Siklóangolnák (Ophichthus Thunb. et Ahl.)

A siklóangolnák, Ophichthus Thunb. et Ahl., teste még inkább hasonlít a kígyókéra, különösen a siklókéra, mint az előbbi fajé. Felsőállkapcsuk túlér az alsónál. Fogaik az állkapcsokon és az ekecsonton sorokba rendeződnek és aprók, de néhány elülső foguk erősen fejlett. Mellúszójuk kicsi, hát- és alsóúszójuk igen alacsony.

A tengeri viperahal (Ophichthus serpens L.)

A tengeri viperahal, Ophichthus serpens L., ezt a nevet a sziciliai halászoktól kapta. Megnő 2 m hosszúra is. Feje igen hosszú és nagyon hegyes orrban végződik. Szájnyílása széles. Mellúszójában 15 sugár számolható meg. A háta aranysárgával futtatott rozsdaszínű, a hasa fehéresszürke, vagy ezüstös; a fejét fekete pontok tarkítják; halvány páratlan úszóinak fekete szegélyük van. Griffini szerint az olasz tengerekben mindenütt otthonos, de ritka. Ugyanezt mondja adriai előfordulásáról Faber is, aki Almissa és Trieszt mellől említi. Az almissai példány 2.92 m hosszú volt. A tengeri viperahal húsa jóízű volna, de nehezen emészthető. A Földközi-tengeren kívül az Atlanti-óceánban, továbbá Japán és Ausztrália partja mentén is előfordul.

Nyurga angolnák (Sphagebranchus Bl.)

Az angolna-félék családjának legvékonyabbtestű tagjai a nyurga angolnák, Sphagebranchus Bl., nemzetségébe tartoznak. Testalakra nézve nagyon hasonlítanak az előbbi nemzetség tagjaihoz, de mellúszójuk satnya, vagy teljesen hiányzik is. Hátúszójuk és alsóúszójuk igen alacsony és alig különülnek el egymástól. Fogazatuk apró, egyforma, kúpos fogakból áll.

A nyurga angolna (Sphagebranchus imberbis Delar.)

A nyurga angolna, Sphagebranchus imberbis Delar., 50 cm-es hosszúságot érhet el. Feje jól elkülönül a törzstől. Orra hegyes, de rövid. Mellúszója csökevényes, sőt az idősebb példányokon vissza is fejlődik. Színe a hátán szürkésibolya, vagy aranysárga fekete pontokkal, s olykor fehéres rajzolattal, a hasa fehér, vagy pedig sárgás; hát- és alsóúszója fehéres, vagy rózsaszínű. Nem gyakori faj, de Olaszország partjain mindenütt megtalálható. Faber szerint az Adriai-tengerben igen ritka. Néhányszor a dalmát vizekben került hálóba. Húsát kiválóan fínomnak mondják.