Előszó

Az ómagyar kor névanyagának módszeres nyelvi vizsgálatával napjainkig nagyon kevés munka foglalkozott. Pedig a magyar nyelv történetének megismerésében igen jelentős szerepet játszanak a személy- és különösen a helynevek, hiszen mint szórványok idegen nyelvi környezetben a magyar nyelv írásban is megjelenő legkorábbi állapotáról adhatnak képet, s változásuk a nyelv egészének változására világíthat rá. Éppen ezért a névanyag rendszerszerű vizsgálata nagyobb ívű következtetésekre adhat lehetőséget.

A napjainkig megszületett feldolgozó munkák csupán egy-egy nyelvemlék vizsgálatára vállalkoztak. Nagy nyelvtörténeti szintézis létrehozását tűzte ki célul maga elé "A magyar nyelv történeti nyelvtana" (I. 1991., II/1. 1992., II/2. 1995.) című munka, ám a fentebb említett szórványok vizsgálatának hiánya erre a munkára is rányomta bélyegét. Mindenképpen szükséges tehát, hogy a szókincsnek ezt a részlegét is alapos elemzés alá vonjuk. E vizsgálatok a grammatika szintjén elsősorban hangtani és nyelvjárástani eredményeket hozhatnak, ám éppen ezekből az ismeretekből lehet tovább indulni a nyelv rendszerének vizsgálata felé.

Ezeket a problémákat felismerve a DE Magyar Nyelvtudományi Intézetében néhány éve egy olyan számítógépes adatbázis kiépítése indult meg Magyar Névarchívum néven, amely a korai ómagyar kor okleveles névanyagának feldolgozását tűzte ki célul. A Helynévtörténeti adatok a korai ómagyar korból (HA.) című sorozat eddig megjelent két kötete e megindult feldolgozó munka eredménye: a korai ómagyar kor óriási névanyagának mikrotoponimiai rétegét veszi vizsgálat alá megyék szerint ábécé-rendben haladva. A munkát végző alkotócsoportnak a kezdetektől magam is tagja vagyok, s Bihar vármegye névkincsének vizsgálata szinte magától értetődő volt.

A jó értelemben vett lokálpatriotizmuson túl több érv szólt amellett, hogy e terület névanyagának feldolgozása monografikus nagyságrendet igényel. A megye kiválasztása mellett szólt, hogy a nagy kiterjedésből is adódóan a földrajzi viszonyai változatosak, névanyaga különlegesen gazdag, s a népesség sem egységesen magyar. A megye hatalmas kiterjedése miatt azonban a névanyagnak csupán egyik részével, mégpedig a településnevek csoportjával foglalkozom. A településnevek vizsgálatát GYÖRFFY GYÖRGY "Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza" (I. Budapest, 1963, II. és III. Budapest, 1987, IV. Budapest, 1998) munkája alapján kezdtem el, amelynek időbeli határa az 1332-37-es pápai tizedjegyzék volt (ebből az anyagból született meg a szakdolgozatom), s később ezt az anyagot a különböző forrásmunkákból (Anjou-kori oklevéltár. Documenta Res Hungaricas tempore regum Andegavensium illustranta. I., II., III., IV., V., VII., VIII., IX., XI., XXIII. 1990-1999; Anjoukori okmánytár. Codex diplom. Hungaricus Andegavensis. I-VII. Szerk.: NAGY IMRE, TASNÁDI NAGY GYULA. Budapest, 1878-1920; CSÁNKI DEZSŐ, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest, 1890-1913; Zsigmondkori oklevéltár I-II. Összeállította: MÁLYUSZ ELEMÉR. Budapest, 1951-1958; GEORG HELLER, Comitatus Bihariensis. München, 1986; JAKÓ ZSIGMOND, Bihar megye a török pusztítás előtt. Budapest, 1940. (Település- és népiségtörténeti értekezések 5.); Nyelvtörténeti adatok. A váradi püspökség XIII. századi tizedjegyzéke. Kiadja: JAKUBOVICH EMIL. MNy. 22 (1926): 220-3, 298-301, 357-63; K. FÁBIÁN ILONA, A Váradi Regestrum helynevei. Szeged, 1997. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 13.)) kiegészítettem, s a vizsgálati korszak határát a korai ómagyar kor helyett az ómagyar kor egészére, sőt kevéssel azon túlra is kiterjesztettem, s a legkésőbbi adatok 1600-as datálásúak. A munka első lépéseként az összegyűjtött névanyagból egy történeti-etimológiai szótárt hoztam létre, amely e dolgozat alapját jelenti. A szótár bár szerves része a munkának, e kötettől függetlenül önállóan fog megjelenni.

Munkám öt nagyobb egységből áll. Az első fejezetben Bihar vármegye településtörténetét vázolom fel áttekintve az idegen népesség helyzetét is. A második egység a történeti helynevek kutatásának történeti vázlatát rajzolja meg, illetve a módszereit mutatja be. Ahogyan azt korábban említettem, a korai névanyag vizsgálata nagyban hozzájárulhat a magyar hang- és nyelvjárástörténetről alkotott kép kiteljesítéséhez. A következő nagy fejezetben a névanyag ilyen irányú elemzését végzem el, tehát nem a korszak általános hangtörténetét adom, hanem az adott névanyagban megfigyelhető jellemzőket veszem vizsgálat alá. A településnevek névrendszertani vizsgálatát a negyedik és az ötödik fejezet tartalmazza: a leíró elemzést követi a keletkezéstörténeti vizsgálat.

E helyen szeretnék köszönetet mondani a Debreceni Egyetem magyar nyelvtudományi doktori programja oktatóinak, akik munkámat valamilyen formában segítették, illetve az értekezés elkészítését folyamatosan figyelemmel kísérő, azt közvetlenül irányító, segítő Hoffmann Istvánnak. Disszertációm e mostani formájának kialakítása során nagyban támaszkodtam Juhász Dezső és Hegedűs Attila opponensi véleményére, s Hegedűs Attilának külön köszönettel tartozom színvonalas lektori munkájáért is.