

22

6

11

18

12

23

Paksi

42

9

38

53

45

13

24

15

20

81

Szekszárdi

90

11

88

127

75

32

59

38

50

137

Tamási

21

6

28

48

27

3

15

22

16

51

VAS

                   

Celldömölki

10

11

21

33

27

5

6

13

9

36

Csepregi

13

3

7

15

8

3

2

3

7

21

Körmendi

13

2

23

31

14

3

6

10

6

30

Kőszegi

21

5

17

15

9

1

12

9

4

31

Őriszentpéteri

5

3

12

11

4

1

1

6

3

33

Sárvári

26

6

33

32

20

5

16

11

10

48

Szentgotthárdi

11

5

16

14

9

1

1

5

8

36

Szombathelyi

95

23

141

148

100

48

49

49

63

175

Vasvári

8

3

12

16

8

0

1

7

5

25

VESZPRÉM

                   

Ajkai

41

3

41

50

37

16

28

30

16

60

Balatonalmádi

14

8

48

48

18

6

8

28

13

53

Balatonfüredi

27

8

32

58

18

5

11

30

32

60

Pápai

32

10

58

65

62

9

32

29

12

49

Sümegi

11

3

13

14

10

4

10

6

7

23

Tapolcai

32

10

30

56

32

16

22

37

32

85

Várpalotai

16

2

22

31

29

4

18

7

13

23

Veszprémi

94

17

93

139

96

28

92

55

61

152

Zirci

20

5

18

26

18

3

12

15

5

37

ZALA

                   

Keszthely-Hévízi

42

11

49

77

47

13

19

31

31

86

Lenti

11

3

28

30

14

2

6

20

7

31

Letenyei

14

4

14

21

5

3

5

7

8

30

Nagykanizsai

39

7

103

79

55

16

37

45

31

112

Zalaegerszegi

78

21

126

135

96

32

54

61

54

203

Zalaszentgróti

5

2

15

14

13

0

2

18

9

27

Összesen

6 596

1 891

7 777

10 049

8 340

2 803

5 525

3 699

4 578

15084

 

Kovách Imre - Kristóf Luca

3. A regisztrált civil szervezetek


3.1 A regisztráció területi megoszlása

Ebben a fejezetben a térségfejlesztési tanácsokhoz bejelentkezett civil szervezetek jellemzőit mutatjuk be. A szervezetek általános leírásán túl a fejezet elemzi a regisztrált szervezetek véleményét a területfejlesztési rendszer működéséről. A regisztrált civil szervezetek közül 343 került bele a kérdőíves felmérés mintájába. Nincs valóban pontos kimutatás a regisztrált civil szervezetek teljes számáról, de felelős intézményektől szerzett információ alapján valószínű, hogy a regisztrált szervezetek fele a felvétel mintájába került. A megkérdezett szervezetek területi megoszlása az alábbi 3.1.1 táblázaton látható:


3.1.1 táblázat Területi megoszlás

Nyugat-Magyarország

79

Közép-Dunántúl

57

Dél-Dunántúl

51

Közép-Magyarország

18

Észak-Magyarország

39

Észak-Alföld

26

Dél-Alföld

73


A 168 kistérség több mint feléből érkezett adat. Az egyes nagyobb régiók közül felvételünk adatai szerint a dunántúli régiókban sokkal nagyobb arányban regisztráltatták magukat a civil szervezetek, mint az ország más területein, ami részint összefügg azzal a ténnyel is, hogy ezekben a régiókban általában nagyobb a civil szervezetek száma is. A civilek regisztráltsága Közép-Magyarországon és az Észak-Alföldön a legalacsonyabb. A mintába került regisztrált civil szervezetek megoszlása a kistérségek társadalmi-gazdasági fejlettsége szerint a következő:


3.1.2 táblázat Kistérségek fejlettsége szerinti megoszlás

Kistérségek a mintában

Regisztrált civil szervezetek a mintában

fejlett

43%

közepes

35%

hátrányos helyzetű

22%


Sokkal kevesebb civil szervezet regisztráltatta magát a hátrányos helyzetű kistérségekből, amelynek okait a gyengébb humán tőkének, az információszerzés nehézségeinek és abban látjuk, hogy a társadalmi-gazdasági helyzet és a civil szervezetek gyakorisága közötti erős összefüggés miatt a hátrányos helyzetű kistérségekben sokkal kevesebb civil szervezet található (3.1.2 táblázat).


3.1.3 táblázat Civil ellátottság szerinti megoszlás

Kistérségek a mintában

Regisztrált civil szervezetek a mintában

Civil szervezetekkel jól ellátott

35%

Civil szervezetekkel közepesen ellátott

47%

Civil szervezetekkel rosszul ellátott

18%


A regisztrált civil szervezetek közül 35% működik a civil szervezetekkel jól ellátott kistérségekben, 47% a közepesen ellátottakban és 18% a rosszul ellátottakban (3.1.3 táblázat). A civil szervezetek elsősorban a Kistérségi Területfejlesztési Tanácsoknál regisztráltatták magukat (74 %) és a mintába került szervezetek legalább egyharmada több területfejlesztési tanácsnál is regisztrálva van. Feltűnő a térség más államaihoz hasonlítva, hogy viszonylag kevés civil szervezetet regisztráltak az Országos Területfejlesztési Tanácsnál (3.1.4 táblázat). A regisztrált szervezetek háromnegyede jól ismeri az érintett területfejlesztési tanács működését (3.1.5 diagram), amellyel szemben viszonylag kevesen (9%) nyilvánították ki elégedetlenségüket (3.1.6 diagram).


3.1.4 táblázat Regisztrációs szint szerinti megoszlás

Hol van regisztrálva?

Regisztrált civil szervezetek a mintában

Országos Területfejlesztési Tanács

4%

Regionális Területfejlesztési Tanács

27%

Megyei Területfejlesztési Tanács

38%

Kistérségi Területfejlesztési Tanács

74%


3.1.5 diagram Ismeri az érintett területfejlesztési tanács működését?


3.1.6 diagram Elégedett az érintett területfejlesztési tanács működésével?


3.2 A szervezetek

3.2.1 diagram A szervezet formája


A megkérdezett, regisztrált civil szervezetek 18%-a alapítvány, 72%-a egyesület, 5%-uk egyéb, ettől eltérő szervezeti formában működik, míg további öt százalékáról nincsenek információink (3.2.1 diagram).


3.2.2 táblázat A szervezet tevékenysége szerinti százalékos megoszlás

kulturális tevékenység

33%

településfejlesztési tevékenység

38%

jogvédő tevékenység

15%

nemzetközi tevékenység

17%

szakmai, gazdasági, érdekképviseleti tevékenység

26%

sporttevékenység

20%

szabadidős és hobbitevékenység

28%

oktatási tevékenység

47%

egészségügyi tevékenység

17%

szociális tevékenység

40%

polgári védelmi, tűzoltási tevékenység

3%

környezetvédelmi tevékenység

37%

egyéb

15%


A regisztrált civil szervezetek tevékenysége több területre is kiterjed. A leggyakoribb az oktatási tevékenység (47%), a szociális munka (40%), a településfejlesztési tevékenység (38%), a környezetvédelem (37%) és a kulturális tevékenység (33%) (3.2.2 táblázat).


3.2.3 táblázat
A szervezet legfőbb tevékenysége

kulturális tevékenység

15%

településfejlesztési tevékenység

11%

jogvédő tevékenység

1%

nemzetközi tevékenység

1%

szakmai, gazdasági, érdekképviseleti tevékenység

11%

sporttevékenység

3%

szabadidős és hobbitevékenység

2%

oktatási tevékenység

9%

egészségügyi tevékenység

2%

szociális tevékenység

13%

polgári védelmi, tűzoltási tevékenység

1%

környezetvédelmi tevékenység

13%

egyéb

19%


A szervezetek legfőbb tevékenységi területét tekintve a kulturális tevékenység vezet (15%), csak ezután következik a szociális (13%) és a környezetvédelmi tevékenység (13%). Elsősorban településfejlesztési tevékenységgel a szervezetek 11%-a foglalkozik (3.2.3 táblázat)


3.3 Bevételek, pályázatok, projektek

3.3.1 diagram A szervezet 2004-es bevétele


3.3.2 táblázat A szervezet formája és 2004-es bevétele

 

1 millió alatt

1-10 millió

10 millió felett

Összes

Alapítvány

18%

29%

38%

19%

Egyesület

78%

63%

47%

76%

Egyéb

4%

8%

15%

5%

A regisztráltak bevétele kevéssé függ attól, hogy mennyire fejlett kistérségben működnek, és a tevékenységi terület sem meghatározó ebből a szempontból. Az alapítványok, az egyéb formájú szervezetek az egyesületeknél nagyobb arányban vannak jelen a 10 milliót meghaladó éves bevétellel rendelkező szervezetek között. Az egyesületek közül lényegesen kevesebb rendelkezik 10 millió forint feletti éves bevétellel (3.3.2 táblázat).


3.3.3 táblázat Bevételi források

Bevételi forrás

A szervezetek hány százalékának volt bevétele ebből a forrásból?

Központi állami támogatás

40%

SzJA 1%

33%

Önkormányzati támogatás

43%

ÁFA-visszatérítés

10%

Költségvetési intézmény támogatása

15%

Vállalati támogatás

21%

Külföldi támogatás

9%

Nonprofit szervezetektől érkező támogatás

17%

Tagdíj

46%

Alaptevékenység bevétele

30%

Lakossági támogatás

33%

Kamatbevétel, tőkehozadék

26%

Hitelfelvétel

19%

Vállalkozási bevétel

34%

EU-s támogatás

15%


A regisztrált civil szervezetek legfontosabb bevételi forrása a tagdíj, valamit az önkormányzati támogatás. A szervezetek csaknem fele (46 illetve 43%-a) szerzi meg költségvetésének nagyobb részét ezekből a forrásokból, de a finanszírozásukban a központi, állami támogatás is meghatározó (40%). A Személyi jövedelemadó felajánlható 1%-ából a szervezetek harmada szerez bevételt. A többi bevételi forrás kevésbé jelentős, de figyelmet érdemel az EU forrásból származó jövedelem, amely egy évvel a csatlakozás után a regisztrált szervezetek 15 százalékának a költségvetésében jelen van (3.3.3 táblázat).


3.3.4 diagram
Hány pályázatot adott be a szervezet 2004-ben?


A regisztrált civil szervezetek 2004-ben átlagosan 1,8 pályázatot nyújtottak be különböző intézményekhez. 45 százalékuk egyszer sem pályázott, 11 százalék egy vagy két pályázatot készített, míg másik 10 százalék kettőnél többet (3.3.4 diagram).


3.3.5 táblázat Az összes regisztrált civil szervezet által beadott pályázatok hány százaléka volt sikeres?

Minisztériumhoz, főhatósághoz

29%

Központi pénzalaphoz

27%

Önkormányzathoz

25%

Vállalathoz

6%

Közalapítványhoz

8%

Magánalapítványhoz

3%

Társadalmi szervezethez

6%

Bankhoz

1%

Külföldi szervezethez

2%

EU-s alaphoz

7%


A legtöbb pályázat önkormányzatokhoz és minisztériumokhoz illetve központi pénzalapokhoz szólt. Az ide, azaz az államhoz benyújtott pályázatok mintegy harmada volt sikeres. A többi pályáztatóhoz jóval kevesebb pályázat szólt, ráadásul ezek igen alacsony, 10% alatti arányban voltak sikeresek (3.3.5 táblázat).

Átlagosan a pályázatok kevesebb, mint húsz százaléka, közel negyede volt sikeres. A regisztráltak pályázati sikeressége nem mondható magasnak. Többször próbálkoznak és a minta egészét véve alapul csak miden ötödik pályázat sikeres. Igaz ugyanakkor, hogy a mintába kerültek közel feléről nincsenek információink.


3.3.6 diagram Hány megvalósult projektben vett részt a szervezet 2004-ben?


A regisztrált civil szervezetek 2004-ben átlagosan hét megvalósult projektben vettek részt. 14%-uk egy projektben sem, 16%-uk egy vagy két projektben, 46%-uk 3-10 projektben, 15%-uk 10-nél is több projektben működött közre (3.3.6 diagram).

A projektekben történő sikeres és viszonylag nagyarányú részvétel arra utal, hogy a relatív pályázati sikertelenséget mutató adataink magyarázata a nagyobb adathiány, illetve vélhetőleg az a tény, hogy a nem túl nagy menedzsmenttel működő regisztrált civilek már korábban is sikerrel szerepeltek a különféle pályázatokon, és 2004-ben tevékenységük nem a pályázatok benyújtására, hanem a korábban elnyert projektek lebonyolítására összpontosult.


3.4 A szervezetek együttműködése

3.4.1 diagram Van-e a szervezetnek együttműködési szerződése?


3.4.2 táblázat
Kivel van a szervezetnek együttműködési szerződése? (többel is köthet)

Főhatóság, minisztérium

9%

Helyi, megyei önkormányzat

29%

Költségvetési intézmény

14%

Gazdálkodó szervezet

11%

Non-profit szervezet

36%

Egyéb

10%


A regisztrált civil szervezetek kétharmada rendelkezik együttműködési szerződéssel (3.4.1 diagram). Legtöbben (38%) más non-profit szervezettel közösen kötöttek ilyet. 29%-uk a helyi és megyei önkormányzatokkal működik együtt. Költségvetési intézménnyel 14%, gazdálkodó szervezettel 11%, főhatósággal, minisztériummal 9% rendelkezik együttműködési szerződéssel (3.4.2 táblázat).


3.4.3 diagram
Van-e a szervezetnek legalább három évre szóló írott stratégiája?


A szervezetek valamivel több, mint a fele rendelkezik legalább három évre szóló írott stratégiával (3.4.3 diagram). Az 1 millió alatti jövedelmű szervezeteknek kevésbé van írott stratégiája, míg az 1-10 millió forint közötti bevételű szervezetek készítenek a legnagyobb arányban hosszú távú stratégiát.


3.4.4 diagram Székhely szerinti önkormányzat civil ügyekért felelős munkatársaival való kapcsolat megléte


A civil szervezetek nagy többsége, 74% tart fenn kapcsolatot a helyi önkormányzat civil ügyekért felelős munkatársával, a kérdésre 9%-uk válaszolt nemmel. 17 százalék esetében nincs partnerként választható civil ügyekért felelős munkatárs (3.4.4 diagram).


3.4.5 diagram Helyi önkormányzat döntéseinek előkészítésében való közreműködés lehetőségének megléte


A civil szervezetek egyötöde rendszeresen közreműködik az önkormányzati döntés-előkészítésben, 39%-uk alkalomszerűen teszi ezt, míg 35%-uk egyáltalán nem (3.4.5 diagram).


3.4.6 diagram Helyi önkormányzat döntéseinek előkészítésében való részvétel


A döntés-előkészítésben részt vevő szervezetek leginkább (50%) vélemény-nyilvánítóként vesznek részt a munkában, 21%-uk állandó bizottsági tagként működik, 10% ad hoc bizottságban, - közreműködőként, 11%-uk felkért szakértőként, 8% egyéb módon (3.4.6 diagram).


Összefoglalva:


3.5 Részvétel a területfejlesztésben, a területfejlesztési rendszer megítélése

A regisztrált civil szervezetek kétharmada vesz részt rendszeresen a civil fórumokon, ami azt jelentheti, hogy ha a regisztráltak számára vonatkozó, MRTH-tól kapott adatsorunk és a felvételre alapozott becslésünk pontos volt, akkor 400-500 civil szervezetet lehet valójában a területfejlesztésben aktív szervezetnek tekinteni. Ez a szám az összes civil szervezethez viszonyítva nem túl magas, de mégis nagyon jó bázisa lehet a területfejlesztés további decentralizálásának. A nemzetközi összehasonlítás is azt mutatja, hogy kisebb lépéselőnnyel rendelkezünk a civil szervezetek területfejlesztési aktivitásának szempontjából - a térség államaihoz viszonyítva. A jogi szabályozók és ösztönzők változtatásával az aktív civilek köre jelentős mértékben bővíthető.

A civilek hajlandóságát és alkalmasságát a területfejlesztés fórumain történő aktív részvétel pontosan mutatja, mindössze 3 százalékuk regisztráltsága tekinthető passzívnak (3.5.1 diagram). A regisztráltak 60-60 százaléka élt a véleményezési és tanácskozási joggal (3.5.3 és 3.5.4 diagram), 45 százalékuk nyújtott be javaslatot minisztériumoknak, fejlesztési tanácsoknak (3.5.2 diagram), annak ellenére, hogy ez egyelőre nem túl nagy befolyást jelent a területfejlesztési döntéshozatalban.


3.5.1 diagram Civil fórumokon való részvétel gyakorisága


3.5.2 diagram Tett-e javaslatot a minisztériumoknak, fejlesztési tanácsoknak?


3.5.3 diagram Gyakorolta-e a szervezet a véleményezési jogot?


3.5.4 diagram Gyakorolta-e a szervezet a tanácskozási jogát?


Az aktív részvételnek megfelelő a civil fórumokon történő részvétel fontosságának a megítélése is. A regisztrált civilek 66 százaléka tartja nagyon fontosnak a civil fórumon történő részvételt és összességében a regisztrált civilek 89 százaléka egyértelműen fontosnak minősítette a területfejlesztés civil fórumain történő részvételt (3.5.5 táblázat), annak ellenére, hogy a területfejlesztési rendszer számos részelemének a megítélése már sokkal kritikusabb. A fejlesztési tanácsok működésével (3.5.6 táblázat) csak 40 százalékuk, a tanácsok érdekérvényesítő képességével (3.5.7 táblázat) 39 százalékuk elégedett. Noha az okok az elemzés jelenlegi szintjén nem tisztázhatóak egyértelműen, az elégedettségi adatok világosan utalnak a területfejlesztési tanácsok funkciózavaraira. A regisztráltak képviselőinek 73 százaléka ítélte jónak vagy elfogadhatónak a civilek és a fejlesztési tanácsok kapcsolatát (3.5.8 táblázat).


3.5.5 táblázat A civil fórumon való részvétel fontossága

Egyáltalán nem fontos

0%

Nem fontos

2%

Átlagos

9%

Fontos

23%

Nagyon fontos

66%

Átlag[6]

4,5


3.5.6 táblázat A fejlesztési tanács működésével való elégedettség

Nagyon elégedetlen

10%

Elégedetlen

10%

Semleges

40%

Elégedett

31%

Nagyon elégedett

9%

Átlag

3,2


3.5.7 táblázat Az érintett tanács érdekérvényesítő képességével való elégedettség

Nagyon elégedetlen

10%

Elégedetlen

14%

Semleges

37%

Elégedett

32%

Nagyon elégedett

7%

Átlag

3,2


3.5.8 táblázat A szervezet és az érintett tanács közti kapcsolat minősége

Nagyon rossz

11%

Rossz

16%

Átlagos

30%

30%

Nagyon jó

13%

Átlag

3,2


3.5.9 táblázat A kistérségi szintű civil szervezetek közti együttműködés

Egyáltalán nem jellemző

12%

Nem jellemző

26%

Átlagos

42%

Jellemző

15%

Nagyon jellemző

5%

Átlag

2,7


A területfejlesztési rendszer működésének egyik magyarázata lehet a civilek egymás közötti és a területfejlesztési tanácsokkal történő együttműködésének a megítélése, amely nem mondható kedvezőnek. A civilek 20-25 százaléka minősítette a különböző szintű együttműködéseket jónak (3.5.9, 3.5.10 és 3.5.11 táblázat).


3.5.10 táblázat A megyei és a regionális szintű civilek közötti együttműködés

 

A megyei...

A regionális...

Egyáltalán nem jellemző

10%

17%

Nem jellemző

27%

30%

Átlagos

39%

31%

Jellemző

19%

18%

Nagyon jellemző

5%

4%

Átlag

2,8

2,6


3.5.11 táblázat A civil szervezet és a kistérség önkormányzatai közötti kapcsolat

Nagyon rossz

9%

Rossz

17%

Átlagos

42%

25%

Nagyon jó

7%

Átlag:

3,0


A civilek területfejlesztési aktivitásának motivációit pontosan követni lehet a kistérségük különböző mutatóiról alkotott véleményük alapján. A megkérdezett civilek általában elégedetlenek kistérségük gazdasági, infrastrukturális, oktatási, kulturális és szociális helyzetével (3.5.12 táblázat). A kistérségek helyzetével való elégedettség - elégedetlenség többnyire szignifikánsan függ össze a kistérség tényleges állapotával (3.5.13-3.5.18 táblázatok)


3.5.12 táblázat Kistérségek helyzetével való elégedettség

 

gazdasági helyzet

infrastrukturális

szociális

oktatási

kulturális

Nagyon elégedetlen

21%

12%

13%

7%

5%

Elégedetlen

31%

30%

29%

10%

17%

Semleges

36%

39%

39%

50%

41%

Elégedett

10%

17%

18%

30%

33%

Nagyon elégedett

2%

2%

1%

3%

4%

Átlag:

2,4

2,7

2,6

3,1

3,1


3.5.13 táblázat
A kistérség gazdasági helyzetével való elégedettség és a kistérség fejlettségnek a kapcsolata

 

fejlett

közepes

hátrányos

összes

Nagyon elégedetlen

11%

25%

35%

21%

Elégedetlen

20%

40%

37%

31%

Semleges

50%

30%

20%

36%

Elégedett

18%

4%

4%

10%

Nagyon elégedett

1%

1%

4%

2%


3.5.14 táblázat A kistérség gazdasági helyzetével való elégedettség és a civil lefedettség kapcsolata

 

magas civil
szervezet gyakoriság

közepes civil szervezet gyakoriság

alacsony civil szervezet gyakoriság

összes

Nagyon elégedetlen

21%

17%

32%

21%

Elégedetlen

31%

33%

27%

31%

Semleges

42%

35%

28%

36%

Elégedett

6%

12%

13%

10%

Nagyon elégedett

 

3%

 

2%


3.5.15 táblázat A kistérség infrastrukturális helyzetével való elégedettség és a kistérség fejlettségének kapcsolata

 

fejlett

közepes

hátrányos

összes

Nagyon elégedetlen

4%

18%

14%

12%

Elégedetlen

21%

41%

31%

30%

Semleges

47%

26%

44%

39%

Elégedett

26%

12%

8%

17%

Nagyon elégedett

2%

2%

3%

2%


3.5.16 táblázat
A kistérség oktatási helyzetével való elégedettség és a kistérség fejlettségének kapcsolata

 

fejlett

közepes

hátrányos

összes

Nagyon elégedetlen

2%

13%

6%

7%

Elégedetlen

6%

13%

12%

10%

Semleges

54%

44%

53%

50%

Elégedett

34%

28%

26%

30%

Nagyon elégedett

4%

2%

3%

3%


3.5.17 táblázat A kistérség kulturális helyzetével való elégedettség és a kistérség fejlettségének kapcsolata

 

fejlett

közepes

hátrányos

összes

Nagyon elégedetlen

1%

9%

7%

5%

Elégedetlen

9%

23%

24%

17%

Semleges

43%

41%

38%

41%

Elégedett

44%

24%

25%

33%

Nagyon elégedett

3%

3%

6%

4%


3.5.18 táblázat A kistérség szociális helyzetével való elégedettség és a kistérség fejlettségének kapcsolata

 

fejlett

közepes

hátrányos

összes

Nagyon elégedetlen

5%

17%

22%

13%

Elégedetlen

16%

36%

40%

29%

Semleges

49%

36%

28%

39%

Elégedett

29%

11%

7%

18%

Nagyon elégedett

1%

 

3%

1%


A kistérségek többnyire nem kielégítőnek tartott helyzetét a civilek a következők szerint értelmezik: 36 százalék szerint hiányzik a hatékony tervezés és területfejlesztés. 45 százalékuk ezt a felkészült szakemberek hiányával magyarázza. 70 százalék a forráshiánnyal, 44 százalék az önkormányzatok elégtelen működésével, 38 százalék a környezeti szempontok figyelembevételének hiányával, 37 százalék a lakossági érdekek figyelembe vételének az elmulasztásával hozza összefüggésbe a kistérségekben jelentkező fejlesztési problémákat (3.5.19-3.5.21 táblázatok).


3.5.19 táblázat A területfejlesztést gátló tényezők, a civil szervezetek véleménye szerint

 

Területfejlesztés hiánya

Szakember hiány

Forráshiány

Egyáltalán nem jellemző

9%

7%

3%

Nem jellemző

17%

18%

7%

Átlagos

38%

30%

20%

Jellemző

18%

27%

21%

Nagyon jellemző

18%

18%

49%

Átlag

3,2

3,3

4,1


3.5.20 táblázat Mennyire jellemző, hogy a kistérség önkormányzatai rövidtávra terveznek, illetve, hogy inkompetensek a területfejlesztési problémák terén?

 

Rövidtávra terveznek

Inkompetencia

Környezeti szempontok figyelembevételének hiánya

Egyáltalán nem jellemző

9%

6%

6%

Nem jellemző

10%

12%

19%

Átlagos

37%

40%

37%

Jellemző

24%

29%

24%

Nagyon jellemző

20%

13%

14%

Átlag:

3,4

3,3

3,2


3.5.21 táblázat
Mennyire jellemző a ...?

 

Lakossági érdekek figyelembe vétele?

Civil társadalom érdekeinek figyelembe vétele?

A civil szervezetek tájékoztatásának hiánya?

A civil szervezetek aktív részvétele a kistérség fejlesztésében?

Egyáltalán nem jellemző

9%

12%

7%

10%

Nem jellemző

18%

28%

16%

26%

Átlagos

42%

41%

30%

39%

Jellemző

26%

15%

26%

18%

Nagyon jellemző

5%

4%

21%

7%

Átlag

3,0

2,7

3,4

2,9


A regisztrált és nem regisztrált civil szervezetek, a véleményüket az összefoglaló kérdésekre adott válaszok átlagainak összehasonlítása alapján, gyakorlatilag azonos módon ítélik meg kistérségük helyzetét, a fejlesztési problémákat és a civil szervezetek működési körülményeit. A területfejlesztési tanácsokhoz történő bejelentkezés és a regisztrálástól történő távolmaradás okait ezek szerint nem az egyes fejlesztési kérdések megítélésében kell keresnünk, hanem más tényezőkben, amelyek bemutatására a következő fejezet tesz kísérletet.


Összefoglalva:

 

Kristóf Luca

4. A nem regisztrált civil szervezetek


4.1 A nem regisztrált civil szervezetek területi megoszlása

Ebben a fejezetben a térségfejlesztési tanácsokhoz nem bejelentkezett civil szervezetek jellemzőit vizsgáljuk meg. A szervezetek általános leírásán túl a fejezet legfontosabb célja, hogy e szervezetek véleményét is megtudjuk a területfejlesztés intézményrendszeréről, és az abban való részvételi hajlandóságukról. A nem regisztrált civil szervezeteket ezután összehasonlítjuk a regisztrált civil szervezetekkel is. A civil fórumba nem regisztrált civil szervezetek közül 379 került bele a kérdőíves felmérésbe. A megkérdezett szervezetek területi megoszlása (4.1.1 táblázat):


4.1.1 táblázat Területi megoszlás

Nyugat-Magyarország

37

Közép-Dunántúl

103

Dél-Dunántúl

33

Közép-Magyarország

35

Észak-Magyarország

83

Észak-Alföld

13

Dél-Alföld

75


A 168 kistérség több mint feléből, 97 kistérségből érkezett adat. Az elemzett kérdőívek megoszlása a mintába került kistérségek társadalmi-gazdasági fejlettsége szerint a következő (4.1.2 táblázat):


4.1.2 táblázat Kistérségek fejlettsége szerinti megoszlás

Kistérségek a mintában

Nem regisztrált civil szervezetek a mintában

fejlett

40%

közepes

33%

hátrányos helyzetű

26%


Tehát némileg kevesebb kérdőívünk van a hátrányos helyzetű kistérségekből. Ennek azonban az is oka, hogy a társadalmi-gazdasági helyzet és a civil szervezetek gyakorisága között erős összefüggés mutatkozik, vagyis a hátrányos helyzetű kistérségekben kevesebb civil szervezet található.


4.1.3 táblázat Civil ellátottság szerinti megoszlás

Kistérségek a mintában

Nem regisztrált civil szervezetek a mintában

Civil szervezetekkel jól ellátott

26%

Civil szervezetekkel közepesen ellátott

44%

Civil szervezetekkel rosszul ellátott

30%


A nem regisztrált civil szervezetek kérdőívei közül 26 % érkezett civil szervezetekkel jól ellátott kistérségből, 44% közepesen ellátottakból és 30% rosszul ellátottakból (4.1.3 táblázat).


4.2 A szervezetek

4.2.1 diagram A szervezet formája


4.2.2 diagram A szervezet státusza


A megkérdezett civil szervezetek 22%-a alapítvány, 73%-a egyesület, 5%-uk egyéb, ettől eltérő szervezeti formában működik (4.2.1 diagram). Státuszuk szerint a szervezetek 21%-a kiemelkedően közhasznú, 51%-a közhasznú, 28%-uk pedig nem közhasznú besorolású (4.2.2 diagram).


4.2.3 táblázat A szervezet tevékenysége

kulturális tevékenység

58%

településfejlesztési tevékenység

32%

jogvédő tevékenység

6%

nemzetközi tevékenység

10%

szakmai, gazdasági, érdekképviseleti tevékenység

18%

sporttevékenység

24%

szabadidős és hobbitevékenység

34%

oktatási tevékenység

31%

egészségügyi tevékenység

11%

szociális tevékenység

26%

polgári védelmi, tűzoltási tevékenység

5%

környezetvédelmi tevékenység

38%

egyéb

18%


A civil szervezetek egyszerre többféle tevékenységgel is foglalkozhatnak. A legnépszerűbb területek a kultúra (58%), a környezetvédelem (38%), a szabadidős tevékenység (34%), a területfejlesztés (32%) és az oktatás (31%) (4.2.3 táblázat).


4.2.4 táblázat A szervezet legfőbb tevékenysége

kulturális tevékenység

25%

településfejlesztési tevékenység

9%

jogvédő tevékenység

1%

nemzetközi tevékenység

1%

szakmai, gazdasági, érdekképviseleti tevékenység

7%

sporttevékenység

5%

szabadidős és hobbitevékenység

7%

oktatási tevékenység

6%

egészségügyi tevékenység

2%

szociális tevékenység

11%

polgári védelmi, tűzoltási tevékenység

3%

környezetvédelmi tevékenység

10%

egyéb

13%


A szervezetek legfőbb tevékenységi területét tekintve szintén vezet a kultúra (25%), ezután következik a szociális (11%) és a környezetvédelmi tevékenység (10%) (4.2.4 táblázat).


4.3 Bevételek, pályázatok, projektek

4.3.1 diagram A szervezet 2004-es bevétele


4.3.2 táblázat Szervezet formája és 2004-es bevétele

 

Nincs adat

1 millió alatt

1-10 millió

10 millió felett

Összes

Alapítvány

23%

23%

14%

37%

22%

Egyesület

74%

73%

80%

48%

73%

Egyéb

3%

4%

6%

15%

5%


A szervezet bevétele nem függ össze azzal, hogy mennyire fejlett vagy hátrányos helyzetű a kistérség, melyben található, sem pedig a tevékenységi területtel, hiszen a megkérdezett civil szervezetek nagyon sokfélék nagyságukat és formájukat tekintve. Az viszont látható, hogy az alapítványok, és a néhány egyéb formájú szervezet az egyesületeknél nagyobb bevétellel bírnak (4.3.2 táblázat). Az egyesületek igen kevéssé jelennek meg a 10 millió forint bevétel feletti kategóriában. A szervezetek státusza szerint a kiemelkedően közhasznú néhány szervezet a "leggazdagabb", míg a nem közhasznúaknak az átlagnál alacsonyabb jövedelműek.

4.3.3 táblázat A szervezet bevételei

Bevételi forrás

A szervezetek hány százalékának volt bevétele ebből a forrásból?

Akiknek volt ilyen bevétele, átlagosan mennyi?

Központi állami támogatás

23%

44%

SzJA 1%

30%

21%

Önkormányzati támogatás

44%

46%

ÁFA-visszatérítés

1%

23%

Költségvetési intézmény támogatása

8%

42%

Vállalati támogatás

14%

27%

Külföldi támogatás

3%

25%

Nonprofit szervezetektől érkező támogatás

10%

25%

Tagdíj

46%

37%

Alaptevékenység bevétele

16%

35%

Lakossági támogatás

20%

25%

Kamatbevétel, tőkehozadék

15%

9%

Hitelfelvétel

1%

39%

Vállalkozási bevétel

5%

20%

EU-s támogatás

2%

50%


A civil szervezetek legfontosabb bevételi forrása a tagdíj, valamit az önkormányzati támogatás. A szervezetek csaknem fele (46 illetve 44%) részesül ezekből a forrásokból, és bevételük nagy hányadát nyerik innen. A Személyi jövedelemadó 1%-ából a szervezetek harmadának, központi állami és lakossági támogatást 23 illetve 20%-uk kap. A többi bevételi forrás kevésbé jelentős, de az a kevés szervezet, amely kap pénzt költségvetési intézménytől, illetve az EU-tól, bevételének magas hányadát (42 illetve 50%-át) nyeri ebből a forrásból (4.3.3 táblázat).


4.3.4 diagram Hány pályázatot adott be a szervezet 2004-ben?


A nem regisztrált civil szervezetek 2004-ben átlagosan 2,6 pályázatot nyújtottak be különböző intézményekhez. Egyharmaduk egyszer sem pályázott, másik egyharmaduk egyszer vagy kétszer, míg 36%-uk három, vagy annál több pályázatot adott be, a maximum 26 pályázat volt (4.3.4 diagram).


4.3.5 táblázat A beadott pályázatok hány százaléka volt sikeres?

Minisztériumhoz, főhatósághoz

25%

Központi pénzalaphoz

15%

Önkormányzathoz

36%

Vállalathoz

3%

Közalapítványhoz

12%

Magánalapítványhoz

1%

Társadalmi szervezethez

7%

Bankhoz

 

Külföldi szervezethez

 

EU-s alaphoz

2%

Bármilyen

58%


A legtöbb pályázat önkormányzatokhoz (36%) és minisztériumokhoz (25%) szólt. Az önkormányzatokhoz beadott pályázatok igen magas, 84%-os arányban voltak sikeresek. Még ennél is jobbak voltak a vállalatokhoz benyújtottak (93% sikeres), ám ilyen a mintában igen kevés volt. A magánalapítványhoz, bankokhoz, és EU-s alapokhoz igen kevés beadott pályázat érkezett (4.3.5 táblázat).

A szervezetek 58%-ának volt bárhová benyújtott sikeres pályázata. Egy szervezet pályázatainak átlagosan 68%-a lett sikeres. A pályázók 42%-nak a beadott pályázat(ok)ból egy sem lett sikeres, míg 13%-uk mindegyiket elnyerte, azaz ők 100%-os sikert értek el. Ne felejtsük el azonban, hogy ezt az arányt átlagosan 2,6 beadott pályázatból érték el a szervezetek. Tehát elmondható, hogy keveset pályáznak, de azt viszonylag hatékonyan, inkább biztosra mennek, mintsem több bizonytalan lehetőséggel élnének.


4.3.6 diagram Hány megvalósult projektben vett részt a szervezet 2004-ben?


A civil szervezetek 2004-ben átlagosan öt megvalósult projektben vettek részt. 23%-uk egy projektben sem, 24%-uk egy vagy két projektben, 39%-uk 3-10 projektben, 13%-uk 10-nél is több projektben működött közre (4.3.6 diagram).


4.4 A szerv
ezetek együttműködése


4.4.1 diagram Van-e a szervezetnek együttműködési szerződése?


4.4.2 táblázat Kivel van a szervezetnek együttműködési szerződése? (többel is köthet)

Főhatóság, minisztérium

4%

Helyi, megyei önkormányzat

40%

Költségvetési intézmény

18%

Gazdálkodó szervezet

7%

Non-profit szervezet

37%

Egyéb

10%


A nem regisztrált civil szervezetek fele rendelkezik együttműködési szerződéssel (4.4.1 diagram). Legtöbben (40%) a helyi vagy megyei önkormányzattal kötöttek ilyet. 37%-uk másik non-profit szervezettel működik együtt. Költségvetési intézménnyel 18%, gazdálkodó szervezettel 7%, főhatósággal, minisztériummal 4% (4.4.2 táblázat).


4.4.3 diagram Van-e a szervezetnek legalább három évre szóló írott stratégiája?


A szervezetek egyharmada rendelkezik legalább három évre szóló írott stratégiával (4.4.3 diagram). A kisebb méretű, 1 millió forint alatti jövedelmű szervezeteknek kevésbé van írott stratégiája, de ez természetesnek mondható. Leginkább a közepes, 1-10 milliós bevételű szervezetek készítenek hosszú távú stratégiát.


4.4.4 diagram Van-e a székhely szerinti önkormányzat civil ügyekért felelős munkatársaival kapcsolat?


A civil szervezetek nagy többsége, 72%-a tart fent kapcsolatot a helyi önkormányzat civil ügyekért felelős munkatársával. 14%-uk válaszolt nemmel, míg a másik 14% esetében nincs ilyen munkatárs a helyi önkormányzatnál (4.4.4 diagram).


4.4.5 diagram
Helyi önkormányzat döntéseinek előkészítésében való közreműködés lehetőségének megléte


4.4.6 diagram Helyi önkormányzat döntéseinek előkészítésében való közreműködés lehetőségének megléte és a szervezet bevétele


A civil szervezetek egyötöde rendszeresen közreműködik az önkormányzati döntés-előkészítésben, 47%-uk alkalomszerűen teszi ezt, míg 29%-uk egyáltalán nem 84.4.5 diagram). A szervezetek éves bevétele összefüggésben van a döntés-előkészítésben való részvétellel: 10 millió forint feletti bevételű szervezetek az átlagnál inkább (31%) részt vesznek, a 1-10 millió közöttiek és az 1 millió alatti bevételűek inkább alkalomszerűen vagy nem vesznek részt (4.4.6 diagram).


4.4.7 diagram Helyi önkormányzat döntéseinek előkészítésében való részvétel


A döntés-előkészítésben részt vevő szervezetek leginkább (56%) vélemény-nyilvánítóként vesznek részt a munkában, 20%-uk állandó bizottsági tagként működik, 11% ad hoc bizottságban, közreműködőként, 6%-uk felkért szakértőként, 7% egyéb módon (4.4.7 diagram).


Összefoglalva:


4.5 A civil szervezetek aktivitása és érdekképviselete

4.5.1 Intézményrendszer és együttműködés

Ebben a részben a szervezeteket a területfejlesztési intézményrendszerről, és a civil fórumokról kérdeztük. A nem regisztrált civil szervezetek viszonylag tájékozottnak mutatkoztak, bár hozzá kell tennünk, a valós tájékozottság valószínűleg alacsonyabb szintű, mint amennyi a kérdezettek állításából kiderül.


4.5.1 diagram Ismeri az Országos Területfejlesztési Tanács működését?


4.5.2 diagram Ismeri az illetékes Regionális Fejlesztési Tanács működését?


4.5.3 diagram Ismeri az illetékes Megyei Területfejlesztési Tanács működését?


4.5.4 diagram Ismeri az illetékes Kistérségi Fejlesztési Tanács működését?


A nem regisztrált civil szervezetek 42%-a állította, hogy ismeri az Országos Területfejlesztési Tanács működését (4.5.1 diagram). A regionális tanácsét valamivel többen, a szervezetek fele ismeri (4.5.2 diagram). A megyei fejlesztési tanácsok ismertsége is hasonló arányú (4.5.3 diagram). A legtöbben (58%) a legközelebbi, legalacsonyabb szint, a Kistérségi Fejlesztési Tanács működését ismerik a nem regisztrált civil szervezetek közül (4.5.4 diagram).

A következő táblázatok azt mutatják, hogy a településfejlesztésben részt vevő civil szervezetek mennyire ismerik a területfejlesztési tanácsok működését.


4.5.5 diagram
Ismeri az illetékes Regionális Fejlesztési Tanács működését
*Településfejlesztési tevékenység


4.5.6 diagram Ismeri az illetékes Megyei Területfejlesztési Tanács működését
*Településfejlesztési tevékenység


4.5.7 diagram Ismeri az illetékes Kistérségi Fejlesztési Tanács működését
*Településfejlesztési tevékenység


A megkérdezett nem regisztrált szervezetek egyharmada foglalkozik településfejlesztéssel is. Ők az átlagosnál jobban ismerik a regionális, a megyei és a kistérségi tanácsokat (4.5.5-4.5.7 diagramok). Az Országos Területfejlesztési Tanács tevékenységének ismeretében nem mutatkozik szignifikáns különbség.


4.5.8 diagram Ismeri az illetékes Megyei Területfejlesztési Tanács működését
*civil lefedettség a kistérségben


A Megyei Területfejlesztési Tanácsok tevékenységének ismeretében a szerint is van különbség, hogy a kistérségben, ahol a civil szervezet található, milyen a civil szervezetek gyakorisága (4.5.8 diagram). Ahol a lakosságszámhoz viszonyítva sok a civil szervezet, ott a megkérdezettek az átlagosnál jobban ismerik a megyei tanács működését.

A következő táblázatok azt mutatják, mennyire ismerik a megkérdezettek a civil fórumról szóló rendeletet, hallottak-e már ezekről a fórumokról, és ha igen, terveztek-e bejelentkezni a tanácsokhoz.


4.5.9 diagram Ismeri a Területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvényhez kapcsolódó 258/2004-es kormányrendeletet, miszerint a civil szervezetek bejelentkezhetnek a fejlesztési tanácsokhoz?


4.5.10 diagram Ismeri a vonatkozó 258/2004-es kormányrendeletet
* a szervezet 2004-es bevétele

A civil szervezetek bejelentkezéséről szóló kormányrendeletet a megkérdezettek közel fele (48%) ismeri (4.5.9 diagram). Itt a szervezet bevételével mutatkozik összefüggés. A nagyobb bevételű civil szervezetek közül az átlagosnál többen ismerik a kormányrendeletet (4.5 10 diagram).


4.5.11 diagram Hallott-e már a civil fórum létrehozásának lehetőségéről?


4.5.12 diagram Tervezte szervezete regisztrálását valamely fejlesztési tanácsnál?


4.5.13 diagram Tervezte szervezete regisztrálását valamely fejlesztési tanácsnál
*szervezet formája


A megkérdezettek több mint fele (59%) hallott már a civil fórumokról (4.5.11 diagram). 44%-uk tervezte, hogy regisztráltatja magát valamely fejlesztési tanácsnál (4.5.12 diagram). Az egyesületek közül az átlagosnál többen tervezték a regisztrációt (4.5.13 diagram). A magas arány utalhat arra, hogy a jövőben a regisztrált szervezetek száma nőhet.


4.5.14 táblázat A civil fórumon való részvétel

A civil fórumon való részvétel

fontossága

hatékonysága

együttműködése[7]

Egyáltalán nem fontos

1%

1%

2%

Nem fontos

5%

12%

11%

Semleges

20%

33%

41%

Fontos

29%

27%

27%

Nagyon fontos

45%

27%

19%

Átlag

4,1

3,6

3,5


A nem regisztrált szervezetek közül is legtöbben fontosnak, sőt nagyon fontosnak tartják a civil fórumon való részvételt. Ennél kicsit kevesebben, de azért a szervezetek több mint fele hatékonynak is feltételezi a civil fórumot. A tanács és a civilek együttműködésének hatékonyságával kapcsolatban inkább semleges álláspontra helyezkedtek a megkérdezettek. Ez érthető is, hiszen tapasztalataik erről nem lehetnek (4.5.14 táblázat).

A következő táblázatban a civil szervezetek közötti együttműködésről található a megkérdezettek véleménye.


4.5.15 táblázat A kistérségi szintű civil szervezetek közti együttműködés

A civil szervezetek közti együttműködés

kistérségi

megyei

regionális

Egyáltalán nem jellemző

14%

22%

33%

Nem jellemző

34%

37%

36%

Átlagos

31%

27%

23%

Jellemző

16%

12%

6%

Nagyon jellemző

5%

2%

2%

Átlag

2,6

2,3

2,1


Az együttműködést a különböző civil szervezetek között a megkérdezettek nem értékelik túl jónak. Még leginkább a kistérségi szinten működnek együtt, de az 1-5-ös skála átlaga itt is csak 2,6. A magasabb szinteken egyre csökken a kooperáció a szervezetek között, a megkérdezettek kétharmada szerint egyáltalán nem jellemző (4.5.15 táblázat).


4.5.16 táblázat A civil szervezet és a kistérség önkormányzatai közötti kapcsolat

Nagyon rossz

8%

Rossz

16%

Átlagos

31%

35%

Nagyon jó

10%

Átlag:

3,2


A civil szervezet és az önkormányzatok közötti kapcsolatot a megkérdezettek általában jónak (35%) vagy átlagosnak (31%) mondták (4.5.16 táblázat). Már említettük a civil szervezetek és az önkormányzatok közötti kapcsolat szorosságát, bevételi forrás, pályázatok és részvétel tekintetében. Úgy tűnik, a civil szervezetek jellemzőbben az önkormányzattal működnek együtt, mint egymással.


4.5.2 A kistérség helyzete

A következő táblázat a megkérdezettek kistérségének helyzetével való elégedettséget méri fel.


4.5.17 táblázat Kistérség helyzetével való elégedettség

 

Gazdasági helyzet

Infrastrukturális

szociális

oktatási

kulturális

Nagyon elégedetlen

27%

13%

13%

5%

4%

Elégedetlen

33%

29%

33%

16%

16%

Semleges

33%

39%

41%

44%

42%

Elégedett

6%

15%

12%

30%

35%

Nagyon elégedett

1%

3%

1%

5%

3%

Átlag:

2,2

2,6

2,6

3,1

3,2


A megkérdezett szervezetek általában nem túl elégedettek kistérségük gazdasági helyzetével. Hogy az elégedetlenségnek van alapja, azt a kistérség fejlettségével való összefüggés mutatja: a fejlett térségekben az átlagosnál elégedettebbek a megkérdezettek a gazdasági helyzettel. Ez az összefüggés az infrastrukturális és szociális helyzettel is fennáll, viszont a kulturális és az oktatási helyzettel való elégedettség nem függ össze a kistérség fejlettségével. Kistérségük kulturális és oktatási helyzetével jóval elégedettebbek a megkérdezett szervezetek, mint a gazdasági, infrastrukturális és szociális helyzettel (4.5.17 táblázat).


4.5.3 Vélemények a területfejlesztésről és az önkormányzatokról


4.5.18 táblázat A területfejlesztést gátló tényezők, a civil szervezetek véleménye szerint

 

Területfejlesztés hiánya

Szakemberhiány

Forráshiány

Egyáltalán nem jellemző

6%

7%

5%

Nem jellemző

18%

21%

9%

Átlagos

39%

33%

14%

Jellemző

22%

24%

26%

Nagyon jellemző

15%

15%

46%

Átlag

3,2

3,2

4,0


A hatékony területfejlesztésről és annak szakembereiről a nem regisztrált civil szervezetek véleménye nem volt túl markáns, mivel nem vesznek részt benne. Ezzel ellentétben a területfejlesztés forráshiányosságáról egyértelműen tudtak véleményt formálni: 46%-uk nagyon jellemzőnek, és újabb 26%-uk jellemzőnek tartja (4.5.18 táblázat).


4.5.19 táblázat Mennyire jellemző, hogy a kistérség önkormányzatai rövidtávra terveznek, illetve, hogy inkompetensek a területfejlesztési problémák terén?

 

Rövidtávra terveznek

Inkompetencia

Egyáltalán nem jellemző

11%

8%

Nem jellemző

12%

15%

Átlagos

38%

44%

Jellemző

20%

20%

Nagyon jellemző

19%

13%

Átlag:

3,2

3,1


Az önkormányzatok rövidlátása és inkompetenciája többek szerint (33 illetve 39%) jellemző, mint nem jellemző (23%), azonban itt is sokan semleges álláspontra helyezkedtek (4.5.19 táblázat).


4.5.20 táblázat Mennyire jellemző a ...?

 

Környezeti szempontok figyelembe vétele?

Lakossági érdekek figyelembe vétele?

Civil társadalom érdekeinek figyelembe vétele?

Egyáltalán nem jellemző

10%

10%

11%

Nem jellemző

19%

16%

27%

Átlagos

37%

42%

41%

Jellemző

24%

27%

16%

Nagyon jellemző

10%

6%

5%

Átlag

3

3,1

2,8

A környezeti szempontok és a lakosság, illetve a civil társadalom érdekének figyelembevételéről sem nagyon tudtak dönteni, inkább a skála közepét választották a megkérdezettek (4.5.20 táblázat).


4.5 21 táblázat Mennyire jellemző a ...?

 

A civil szervezetek tájékoztatásának hiánya?

A civil szervezetek aktív részvétele a kistérség fejlesztésében?

Egyáltalán nem jellemző

9%

15%

Nem jellemző

19%

31%

Átlagos

34%

37%

Jellemző

24%

15%

Nagyon jellemző

14%

2%

Átlag

3,2

2,6


Az utolsó két skálakérdés a civil szervezetek tájékoztatására és aktivitására vonatkozott. A megkérdezettek a tájékoztatást kevesellték, vagy átlagosnak tartották, viszont azt is elismerték, hogy a civil szervezetek nem túlságosan aktívak a kistérségek fejlesztésében (4.5.21 táblázat).


Összefoglalva:

 

Kovách Imre - Megyesi Boldizsár - Nagy Ildikó

5. Értékelés és összehasonlítás

A rendszerváltás után az állami és a piaci szféra mellett a civil szféra is fejlődésnek indult Magyarországon. Az ezredfordulót követően a hatályos jogszabályok szerint mintegy 60 ezer civil szervezetet tartanak nyilván, amelyek közül mintegy 47 ezer szervezetet tart működőnek a Központi Statisztikai Hivatal. A civil szféra elmúlt másfél évtizedes folyamatos megerősödése ellenére jelentős feszültségekkel küzd. A civil szektor erősen differenciálódott, a szervezetek túlnyomó részét kitevő klasszikus szervezetek (magánalapítványok, egyesületek, társadalmi szervezetek) gazdaságilag meglehetősen gyengék és törékenyek. A szektor mintegy 5%-át kitevő közalapítványok, köztestületek és közhasznú társaságok a civil szervezetek összbevételének majdnem felével rendelkeznek, azaz a szektort erősen uralják a professzionalizálódott, zömmel költségvetési forrásokból gazdálkodó államhoz, illetve önkormányzatokhoz erősen kötődő szervezeti körök. Szakértők szerint a civil szektor nyilvánossága korlátozott, és az alapinformációk nem jutnak el az érintett szereplőkhöz. A szektor megerősödése ellenére meglehetősen kevés finanszírozást kap az államtól és az önkormányzatoktól. További gyengeségként jegyezhető a szektor megosztottsága, mivel az együttműködés helyett a rivalizálás dominál a civil szervezetek között. Az állam civil stratégiája az autonóm civil társadalom megteremtését szolgálja, ebből fakadóan a vizsgálatunk szempontjából lényeges alábbi jogokat biztosítja a civil szervezetek számára.

A társadalmi párbeszéd és érdekegyeztetés szerves részévé válhatnak a civil szervezetek vagy annak képviselői. A nyitott jogalkotás szellemében az állam biztosítja a civil szervezetek részvételének lehetőségét a jogszabályok elkészítésében, illetve véleményezésében, valamint az állam megteremti a jogszabályi feltételeit a civil szervezetek bekapcsolásának a területfejlesztési és regionális folyamatokba. Az 1996. évi XXI. területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény megteremtette a civil fórum megszervezésének jogi keretét, amely a civil szervezetek érdekképviseletét hivatott elősegíteni a fent említett módon. A civil fórum jelentőségét az alábbiakban jelölték meg maguk a civil szervezetek:

A civil fórum elsődlegesen találkozási terepet biztosít a térségben működő szervezetek számára, amely elősegíti a szervezetek működésének és érdekeinek kölcsönös megismerését, tehát a fórum alapvető funkciója a civil szervezetek közötti kommunikáció megteremtése.

A civil társadalomban tapasztalható érdekkülönbségeket, rivalizálásokat, valamint a szolidaritás hiányát szintén tompíthatják a fórumok, hiszen a belső megosztottság ellenére a szektor egészének álláspontját képviseli a civil fórum delegáltja. Ezért nem kerülhető el a szektor szereplőinek konszenzusos érdekegyeztetése valamint az érdekképviseletének kialakulása, amely a szervezetek kooperációját segíti elő. Mindezek mellett a civil fórumok a civil szervezetek aktivitásának fokozására is pozitív hatással vannak. Ugyan a területfejlesztési vonatkozású kérdések nem tartoznak minden potenciálisan bejelentkezhető szervezet profiljához, a fórum a szektoriális megközelítésen is túlmutat és a szektorok közötti térségi együttműködést, illetve kommunikációt alapozza meg. Mivel a jogi keretek kialakulása meglehetősen új keletű, hiszen a fórumok megalakulását tulajdonképpen a 258/2004. (IX. 16.) Kormányrendelet fektette le, a fórumok működésének hatékonysága még nem körvonalazható pontosan. Az azonban bizonyos, hogy a civil szervezetek e rövid idő alatt is karakteres véleményt alkottak a fórumok és az érdekképviseletük ideáltipikus működésével kapcsolatban. Elmondható, hogy a területfejlesztési vagy egyéb kérdések kapcsán, helyi szinten általában a civil szervezeteknek van a legnagyobb rálátása az adott jelenségre vagy annak társadalmi hatásaira. A hatékony területfejlesztés fontos eleme a helyi adottságok pontos ismerete. A megkérdezett civil szervezetek véleménye szerint a helyzetfeltáráshoz és a stratégiák kialakításához releváns helyismereti tőkével járulhat hozzá a civil társadalom, mind kulturális, gazdasági, vagy szociális vonatkozású fejlesztések kapcsán. Az ismeretek és az érdekek érvényre juttatásához azonban a szervezetek nagy része sem az érdekképviselet hatékonyságával, sem pedig a működés módjával nem volt elégedett. Véleményük szerint a civil fórum által delegált egy fő nem elég a civil érdekek képviseletéhez, továbbá a tanácsok által megvitatásra, véleményezésre javasolt anyagok sem jutnak el pontosan a civil szervezetek képviselőjéhez. A hatékonyabb működéshez tehát nem csupán a civil egyeztető fórum működésének hatékonyabbá tétele szükséges, hanem egy szélesebb civil participáció és beágyazottabb civil szerepkör kialakítása is. Mindezek mellett a civil szervezetek egy része olyan egyéb tevékenységgel is felruházná a civil fórumot, amely nem feltétlenül illetve csupán közvetve kötődik a területfejlesztéshez, ám a civil társadalom krónikus problémájának megoldását segítené elő. Ilyen többek között a jogszabályokról, pályázatokról valamint az egyéb támogatási lehetőségekről való tájékoztatás és segítségnyújtás, valamint a működéssel és együttműködéssel kapcsolatos tanács- és ötletadás.

A nem regisztrált és a területfejlesztési tanácsokhoz bejelentkezett civil szervezetek között formájukat, nagyságukat tekintve kevés különbség van. Az viszont látható, hogy más tevékenységi körű szervezetek regisztráltatták magukat a civil fórumokra: a nem regisztráltak között felülreprezentáltak a kultúrával foglalkozók, úgy tűnik, az ilyen szervezeteket kevésbé érdekli a térségfejlesztés.


5.1. táblázat

 

Regisztrált

Nem regisztrált szervezetek

Kulturális tevékenység

33%

58%

Oktatási tevékenység

47%

31%

Szociális tevékenység

40%

26%

Településfejlesztés

38%

32%

Környezetvédelem

37%

38%


A regisztrált civil szervezetek között nagyobb arányban találhatók meg az oktatási illetve szociális tevékenységet végzők, és a településfejlesztéssel foglalkozók is (5.1. táblázat). Az ilyen szervezeteket tehát az átlagosnál aktívabbnak mondhatjuk a térségfejlesztésben. A megkérdezett civil szervezetek közül sokan foglalkoztak környezetvédelemmel is, de az ő arányukban nincs különbség regisztráltak és nem regisztráltak között.

A kétféle típusú civil szervezetek bevételi forrásai között nincs nagy különbség, bár a regisztráltak között több a 10 millió forint feletti éves bevételű. Kiemelendő azonban, hogy a regisztráltak 15%-a kapott már pénzt az Európai Unió valamely alapjából, szemben a nem regisztráltak mindössze 2%-ával. Feltételezésünk szerint itt ezeknek a szervezeteknek ugyanaz az aktív, kezdeményező magatartása érhető tetten, ami a civil fórumokra való bejelentkezésre is vezette őket.

Ezt a tudatos aktivitást mutatja körükben a legalább három évre szóló írott stratégia és az együttműködési szerződés nagyobb aránya is. A regisztrált civilek felének van írott stratégiája, szemben a nem regisztráltak egyharmadával. Együttműködési szerződést kétharmaduk kötött, míg a nem regisztráltak körében ez az arány csak 50% körül van. Érdekes, hogy a regisztrált civilek közül a legtöbben másik non-profit szervezettel, míg a nem regisztráltak inkább önkormányzatokkal kötöttek együttműködési szerződést.

Ezzel összhangban van az a tény, hogy a nem regisztrált civil szervezetek közül többen működnek közre rendszeresen vagy alkalmanként az önkormányzatok döntéseinek előkészítésében, mint a regisztráltak közül. Az előző fejezetben már említettük a nem regisztrált civil szervezetek és az önkormányzatok közötti szoros kapcsolatot. Úgy tűnik, ez a kapocs a regisztrált szervezetek körében kissé lazább, ők aktívabban fordulnak más civilek felé, jobban részt vesznek a civil társadalom működésében (5.2. táblázat). Az alábbi táblázat is azt mutatja, hogy a civil szervezetek közötti együttműködést minden területi szinten jellemzőbbnek látják nem regisztrált társaiknál.


5.2. táblázat (átlagok az 1-5-ös skálán)

 

Regisztrált

Nem regisztrált szervezetek

A kistérségi szintű civil szervezetek közti együttműködés

2,8

2,6

A megyei szintű civil szervezetek közti együttműködés

2,8

2,3

A regionális szintű civil szervezetek közti együttműködés

2,6

2,1


Az elmondottakkal összhangban a nem regisztrált szervezetek valamivel jobbnak értékelik az önkormányzattal való kapcsolatukat:


5.3. táblázat (átlagok az 1-5-ös skálán)

 

Regisztrált

Nem regisztrált szervezetek

A civil szervezet és a kistérség önkormányzatai közti kapcsolat

3

3,2


A következő táblázat (5.4. táblázat) a regisztrált és nem regisztrált szervezetek elégedettségét mutatja kistérségük helyzetével.


5.4. táblázat (átlagok az 1-5-ös skálán)

Elégedettség a kistérség...

Regisztrált

Nem regisztrált szervezetek

Gazdasági helyzetével

2,4

2,1

Infrastruktúrával

2,7

2,2

Szociális helyzettel

3,1

2,6

Oktatási helyzettel

3,1

3,1

Kulturális helyzettel

2,6

3,2


A megkérdezett regisztrált szervezetek valamivel nagyobb arányban találhatók fejlett kistérségben, mint a nem regisztráltak. Ez magyarázhatja nagyobb elégedettségüket a gazdasági, infrastrukturális és szociális helyzettel. Az előző fejezetben láthattuk, hogy az oktatással és kultúrával való elégedettség nem függ össze az adott kistérség helyzetével. A nem regisztrált szervezetek talán azért elégedettebbek a kulturális helyzettel, mert közülük többen foglalkoznak a kultúrával.


5.5. táblázat (átlagok az 1-5-ös skálán)

 

Regisztrált

Nem regisztrált szervezetek

A hatékony tervezés és területfejlesztés hiánya

3,2

3,2

A hatékony területfejlesztéshez szükséges szakemberek hiánya

3,3

3,2

A hatékony területfejlesztés forráshiányos mivolta

4,1

4

A kistérség önkormányzatainak rövidlátása

3,4

3,2

A kistérség önkormányzatainak inkompetenciája a területfejlesztési problémák terén

3,3

3,1


A regisztrált civil szervezetek - mint közelebbi megfigyelők- kissé súlyosabbnak látják a területfejlesztés problémáit (5.5. táblázat). Az önkormányzatokról - akikkel kevésbé jó a kapcsolatuk - rosszabb véleménnyel vannak, mint a nem regisztrált civil szervezetek.


5.6. táblázat (átlagok az 1-5-ös skálán)

 

Regisztrált

Nem regisztrált szervezetek

A környezeti szempontok figyelembevételének hiánya

3,2

3

A lakossági érdekek figyelembe vétele

3

3,1

A civil társadalomhoz kapcsolódó érdekek figyelembe vétele

2,7

2,8

A civil szervezetek tájékoztatásának hiánya

3,4

3,2

A civil szervezetek aktív részvétele a kistérség fejlesztésében

2,9

2,6


Ugyanígy, az állami intézményrendszer civilekkel szembeni attitűdjét is valamivel sötétebb színben látják, mint a nem regisztrált civil szervezetek, míg saját részvételüket a fejlesztésben természetesen jellemzőbbnek tartják (5.6. táblázat).

Összességükben ezekről a véleménykülönbségekről elmondható, hogy csekély mértékűek, és bennük a résztvevők és a kívülállók rálátásának különböző mértéke fejeződik ki. Ez azt jelenti, hogy nem az attitűdbeli különbségek okozzák az aktivitásbeli különbségeket, hanem fordítva: az aktívabb civil szervezetek éppen részvételük következtében látják nagyobbnak a problémákat. A nem regisztrált civil szervezetek távolmaradása a civil fórumoktól inkább kevésbé aktív és kezdeményező általános magatartásuknak, a civil életbe való kisebb mértékű beágyazottságuknak tudható be, mint a térségfejlesztéshez való negatív hozzáállásuk következménye. Így megengedhető az a feltételezés, hogy a térségfejlesztési tanácsokhoz a civil szervezetek leginkább tudatos, proaktív és dinamikus rétege jelentkezett be, melyet talán idővel a többiek egy része is követni fog.

 

Csite András

6. Civil szervezetek a kistérségi vidékfejlesztés megvalósításában

A civil szervezetek döntő része támogatja azokat a vidékfejlesztési célkitűzéseket és tevékenységeket, melyek jelenleg a magyar vidékpolitika fókuszában állnak. Az általunk vizsgált civil szervezetek regisztrált szegmense ezeknek a fejlesztési tevékenységeknek az elvégzésében részt kíván vállalni, s a vidékpolitika irányítóinak érdemes lenne kihasználni ezt a lehetőséget, hiszen a civil szervezetek bevonásával a kistérségi társadalmak olyan csoportjai is megszólíthatók és bevonhatók a fejlesztésbe, melyeket az államigazgatás szervei nem vagy csak korlátozottan képesek elérni.

A következő oldalakon azt mutatjuk be, hogy a vizsgált civil szervezetek kistérségekben regisztrált szegmense miként ítéli meg a magyar vidékpolitika legsürgetőbb feladatait, s ezek elvégzésében milyen szerepet kíván vállalni.


6.1 A vidékpolitika kívánt irányai

Kutatásunk során 13 vidékpolitikai, vidékfejlesztési célt és egyben eszközt vizsgáltunk, és a megkérdezett civil szervezeti vezetőket arról faggattuk, hogy ezek közül melyek a civil szervezet kistérsége szempontjából igazán fontosak. A megkérdezett vezetőknek 1-től 5-ig kellett osztályozni a célok, programok fontosságát, 1-sel az egyáltalán nem fontosakat, 5-sel a nagyon fontosakat. A 6.1. grafikonon összefoglaltuk az erre a kérdéscsoportra kapott válaszok százalékos megoszlását.

Első és egyben legfontosabb vizsgálati eredményünk az, hogy a fölsorolt 13 célt, programot a civil szervezetek több mint háromnegyede fontos vagy nagyon fontos vidékpolitikai célnak tartja. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a fölmérésben szereplő vidékpolitikai célok és programok a mai magyar vidékfejlesztés legfontosabbnak tartott kérdései, területei, másrészt azt, hogy a megkérdezett és egyben a kistérségi fejlesztési tanácsoknál regisztrált civil szervezetek tisztában vannak kistérségeik vidékfejlesztési problémáival, s ezek megvalósításában kapacitásaikkal részt kívánnak vállalni.

A civil szervezetek által legjelentősebbnek tartott vidékpolitikai probléma az EU-s pályázatokkal kapcsolatos krónikus önrész-hiány.

A civil szervezetek közel 80 százaléka véli úgy, hogy ennek megoldása sürgető, ha nem a legsürgetőbb vidékpolitikai feladat, hisz ennek hiányában sem a kistérségek, sem a települések és a civil szervezetek nem tudnak részt venni az EU fejlesztési forrásai által finanszírozott fejlesztési programokban.


6.1. A vidékpolitika kívánt irányai


A vidékpolitikai célok, programok következő csoportját azok az intézkedések alkotják, melyeket a civil szervezetek mintegy 70 százaléka tartott nagyon fontos intézkedési területnek, s melyek legfontosabb sajátossága, hogy a mezőgazdaságon kívüli gazdasági és közösség-erősítő tevékenységek fejlesztését célozzák meg. A kulturális és hagyományőrző civil szervezetek támogatásának előtérbe helyezése természetesen nem független attól, hogy fölmérésünk során a civil szervezetek vezetőit kerestük meg, s ők elsősorban a vidékpolitika őket érintő területeit ismerik mélyebben. Az azonban nem tekinthető véletlennek vagy "önérdekből" fakadónak, hogy a mezőgazdaságon kívüli vidéki, gazdasági és társadalomszervező tevékenységeket tartják a civil szervezetek fontos vidékpolitikai területeknek, hisz ez az eredményünk arról ad tanúbizonyságot, hogy a vidéki társadalom egy jelentős és befolyásos szereplőcsoportja települése, kistérsége fejlődését nem az agráriumra, legalábbis annak nem ipari, tömegtermelés jellegű változatára kívánja építeni.

Jelentős eredménye fölmérésünknek, hogy a civil szervezetek ismerik az Európai Unió LEADER kezdeményezését, s ennek magyarországi meghonosítását fontos vidékpolitikai teendőnek tartják. A közepes fontosságú célok, programok között szerepelnek még az értékesítő szervezetek és feldolgozó-kapacitások létrejöttének támogatása, az e-közigazgatás fejlesztése, a kistérségi diplomások mainál fokozottabb támogatása, a térségre jellemző hagyományos munkaformák támogatása és a kistérségi fejlesztési fejkvóta bevezetése.

A civil szervezetek által legkevésbé fontosnak tartott - ám még így is jelentős fontosságúnak ítélt - vidékpolitikai intézkedések, programok a következők: a kistérségi önkormányzatokat segítő szakemberek alkalmazása közmunkaprogramokban; a közlekedési viszonyok városiasítása és a mezőgazdasági termelők integrációjának támogatása.


6.2 A vidékpolitika kívánt irányainak megvalósíthatósága

Felmérésünk következő kérdéscsoportja segítségével azt tudakoltuk, hogy a fentiekben már ismertetett vidékpolitikai célok, programok megvalósítását mennyire ítélik lehetségesnek a civil szervezetek vezetői. Eredményeinket a 6.2. grafikonon tüntettük föl.

Legfontosabb vizsgálati eredményünk az, hogy a vidékfejlesztésben tevékenykedő civil szervezetek vezetőinek nagy része kétségeket táplál a tekintetben, hogy a fölsorolt 13 vidékpolitikai cél, program megvalósítható-e. Vagyis míg ezeket a fejlesztési célokat a civil szervezetek döntő többsége fontos és megvalósítandó törekvésnek tartja, addig erős kétségeik vannak a tekintetben, hogy belátható időn belül valóban beindulnak-e a fölsorolt programok.

A megvalósíthatóbbnak ítélt célok, programok azok köréből kerülnek ki, melyeket a civil szervezetek vezetői nagyobb fontosságúnak ítéltek, így a mezőgazdaságon kívüli tevékenységek fejlesztése, a kulturális és hagyományőrző körök támogatása, a LEADER-jellegű pályázatok beindítása és a közösségi helyek kialakítása.

Figyelemre méltó eredménye fölmérésünknek, hogy a közlekedési viszonyok városiasítását és a mezőgazdasági termelők integrációjának előmozdítását a válaszadók több mint 50 százaléka tartotta reális, megvalósítható célnak.

6.2. A vidékpolitika kívánt irányainak megvalósíthatósága


6.3 Civil szervezetek részvételi hajlandósága a vidékpolitikai feladatok elvégzésében

Vizsgálatunk egyik fontos feladata volt annak feltérképezése, hogy a kistérségek fejlesztési tanácsainál regisztrált civil szervezetek milyen vidékpolitikai feladatok, programok elvégzésében tudnak szerepet vállalni. Eredményeink (6.3 grafikon) megerősítették azt az előzetes feltételezésünket, hogy a civil szervezetek vidékpolitikai tevékenysége elsősorban a fejlesztés "puha" területeire, a közösségszervezés és a gazdaságfejlesztés társadalmi és kulturális feltételeinek a megteremtésére összpontosul.

A civil szervezetek közel nyolcvan százaléka kíván és tud részt vállalni a helyi, kistérségi kulturális és társadalmi élet szervezésében. 70 százalékuk a mezőgazdaságon kívüli vidéki gazdasági tevékenységek fejlesztésében is szívesen részt vállalna, hasonlóan a LEADER-típusú fejlesztési közösségek kialakításához.

A civil szervezetek tehát a kistérségi vidékfejlesztésben ezeken a területeken kaphatnak feladatokat, s különösen fontos tudnunk azt, hogy ezeknek a feladatoknak az elvégzésében mind a kistérségi fejlesztési szervezetek, mind a kormányzati szereplők számíthatnak a civil szervezetek kapacitásaira, szaktudására és helyi társadalmi kapcsolataira, erőforrásaira.


6.3. A civil szervezetek részvételi hajlandósága a vidékpolitikai feladatok elvégzésében


Ami csak korlátozottan várható a civil szervezetektől, az a mezőgazdasághoz kötődő fejlesztési tevékenységekben való részvétel, úgy, mint az értékesítő szervezetek létrehozása, a mezőgazdasági termelők integrációja, továbbá a közlekedési feltételek, a városok jobb megközelíthetőségének a biztosítása. Nyilvánvalónak tűnik, hogy ezeknek a céloknak a megvalósításában a kistérségi társadalmak gazdasági szereplői, a gazdasági kamarák és a nagy közszolgáltató-szervezetek tudnak nagyobb részt vállalni.

A következő táblázatban azt tüntettük föl, hogy az általunk megkérdezett civil szervezetek hány vidékpolitikai intézkedés, program végrehajtásában tudnának közreműködni. Csak azokat a célokat vettük figyelembe, melyek megvalósításáról a civil szervezetek vezetői úgy nyilatkoztak, hogy nagy valószínűséggel vagy egészen biztosan részt tudnának vállalni.


6.4. táblázat

Hány vidékfejlesztési
tevékenység elvégzésében
vállalna a szervezet szerepet?

Százalék

0

11,05

1

7,56

2

12,50

3

8,72

4

5,52

5

8,43

6

9,59

7

6,40

8

7,27

9

6,69

10

3,20

11

5,81

12

4,36

13

2,91

Összesen

100


Az adatsor leglényegesebb tulajdonsága az, hogy a civil szervezetek közel kilencven százaléka részt kíván és tud vállalni a vidékpolitikai célok megvalósításában. A civil szervezetek mintegy negyede csak 1-3 intézkedés kapcsán tudna szerepet vállalni, míg a fönnmaradó több mint kétharmaduk ennél több vidékpolitikai program végrehajtásában kívánna részt venni.

Ezek az eredmények is megerősítik a fentiekben már kifejtett elemzési eredményünket, nevezetesen azt, hogy a civil szervezetek a magyar vidékpolitika egyelőre nem megfelelőképpen kihasznált résztvevői és végrehajtói bázisát alkotják, olyan kapacitásokat halmoztak föl az elmúlt évtizedben, melyek kihasználásával a vidékpolitika a nemzeti célok megvalósításában eredményesebb lehetne.

A következő táblázatokból jól kivehetőek az alábbi összefüggések:

  1. Minél jelentősebb egy civil szervezet árbevétele, annál több vidékpolitikai programba kíván bekapcsolódni;

  2. A kistérségi vidékfejlesztésben elsősorban azok a civil szervezetek kívánnak aktívan közreműködni, melyek egyelőre vagy kevés projektet valósítottak meg (így a vidékpolitikától várják lehetőségeik és tevékenységük bővülését), vagy pedig már számos projektet bonyolítottak le, tehát nagy civil szervezeti tapasztalatokkal rendelkeznek;

  3. A civil szervezetek különösen azokban a kistérségekben vállalnának több vidékfejlesztési tevékenységet, ahol amúgy is az átlagot meghaladó a civil aktivitás;

  4. Különösen a közepesen fejlett kistérségekben vállalnának több vidékfejlesztési feladatot a civil szervezetek;

  5. A legaktívabb vidékpolitikai civil szervezetek a nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező, oktatási és településfejlesztési tevékenységet folytató szervezetek. A vidékpolitikában legkevésbé a sport és a jogvédő tevékenységet végző civil szervezetek vonhatók be.

  6. A legnagyobb vidékpolitikai civil szervezet aktivitásra Közép-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon lehet számítani, míg Észak-Magyarországon és a Nyugat-Dunántúlon az átlagosnál sokkal kevesebb programterületen kívánnak működni a civil szervezetek.


6.5. táblázat

A szervezet árbevétele kvartilisek

Hány vidékfejlesztési feladat elvégzésében venne részt

Legalsó

4,42

2

5,44

3

5,47

Legfelső

5,56

Összesen

5,22


6.6. táblázat

A szervezetek megvalósult projektjeinek száma alapján képzett kvartilisek

Hány vidékfejlesztési feladat elvégzésében venne részt

Legalsó

5,48

2

5,15

3

5,14

Legfölső

5,37

Összesen

5,29


6.7. táblázat

A kistérség civil aktivitása

Hány vidékfejlesztési feladat elvégzésében venne részt

magas civil sz. gyakoriság

5,25

közepes civil sz. gyakoriság

5,41

alacsony civil sz. gyakoriság

5,10

Összesen

5,30


6.8. táblázat

Kistérségi fejlettség 3 kategória

Hány vidékfejlesztési feladat elvégzésében venne részt

fejlett

4,75

közepes

6,01

hátrányos

5,25

Összesen

5,30


6.9. táblázat

A szervezet legfőbb tevékenysége

Hány vidékfejlesztési feladat elvégzésében venne részt?

kulturális tevékenység

5,13

településfejlesztési tevékenység

6,59

jogvédő tevékenység

3,80

nemzetközi tevékenység

9,00

szakmai, gazdasági, érdekképviseleti tevékenység

5,70

politikai tevékenység

6,00

egyéb

5,48

sporttevékenység

1,70

szabadidős és hobbitevékenység

4,13

oktatási tevékenység

6,41

egészségügyi tevékenység

4,13

szociális tevékenység

4,78

polgári védelmi, tűzoltási tevékenység

3,67

környezetvédelmi tevékenység

5,09

Összesen

5,30


6.10. táblázat

Régió

Hány vidékfejlesztési feladat elvégzésében venne részt?

Közép-Magyarország

6,25

Közép-Dunántúl

5,30

Nyugat-Dunántúl

4,82

Dél-Dunántúl

6,24

Észak-Magyarország

3,73

Észak-Alföld

5,54

Dél-Alföld

5,78

Összesen

5,29


6.4 A vidékpolitikai célok fontosságának, megvalósíthatóságának és a civil szervezetek szerepvállalásának kapcsolata (faktorelemzés)

Kérdőíves adatgyűjtésünk eredményeinek bemutatását azzal folytatjuk, hogy bemutatjuk azokat a válaszcsoportokat, faktorokat, melyeket a fenti három válaszcsoport elemzése során kaptunk. Célunk ebben a vizsgálati részben az volt, hogy a 13 vidékfejlesztési célnál egyszerűbben kezelhető cél- és programcsomagokat állítsunk össze a kapott válaszokból. A rotált főfaktor-elemzés során a vidékpolitikai programok fontossága szerint négy csoportot különböztethetünk meg:

  1. Mezőgazdaság-fejlesztési preferencia (zárójelben a faktor által megmagyarázott variancia: 15,7 %)

  2. Kistelepülés-támogatási preferencia (10,5 %)
  3. Közösségfejlesztési preferencia (8,7 %)
  4. Szakemberállomány növelését támogató preferencia (6,5 %)

A vidékpolitikai programok megvalósíthatósága alapján három válaszcsoportot tudtunk elkülöníteni:

  1. A nem-mezőgazdasági fejlesztés a megvalósíthatóbb (17,9 %)
  2. Közigazgatási és közösségi terek fejlesztése a megvalósítható (pl. Teleház) (17,4 %)
  3. A mezőgazdaság-fejlesztés a megvalósíthatóbb (14,8 %)

A civil szervezetek részvételi lehetőségei kapcsán adott válaszokból szintén három válaszcsoportot tudtunk elkülöníteni:

  1. Mezőgazdaság fejlesztésben venne részt (21,6 %)
  2. Nem mezőgazdaság fejlesztésben vennének részt (18,0 %)
  3. Közösség és terminálfejlesztésben tudna részt venni (16,5 %)

A következő táblázatokban (6.11. - 6.13.) bemutatjuk azokat a korrelációs együtthatókat, melyek azt mutatják -100 és +100 közötti skálán, hogy a fontosság, a megvalósíthatóság és a részvételi szándék alapján képzett változócsoportok, faktorok milyen irányú (- vagy +) és milyen erősségű (minél távolabb van 0-tól, annál erősebb) kapcsolatban állnak egymással.


6.11. táblázat

 

Mezőgazdaság fejlesztési preferencia

Kistelepülés-
támogatási
preferencia

Közösség-
fejlesztési preferencia

Szakemberállomány növelését támogató preferencia

Mezőgazdaság-fejlesztési preferencia

 

10,35

-2,04

1,07

Kistelepülés támogatási preferencia

10,35

 

18,73

26,21

Közösségfejlesztési preferencia

-2,04

18,73

 

10,61

Szakemberállomány növelését támogató preferencia

1,07

26,21

10,61

 

A nem mezőgazdasági fejlesztés a megvalósíthatóbb

9,30

29,23

11,43

30,67

Közigazgatási és közösségi terek fejlesztése a megvalósítható (Teleház?)

-1,47

8,98

31,76

0,66

Mezőgazdaság fejlesztés a megvalósíthatóbb

31,27

7,13

2,56

-1,22

Mezőgazdaság fejlesztésben venne részt

23,19

3,24

4,75

-1,37

Nem mezőgazdaság fejlesztésben vennének részt

-5,61

24,10

2,67

11,59

Közösség és terminálfejlesztésben tudna részt venni

-12,52

0,10

18,54

-5,74


6.12. táblázat

 

A nem mezőgazdasági fejlesztés a megvalósíthatóbb

Közigazgatási és közösségi terek fejlesztése a megvalósítható (Teleház?)

Mezőgazdaság-
fejlesztés a
megvalósíthatóbb

Mezőgazdaság fejlesztésben
venne
részt

Mezőgazdaság-fejlesztési preferencia

9,30

-1,47

31,27

23,19

Kistelepülés támogatási preferencia

29,23

8,98

7,13

3,24

Közösségfejlesztési preferencia

11,43

31,76

2,56

4,75

Szakemberállomány növelését támogató preferencia

30,67

0,66

-1,22

-1,37

A nem mezőgazdasági fejlesztés a megvalósíthatóbb

 

19,22

2,58

3,91

Közigazgatási és közösségi terek fejlesztése a megvalósítható (Teleház?)

19,22

 

4,23

3,81

Mezőgazdaság fejlesztés a megvalósíthatóbb

2,58

4,23

 

22,97

Mezőgazdaság fejlesztésben venne részt

3,91

3,81

22,97

 

Nem mezőgazdaság fejlesztésben vennének részt

34,28

14,71

1,66

6,93

Közösség és terminálfejlesztésben tudna részt venni

2,18

29,95

-3,49

2,12


6.13. táblázat

 

Nem mezőgazdaság-fejlesztésben vennének részt

Közösség és terminál-
fejlesztésben tudna részt venni

Mezőgazdaság fejlesztési referencia

-5,61

-12,52

Kistelepülés támogatási referencia

24,10

0,10

Közösségfejlesztési preferencia

2,67

18,54

Szakemberállomány növelését támogató preferencia

11,59

-5,74

A nem-mezőgazdasági fejlesztés a megvalósíthatóbb

34,28

2,18

Közigazgatási és közösségi terek fejlesztése a megvalósítható (Teleház?)

14,71

29,95

Mezőgazdaság fejlesztés a megvalósíthatóbb

1,66

-3,49

Mezőgazdaság fejlesztésben venne részt

6,93

2,12

Nem mezőgazdaság fejlesztésben vennének részt

 

13,12

Közösség és terminál fejlesztésben tudna részt venni

13,12

 


Statisztikailag azok a táblázatértékek tekinthetők szignifikánsnak és ezzel valós kapcsolatot mutatónak, melyek 10-nél nagyobbak. Adatainkból világosan látszik, hogy a legerősebb csoportképző ismérv a mezőgazdaság-fejlesztés elsődlegességének támogatása vagy elutasítása. Azok, akik a mezőgazdaság-fejlesztést (feldolgozó-kapacitások növelése, termelői integrációk, szövetkezés) tartják fontosabb vidékpolitikai célnak, azok általában azt is tartják, hogy ezek a fejlesztési programok másoknál megvalósíthatóbbak és egyben ezekben nagyobb mértékben tudnának részt vállalni.

Egy másik összefüggés szerint a közösségi vidékfejlesztés (helyi kultúra, a nem agrártevékenységek támogatása, civil szervezetek fontossága, LEADER-típusú fejlesztés) fontosságát hangsúlyozó vélemények együtt járnak a szakember-állomány növelését hangsúlyozó véleményekkel, továbbá azzal, hogy az így vélekedők a közigazgatás és a közösségi terek fejlesztését tartják másnál megvalósíthatóbb vidékpolitikai célnak. A vidékpolitikai célokról kifejtett vélemények egy harmadik csoportja a kistelepülések mainál fokozottabb támogatását hangsúlyozza, amivel társul az a meggyőződés, hogy a nem mezőgazdasági célú fejlesztések a megvalósíthatóbbak.

Elemzésünk következő részében azt vizsgáljuk, hogy mindezen vidékfejlesztési vélemények milyen összefüggést mutatnak azzal, hogy milyen típusú civil szervezet vezetője a válaszadó, milyen gazdasági helyzetű kistérségben és mely régióban működik a civil szervezet (6.14-6.18. grafikonok).


6.5. grafikon A kistérségi civil aktivitás és a vidékfejlesztési preferenciák kapcsolata


A 6.14. grafikonon feltüntetett adatok szerint az eltérő civil aktivitású kistérségek között jelentős különbségek vannak a tekintetben, hogy a civil szervezetek mely vidékpolitikai célcsoportokat tartják igazán fontosnak, s melyek végrehajtásában tudnak közreműködni. A grafikonról leolvasható legfontosabb összefüggés a következő: a viszonylag kevés civil szervezettel rendelkező kistérségek, vagyis ahol a civil aktivitás jóval az országos átlag alatt van, elsősorban a mezőgazdaság-fejlesztéséhez kötődő vidékpolitikai célokat támogatják és az ezekhez kötődő feladatok elvégzésében kívánnak közreműködni.

Az országos átlagot meghaladó civil aktivitású kistérségekben a civil szervezetek a nem agrárjellegű vidékpolitikai intézkedéseket, célokat helyezik előtérbe, s ezekben a kistérségekben különösen erős hangsúlyt kap az e-közigazgatás fejlesztése, az új típusú közösségi terek kialakítása. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a civil szervezetek érzékelik azt a sokszínűséget, ami a magyarországi kistérségeket jellemzi, s tisztában vannak azzal, hogy az eltérő fejlettségi fokon álló, eltérő társadalom-szerkezetű és eltérő adottságokkal rendelkező kistérségek számára nem lehet egységes vidékpolitikai programot alkotni. Lehetőséget kell arra teremteni, hogy a kistérségek, bevonva a lehető legtöbb térségi társadalmi szereplőt, maguk alkothassák meg az igényeikhez és adottságaikhoz illeszkedő kistérségi vidékpolitikai programot.

A 6.15. grafikonon föltüntetett adatok is a fenti összefüggést erősítik: a hátrányos helyzetű, az országos átlagnál jóval alacsonyabb GDP-vel rendelkező kistérségekben (ahol egyébként a civil aktivitás is alacsonyabb az ország más részeinél mértnél) sokkal nagyobb hangsúlyt kap a mezőgazdasághoz kötődő új tevékenységek támogatásának igénye, mint a magasabb GDP-jű térségekben. Ez utóbbiakban az e-közigazgatás bevezetése és elterjesztése, valamint a közösségfejlesztés különböző megoldásaira mutatkozik a máshol mértnél nagyobb igény.

A 6.16. grafikonról azt is leolvashatjuk, hogy - előzetes várakozásainknak megfelelően - az ország regionálisan három nagyobb egységre oszlik: a Budapest és Pest megye alkotta Közép-Magyarország és a hozzá számos gazdasági és társadalmi szálon kötődő Közép-Dunántúlra; a Dunántúl többi részére, valamint a Dunától keletre eső térségekre (Alföld és Észak-Magyarország). A leglátványosabb regionális különbségek ez esetben is a mezőgazdaság-fejlesztésének megítélése tekintetében mutatkoznak: míg az ország fejlettebb középső és kisebb mértékben nyugati térségeiben az agrárium fejlesztése kevésbé fontos vidékpolitikai cél, továbbá a közösség- és gazdaságfejlesztés újabb megoldásai a népszerűbbek, addig a rurálisabb keleti térségekben a civil szervezetek a vidékpolitika mezőgazdasági programjait tartják a kistérségek fejlődése szempontjából elsődleges fontosságúnak.

A vidékpolitikai célcsoportokat abból a szempontból is megvizsgáltuk, hogy a Civil szervezetek tevékenységük fő profilja tekintetében milyen különbségeket mutatnak (6.17-6.18. grafikonok). Figyelemre méltó összefüggés, hogy a szélesebb külhoni kapcsolatokkal rendelkező, nemzetközi együttműködésben résztvevő szervezetek a vidékfejlesztés nem mezőgazdasági megoldásait helyezik előtérbe, míg a környezetvédő szervezetek az agrárfejlesztés vidékpolitikán belüli nagyobb szerepét hangsúlyozzák.

Ez utóbbi összefüggés arra is utal, hogy a környezetvédő civil szervezetek a magyar mezőgazdaság jelenleginél környezetbarátabb, a hagyományokba és a táji sajátosságokba illeszkedő megújítása érdekében tudnak és tudnának szerepet vállalni.


6.15.grafikon A kistérség fejlettsége és a vidékfejlesztési preferenciák kapcsolata


6.16. grafikon A régió és a vidékfejlesztési preferenciák kapcsolata


6.17. grafikon A civil szervezet főprofilja és a vidékfejlesztési preferenciák kapcsolata 1.


6.18 grafikon A civil szervezet fő profilja és a vidékfejlesztés kapcsolata 2.


6.5 A vidékpolitikai célok megvalósítása és a civil szervezetek 4 csoportja

A kérdőíves felmérés során felkeresett civil szervezeteket négy csoportba soroltuk az alapján, hogy a vidékpolitikai célok, programok megvalósításában miként tudnak közreműködni. A 6.19. diagramon tüntettük fel eredményeinket, melyekre klaszterelemzés révén jutottunk. A civil szervezetek négy csoportját különböztetjük meg:

  1. azok a civil szervezetek melyek szinte az összes vidékpolitikai programterület megvalósításában közre tudnak és kívánnak működni (a szervezetek 34 %-a);

  2. azok a civil szervezetek melyek a mezőgazdaság-fejlesztéshez kötődő vidékpolitikai programterületek kivételével az összes többi megvalósításában közre tudnak és kívánnak működni (a szervezetek 24 %-a);

  3. A civil szervezetek közel negyede (24 %) egyetlen területen sem tud bekapcsolódni a vidékpolitika megvalósításába;

  4. A civil szervezetek 18 százaléka a LEADER-típusú közösségfejlesztési programokban tudna részt vállalni.

6.19. diagram A vidékpolitika megvalósításában résztvevő civil szervezetek csoportjai

A 6.20-es grafikonon azt tüntettük föl, hogy a 4 civil szervezeti csoport mely vidékfejlesztési programcsoport megvalósításában tud közreműködni.


6.20. grafikon A vidékfejlesztés megvalósításában milyen szerepet vállal a civil szervezetek 4 csoportja

Adataink arról tanúskodnak, hogy a civil szervezetek szinte minden vidékpolitikai programterületen partnerként tudnak közreműködni a kistérségi vidékfejlesztésben. Az egyes célok, programok megvalósításában természetesen eltérő mértékben tudnak az egyes civil szervezetek részt vállalni, ugyanakkor adataink azt bizonyítják, hogy minden jelentősebb vidékfejlesztési tevékenységben, megfelelő tájékoztatást követően szerepet kaphatnak a kistérségi civil szervezetek.

A 6.21. grafikonon azt tüntettük fel, hogy a vidékpolitika megvalósításában közreműködni kívánó civil szervezetek négy csoportja négy szempontból miként oszlik meg:


6.21. grafikon A kistérségek fejlettsége és a civil szervezetek 4 fejlesztési csoportja

  1. A szinte minden vidékfejlesztési programban részt venni kívánó civil szervezetek a magas civil aktivitású kistérségekben az átlagost meghaladó arányban vannak jelen;

  2. Az alacsony civil aktivitású térségekben koncentrálódnak azok a civil szervezetek, melyek alig vagy nem tudnak közreműködni vidékfejlesztési programok megvalósításában;

  3. Közép-Magyarországon, a Közép-Dunántúlon és a Dél-Dunántúlon az átlagost jóval meghaladja azoknak a civil szervezeteknek az aránya, melyek szinte az összes vidékpolitikai programterületen működni kívánnak.

  4. Észak-Magyarországon többségben vannak azok civil szervezetek, melyek nem tudnak szerepet vállalni a vidékfejlesztésben;

  5. A vidékpolitikai szempontból legaktívabb civil szervezetek egyesületi formában működnek. Az alapítványok elsősorban a nem-mezőgazdasági típusú fejlesztésekbe vonhatók be;

  6. A civil szervezetek vidékfejlesztési szempontból a hátrányos helyzetű térségekben a legaktívabbak, ugyanakkor ezekben a kistérségekben a legjelentősebb a LEADER-típusú közösségfejlesztés támogatottsága;

  7. A fejlett kistérségekben az átlagot meghaladóan magas a vidékpolitika megvalósításában közreműködni nem kívánó civil szervezetek aránya, s itt van jelen erősebben az a vidékfejlesztési szemlélet is, hogy a vidékpolitikában a nem mezőgazdasági fejlesztésre kellene összepontosítani.

 

Kovách Imre - Eva Kucerova - Megyesi Boldizsár

7. Civil szervezetek az európai területfejlesztésben

Európai tendenciák, példák

A civil szervezetek egyre nagyobb jelentősséggel bírnak a különböző uniós fejlesztési együttműködésekben mind a helyi, mind a regionális fejlesztések terén: egyaránt megjelennek a területfejlesztési programok megvalósításában és az ahhoz kapcsolódó döntéshozatali folyamatok különböző szintjein. Ez a napjainkban egyre kézzelfoghatóbbá váló tendencia összhangban van az Európai Unió fejlesztési politikájának új irányaival, melyek a központi, regionális, helyi és uniós kormányzati szervek, a magánszektor, valamint a helyi és országos szintű civil szervezetek közötti együttműködést, partnerséget hangsúlyozzák.

Ray és Woodward (1998) szerint mindegyik aktor kulcsszerepet játszik a fejlesztési folyamatban a projektek implementálása és értékelése kapcsán, közreműködésük természete pedig jelentősen függ a helyi sajátosságoktól és az adott szereplő céljaitól, értékrendjétől, tevékenysége típusától, vagyis beágyazottságától. A civil szervezeteknek tulajdonított növekvő politikai és társadalmi jelentőség Bruckmeier (1998) szerint a globalizációval, a nemzeti gazdaságok deregulációjával, a globális környezeti változásokkal, az Európai Közösség átalakulásával, a szocializmus összeomlásával és a társadalmi struktúrákat jellemző növekvő individualizációval írható le. A változások a közelmúltban váratlanul és gyorsan zajlottak le, így újszerű gazdasági, társadalmi és környezeti problémákat hoztak felszínre, melyek jellegüket tekintve jelentős területi eltéréseket mutatnak, és amelyek kezelésében a civil szervezetek kiemelkedő szerepet töltenek, tölthetnek be. Ezek a globális változások hívták életre a fenntartható fejlődés elméletét, - azt a fogalmat, melynek égisze alatt történt tulajdonképpen az új együttműködési formák, koalíciók kialakulása; a tradicionális és az újonnan létrejött civil szervezetek gazdasági, társadalmi, politikai szerepének fokozódása.

A területfejlesztés folyamata során elsősorban az indokolja a különböző vertikális szintek bevonását, hogy a helyi, közösségi szinten meglévő emberi és gazdasági erőforrások önmagukban nem elegendőek, nem teszik lehetővé a helyi vagy regionális fejlesztések autonóm megvalósulását - tényleges fejlődésre csak a globalizálódó gazdaság fejlesztési folyamataiba integrálva van esély. Szükséges a felelősség megosztása a különböző szinteken elhelyezkedő szervezetek (az EU szervei, kormányzati intézmények, civilek) között, amely a hálózatosodás, a szereplők közötti együttműködés révén biztosítható.

Ennek közösségi szinten történő felismerését bizonyítja a Bizottság 2000-ben kelt vitaanyaga[8] is, amely az Európai Unió intézményei és a civil szervezetek közötti kooperációt akadályozó tényezők közül alapvető fontosságúnak tartja az információhiányt és az együttműködés partikuláris, egy-egy szektorra korlátozódó jellegét. Ezen a problémán a párbeszéd és a közös munka különböző csatornáinak megteremtésével, kiszélesítésével igyekszik segíteni.

A folyamat együtt jár a fejlesztési politika irányultságának változásával: Bruckmeier (1998) például Korten alapján megkülönbözteti a bottom-up irányultságú, emberközpontú fejlesztési stratégiákat a top-down irányultságú fejlesztésektől, melyek csak ideális körülmények között funkcionálhatnak megfelelően, s melyeket egyre többször váltanak fel a gyakorlatban is az alulról induló, a civil szervezetekre alapvető partnerként tekintő stratégiák. Az ilyen, a részvételen és a szubszidiaritáson alapuló fejlesztési programok szektorális helyett regionális megközelítést alkalmaznak; kiaknázzák a helyi erőforrásokat, és belső jövedelemteremtésre, a megtermelt jövedelem visszaforgatására ösztönöznek. Jelentős etikai dimenzióval bírnak (a helyi emberek igényeire, részvételére építenek), ezen keresztül pedig nagyobb hatékonyságot és szélesebb társadalmi legitimációt eredményeznek (Ray, 2000). Egyúttal magukban hordozzák a redisztribúció új formáját, a hatalom átstrukturálását is, hiszen pozitív diszkriminációban részesítik a közösségi hálózatokat, és részben kiküszöbölik az állami bürokráciát - egyfajta participatív redisztribúciót valósítva meg.

Nevers (1998) felhívja a figyelmet arra, hogy a részvételen alapuló, bottom-up irányultságú fejlesztési stratégiák problémákat idézhetnek elő a koordináció vertikális, horizontális, interszektorális (az ágazati politikák területi integrációjára vonatkozó) és szektorközi (a köz-, magán- és civil szektor közötti) dimenzióiban. Osti (2000) megfigyelése szerint a nagyobb területet átfogó kooperatív kapcsolatok igen nehezen alakulnak ki, a fejlesztési programok megvalósulása során az együttműködés gyakran egy-két kulcsszereplőre korlátozódik.

A továbbiakban néhány európai ország területfejlesztési gyakorlatának bemutatására kerül sor, és áttekintjük, hogy az egyes országokban milyen szerepe van a civil szervezeteknek a területfejlesztésben. Kezdő lépésként az alapító tagállamok közül hármat vizsgálunk, kiemelt figyelmet fordítva Németországra, és Olaszországra. Ezt követően Nagy-Britannia, és az 1981-ben csatlakozó mediterrán államok területfejlesztési rendszerét mutatjuk be, és ismertetjük, hogy a 2004-ben csatlakozott országok közül Szlovénia és Csehország, Szlovákia és Lengyelország civil szervezetei hogyan vesznek, vehetnek részt a területfejlesztésben. Végül rövid tájékoztatást nyújtunk Norvégia területfejlesztési rendszeréről, egy, az Európai Unión kívüli országról, és elemezzük a román területfejlesztési rendszer és a civil szervezetek kapcsolatát, mint a legközelebbi csatlakozás előtt álló államok egyikét.

Franciaország Európa egyik legcentralizáltabb országa, ugyanakkor közigazgatási rendszere talán a legbonyolultabb szerte Európában. A kis községek ugyanúgy önálló önkormányzattal, és azok meghatározott hatósági jogköreivel rendelkeznek, mint a városok. Az ország közigazgatási rendszere a Forradalom után alakult ki, mélyen gyökeredzik a francia politikai rendszerben, így a változatásra irányuló kísérletek komoly ellenállást váltanak ki. A lakosság 25%-a 2000 főnél kisebb lakosságú községekben lakik, ezek a községek mind önálló közigazgatási egységek; szám szerint 31.251. A városok száma 5300, ezekben lakik a lakosság 75%-a. A második világháború vége óta számos törekvés volt arra, hogy valamivel racionálisabb működésre bírják a kis településeket, de a reformkísérletek egyike sem járt sikerrel. Valószínűleg az erős központi hatalom és a decentralizált helyi hatalom okozta ellentmondásból született az a kivezető út, ami sok szempontból az európai területfejlesztési politikát megelőlegezte.

A hatvanas években a helyi önkormányzati vezetők, valamint földműves mozgalmárok fogtak össze. Felismerték, hogy a helyi kulturális és gazdasági potenciál nélkül nincs remény a vidék modernizációjára, fejlesztésére. A területfejlesztést így a helyi erőforrások kiaknázására építették, amiben a helyi önkormányzatok, a lakosság és a civil szervezetek egyaránt részt vettek. Így az alulról felfelé építkezés és a fentről lefelé építkezés kiegészítették egymást.


Németországban
az ország területi egyenlőtlenségeit a regionális politika hivatott szabályozni. A szubszidiaritás elvének jegyében a régiók fontos szerepet töltenek be a szabályozásban. Ezen elv szerint minden döntést azon a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol az optimális informáltság, a döntési felelősség és a döntések hatásainak következményei a legjobban láthatók és érvényesíthetők.

Az átfogó regionális politika keretrendszere a 60-as 70-es években alakult ki, amely a mai napig fennáll és a német egyesülés után kiterjedt a keleti országrészekre is. Az államnak csupán korlátozott lehetősége van, arra, hogy befolyásolja a regionális politikát. A szövetségi állam hierarchikus tervezési rendszerében az állam szerepe a jogi keretek kialakítása és a nemzeti gazdálkodási terv elkészítése. Ezek adnak keretet az olyan rurális vonatkozású szabályozásoknak, intézkedéseknek, mint a mezőgazdasági termelés szabályozása, a népsűrűségi vonatkozású mutatók készítése, a gazdasági teljesítmény meghatározása, a munkahelyteremtés, a tájmegőrzés vagy a környezetvédelem. A területfejlesztési rendszernek és tervnek adaptálnia kell a nemzeti szinten meghatározott jogi kereteket, szabályozásokat. A regionális terveken keresztül történik a helyi, regionális és nemzeti szint koordinációja. A tervezési rendszer kulcsfontosságú eleme a tervezési területek, a központi települések és az egyes területek funkcionális besorolásának a meghatározása, amely a vidéki területek lassú átstrukturálódásához vezetett.

A területi politika kiépítése során két vidéki vonatkozású feladatot tűztek ki célul: egyrészt a gazdálkodási struktúra, másrészt a regionális gazdasági struktúra átalakítását, fejlesztését. Előbbi jegyezhető a német mezőgazdasági politika egyik legfontosabb pilléreként. A mezőgazdasági politika másik pillére az agrár-szociális politika, amely a gazdálkodók társadalmi biztonságát hivatott elősegíteni. A támogatás főleg a keleti, átrendeződő gazdaságú területek gazdái számára számottevő jelentőségű. A regionális gazdasági struktúra átalakításának központi eszköze a regionális fejlesztési politika, ahol az infrastrukturálisan előnytelen helyzetű, magas munkanélküliségű térségek állnak a politikai beavatkozás fókuszában.

Az európai alapok nem változtatták meg jelentősen Németország fejlesztési politikáját, az EU mint társfinanszírozó játszik szerepet a fejlesztésekben. Az egyes helyi gazdaságok egy regionális szintű gazdasági rendszerbe integrálódtak és a politikai élet is főként regionális szinten működik. E folyamatokban a falvak ill. vidéki térségek regionalizációját érhetjük tetten. A regionális politikában a vidék egyrészt, mint a gazdasági elmaradottság színtere jelenik meg, másrészt, mint a német-német határ menti periféria, amely az egyesülés után hirtelen az ország közepévé vált. A területfejlesztés középpontjában leginkább az agrárvonatkozású intézkedések álltak, ezért a 90-es évek legnépszerűbb fejlesztési programjaként jegyezhetjük a falumegújítási programokat és az agroturizmust, amelyek célja a pluraktív vidéki élet kialakítása volt.

A vidéki Németországot befolyásoló politikai döntések a kilencvenes évektől kezdve a régiók kezébe koncentrálódtak, az egyes települések, mint önálló entitások veszítettek dominanciájukból, miközben minden fejlesztési, tervezési rendszert a kettészakadt ország politikai, jogi, gazdasági, társadalmi harmonizációjának kísérlete hatja át.

Németország szövetségi köztársaság, a területfejlesztés tartományi hatáskörben van, ezek a NUTS-I régiók. A szövetségi kormány a törvényi hátteret, és a Nemzeti Fejlesztési tervet alkotja meg, de az adott tájegység tervét helyi szinten alakítják ki; az esetleges nézeteltérések elkerülése érdekében a kormányzat koordinátori feladatokat lát el. A regionális politikát a "közösségi feladatok" (Gemeinschaftsaufgabe) elnevezésű szervezet koordinálja. A szervezetet a kormány, és a tartományok közösen hozták létre.

A területfejlesztés legfontosabb feladatai:

Az utóbbi program a legfontosabb területfejlesztési eszköz, többek között ebben található a faluszépítés is. Különösen népszerű a program az ország keleti részén, mivel segíti a helyi infrastruktúra fejlesztését. Ezek a programok NUTS-III szinten, a járásokban (Kreis) alakulnak - a LEADER programok is ezen a szinten készülnek - fogadtatásuk általában kedvező.

A civil szervezetek, és a kormányzati, önkormányzati kör együttműködésének példája a szövetségi Fogyasztóvédelmi, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Minisztérium 2001-ben kezdett "Regionen Aktiv - Land gestaltet Zukunft" Aktív Régiók - a jövőt alakító vidék" nevet viselő modell kialakítása. Ennek a kezdeményezésnek az a célja, hogy az összes érintettet, érdekeltet, a fejlesztés összes szereplőjét bevonja már a tervezés folyamatába is. Egy, a farmerek képviselőiből, tudományos testületek tagjaiból, és különböző vállalkozói, illetve környezetvédelmi szervezetek képviselőiből álló csoport választotta ki azt a 33 járást, amelyben a kísérlet elindult. A 33 járásban arra kérték a civil szervezeteket, hogy dolgozzanak ki egy integrált területfejlesztési tervet (IDC), és a munkához szükséges pénzügyi hátteret is biztosították számukra. Az ilyen, és ehhez hasonló kezdeményezések mellett a területfejlesztésben érintett szervezeteknek (gazdálkodók szövetségeinek) jelentős befolyásuk van a döntéshozatal során. Befolyásukat általában a gazdaszövetségeken, környezetvédő mozgalmakon keresztül fejtik ki. A civil szervezetek általában előmozdítói a területfejlesztésnek, de néha önző viselkedésük éppen ellenkezően - hátráltatja azt.


A területfejlesztés Olaszországban a NUTS-II szinten, a tartományok szintjén történik. Olaszországban húsz tartomány található, ezek közül az egyik (Trentino Alto-Adige), funkcionálisan két meglehetősen önálló területre tagolódik. A megyék (provincia) az infrastruktúrafejlesztésben játszanak kiemelkedő szerepet, míg a NUTS-V szintnek megfelelő helyi önkormányzatok nem vállalnak fejlesztési feladatokat. Ugyanakkor a civil szervezetekkel való kapcsolattartás itt a legjellemezőbb, persze ez nagyban az adott önkormányzattól függ. A NUTS-II szinten a tartományi kormányzat, a központi kormánnyal közösen alakítja ki a Fejlesztési Terveket. Jelenleg Olaszországban változik a központi kormány, és a tartományi vezetés közötti jogi kapcsolat, így a tartományi kormányzat mind nagyobb szabadságot élvez a fejlesztési irányok, prioritások kijelölésében. Ennek megfelelően az egyes tartományok minisztériumai (Assesorati) alakítják ki a fejlesztési terveket (POR - Programma Operativa Regionale), amelyeket a tartományi tanács hagy jóvá. Tehát ezen a közigazgatási szinten nincs lehetősége a civileknek befolyásolni a területfejlesztési tervek kialakítást, illetve végrehajtását.

A területfejlesztési tervek elkészítésében részt vesz az adott terület minden fontos társadalmi, gazdasági szereplője. Ennek a neve Integrált Területi Program (PIT - Programma Integrato Territoriale). A húsz olasz tartomány mindegyikét öt-tíz kisebb egységre osztják, és mindegyiken szerveződik egy PIT, amelyek a területfejlesztési tervek készítése, és végrehajtása során kifejthetik a véleményüket az adott térségre vonatkozóan. Beleszólási joguk is van a tervezésbe, de a nemzeti, illetve tartományi Fejlesztési Tervek előírásait szem előtt kell tartaniuk. A PIT-ek, mint Stefano Grando írja - kerekasztal-fórumokhoz hasonlóak, amelyeken az adott tájegység minden jelentős társadalmi, gazdasági szereplője részt vehet, (politikusok, vállalkozók, civil szervezetek, szakszervezetek, hivatalnokok).

A területfejlesztéssel foglalkozó közigazgatási intézmények és civil szervezetek között azonban nincs hivatalos kapcsolat Olaszországban. A civil szervezetek két területen aktívak; jellemzően akkor, ha azokat a tartományi testületek elhanyagolják, illetve olyan kérdésekben, amelyek hagyományosan a civil szervezetek működési területének számítanak.

Ilyenek a környezetvédelem, a szociális védőháló hiányosságait pótló szervezetek, valamint az olyan alternatív kezdeményezések, mint a slow-food, vagy a fair trade mozgalom; ám e tevékenységek területfejlesztési jelentősége elenyésző. A másik terület, amelyen a civil szervezetek aktívak, a külföldi szervezetekkel való kapcsolattartás. Központi szabályozás híján tartományonként is, és adott tartományon belül a vezetők személyes megfontolásaitól függően is eltérő, hogy milyen mértékben vesznek részt a civil szervezetek a területfejlesztésben.


Nagy-Britanniát
négy egységre lehet osztani: Skóciára, Walesre, Észak-Írországra, és Angliára. Az országrészek 1999 óta viszonylagos autonómiát élveznek. Ezek közül a legnagyobb Anglia, mind a lakosság számát, mind területét tekintve. 1999 óta a kilenc Regionális Fejlesztési Ügynökség feladata, hogy kialakítsa a területfejlesztési terveket. Ezek az Ügynökségek a következő területegységeket fedik le: North East, North West, Yorkshire and the Humber, West Midlands, East Midlands, Eastern, South East, London.

Londont kivéve a közigazgatás a megyei tanácsok kezében van (County Councils), amelyek az oktatási és szociális feladatokon kívül a földhasználat és a gazdasági fejlesztés tervezéséért is felelnek. A megyei tanácsokat követő közigazgatási szint a helyhatóságok szintje, amelyek a helyi ügyekért felelnek. A helyi önkormányzati képviselőket választják, bár általában igen csekély az érdeklődés a választások iránt, így a képviselet a helyi birtokosok, vállalkozók kezébe kerül. A képviselők általában pártszínekben indulnak. A helyi önkormányzatoknak kiemelt szerepe van a helyi fejlesztési tervek elkészítésében, különös tekintettel a gazdasági, és földhasználati tervezésben. A községi tanácsokat szintén választják, de itt sincs komoly érdeklődés a lakosság részéről, csak kifejezetten a községet érintő vidékfejlesztési kezdeményezések esetén hallathatják a hangjukat.


Az 1981-ben csatlakozó országok

A területfejlesztés fő irányait Portugáliában központilag ágazati szinten határozzák meg a különböző minisztériumok, a végrehajtást pedig a minisztériumok által kijelölt bizottságok hajtják végre. Az ország szárazföldi részén öt fejlesztési régiót alakítottak ki. Ezekben alakultak meg a Regionális Területfejlesztési Koordinációs Bizottságok (CCRs).

Az öt régió a következő: 1. Északi; 2. Központi; 3. Lisszabon és a Tejo Völgye; 4. Alentejo és 5. Algarve.

A civil szervezeteket, és helyi - községi, városi - önkormányzatokat, illetve azok szövetségeit nem feltétlenül vonják be a tervezési munkába. A civil szervezetek - mint azt egy 2003-as kutatás is mutatja - végeznek területfejlesztéssel kapcsolatos tevékenységet, szerepük még az alapvetően centralizált Portugáliában sem hagyható figyelmen kívül, azonban nincs jogszabályban rögzített módja a központi tervezésnek, és a civil szervezetek együttműködésének. Mint Spanyolországban, úgy Portugáliában is a területi szemlélet helyett az ágazati szemlélet jellemzi a területfejlesztést, így a civil szervezetek érdekérvényesítési lehetőségei csekélyek. A civil szervezetek a környezetvédelemben, felnőttképzésben, kulturális és sport rendezvények szervezésében, turizmusfejlesztésben, mezőgazdaságban aktívak, azaz jellemzően a vidékfejlesztésben. Ez lehet az oka annak, hogy a helyi fejlesztési egyesületek az 52 működő LEADER programmal tartanak aktív kapcsolatot, amelyek az ország területének 80%-át lefedik. A másik működő projekt a Történelmi Falvak program, amely szintén nem a kormányzattal való együttműködés eredménye, hanem az Európai Unió és helyi civil szervezetek együttműködésének gyümölcse.


Görögországban
a területfejlesztés legfontosabb eszköze szintén az ágazati és a regionális Operatív Programok sora (Sectoral and Regional Operational Programmes (OP), ezeket a CSF fogja össze (Community Support Framework). Az operatív programok végrehajtását a minisztériumoknak alárendelt félig-meddig autonóm hivatalok felügyelik.

A területi terveket a NUTS-II szinten készítik, ezek Görögországban a "Periferiak", amelyek vezetőit a kormány jelöli ki, választott vezetői nincsenek ennek a közigazgatási egységnek. A fejlesztési programokat végrehajtó szervezetek a "Periferiak" felügyelete alatt működnek. A vidékfejlesztési tervek általában NUTS-IV szinten a helyi önkormányzatok (dimi) szintjén készülnek. A NUTS-III a tervezésért felel, ezek a tanácsok (prefectures - Nomi) választott testületek, amelyek nem csak véleményezik a központi tervet, de javaslatot is tehetnek arra, hogy milyen típusú befektetésekre volna szükség az adott területi egységben.

Az operatív programok teljesülését ellenőrző testületben (Monitoring Comittee) a civil szerveztek két képviselője vesz részt - ez a szerep azonban nem túl jelentős. A prefektúrák, és az önkormányzatok mellett működő Területfejlesztési Szervek csak eseti jelleggel vonják be a civil szervezeteket a területfejlesztési döntésekbe. Az önkormányzatoknak lehetőségük van a területfejlesztési tervre javaslatot tenni, a kész terveket véleményezni, illetve elutasítani. Egy friss törvényváltozás arra kényszerítheti azonban a görög Gazdasági Minisztériumot, hogy mélyebb kapcsolatokat alakítson ki a civil szervezetekkel, bár erről még korai nyilatkozni.

A civil szervezetek Görögországban is a környezet-, és természetvédelem területén aktívak. Hivatalosan csak az Operatív Programokat ellenőrző testületben szólhatnak bele a területfejlesztésbe, de a gyakorlati tevékenységhez semmilyen támogatást nem kapnak, így nem tudnak megjelenni, és részt venni az amúgy kevéssé jelentős bizottság munkájában. A civil szervezetek a konkrét fejlesztési tervek kivitelezésében vesznek részt, valamint tiltakozó akciókat szerveznek. Mivel nincs szabályozott formája a civil szervezetek és a kormány együttműködésének, informális úton keresik a nyomásgyakorlás módjait.


Spanyolországban
a Nemzeti Fejlesztési Tervben foglaltakhoz illeszkedik a tartományok fejlesztési terve. Ez az Európai Unió strukturális alapjaiból felhasználható fejlesztési pénzek igénybevételét célozza meg. A NUTS-III szinten, a megyékben nincs intézményrendszere a területfejlesztésnek. A területfejlesztési politika itt is, mint az előző három országban - ágazati, és azt a különböző megyei hivatalok végzik; ezek kutatják fel a pénzügyi forrásokat is. A megyei szinten a tartományi kormányzat képviselői és a helyi önkormányzatok képviselői ismerhetik a területfejlesztési tervek alakulását, de azok kialakításába nincs beleszólásuk.

A civil szervezetek és a területfejlesztésért felelős hivatalok között nincs szervezett kapcsolat. Az együttműködés adott projektek, programok kivitelezésére szól, de a tervezésben nem dolgoznak együtt. Az együttműködés egy adott terv kivitelezésében jobbára pénzügyi támogatást jelent a hivatal részéről. A civil szervezetek a területfejlesztés során a tevékeny munkában és a tervezésben is részt vennének, érdeklődésük azonban nagyobb, mint az önkormányzatok fogadó készsége. Az önkormányzatok, hivatalok a civil szervezetek közül a szakszervezeteket, a vállalkozói szövetségeket eseti jelleggel konzultációra hívják, bizonyos esetben meghívnak a témához értő más civil szervezeteket is. Ez nem a hivatalos eljárás része, jobbára csak tanácsadásra kérik fel őket, így sem, véleményezési sem döntési joggal nem rendelkeznek.

A fent említettekből kiderül, hogy a civil szervezeteket Spanyolországban alapvetően nem vonják be a területfejlesztéssel foglalkozó hivatalok munkájába. Egyes körzetekben azonban létrehoztak civilek kezdeményezéseket, amelyek arra szolgálnak, hogy kifejthessék véleményüket a fejlesztési tervről, és annak végrehajtásáról. Ilyen civil kezdeményezés a 2003-ban alakult "Colectivo Vall de Pop", amely felméri az átgondolatlan fejlesztések természeti és kulturális örökségre gyakorolt káros következményeiket. Emellett megpróbálják kedvező irányba módosítani a földhasználatban bekövetkező változásokat. Valódi hatalmuk, lehetőségük az érdekérvényesítésre azonban nagyon csekély.


Finnország
1995-ben csatlakozott az európai unióhoz, természeti adottságainál fogva rurális ország. Gyéren lakott, városai az átlagos európai mércével mérve kicsinyek, egyedül a főváros, Helsinki tekinthető nagyvárosnak a maga 1 millió lakosával. A finnek 20-25 %- a él kimondottan rurális területeken. A kilencvenes évek felmérései szerint a rurális területeken csökkent a népesség, egyrészt az elvándorlás, másrészt a természetes fogyás következtében (azaz több a halálozás, mint a születés), és alacsonyabb a munkaképes korúak aránya, mint a sűrűn lakott részeken. A munkanélküliség nem magasabb, mint az országos átlag, viszont a munkalehetőségek köre, változatossága jóval kisebb. A rurális területeken több a kisvállalkozás, az átlagos jövedelem és az iskolázottság viszont alacsonyabb, mint máshol. A valaha agrártársadalomnak számító Finnországban ma már a falvakban élők 80%-a nem a mezőgazdaságból él.

A finn területfejlesztés története tizenöt-húsz éve kezdődött. Az eltelt idő alatt a hagyományosan hierarchikus és bürokratikus finn közigazgatás több reformon is keresztülment, utoljára 1997-ben, amikor drasztikusan csökkentették a tartományok szerepét a regionális fejlesztésben. A decentralizáció eredményeként 20 Regionális Tanács jött létre. Minden régió rendelkezik az EU által támogatott társadalmi partnerség csoporttal (partnership groups), melynek találkozóin a régió, a helyi önkormányzatok, az állam, az üzleti élet, a munkaerő-piaci szervezetek és más társadalmi szereplők képviselői vesznek részt. Emellett léteznek minisztériumi kontroll alatt álló, Regionális Munkaügyi és Gazdasági Központ nevű tanácsadó szervezetek, melyek szintén részt vesznek a fejlesztésben.

Finnországban a helyi önkormányzatok (ezek a rurális területek esetében több faluból álló körzeteket jelentenek) jelentős szerepet játszanak a terület-, és vidékfejlesztésben. Ez a szerep a kilencvenes évek folyamán azonban többször is átalakult. A legfontosabb hatások és események az alábbiak voltak: az új önkormányzati törvény 1995-ben, változások az önkormányzatok finanszírozásában, a helyi fejlesztési politika alkalmazása szubregionális szinten, gazdasági network-ök létrehozása, az új regionális fejlesztési törvény 1994-ben, az EU-tagság, a helyi akciócsoportok, valamint egy átfogó nemzeti vidékpolitika kialakítása. Az EU-csatlakozás előtt a finn regionális fejlesztés elsősorban kormányzati eszközökkel, a magánszektor bevonása nélkül történt. 1995 után az önkormányzatok gyorsan alkalmazkodtak az EU adminisztrációs elvárásaihoz, ám a projektek végrehajtása nem mindig bizonyult sikeresnek. Ezért is fontos a külső, nem kormányzati szereplők, például a független finanszírozású helyi akciócsoportok bevonása a fejlesztési munkába. A finn rendszer másik gyenge pontja a regionális szint volt. Az integrált vidékpolitika nem érte el a régiók szintjét, a regionális programok inkább csak a kistérségeket erősítették meg.

A falu már a XIX. század vége, az önkormányzati körzetek felállítása óta nem közigazgatási kategória Finnországban. Ennek ellenére továbbra is ez alkotja a rurális területeken élők természetes közösségét. A falvak a vidékfejlesztésben civil szervezeteik révén vesznek részt, melyek önkéntes munkát végeznek saját környezetük, településük érdekében. Ez a fajta nem hivatalos közösségi munka olyan elterjedt és sikeres, hogy települési szinten a civilek váltak a vidékfejlesztési politika legfontosabb végrehajtóivá, és az önkéntes munka értékének hangsúlyozása a nemzeti szintű terület- és vidékfejlesztési programba is belekerült.

A LEADER Közösségi Kezdeményezés először 1996-ban, az EU-csatlakozás után indult be Finnországban. Ezt az uniós programot a finnek 1997-ben kiegészítették egy szubregionális színtű saját programmal: ez a POMO, ami körülbelül "rurális program a helyi kezdeményezésekért"-nek fordítható. A POMO program kulcsfontosságú tényezője a vidékfejlesztésnek a helyi csoportok számára: teljes megtervezéséért és végrehajtásáért ők a felelősek. A támogatni kívánt szereplőket és tevékenységeket szintén helyi szinten választják ki. Az először minisztériumi kontroll alatt működő, később egyre inkább önállósuló program sikeresnek tűnik. A helyi szintű szervezetek képesek lebonyolítani a fejlesztési projekteket, miközben a magasabb szinten futó LEADER program végrehajtásához is értékes tapasztalatokat nyertek. A POMO segítette az egyéb uniós programokra való felkészülésüket is.


Norvégia
1995-ben sem csatlakozott az Európai Unióhoz. Regionális fejlesztési rendszerében három közigazgatási szint létezik: központi kormány, a 19 megye, illetve a 435 helyi közösség. Régiónként tartanak választást a helyi és a megyei szint vezetésére. Mivel a regionális fejlesztés az erőforrások elosztása feletti hatalmat jelenti, a fejlesztést a központi kormány irányítja. A helyi szint lényegesen kevesebb jogkörrel és költségvetési kerettel rendelkezik, azok, pedig főleg a közszolgáltatások területére irányulnak. A decentralizációs folyamat a 80-as években gyorsult fel, mégpedig a városban megjelenő munkanélküliség jelensége nyomán. A problémákat orvosolandó az egyes régiók önállóságot és felelősséget kaptak az intézkedések kialakításában, amely döntéssel tulajdonképpen a szubszidiaritás elve valósult meg a regionális fejlesztésben. A megyék is nagyobb hatalmat kaptak különböző területeken, úgymint a szállítás, egészségügy, oktatás, regionális tervezés vagy a gazdasági fejlesztés.

Elmondható, hogy gazdasági, társadalmi felelősségek tekintetében a régióknak sokkal kevesebb politikai hatalmuk van, ami a hatalom kiegyensúlyozatlan megoszlását eredményezi. Ezért is alakult meg a régiók közötti együttműködés Norvégia, Svédország és Finnország között, amelynek fő tevékenysége arra irányul, hogy a nem túl sikeres állami szintű regionális politikát helyi szinte emelje. Példaként említendőek azok az erőfeszítések, amelyek az infrastruktúra és a közlekedés térségi fejlesztésére vonatkozóan történtek. A problémák itt a tervek végrehajtásánál keletkeznek, mivel azok nemzeti szinten dőlnek el, és sem a terveknek, sem a kooperációnak nincs nemzeti szintű vonatkozása.

A helyi közösségek pozíciója nagymértékben függ a hely politikai és politikán kívüli szereplőitől. Így a helyi közösségek két szélsőséges típusa alakult ki: azok, amelyeknek az a célja, hogy megreformálják a helyi viszonyokat, új keretet állítsanak fel és kihasználják az adódó fejlesztési, fejlődési lehetőségeket és azok, amelyek passzivitásba süllyedtek, elzárkóznak mindennemű változás elől és állami kompenzációt várnak veszteségeikét cserébe.

Talán a természetnek és az alacsony lakosságszámnak köszönhetően a helyi szintű közösségi lét erősnek mondható Norvégiában. A fjordok és a hegyek viszonylag zárt életteret biztosítanak a helyi közösségeknek, ahonnan emiatt hiányoznak a városi tradíciók. Ezért is fontosabb és működőképesebb a politika terén a regionális szint a helyi szintnél.

A 90-es években a piac nemzetközivé válásával azok a vállaltok kerültek előnybe, amelyek a városias területeken voltak. Ebben az időszakban a regionális politika figyelme még fokozottabban fordult a periférikus területek felé.


Civil szervezetek és területfejlesztés Közép-Európában

A civil szervezetek egyre növekvő szerepet játszanak Közép-Európa államainak területfejlesztési rendszereiben. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás előkészítésének folyamata, majd a csatlakozással létrehozott körülmények radikálisan megváltoztatták a területfejlesztés közigazgatási feltételeit, és új igényeket támasztottak a civil szervezetek számára is. A civil szervezetek a következő kihívásokkal és lehetőségekkel szembesültek:

A csatlakozási folyamat volt a kiindulópont a területfejlesztés összes szereplője, így a civil szervezetek számára is az új keretek létrehozására. A civil szervezetek rendszerint nem játszottak kiemelkedő szerepet a tervezés, konzultáció, az előcsatlakozási fejlesztési programok monitoringja során, mert az állami bürokrácia mindezt saját feladatköréként és hatalmi monopóliumaként kezelte. A Cseh Köztársaságban, a lengyel és szlovák állapotokhoz hasonlítva, a civil szervezetek nagyobb mértékben voltak bevonva a területfejlesztési stratégiák, a fejlesztési pályázatok elkészítésébe; a fejlesztési projektek elterjesztésébe és kiválasztásába. A cseh civil szervezetek így mára rendelkeznek egyfajta gyakorlattal az előcsatlakozási alapokkal kapcsolatban, de még korántsem alkalmazkodtak teljességgel a strukturális alapok szerkezetéhez és működéséhez.


Civil szervezetek a Cseh Köztársaság területfejlesztési rendszerében

A törvényi szabályozás a területfejlesztés dinamikus folyamatának csak kisebb részére vonatkozik. A nemzeti alapdokumentum, amely lefekteti a területfejlesztés programozásának az alapjait, a 248/2000 számú törvény szabályozza, és nincs más rendelkezés, amely határozott és világos formában rögzítené a regionális fejlesztés tervezésében történő nyilvános részvétel szabályait. A cseh kormánynak el kellett készítenie a Regionális Fejlesztés Stratégiáját és Operatív Tervét, amely a 2003-ban elfogadott Nemzeti Fejlesztési Terv 2004 -2006 része (Národni rozvojovy plan 2004 -2006). A Nemzeti Fejlesztési Tervet a területfejlesztési Minisztériumban készítették el, és ez tény garantálja a területfejlesztés rendszerének működtetését a cseh kormányban. A cseh területfejlesztés uniós adaptációját a következő dokumentumok valósítják meg:

Országos szinten:

Regionális ( NUTS-3) szinten:

Települési szinten:

Helyi területfejlesztési intézkedési terv (amelynek tartalmaznia kell a válsághelyzetek kezelésének a tervét is).

A következő táblázat foglalja össze a Működési Programot és az intézményi felelősöket a 2002-2003 és a 2003-2006 közötti periódusra vonatkozóan:


7.1. táblázat A területfejlesztés Működési Programjának végrehajtó szervezetei 2002-2003 között

Működési Program

Végrehajtó Szervezet

Humán Erőforrás Fejlesztés

Munkaügyi és Szociális Minisztérium

Környezetvédelem

Környezetvédelmi Minisztérium

Közlekedés

Közlekedési Minisztérium

Turizmus

Területfejlesztési Minisztérium

Mezőgazdaság és vidékfejlesztés

Mezőgazdasági Minisztérium

Ipar és vállalkozások

Ipari és Kereskedelmi Minisztérium

Egyesített Területfejlesztési Működési Program

Területfejlesztési Minisztérium


7.2. táblázat A területfejlesztés Működési Programjának végrehajtó szervezetei 2003. Május 1. után

Működési Program

Végrehajtó Szervezet

Humán Erőforrás Fejlesztés

Munkaügyi és Szociális Minisztérium

Környezetvédelem - beleértve a Közlekedést

Környezetvédelmi Minisztérium

Mezőgazdaság és vidékfejlesztés

Mezőgazdasági Minisztérium

Ipar és vállalkozások

Ipari és Kereskedelmi Minisztérium

Egyesített Területfejlesztési Működési Program - beleértve a turizmust

Területfejlesztési Minisztérium


A civil szervezetek részvételéről a területfejlesztés különböző programjaiban a következő dokumentumok rendelkeznek:

1, Útmutató a területfejlesztési tervek és programok környezetvédelmi érékeléséhez (Környezetvédelmi Minisztérium)

2, Útmutató rendelkezések a szektorális működési programok kidolgozásához és fejlesztéséhez (Területfejlesztési Minisztérium)

Az egyes beszámolók, amelyek metodológiai és más ajánlásokat tartalmaznak, a Közösségi Szervezetek Központját jelölik meg a legfőbb civileket összefogó, szakértő intézményként. A tapasztalatok szerint az útmutatók ajánlásait nem teljesen tartották be a felelős kormányzati intézmények és a civilek bevonása a területfejlesztés rendszerébe annak ellenére elmaradt a lehetőségektől, hogy kompetens minisztériumok internetes honlapokat és linkeket hoztak létre.


7.3. táblázat A civil szervezetek részvétele a területfejlesztésben - Cseh Köztársaság

Működési program

Munka-csoportok létrehozása

Találkozók száma

A civil szervezetek

képviselőinek száma

Megjegyzés

Humán erőforrás fejlesztés

2002, Április

4

1 civil szervezet a Monitoring Tanácsban

A civil szervezet nem hivatalos tagként, hanem szakértő szervezetként kapott szerepet

Környezetvédelem

2002, Augusztus

Nincs információ

nincs

Informális együttműködés (munkatalálkozók, kerekasztal-viták)

Mezőgazdaság és vidékfejlesztés

2002, Március

Nincs információ

1

 

Ipar és vállalkozás

Nincs információ

Nincs információ

Nincs információ

Szakszervezetek,

Kereskedelmi Kamarák

Egyesített Területfejlesztési Működési Program

2002, Április

Minden munka-csoport 2-6 találkozó

1-1 minden munkacsoportban

A civil szervezetek jelentkezés alapján vehették részt


A civil szervezetek részvételének erősítésére számos találkozót szerveztek, amelyek feladata a civil szektor és az állami intézmények közötti kapcsolaterősítés volt. A találkozók és konzultációk ad hoc jellegűek voltak. Funkciójuk a civil szervezetekkel való kapcsolat kialakítása volt. Maguk a civilek csak néhány kerekasztal-beszélgetést szerveztek. Ezek ajánlásait és javaslatait átadták a kompetens állami intézményeknek. Összefoglalóan az állapítható meg, hogy az alacsony civil részvétel a vonatkozó információk hiányának volt a következménye. A minisztériumok nem voltak érdekeltek a civilek információkkal való ellátásában. A minisztériumi honlapok csak nagyon kevés használható információt tartalmaztak. A civil szervezetek a kezdeti rossz tapasztalatok alapján túlságosan csalódottnak bizonyultak a további erőteljesebb részvételez.

A Cseh Köztársaságban 40 000 körüli civil szervezet működik elsődlegesen a következő tevékenységi területeken: civil társadalom, öregek ellátása, cigánysággal foglalkozó szervezetek, kultúra, sport, testnevelés, fiatalok és gyerekek. A civil szervezetek és az állam közötti kapcsolat a Civil Szervezetek Kormányzati Tanácsában intézményesített, amelynek 60 körüli taglétszáma van (harminc a civilek, harminc az állam képviseletében). A Tanács a miniszterelnöki hivatalhoz kapcsoltan működik és a legnagyobb probléma az, hogy a civilek képviselői nem választás, hanem kijelölés útján kerülnek a szervezetbe.

A civil társadalommal kapcsolatos legfontosabb dokumentum a 227/1997 számú törvénycikk az alapítványokról és alapítványi forrásokról. Hosszú várakozás előzte meg a civil szervezetek tevékenységét szabályozó törvényt, amely 198/2002 számú, az önkéntes tevékenységekről szóló törvénycikkel született meg. A törvénycikket több kiegészítés részlegesen módosította, így például az üzleti törvény, amely a civil szerezetek alapítását szabályozza.

A cseh civil szervezetek szerteágazó tevékenységet folytatnak, különböző működési célokat fogalmaznak meg, a koordináció és kommunikáció különböző szintjeit valósítják meg. (nemzeti és regionális szint, de a regionális szerveződésűek száma sokkal kevesebb). A legjelentősebbek között említhető a Humanitárius Szervezetek Csehországi Tanácsa (a regionális szervezeteit is beleértve), a Donor Forum, a Regionális Civil Szervezetek Szövetsége. A Civil Szervezetek Kormányzati Tanácsa a jelöltállításra történő nyilvános felhíváson keresztül jelöli ki a civil szerezetek képviselőit a kormányzattal történő kapcsolattartásra.

Az uniós területfejlesztési politika legaktívabb informális hálózata a Civil Szervezeti Területfejlesztés, amely informálja, koordinálja esetenként régiónként szervezi a civil szervezetek tevékenységét. A civil szervezetek intézményi és személyi kapacitása rengeteg kívánnivalót hagy maga után országos és regionális szinten egyaránt, - annak ellenére, hogy több rendezvényt szerveztek a civil szervezetek lehetőségeinek megismertetésére az uniós területfejlesztési rendszerben. A Civil Társadalom Fejlesztése Alapítvány 14 régióban tartott képzési programot, amelyen 210-en vettek részt.

A Cseh Nemzetei Fejlesztési Terv tartalmaz egy fejezetet a civil szervezetek szerepéről, amellyel a civilek elégedettek. Kivétel ez alól a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztés Működési Programja (a hiányzó tényleges vidékfejlesztési program miatt) és az Egyesített Területfejlesztési Működési Program (a nehezen kivitelezhető projektek túlhangsúlyozása miatt).

Az Egyesített Területfejlesztési Működési Program végrehajtási terve a következőket tartalmazza:

1, A Területfejlesztési Tanácsok által kiválasztott projektek

2, A Regionális Fejlesztési Tanácsoknál monitoring ellenőrzésen átesett programok

3, A végső pontozást a Területfejlesztési Tanácsok titkársága értékeli


Civil szervezetek Lengyelország területfejlesztési rendszerében

A lengyel területfejlesztés adminisztratív keretének speciális eleme a lengyel alkotmány 12. cikkelye, amely kimondja, hogy a vajdaságok fejlesztéspolitikai stratégiájának kidolgozásában és annak megvalósítása során az önkormányzatoknak együtt kell működnie a civil szervezetekkel. A területfejlesztésről szóló alapdokumentum, a Nemzeti Fejlesztési Terv 2004 - 2006 (Narodny Plan Rozwoju 2004 -2006) ugyanezt az elvet fogalmazza meg a működési tervben a fejlesztési célok maghatározása és a gazdasági, társadalmi feltételek, a közigazgatási keretek rögzítse során. A Nemzeti Fejlesztési Tervet 2003 Januárjában fogadta el a minisztertanács, majd ugyanezen év Februárjában egy javított változatot szerkesztettek.

A lengyel területfejlesztési rendszer uniós csatlakoztatását a következő dokumentumok rögzítik:

Nemzeti szinten:

Regionális ( vajdasági ) szinten:

Települési szinten:

A Nemzeti Fejlesztési Terv meghatározza a legfontosabb ágazati tevékenységeket, amelyeket Lengyelországban 2004 és 2006 között kellene elvégezni az EU tagság első időszakában. A Gazdasági Minisztérium felelős a Terv kidolgozásáért. A Terv az Ágazati Működési Programokból és a Területfejlesztési Működési Programokból lett összeállítva.


7.4. táblázat A területfejlesztés Működési Programjának végrehajtó szervezetei 2003-ig Lengyelországban

Működési Program

Végrehajtó Szervezet

Humán Erőforrás Fejlesztés

Gazdasági, Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium

A vállalkozói ágazat és a vidékfejlesztés modernizálása és átstrukturálása

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium

Közlekedés

Infrastrukturális Minisztérium

Turizmus

Területfejlesztési Minisztérium

Halászati és halfeldolgozás

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium

Ipar és vállalkozások

Ipari és Kereskedelmi Minisztérium

Integrált Területfejlesztési Működési Program

Gazdasági, Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium


7.5. táblázat A területfejlesztés Működési Programjának végrehajtó szervezetei 2003. Május 1. után Lengyelországban

Működési Program

Végrehajtó Szervezet

Humán Erőforrás Fejlesztés

Gazdasági, Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium

A vállalkozói ágazat és a vidékfejlesztés modernizálása és átstrukturálása

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium

Közlekedés

Infrastrukturális Minisztérium

Turizmus

Területfejlesztési Minisztérium

Mezőgazdaság, Vidékfejlesztés, Halászat

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium

Környezetvédelem

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium

Versenyképes növekedés

Gazdasági, Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium

Integrált Területfejlesztési Működési Program

Gazdasági, Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium


A Nemzeti Fejlesztési Tervről és a Működési Programokról szóló információkat a Gazdasági, Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium és más kompetens minisztériumok honlapján jelentették meg. Az egyének és intézmények kérvényezhették a területfejlesztéssel kapcsolatos dokumentumok postázását, de az információk terítésének ez a módja a kistelepülésen élőknek nagyobb problémát jelentett. Az alapdokumentumok kidolgozásához széleskörű együttműködést irányoztak elő a különféle szervezetek között és ehhez az együttműködéshez a helyi és különböző szintű önkormányzatok (központi, vajdasági, helyi), a bankszektor, a gazdasági, társadalmi civil szervezetek képviselőit hívták meg. A lengyel civil szervezeteknek jó lehetőségük volt véleményük megfogalmazására és érdekeik képviseletére a konzultációs időszak alatt.

A lengyel civil szervezetek (7210 alapítvány és 45891 társaság) helyzete jelenleg is változik; nemrég vizsgálták felül a civil társadalom reprezentánsainak elismert civilek és a kormány kapcsolatát. A civil szektort törvényileg 2003 áprilisában definiálták és akkor lépett érvénybe a közhasznúságot és önkéntességet meghatározó rendelkezés. A legfontosabb, bár a térség más államaihoz képest kicsit megkésve született törvény: Törvény a közhasznúságról és önkéntességről 2003. E törvény megalkotását követően állították fel a Közhasznú Tevékenységek Tanácsát.

A szakértők értékelése szerint az EU strukturális alapjainak ismertsége jónak mondható. A legaktívabb civil szervezetek különösen jól informáltak, még a piaci szervezetéknél is jobban, de a kisebb, távoli települések civil szervezetei alapvető információhiánnyal küszködnek. A területfejlesztés területén legaktívabb szervezetek a Civil Szervezetek Közössége, a Lengyel Zöld Hálózat, amely a környezetvédelemi konzultációkon résztvevő civilek szervezete. A tervezés gyakorlati kivitelezésének területén a civil szervezetek tevékenységét sikertelennek minősítik. A Nemzeti Fejlesztési Terv és a Működési Program mellett országos és 16 vajdaság szintjén is Irányító Bizottságokat állítottak fel. Minden Bizottságban ott vannak a civilek képviselői is. A bizottságok tagjainak 10 százaléka kerül ki a civil szervezetek képviselőiből. A civil szervezetek részvételét a leírtakon kívül néhány konferencia biztosította. Közmeghallgatást a témában nem kezdeményeztek. A Gazdasági Minisztérium konferenciák sorozatát szervezte a Nemzeti Fejlesztési Terv és az Ágazati működési Programok megvitatására mind országos mind regionális szinten. A konferenciák alaphibájának bizonyult, hogy az önkormányzatokat és az állami adminisztráció reprezentánsait hívták meg, amíg - az ennek ellenére résztvevő - civileket inkább betolakodónak tekintették. A kormány intenzív kampánnyal igyekezett információhoz juttatni a civileket öt hónapon keresztül 2003-ban. A Területfejlesztési Működési Program esetében 30 civil szervezet vett részt az információs találkozókon, 20 civil szervezet a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Működési Program megismertetésére szervezett rendezvényeken, és a más rendezvényeken résztvevő civil szervezet száma sem haladta meg a húszat. A civilekkel való partnerséget a Regionális Irányító Bizottságok támogatásával kellett volna létrehozni és erősíteni, de a Bizottságok ebből a szempontból nem működtek jól. Ennek okát abban jelölték meg, hogy nem volt egyértelmű, milyen szempontok szerint kell és lehet kiválasztani az együttműködő civil szervezeteket. A lengyel civil szervezetek számára egy találkozót szerveztek a gazdasági miniszterrel 2002-ben, amelyen a civilek szerepét vitatták meg az uniós strukturális alapok megszerzésében.

A következő intézkedéseket alakították ki a strukturális alapok minél jobb felhasználása érdekében:


7.6. táblázat A civil szervezetek részvétele a területfejlesztésben - Lengyelország

Működési program

A munka-

csoportok létrehozása

A találkozók száma

A civil szervezetek

képviselőinek száma

Megjegyzés

Humán erőforrás fejlesztés

2002, Július

11

20 civil szervezet

40-100 képviselője minden rendezvényen

 

Környezetvédelem

2002, június

7

Nincs információ

 

Mezőgazdaság és vidékfejlesztés

Március Augusztus

11

13 civil szervezet képviselője

Civil szervezetek és egyetemek, kutató és fejlesztő ügynökségek képviselői

Versenyképes növekedés

2002, szeptember

6

16 civil szervezet képviselője

16 civil szervezet képviselője

Egyesített Területfejlesztési Működési Program

2002, Július

2-8 találkozó minden vajdaságban

30 civil szervezet képviselője

Minden vajdaságban meghívták a civilek képviselőit


Civil szervezetek Szlovákia területfejlesztési rendszerében

A szlovák területfejlesztési politikát 1990-ben indították el, amikor a szlovák kormány elfogadta a 390/1991 számú törvénycikket, amely szabályozta a területfejlesztés és a legnagyobb szociális problémák kezelésének az alapvető kereteit - különös tekintettel a hátrányos helyzetű, fejletlen régiókra. Mint ahogyan a többi újonnan csatlakozó állam esetében, Szlovákiában is Nemzeti Fejlesztési Tervet (Nárdony Plám Regionálneho Rozvoja Slovenskej Republiky) készítettek és fogadtak el a 240/ 2001 számú törvénnyel. Az Építésügyi és területfejlesztési Minisztérium volt a felelős a Nemzeti fejlesztési Terv elkészítéséért.

A szlovák területfejlesztési rendszer uniós adaptációját a következő dokumentumok biztosítják:

Nemzeti szinten:

Regionális szinten:

Helyi szinten:

A Működési Programok rendszere is változott, ahogyan azt a következő táblázat mutatja:


7.7. táblázat A területfejlesztés Működési Programjának végrehajtó szervezetei 2003 áprilisáig Szlovákiában

Működési Program

Végrehajtó Szervezet

Humán Erőforrás Fejlesztés

Munkaügyi, Szociálpolitikai és Családügyi Minisztérium

A vállalkozói ágazat és a vidékfejlesztés modernizálása és átstrukturálása

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium

Környezet

Környezetvédelmi Minisztérium

Közlekedés és telekommunikáció

Közlekedésügyi és Telekommunikációs Minisztérium

Multifunkcionális mezőgazdaság

Mezőgazdasági Minisztérium

Ipar

Gazdasági Minisztérium

Lakás

 


7.8. táblázat A területfejlesztés Működési Programjának végrehajtó szervezetei 2003. Április 1. után Szlovákiában

Működési Program

Végrehajtó Szervezet

Humán Erőforrás Fejlesztés

Munkaügyi, Szociálpolitikai és Családügyi Minisztérium

Környezet

Környezetvédelmi Minisztérium

Közlekedés

Közlekedésügyi és Telekommunikációs Minisztérium

Mezőgazdaság vidékfejlesztés és halászat

Mezőgazdasági Minisztérium

Ipar és szolgáltatások

Nincs információ

Lakás

 


A civil szervezetek és az államigazgatás kapcsolatát 2002-ben szabályozták Szlovákiában. A vonatkozó rendelkezések intézményesítették a kormányzat és a civil szervezek kapcsolatát; a civilek számára lehetővé tették a tanácsadó, konzultációs és döntéshozó szervezetekben, közös projektekben, a konferenciákon és konzultációkon történő részvételt. A 13/2002 számú törvény szabályozza a költségvetési szervezetek non-profit szervezetté történő átalakításának a feltételeit. Ezzel párhuzamosan más vonatkozó rendelkezések is szabályozzák a civil szervezetek működését (például a finanszírozás területén).

Elsőként a Nonprofit, Civil Szervezetek Tanácsát hozták létre 1999-ben a civil szféra ügyeinek kezelésére, amely a civil szervezetek szempontjából a következő szerepköröket határozta meg:


A Tanács 18 kormányszerv és 22 civil szervezet munkáját fogja össze a miniszterelnök- helyettes irányításával. A szlovák kormány és a civil szektor közötti kommunikáció kapcsán az elemzők a teljességgel hiányzó nyilvánosan hozzáférhető információkat, és a szintén hiányos kormány - civilek közötti konzultációkat említik. Ennek értelmében a Tanács működése merőben formális.


7.9. táblázat A civil szervezetek részvétele a területfejlesztésben - Szlovákia

Működési program

A munka-csoportok létrehozása

A találkozók száma

A civil szervezetek képviselőinek száma

Megjegyzés

Humánerőforrás fejlesztés

2002, augusztus

1

Nincs

 

Ipar és szolgáltatások

Nincs információ

12

nincs

 

Közlekedés

Nincs információ

     

Környezetvédelem

Nincs információ

Nincs információ

Nincs információ

A civil szervezetek nem vettek részt a találkozókon és nem kapták meg a jegyzőkönyveket

Mezőgazdaság és vidékfejlesztés, halászat

Nincs információ

1

1

A civil szervezetek nem vettek részt a találkozókon és a civilek javaslatait nem fogadták el

Területfejlesztés

2002, Július

11

nincs

 


A politikai központok és a régiók közötti hiányzó kommunikáció ellenére a civil szervezetek számos nyilvános meghallgatáson, munkacsoport megbeszélésen és más nyilvános vitán vettek részt a területfejlesztéssel kapcsolatban. A területfejlesztés Működési Programjával kapcsolatban a regionális önkormányzatok levélben és az Interneten keresztül hívták meg a civil szervezeteket 3 nyilvános meghallgatásra és 2 munkacsoport megbeszélésre. A szlovák civil szervezetek részvétele a területfejlesztésben erősödik ugyan, de még mindig számos probléma nehezíti azt, amely a civil társadalom általános állapotának is a függvénye. A legfontosabb szlovák civil szervezetek között említhető a Vidék Parlamentje, a Szlovák Humanitárius Tanács és a Donor Forum.

Általánosan jellemző, hogy a szlovákiai civil szervezeteknek korlátozott lehetőségeik vannak képviselők jelölésére a döntéshozó testületekbe és a monitoring szervezetekbe; a civil szervezetekkel kapcsolatos szervezeti és közigazgatási rendelkezések nem világosak; a civileknek állandó kommunikációs nehézségei vannak a kormányhivatalokkal; és a civilek képviselőit nem képezték ki az uniós területfejlesztési játékszabályok és rendszerek ismeretére. Az előcsatlakozási programok hiánya ugyancsak hozzájárul a gyengének mondható civil részvételhez. A pozitív ellenpéldát a Vidék Parlamentjének Szlovákiai létrehozása jelenti.


Szlovéniában
nem alakították ki a NUTS szinteket, pontosabban az egész ország egy NUTS-II régiót alkot annak ellenére, hogy komoly fejlettségbeli különbségek mutatkoznak az országon belül. Korábban létezett nyolc történelmi régió - megye: Gorenjska, Primorska, Stajerska, Prekmurje, Dolenjska, Zasavje, Koroska and Posavje - és ennek az emléke még ma is elevenen él a lakosságban. Szlovéniában a köztársasági kormányzatot követő közigazgatási szint a községi önkormányzatok szintje, ez a NUTS-III szint. Szlovéniában körülbelül 200 helyi önkormányzat van.

Az országon belüli gazdasági egyenlőtlenségek arra kényszerítették a szlovén kormányt, hogy kialakítson tizenkét úgynevezett "statisztikai régiót". Mindegyik statisztikai régió rendelkezik saját Regionális Területfejlesztési Programmal (RRP), és mindegyik régióban működik egy Regionális Fejlesztési ügynökség (RRA). A fejlesztési terveket általában ezek az ügynökségek készítik, bár ez nem feltétlenül van így. Tehát mindegyik statisztikai régióban több mint egy fejlesztési ügynökség működik. Jelenleg próbálják kialakítani, kiválasztani azt az ügynökséget, amelyik koordinálja az adott régióban a többi fejlesztési ügynökség munkájának összhangját a nemzeti Fejlesztési Tervvel. A vezető ügynökségek készítik az öt éves Fejlesztési Programokat az Állami Területfejlesztési Ügynökség (State Regional Development Agency) felügyelete mellett. A tervezett programokat (de nem azok megvalósulását, eredményeit) egy másik ügynökség vizsgálja, ellenőrzi (Slovene Agency for Regional Development), általában külső szakértők bevonásával. Ezek a programok a hazai fejlesztési tervekhez hasonlóak. A programokban azok készítői feltárják a lehetőségeket a rövid és hosszú távú célokat, meghatározzák a fejlesztési irányokat, és azt, hogy mely szereplőket lehet bevonni a program megvalósításába. A program azt is tartalmazza, hogy milyen források bevonására lehet számítani, miként lehet ellenőrizni, követni a program megvalósulását. Az elkészült tervekkel az a legnagyobb probléma, hogy általában sem a vállalkozókat, sem pedig a civil szférát nem vonják be az előkészítés, tervezés szakaszába, csak a végrehajtás során támaszkodnának e csoportokra.

Már lassan tizenöt éve küzdenek azért a civil szervezetek Szlovéniában, hogy szerephez jussanak a területfejlesztésben. Az Európai uniós csatlakozási tárgyalások hatására a kormány rákényszerült hogy elismerje - jobban be kellene vonni a civil szervezeteket a területfejlesztésbe, ezt követően indították útjára a MATRA programot. Ennek során környezetvédelmi és társadalmi problémák kezelését bízták a civilekre, mivel ezen a téren a kormányzati szerveknél sokkal hatékonyabb munkát tudtak végezni. A civilek általában csak egy adott településen, kistérségben képesek hatékonyan dolgozni, sem a szükséges humán erőforrás, sem pedig a szükséges anyagi források nem álnak rendelkezésükre, hogy nagyobb területi egységben is hatékonyan lépjenek fel. Szlovéniában 2002-ben alapította meg a kormány a területfejlesztési Ügynökséget (Slovene Agency for Regional Development), valamint egy kormánybizottságot, hogy kidolgozza, milyen formában lehet a civil szervezeteket bevonni a területfejlesztésbe. Ezt követően egy nyilvános felhívás alapján a Területfejlesztési Ügynökség három civil szervezettel kezdett együttműködésbe:

1. CNVOS konzorciummal (Slovene Centre for Non-governmental Organizations; ez az intézmény a civil szervezetek, és a kormány együttműködésnek erősítésére jött létre 2002-ben.);

2. REC (Regional Centre for Environment for Central and Eastern Europe)

3. És a megelőző munka szövetséggel együtt működő civilek közül (Association for Preventionwork), Centre for help to Youth, ŠKUC (Student Cultural Centre) and Vitre.

Az együttműködés célja az volt hogy felmérjék, milyen állapotban van a civil szféra az országban; miként lehetne mozgósítani, hogy bekapcsolódjon a területfejlesztési terek készítésébe, és végrehajtásába. (Program of integration of NGOs into process of upgrading State development Program and preparation of Common Program Document). Ennek alapján a Nemzeti Fejlesztési Terv vitájára a terv végső változatának elkészítése előtt meghívták a szakértők mellett az összes érdeklődő civil szervezetet. A civil szervezetek képviselőinek öt-öt küldöttjét delegálták abba a műhelybizottságba, amely a tervek végső változatát készíti. Emellett a civil szervezetek részt vesznek a Fenntartható Fejlődés Tanács (Council for sustainable Development) munkájában is.

A civil szervezetek általában nem motiváltak abban, hogy a tervezési munkában is részt vegyenek. Különösen igaz ez települési szinten, ahol a végrehajtásban, a tervek megvalósításban aktívak.

A civil szervezetek számos fórumon kapcsolódhatnak be a környezetvédelmet érintő kérdésekbe. Szemben a Magyarországon meghonosodó rendszerrel, a civil szervezeteknek nem csak véleményezési, hanem tanácskozási, szavazati, döntési joga is van területfejlesztési kérdésekben. Gorenska Regióban a területfejlesztési tervet készítő tanács ülésén a következő szereplők jelentek meg:


Románia
területfejlesztési rendszerének kialakítása során a következő NUTS szinteket hozták létre: NUTS-I nemzeti szint, Integrációs Minisztérium - Regionális Fejlesztési Főigazgatóság; NUTS-II szinten 8 darab Fejlesztési Ügynökség a nyolc fejlesztési régióban. A nyolc régiót általában 5-6 megyéből alakították ki, ez alól csak Bukarest, és a fővárost körülvevő megye a kivétel. A rendszer kritikusai szerint ezeknek az ügynökségeknek a hatásköre túlságosan behatárolt. Technikai és személyzeti kapacitásaikat teljesen kimeríti pusztán a technikai feladatok ellátása; a támogatások kifizetése, és a pénz felhasználásának nyomon követése. Nem rendelkeznek elegendő munkatárssal ahhoz, hogy a regionális tervezési feladatokat is el tudják látni.

A regionális Fejlesztési Tanácsokba minden tagmegye küld képviselőt, az elnökséget a megyei tanácselnökök alkotják (ez választott tisztség), azonban a források szűkössége, és a regionális tudat hiánya miatt nem regionális, hanem megyei célokért küzdenek a Fejlesztési Tanácsban részt vevők. A regionális identitástudat kialakítása híján kicsi annak az esélye, hogy a Regionális Fejlesztési Ügynökségek képesek legyenek betölteni szerepüket.

A NUTS-III szint a megyei szint. A jelenlegi megyerendszert Romániában 1968-ban hozták létre. Területfejlesztési szempontból hatáskörük meghaladja az Európában jellemző szinteket. Mátéffy Mária (2004) szerint a megyéknél nincs meg a megfelelő szakembergárda ahhoz, hogy képesek legyenek fejlesztési terveket kialakítani, és végrehajtani. A 41 megyében 41 Megyei Tanács működik.

A NUTS-IV szint Romániában - Hargita megye kivételével - nem épült ki. Ezt részletesen elemzi Mátéffy Mária tanulmányában. A Hargita megyei Tanács aktív segédletével hoztak létre a helyi önkormányzatok, civil szervezetek, és magánszemélyek a társulásokat, gyakorlatilag újabb civil szervezeteket, hogy élni tudjanak az Európai Unió strukturális alapjai kínálta lehetőségekkel. Ezek a tanácsok területi elven szerveződtek, és a kistérségi vezetők képzésében részt vett a Sapienta Egyetem is. Hasonló kezdeményezések vannak Kovászna megyében, itt azonban a Prefektúra "megkérdőjelezte a kistérségi társulások törvényességét" (Vidékfejlesztés Hargita megyében 2004: 26) így azokat nem jegyezték be. Azóta Bihar, Suceava és Maros megyében is próbálkoznak a kistérségi társulások létrehozásával. A NUTS-IV szinten, a Megyei tanácsok mellett működik egy konzultációs fórum. Ezen a civil szervezetek is képviselteti magukat, de ez nem véleményező, hanem egyeztető fórum. A területfejlesztési törvény csak a határozatok közzétételét írja elő, valamint a helyi önkormányzatokkal kell egyeztetni, de a civil szervezeteiket nem vonják be a területfejlesztési tanácsok munkájába.

A NUTS-V szint a települések szintje, ezek a Községi Tanácsok. 1989 előtt számos települést összevontak közös önkormányzat alatt, ezen egységek felbomlása, alakulása ma is zajlik. A jelenséggel nem kívánunk bővebben foglalkozni, hiszen az a hazaihoz hasonló módon zajlik.

 

Kovách Imre

8. A civil szervezetek részvétele a magyar területfejlesztésben

  1. A magyar civil szervezetek jelenlegi részvétele a területfejlesztésben jellegzetesen átmeneti állapot tükröz, a civilek további bevonása komoly forrást jelenthet. A civil társadalom reprezentáns szervezetei alapvetően elégedetlenek a tevékenységi területük földrajzi körzetének gazdasági, társadalmi állapotával és egy részük a területfejlesztés szervezett rendszerében történő részvételt a változtatás egyik legfontosabb eszközének tekinti. Ugyanakkor az is igaz, hogy a területfejlesztési rendszer kínálta lehetőségekkel addig nem élő szervezetek egy jelentős részének nincs információja az ilyen jellegű lehetőségeiről. Nagyon valószínű, hogy a kutatás egy olyan kezdeti időszak állapotait regisztrálta, amikor a civil aktivitás a területfejlesztésben még csak éppen elkezdődött, ezért lényeges annak a hangsúlyozása, hogy általában a civil társadalom és speciálisan a civil szervezetek területfejlesztési aktivitása kiemelt figyelmet érdemel. Az ország civil szervezeti "lefedettsége" valamivel jobbnak mondható, mint például a cseh vagy a lengyel helyzet, azonban a több mint 60 000 bejegyzett és 47 000 ténylegesen működő civil szervezet közül mindössze mintegy 800 élt a területfejlesztési rendszerben történő részvétel lehetőségével.

  2. A civil szervezetek részvétele a területfejlesztés legnagyobb erőforrásának tekinthető, mert

  1. A civil szervezetek részvétele a területfejlesztési rendszerben, illetve programokban a fentieken túlmenően politikai szempontból is fontos:

  1. A fenti célok elérése érdekében a követező ajánlások fogalmazhatóak meg:

 

9. Források

Az egyes országok területfejlesztési rendszerét, és abban a civilek szerepét külföldi kutatók segítségével írtuk le. Ezek rendben a következők: Rosemarie Siebert (Németország), Stefano Grando (Olaszország), Manuel Belo Moreira (Portugália), Almudena Buciega (Spanyolország), Constantinos Liarikos (Görögország), Uros (Szlovénia), Mátéffy Mária (Románia)


Jegyzetek

1. A magyar civil szektor történetének átfogó leírását adja Kuti (1998). [VISSZA]

2. "A civil szervezetek részesei és aktív közreműködői lesznek az ország jövőjét meghatározó stratégiai kérdések eldöntésének." Forrás: A kormányzat civil stratégiája, 2003. április, 7.o. [VISSZA]

3. A civil szervezetek területfejlesztéshez kapcsolódó döntéshozatalban betöltött szerepének jogi hátteréről bővebben a következő alfejezetben lesz szó. [VISSZA]

4. A kutatás szempontjából jelentős civil szervezetek száma (alapítványok és egyesületek, amelyek a civil fórumokba bejelentkezhetnek). [VISSZA]

5. Az összes civil szervezet száma (például: pártok, közalapítványok, szakszervezetek, egyházak). [VISSZA]

6. 1-5 skála átlaga [VISSZA]

7. Mennyire tudnának hatékonyan együttműködni a civil szervezetek és a fejlesztési tanácsok? [VISSZA]

8. The Commission and Non-governmental Organisations: Building a Stronger Partnership, 2000. január 18, Brüsszel [VISSZA]