TARTALOML

Laelii

valószínűen Tiburból származó plebejus nemzetség. A Scipióknak, különösen a két Africanusnak családja pártfogója volt e hihetően görögök alapította városnak; innen volt a családnak kiváló hajlandósága a görög szokások és míveltség iránt, innen a Laeliusokkal való ismeretsége, a kik általa nagy tekintélyhez jutottak Romában. A legjelentékenyebb Laeliusok a következők: 1. C. Lael., az idősebb Scipio barátja, a kit Kr. e. 211-ben Hispaniába kisért el. A hajóhaddal támogatta őt Carthago nova meghódításában (Pol. 10, 3. 11. Liv. 26, 41 skk.) s Scipio megbizásából hirt vitt erről Romába. Liv. 27, 7. Hispaniába visszatérve dicsőséggel vett részt a további hadi eseményekben, különösen a Baecula melletti csatában (Pol. 10, 39. Liv. 27, 18 skk. Pol. 11, 32. Liv. 28, 33) s barátját elkisérte a Syphaxszal való találkozásra is. Midőn Scipio 205-ben Africába akart átkelni, hajóhaddal Laeliust küldte előre (Liv. 29, 1), ki elpusztította Africa partvidékeit; az afrikai hadjárat további folyamában Masinisszával egyesülve megverte Syphaxot 203-ban. Liv. 30, 3 skk. Zonar. 9, 439), elfogta, Scipio parancsából Romába vitte s ugyanő vitte meg 202-ben az első tudósítást a zamai csatáról, a melyben a lovasság élén dicsőséggel harczolt. Liv. 30, 16. 36. A Carthago elleni háború után egymsá után aedilis, praetor, sőt consul (190) is lett L. Scipio Asiaticusszal a kinek Antiochus ellen a háborút kellett viselnie, jóllehet a senatus egy része e vezérségre Laeliust szánta volt. Liv. 36, 45. Cic. Phil. 11, 7,17. A következő években tevékeny részt vett Gallia Cisalpina gyarmatosításában, valamint számos követségben. Liv. 37, 1. 50. 41, 22. 43, 5. Kiváló szónok és szeretetreméltó (Sil. It. 15, 453 skk.) ember volt, míveltségéért az idősebb Scipio, ki közös tevékenységük idején mindig közölte vele terveit, rendkívűl nagyra becsülte. Vell. Pat. 2, 127. Pol. 10, 3. 9. – 2. C. Lael., az előbbinek fia, az ifjabb Scipio barátja, a bölcselettel való komoly foglalkozásáért (és nem azért, mert Kr. e. 151-ben lázadástól való féltében visszavonta egy telek-törvényjavaslatát, Cic. Lael. 1. Plut. Ti. Gracch. 8) Sapiens (sojoV) melléknévvel. Mint alvezér ment Scipióval 147-ben a Carthago elleni háborúba s Cothon kikötő meghódításában legfőbb része volt. App. Pun. 127. Hasonlóan sikerrel működött a Viriathus elleni hadjáratkor Hispaniában (Cic. Brut. 21, 84) 145-ben, úgy hogy egészen megkönnyítette utódainak a győzelmet. Utóbb (140) consul lett (u. o. 43, 161), a Gracchusok ellen való küzdelmekben Scipio oldalán a nemesség pártjára állt, mint a hogy 131-ben hevesen ellene szegült Papirius Carbo tribinus a tribunusok ujra választására vonatkozó javaslatának. Cic. Lael. 25, 96. A néppárt igen természetesen heves gyűlölettel viselkedett ellene, de azért ez tekintélyét nem birta megingatni. Törvényszéki, halotti (pl. Scipio Aemilianusra mondott), valamint állami beszédei kiváló szónoki képességről tanuskodtak. Cic. de or. 2, 84. 341. Quint. 12, 10, 10. A szónokláson kívül rendkivűl odaadással foglalkozott bölcseleti tanulmányokkal (hallgatta a stoikus Diogenest és Panaetiust) a költészettel is, mely utóbbiban mint író is föllépett, a mit az a körülmény is bizonyít, hogy Terentius vígjátékait Laelius műveinek tartották. Cic. Att. 7, 3, 10. Sikerrel győzte le a rómaiaknak a görög míveltségtől való idegenkedését s Romából és Görögországból a tudósoknak egész seregét gyüjtötte maga köré. Cic. de or. 2, 37. Lucilius (Hor. sat. 2, 1, 71), Terentius (Suet. Ter. 1), Caelius Antipater (Cic. or. 69) szorosabb viszonyban voltak vele. Cicero (Lael. 1, 2 és t. Arch. 7, 16 és 5.) jellemének számos vonását örökítette meg. – Irodalom: Meyer H., orat. fragm. p. 96–100. Hanna H., de C. Laelio Sapiente, Lugd. b., 1832. – 3. és 4. Leányait a két Laeliát szónoki képességükért említi Cicero (de or. 3, 12, 44. Brut. 58). – 5. D. Lael., Kr. e. 59-ben a Cicero védelmezte Flaccus vádlója, 54-ben néptribunus lett s a polgári háborúban Pompejus híve volt. Cic. Att. 8, 11, D, 1. Ázsia partján a pompejusi hajóhadat vezérelte. Caes. b. c. 3, 5. Utóbb (43) részt vett Africában a háborúban s öngyilkos lett Cornificius halála után a Cirta melletti harczban. Dio Cass. 48, 21.

B. G.