Régi helyneveink a magyarság történetének fontos forrásai. Különösen kiemelkedő szerepük a honfoglalást követő évszázadok nyelvészeti és történettudományi vizsgálatában van. A szórványemlékekben található nevek első szövegemlékünk megjelenéséig, a 12. század végéig egyedüli közvetlen, írott forrásai a magyar nyelv történetének. Korai szövegeink kis száma és rövid terjedelme miatt azonban a neveknek egészen a 15. század közepéig kitüntetett szerepük van a magyar helyesírás- és hangtörténet, a szókincstörténet, valamint az alak- és szintagmatörténet kutatásának bizonyos területein. A szórványok helynévi adatai - jól lokalizálható voltuk és joggal föltehető beszélt nyelvi használatuk miatt - a korabeli nyelvjárás-történeti vizsgálatoknak is fontos forrásai. A történettudomány sem tudja nélkülözni - főleg a korai időszakok vonatkozásában - a helynevek tanúvallomását: elsősorban a népesség- és a településtörténet kutatói építenek e forrásanyagra.

[...]

A Korai magyar helynévszótár egyes kötetei a korabeli Magyarország bizonyos területeinek névanyagát tartalmazzák. A területi egységek kijelölésében Györffy György módszerét követtük, aki az egyes vármegyék anyagát betűrend szerint haladva dolgozta fel és tette közzé. Ez az eljárás azzal az előnnyel jár, hogy a Györffy által feltárt területeken (az ország mintegy kétharmad részére vonatkozóan) művében a legbiztosabb alapokra támaszkodhatunk, s csak ezt követően - igaz, akkor már talán nagyobb tapasztalatok birtokában - kényszerülünk rá az ennél jóval egyenetlenebb színvonalú forrásanyag feldolgozására. Még abban is reménykedhetünk, hogy addigra történészeink jóvoltából a történeti földrajznak újabb darabjai is elkészülnek. Az anyag körülhatárolt volta révén így az egyes köteteket is belátható időn belül tudjuk a kutatás rendelkezésére bocsátani. Az első kötetben Abaúj-Csongrád megyék névanyagát adjuk közre, majd a Doboka-Keve, illetve a Kolozs-Pilis vármegyék neveit tartalmazó kötetek jelenhetnek meg. A betűrend végén álló Pozsega-Zólyom megyék anyaga ezt követően készülhet el, és láthat napvilágot előre láthatóan két kötetben. Itt jegyezzük meg, hogy az egyes településeknek a vármegyéhez való tartozását - amelynek megítélésében főleg a megyehatárok módosulásai okoznak gondot - Györffy történeti földrajza alapján határoztuk meg.

E megjelenési forma a fent jelzett gyakorlati előnyök mellett természetesen hátrányokkal is jár: ha valaki például egy-egy névalaknak a teljes nyelvterületen való előfordulásait kívánja megvizsgálni, úgy mind az öt kötet megfelelő helyét fel kell majd lapoznia.

Ezt a hátrányt azonban a kiadás gyorsabb üteme mellett reményeink szerint egy másik tényező is mérsékelni fogja: a Korai magyar helynévszótár teljes sorozatának elkészültét követően jó lehetőség nyílik majd a kötetek egybeszerkesztésére, tehát az ideálisnak tekintett szótári forma létrehozására. E második munkaszakasz egyúttal lehetővé teszi azt is, hogy az addig elkövetett hibákat kijavítsuk, az idő közben világossá váló tévedéseket kiigazítsuk. Az egybeszerkesztéskor az is módunkban áll majd, hogy a korábban mellőzött forrásokat figyelembe vegyük, s egyúttal tekintettel legyünk a tudományterület legújabb eredményeire is. E hosszú távra szóló szótári program fent vázolt kivitelezési módját támogatja a szótárkészítés digitális technológiája is. Itt jegyezzük meg, hogy jelen szótár anyaga digitális formátumban is elérhető a Magyar Névarchívum honlapján (http://nevarchivum.unideb.hu).

Debrecen, 2005. november 7.

A szerkesztők