CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
"A lakosság 90 százaléka fasiszta, mondta Rákosi ..."
Interjú Sánta Ferenccel az előzményekről
Igaz' véres mese
Közös monológ Kulcsár Ervinnel (Toronto)
A halottak között a mi kettőnk teste volt az élő folt
Emlékezés Ágh Istvánnal a Kossuth térre
Ágh István: A Parlamentnél
Összegyűjtött vallomások, Kossuth tér, 1956
Októberi fogadalom
Magyar Katalin
Magyar Katalin halála az én veszteségem is volt és maradt
Interjú Kocsis Imrével
Halottak napján
A magyar nép követelései - A Magyar Ifjúság
Minden óra késedelem: emberélet!
Villámriport a pesti utcákról - kijárási tilalom alatt
Véres lap
Dudás József - Divide et impera!
Dudás József: Mind a huszonöt pont - amiért a magyar nép felkelt, a forradalom követelése
(Magyar Függetlenség, nov. 2.)
Déry Tibor: Barátaim
Füst Milán: Emlékbeszéd
Tamási Áron: Magyar fohász (részlet)
Szabó Pál: A parasztsághoz
Német László: Emelkedő Nemzet
Szabó Lőrinc: Ima a jövőért
Dr. Püski Sándor nyilatkozata a Petőfi Párt (Nemzeti Paraszt Párt)Irányító Testülete szerepéről
Sinka István: Ellopott Szivárvány
Százezer udvar
Benjámin László: Elesettek
Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán
Kassák Lajos: A diktátor
Tamási Áron: Gond és Hitvallás
Amit bírtam, beraktam a tárba...
Közös monológ az utolsó napokról a Corvin közben és vidékén - Terényi Ferenccel (Toronto)
Nem akartunk ítélkezni még az ávósok fölött sem
Interjú Hári Istvánnal (Toronto)
A "kanadaiak" története
Interjú Fekete Tiborral (Calgary)
Segít vagy elárul ...?
Felkai Ferenc emlékei, Toronto
Ördög a részletben
Szolnok, Rádió - orosz puccs, , Kádárék
Idézetek Wirth Gábor tanulmányából az igazságról
Wass Albert: Átoksori kísértetek (részletek)
A láthatatlan lobogó
Véren vett ország
Sinkovits Imre: A Nemzeti dal éltet örökké
A századéval egyidős sorsom ...
Interjú Búza Barna szobrászművésszel
Álmaink voltak, és az élet kíméletlen nemet mondott
Interjú Zsigmond Vilmossal
Faludy György: 1956, te csillag
A terrible beauty is born, Yeatstől
A hídon, Andaunál. És a mai hídjaink
Beszélgetés Dr. Leo Wallnerrel Bécsben
Nagy Gáspár: A Fiú naplójából
Öröknyár: elmúltam 9 éves
Három megjegyzés: egy válasz Kodály és Illyés ünnepére - 1982
Félelmen túli
Valahol örökké
Felépítjük '56 Katedrálisát
Interjú Melocco Miklóssal
Hans-Dietrich Genscher: Nagyon mélyen megérintett
Bartis Ferenc: És mégis élünk!
Gubcsi Lajos: Egy pisztoly a kútban
Apám emlékére, aki hazajött '56-ban
Gubcsi Lajos: 1 árva mondat a szabadságról
Rekviem a szabadságért - Október végi tiszta lángok
Interjú Szokolay Sándorral
Márai Sándor - Mennyből az angyal
A forradalom kronológiája
A Magyar Művészetért-díjat kapták 1987-2006 között
Előszó
Illyés Gyula tudta. Ő nevezett így minden magyart, minket együtt, Önt, őt, kimondatlanul és szerényen önmagát is. Múltunkban és jelenünkben. A szabadság népe. Jó lenne hinnünk és elhinnünk végre.
S én teszem hozzá, hogy tizenötmillió magyar közös történelme. Ezeregyszáztizenegy (1111) év 895-896, a honfoglalás óta. Ezeregy (1001) év 955, Augsburg és 1956 között, sokszor ezeregy sötét éjszakával. De sohasem tudtak legyőzni bennünket.
Ez a könyv a művészek emlékezése műveikkel. Vásznon, szoborban, versben, rajzban. Az igazság pillanatai az örökkévalóságnak. Kondor Béla 1956. november 4-ét jegyezte A sírnál című metszete alá - s Dózsával idézte a szabadságot. Kocsis Imre diákként rajzolta ma is nagy erejű alkotásait. Melocco Miklós szobrai olyan erőt sugároznak, mintha mindig mi győznénk - és ezért győzünk is. Kő Pál aláhulló pávája vasba verve. Ez is az igazság része. Kubinyi Anna szőttesei a tiszta lélekhez szólnak, fájdalmasan, mint a "Tömegsír". Győrfi Sándor szobrai sok vidéki városban hirdetik a lét és a bátor halál dilemmáját. Ágh István írásai a harcok alatt megsebesült diák fájdalmát és megbántott igazságérzetét, a hős lány iránti szeretetét adják vissza az érett költő nyelvén. Búza Barna kilencvenhat évesen elkészítette '56 mindig előttünk tartható emlékérmét: a marokra szorított lyukas zászlót, ami mindenki kezét keresi. Wass Albert azoknak állít irodalmi emléket, akik Erdélyben hitték, hogy eljött az igazság napja. Szokolay Sándor a rekviem, az oratórium zenei nyelvét keresi a dráma megírásához. Zsigmond Vilmos magával vitte életét és a fotón megörökített, vissza másként nem is idézhető korabeli Budapestet, s most átadta nekünk. Mindannyian A Magyar Művészetért Díj kitüntetettjei.
És legjobb íróink, költőink '56-ban, a forradalom és szabadságharc legmélyebb pillanatfelvételei, teli reményekkel és félelmekkel: mi lesz velünk? De tehetünk-e mást?
A szabadság népe emléket állít azoknak, akiknek menekülniük kellett, mert harcoltak srácként: Kulcsár Ervin, Terényi Ferenc nem díszfigurák, hanem halált megvető bátor emberek. S mert az ügy elbukott, mentették az életüket, feladták az addigit az ismeretlenért. Szabadságharcosok örök fájdalmakkal. S visszaidézzük a korabeli Ausztriát, a remény első lépcsőfokát Leo Wallner segítségével.
Könyvünk a művészet és a puszta kézzel vívott szabadságharc találkozása. Olyan pillanatok, amelyek ugyanúgy soha nem ismétlődnek meg: az ihletés és az elsüvítő golyó. Művészek és forradalmárok.