Ez a regény kivételes helyet foglal el az Emberi színjáték nagy regényei között mind témájánál, mind tökéletes szerkezeténél fogva. Maga Balzac, mikor erkölcstelenséggel vádolták aggálytalan, becstelen hősei és nem éppen épületes története miatt, főképp César Birotteau jellemére és történetére hivatkozott. Ezzel az egyszerű illatszerkereskedővel és sokféle és sok színű becsületes barátjával és rokonával akarta bizonyítani, hogy a tisztesség és a becsületesség a Restauráció züllött korában is lehetséges. Mert hisz Birotteau szégyenteljes csődje után nem veszti el a fejét, s élete legjobb éveiben jó híre vissszaszerzésén dolgozik. Élete meghozza a legnagyobb jutalmat: a megszégyenült pénzéhes rosszakaróktól és a régi fényében és dicsőségében ragyogó César Birotteau-tól vesz búcsút az olvasó Balzac egyik legjelentősebb regényében, melynek hullámzását, sodrását az író Beethoven varázslatos Sorsszimfóniájával meri összevetni.