CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
I. A hamisítás és a hamisító
II. Rabonbán. Zándirhám.
III. A krónika szerkesztése és hitelesítése.
IV. A vacsárcsii várkastélyról.
V. A székelyek áldozó poharáról.
VI. Az 1695-iki hitelesítők.
VII. A felcsíki "turkok"-ról.
VIII. Összefoglalás.
Bevezetés (részlet)
Ezelőtt hat esztendővel (1905-ben) kútfőkritikai tanulmányt írtam "A csíki székely krónikáról". Összefoglaltam ebben a krónika pályafutását, eredetét; felfedtem, hogy kicsoda, mi czélból és alkalomból hamisította; megállapítottam összefüggését a Sándor-család "tatár-perével", a család genealógiájával és kókuszdió poharával. Végeredményben megállapítottam, hogy a krónikát Sándor Zsigmond hamisította 1796-ban, beteges családi hiúságból és perdöntő czélból, anyagi érdek előmozdítására. Azt hittem, hogy a kétségbe nem vonható történeti adatok fölhasználásával és a történelmi kritika szigorúan tárgyilagos érvei alkalmazásával véglegesen eldöntöttem a kérdést - legalább is lényegében - s hogy nem fog akadhatni józan ítéletű ember, a ki a tények logikája ellen még felemelhetné szavát s védelmébe vehetné s vitathatná a krónika hitelességét.
Csalódtam.
A komoly történetírók tisztes gárdájában igaz, hogy öt év alatt nem akadt ilyen kritikus: de a mi megteremtette a csíki krónikát - a családi hiúság beteges ambitiója - létrehozta az ellenvéleményt is. Gyönge szárnypróbálgatás ugyan az egész, de mert nagy zajjal jött a világra s a büszke szülő és nemzetsége a székely bérczek aljában, s itt-ott másutt is a hírlapok hasábjain, igazabb ügyhöz méltó buzgalommal írogatott sűrű czikkelyekben mint új megváltót hirdeti, a ki megvédi a székely becsületet (melyet nem bántott senki sem): nem zárkózhatom el attól, hogy még egyszer ne foglalkozzam a famosus krónikával.
Nem az íróért teszem és érdektársaiért, a kik az érvek és bizonyítékok elől elzárkóznak (mint struczmadár a Sahara sivatagjának homokjába), hanem a kérdés iránt érdeklődő olvasóközönség és főként a székely nemzetért, melyet az igazság megismerésétől félrevezetni igyekeznek. "Ignotos fallit, notis est derisui". Nem a beavatottak, de a félrevezetni megkísérlett érdeklődő közönség felvilágosítása czélja soraimnak.
A művelt ember ma már nem hisz a babonában, a hazajáró szellemekben; de a babonás nép kiássa a kísértet sírját és addig meg nem nyugszik, míg szíven nem szúrja a rossz szellemet, hogy nyugodalma legyen. Ugy kell tennünk a már elhantolt, de kísértetül felidézett csíki krónikával is.