Magyar nyelvtan latinul. - A címlap szerint a nyomtatás június 14-én készült el. A címlevél mindkét lapján Sylvester János latin versei találhatók: az elsőn De nova, apud nos, beneficio principis nostri imprimendi arte ad juvenes hexastichon, a másikon Tetrastichon ad pueros és Ad Theodorum filium carmen endecasyllabum. Ezeket követi Sylvesternek Sárvárott 1536 október 15-én kelt levele: Epistola nuncupatoria ad Theodorum filium. A főrész a nyelvtan fogalmának meghatározása után a felosztásban felsorolt részek közül csak az Orthographiával, a mai értelemben vett alaktannal foglalkozik, és célzást tesz egy ismeretlen "második könyv"-re: Si quis plura his, hac de re desiderat, legat ea quae secundo tractantur libello (A5a lap).

Szövegkiadások: Kazinczy Ferenc: Magyar régiségek és ritkaságok I. Pest, 1808, 1-128 - Toldy Ferenc: Corpus grammaticorum linguae Hungaricae veterum. Pest 1866, 3-78.

Sylvester János erazmista bibliafordító és a magyar nyelv első tudományos rendszerezője volt. A krakkói és a wittenbergi egyetemen végzett tanulmányai után 1534-től Nádasdy Tamás sárvári iskolájában, 1543-tól pedig a bécsi egyetemen tanított.

E művét már a XVIII. századi könyvészeti kézikönyvek, így Michael Denis (412) és Paulus Wallaszky (Conspectus reipublicae litterariae in Hungaria. Posonii-Lipsiae 1785, 311) számontartották. A hazai szakirodalomban elsőnek Weszprémi István ismertette részletesen, feltehetően Sinai Miklós debreceni professzor példánya alapján (Magyar Múzeum 1792: 422-428). Ez később 1808-ban Sinai hagyatékából a Fáy-családhoz, onnan pedig 1874-ben kétszáz aranyért a Nemzeti Múzeum könytárába került (vö. Kazinczy Ferenc utazásai, Pest 1873, 31 - MKsz 1876: 226; 1877: 290-291).

A Grammatica Hungarolatina a magyar nyelv törvényszerűségeinek összefoglalására tett első kísérlet volt, amelyre Sylvester az Új Testamentum (49) fordítása közben felmerült nyelvi nehézségek késztették. Amikor nyelvtana elé az ajánlást megírta, bibliafordítása jelentős részével már készen volt. Ezért a magyar nyelv grammatikai szabályainak szemléltetésére az Új Testamentumból vett példákat is alkalmazott. Sylvester munkája az általános európai fejlődésben is korszerű nyelvtan-típust képviselt, amelyben a vulgáris értelmezésekkel ellátott grammatikákkal szemben a magyar rész már a latinnal egyenrangú szerepet kapott. A latin részben mintái között Donatus és Priscianus hagyományos nyelvtanai mellett Guarinus Veronensis, Ambrosius Moibanus, Stanislaw Zaborowski és Melanchthon művei, a magyar rész kidolgozásánál Erasmus bibliafordításának jegyzetei, a hangzók rendszerezésénél pedig Johann Reuchlin héber nyelvtana lehettek mintái. A kétnyelvű grammatika-típusok közül a francia Jacques Dubois (Jacobus Sylvius Ambianus) Grammatica Latinogallicájával áll leginkább rokonságban.

Sylvester nyelvtanát összefoglalóan értékelte Horváth János (Ref. 145-153, 495), mintáit felkutatta és elemezte Balázs János (Sylvester János és kora. Bp. 1958, 185-237, 245, 408-419). Lásd még: Kniezsa István: A magyar helyesírás története. Bp. 1952, 11-12 - Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve 1956, 325-326, Bakos József - Szabó Dénes: A magyar nyelvemlékek. Bp. 1959, 68 - Studia Historica 1963: 303-312, Balázs Béla - BHA 1, kísérőtanulmány 11-15, 25, 28 és MIrodT I 300-301, Varjas Béla - Szathmári István: Régi nyelvtanaink és egységesülő irodalmi nyelvünk. Bp. 1968, 69-139.

A könyv ötödik ívét a nyomdász, "EF", illetve "FE" kettős betűvel jelölte. Az egyetlen ismert példány az M2 levéllel megszakad.

A Grammatica Hungarolatina Nádasdy Tamás országbíró sárvár-újszigeti birtokán 1537 és 1541 között működött nyomdájának első ismert terméke. E műhelyt Sylvester János faktorok (Joannes Strutius, Abádi Benedek) közreműködésével vezette és kiadványainak impresszumában a sárvári várhoz tartozó falut, Újszigetet görög szóval Neanesosnak nevezte. A nyomda történetével újabban részletesen foglalkozott: Varjas Béla (BHA 1, kísérő tanulmány). - A fametszetű héber betűket és neveket Strutius véste (Kirjath Sepher 1967: 497-498, Dán Róbert). Ezeknek, valamint az ezekből készült táblázatoknak mintáit Matthaeus Aurogallus wittenbergi professzor nyelvtanába találta meg Dán Róbert (MKsz 1969: 163-168).

Forrás: http://www.arcanum.hu/oszk