Összefoglalás

Az utóbbi években a fejlett országok jegybankjai körében egyre inkább megkülönböztetett figyelemmel fordulnak a viszonylag hatékony piacokkal rendelkező tőkepiaci javak árainak (asset prices) alakulása felé. Ezek az árak amellett, hogy magas frekvenciával és jó minőségben állnak rendelkezésre, olyan piacokon alakulnak ki, amelyek alapvetően előretekintő (forward-looking) jellegűek, szemben az áru- és munkaerő piaccal, melyek esetében a múltbeli folyamatoknak feltehetően nagyobb befolyásuk van a jelenbeli árakra. Ezen tulajdonságok miatt a tőkepiaci javak árai kézenfekvő indikátort jelentenek a jegybank számára, hiszen a piaci várakozások illetve ezek monetáris politikai lépésekre való reakciója ezekben az árakban jelennek meg a leggyorsabban és vélhetően a legmegbízhatóbban.

Tekintettel arra, hogy Magyarországon az elmúlt években kialakult az államkötvények viszonylag likvid piaca, kézenfekvőnek tűnik, hogy ezen eszközök árából a monetáris hatóság minél több információt próbáljon kinyerni a piacnak a nominális kamatok illetve az infláció jövőbeli alakulására vonatkozó várakozásairól. A kötvényárakból akár a nominális kamat- akár az inflációs várakozásokra következtetni viszont módszertanilag egyáltalán nem egyszerű, illetve az ilyen következtetés számos implicit feltételezést tartalmaz. Az alábbi dolgozat legfőbb célja egyfelől annak bemutatása, hogy a legkomolyabb módszertani akadályon, a zéró-kupon hozamgörbe rekonstrukcióján milyen módszerekkel lehet és célszerű túljutni, másfelől az implicit feltételezések (elsősorban az ún. várakozási hipotézis) explicitté tétele, ezek jelentőségének hangsúlyozása.