HENRIK IBSEN

PEER GYNT


DRÁMAI KÖLTEMÉNY
ÖT FELVONÁSBAN


FORDÍTOTTA ÁPRILY LAJOS

 

ELSŐ FELVONÁS
MÁSODIK FELVONÁS
HARMADIK FELVONÁS
NEGYEDIK FELVONÁS
ÖTÖDIK FELVONÁS

 

SZEMÉLYEK

AASE, özvegy parasztasszony
PEER GYNT,
a fia
KÉT ÖREGASSZONY,
gabonazsákkal
ASLAK,
kovács
LAKODALMI VENDÉGEK, KONYHAMESTER, MUZSIKUS
stb.
TELEPES HÁZASPÁR
SOLVEJG
és a kis HELGA, leányaik
A HAEGSTADI PARASZTGAZDA
INGRID,
a leánya
A VŐLEGÉNY és SZÜLEI
HÁROM ESZTENÁS LEÁNY
EGY ZÖLDRUHÁS NŐ
DOVRE APÓ
UDVARI MANÓ, TÖBB MÁS MANÓ
MANÓLEÁNYOK, MANÓFIÚK, NÉHÁNY BOSZORKÁNY
FÖLD SZELLEMEI, TÖRPÉK, KOBOLDOK
stb.
EGY RÚT FIÚ, HANG A SÖTÉTBEN, MADÁRKIÁLTÁS
KARI,
zsellérasszony
MISTER COTTON            |
MONSIEUR BALLON      |
VON EBERKOPF              |  
utazó urak
TRUMPETERSTRAALE  |
TOLVAJ
és ORGAZDÁJA
ANITRA,
egy beduin főnök leánya
ARABOK, RABSZOLGANŐK, TÁNCOLÓ LEÁNYOK stb.
AZ
ÉNEKLŐ MEMNON-SZOBOR, A NÉMA GIZEHI SZFINX
BEGRIFFENFELDT,
tanár, dr. phil., a kairói bolondokházának igazgatója
HUHU,
Malabár partvidéki nyelvújító
HUSSZEJN,
egy keleti ország minisztere
FELLAH
királymúmiával
TÖBB ŐRÜLT és FELÜGYELŐ
NORVÉG HAJÓSKAPITÁNY
és LEGÉNYSÉGE
IDEGEN UTAS
PAP
HALOTTI GYÜLEKEZET

FALUSI BÍRÓ
A GOMBÖNTŐ
A SOVÁNY

A cselekmény a XIX. század elején kezdődik, s a század hatvanas éveiben végződik. Színhelyei: a Gudbrand völgye és hegyvilága, a marokkói tengerpart, a Szahara sivatag, a kairói bolondokháza, a tenger stb.

 


 

Első felvonás

Lombos fákkal borított hegyoldal Aase háza közelében. Zuhogó hegyi patak. Régi malom a túlsó parton.

Forró nyári nap.

Peer Gynt lefelé jön az ösvényen. Aase, az anyja, haragos szidással nyomon követi. Peer húszesztendős, erőskötésű legény, anyja kis termetű és törékeny.

AASE
Peer, hazudsz!

PEER GYNT
(megállás nélkül)
                            Én? Mért hazudjam?

AASE
Esküdj meg, hogy színigaz!

PEER GYNT
Mért esküdjem?

AASE
                   Akkor úgy van:
biztos már, hogy lóditasz.

PEER GYNT
(megáll)
Igaz volt s igaz marad!

AASE
(most szembekerül vele)
S mondd, nem szégyenled magad?
Hónapszámra odavan,
szénagyüjtő szép időben
szarvast űz a fjell-mezőben
s úgy jön vissza rongyosan -
s hol a puska, hol a vad?
S itt sem ismer nyelve féket:
édesanyjának bead
holmi rossz vadászmeséket! -
Hol leltél a bakra éppen?

PEER GYNT
A Gendintől balra.

AASE
(gúnyosan nevet)       Lám!

PEER GYNT
Arról fútt a szél, anyám;
s égerlombok rejtekében
jégkérges havat kapart:
zuzmót kutatott -

AASE
(mint előbb)          Az ám!

PEER GYNT
Lélegzet nélkül figyeltem
a csikorgó, furcsa zajt,
látszott szarva egyik ága.
Lassan kőről kőre hágva,
kúszva és meg nem neszelten
megpillantok ott, közelben
egy pompás, kövér bikát,
milyet szemed sose lát!

AASE
Isten őrizz!

PEER GYNT
                       Dörrenés!
És a szarva földre dobban.
Míg feláll, egy lendülés:
mint lovas hátára szöktem,
bal fülét jól megragadtam
s már-már késdöfést is adtam
tarkójának izgatottan; -
hej, elbődül most dühödten,
talpra ugrik s hátradobja
agancsának ágait,
elvesz késem és a tokja,
szarva csípőn megszorít,
lábikrámba vág keményen,
jobban vasfogó se mar,
s elszáguld, mint vad vihar
vélem, fenn a Gendin-élen!

AASE
(önkéntelenül)
Jézus!

PEER GYNT
         Gendin vad gerincét
ott fenn láttad-é, anyám?
Fél mérföldig fut talán
kaszapenge-keskenyen.
Jégpáncélja s kőfolyása
alján mély, havas helyen
sok komor tó csillogása
tűnik szembe mélysötéten
mindkét oldalt, el se hinnéd:
sok száz ölnyi messzeségben.
Utunk fenn a keskeny él -
és száguldunk, mint a szél.
Még ilyen lovon nem ültem!
Porzott a hó, sugaras
zápor hullt, ahol repültem.
Itt-ott egy-egy barna sas
szállt szédítő mély felett,
szirt és tó-katlan közében,
s piheként ellebegett.
Ott meg jég riant a mélyben,
hangja engem el sem érne;
csak a zajló víz manói
kezdtek táncolni s dalolni
szemnek s fülnek örömére.

AASE
(szédülve)
Istenem!

PEER GYNT
                    Most hirtelen
- kő mozdul ott egy helyen? -
fajdkakas hószárnya rebben,
csataráz, mert megriadt
rejtő sziklabolt alatt,
s száll - a baknak épp - ijedten.
Ez kivág, tehetne mást?
ugrik egyet, óriást,
arra, hol tátong a katlan!
(Aase megtántorodik, s megfogódzik egy fában.
Peer Gynt folytatja.)

Fenn sötét, beláthatatlan
fal s a poklok mélye lenn.
Átnyilallunk sűrü, zordon
ködökön, sirálycsoporton,
megrémülve szerteváltak,
s nagy vijjogva messze szálltak.
S míg zuhantunk így veszetten,
lenn egy foltot észrevettem:
bakom mellén volt ilyen.
Önmagunkról volt az ott jel,
csendes vízmélyből futott fel
tükörig vadul a tóban,
úgy, ahogy a bak velem
közeledett zuhanóban.

AASE
(levegő után kapkod)
Peer! Hagyd abba! - Istenem!

PEER GYNT
S bakja szirtnek, bakja habnak
most - egyszerre - összecsapnak.
Ott a víz loccsanva csobban,
s úszunk felcsapó habokban.
Addig, addig evickéltünk,
míg egy helyen partot értünk;
Bakom úszott, rajta lógtam; -
s itt vagyok most -

AASE
                        Hát a vad?

PEER GYNT
Most is ott ugrál s szalad;
(Ujjával pattint és sarkon fordul.)
hogyha rálelsz, fogd el ottan!

AASE
S nem tört el nyakad csigája?
Hátgerinced ép maradt?
Én Istenem, hála, hála,
visszahoztad fiamat! -
Bár szakadt nadrágja szára,
hagyjuk; gondoljunk magára
a veszélyre, mely reája
várt a vad szökés alatt -!
(Hirtelen elhallgat, s tátott szájjal, nagy szemet
meresztve néz fiára. Sokáig nem talál szavakat,
aztán egyszerre kitör.)

Ó, te ördög-malma, te!
minden szó gonosz hazugság!
Eseted más esete,
húszéves voltam, bizony,
amikor már tudva tudták.
Gudbrand Glesne ült bakon,
vele történt meg -!

PEER GYNT
                             S velem!
Mért ne esnék meg ma mással?

AASE
(epésen)
Régi mesét lóditással
cifrázol fel szertelen,
satnya testét sok helyen
feldíszíted csillogással.
Ez a tetted, semmi más,
minden csak vad látomás,
kifestetted barna sassal,
s annyi más irtózatossal,
szód elvett és tóditott,
s végül úgy elkábitott,
hogy amit rég ismerek,
ráismerni sem merek.

PEER GYNT
Hogyha igy más szólna, én
elpüfölném csúfosan!

AASE
(sírva)
Bár koporsóm fenekén
volnék, s földnek nyomna rögje!
Könny, panasz hiába van -
Peer, elvesztél, mindörökre!

PEER GYNT
Édes kisanyám, te jó,
amit szólsz, igaz a szó; -
csak légy újra víg -

AASE
                        Elég már!
Víg, mikor keserüség vár?
S íly disznó a gyermekem?
S özvegy szívemben ne égjen
a gyalázat és a szégyen -
így jutalmaz végzetem?
(Újból sírni kezd.)
Nagyapádnak szép korából
mi maradt ránk sok javából?
Véka pénz hová futott?
Mit vén Rasmus Gynt hagyott?
Lábat apádtól kapott -
szórta, mint a homokot,
földeket vett hét határban,
járt aranyozott batárban -
s hol van az, amit a vendég
téli lagzin tönkretett még,
ha poharát duhajodva
maga mögé hajitotta?

PEER GYNT
Hol van a tavalyi hó?

AASE
Elhallgass, te locsogó!
Nézd a házat! Ócska rongy van
szem helyett az ablakokban.
Dőlt kerítésünk leroppan,
jószágunk szélben, lucsokban,
rétünk, szántónk parlagon,
minden hónap foglalást hoz -

PEER GYNT
Vénasszonybeszéd! Unom!
Jósorsunk sokszor leáldoz,
ámde felkel újra s újra!

AASE
Sziksót lelsz, hol fű ujulna.
Te pedig, te nagy hamis,
büszke s ügyes vagy ma is,
mint mikor kérdezte régen
az a koppenhágai
pap: meg tudnád mondani
a neved? S dicsért: eszed nagy,
hercegeknél eszesebb vagy,
s édesapád örömében
szép lovat, szánt - sokat ért! -
adott fecsegésiért. -
Hej, víg élet járta benn!
Prépost, kapitány s velük még
hány ült itt, s evett-ivott,
míg majdnem megpukkadott!
Jó barát próbája: szükség.
S csendesség lesz hirtelen,
mihelyt "vékás Jon" nem átall
házalgatni batyujával.
(Megtörli kötényével a szemét.)
Nagyra nőttél, van erőd,
támogathatnád anyádat,
ezt a vén gyengélkedőt -
gondozd telkünket s a házat,
mentsd az örökségedet; -
(Újrakezdi a sírást.)
Isten ments, nem hasznom áltat,
bízni benned nem lehet!
Itthon hamuban napestig
csak kapirgálsz lusta kézzel,
és ha mulatságba mész el,
onnan minden lány menekszik.
Vad legényekkel verekszel,
s rám szégyent hozol csak ezzel -

PEER GYNT
(elmegy mellőle)
Hagyj nekem békét!

AASE
(követi)                     Tagadnád:
te voltál fő minapában
a lundei vad csatában,
hol a részeges dühödtek
veszett ebként verekedtek?
Nem te törted el a karját
Aslak kovácsnak, no, nem?
Vagy egy ujját - így csavarnád
el a dolgot, szemtelen?

PEER GYNT
Hát ilyent ki lóditott?

AASE
(hevesen)
Hallották ordítni attól.

PEER GYNT
(megdörzsöli a könyökét)
Én, én ordítottam ott.

AASE
Te?

PEER GYNT
        Mert engem vertek akkor.

AASE
Ki?

PEER GYNT
        Én Aslakról beszélek.

AASE
Pfuj, leköpnélek, te gyáva!
Ez a csapszék mákvirága,
ez a rongy, részeg dühében,
ez tudott megverni? Szégyen!
(Újra kezdi a sírást.)
Sokszor szégyelltem, hogy élek,
de nem volt még sohasem
ennél csúfabb szégyenem.
Hát ha páholt, kérdem én,
ütni nem voltál serény?

PEER GYNT
Én adtam, vagy Aslak adta:
mindenképpen sírsz miatta.
(Nevet.)
Légy nyugodt, anyám.

AASE
                             Te átok!
Új hazugság?

PEER GYNT
Most igen.
Abbahagyhatod sírásod; -
(Bal kezét ökölbe szorítja.)
nézd: fogó a bal kezem,
ebbe fogtam a kovácsot,
és verőmmel: jobb kezemmel -

AASE
Ó, te vad fickó! Ilyennel
kínozol, hogy eltemess!

PEER GYNT
Jobbra vagy te érdemes,
sok ezerszer jobbra, szépre,
édes, csúnya kisanyám,
bízzál bennem, igazán,
tisztel majd a falu népe,
várj, amíg nagyot teszek,
rendkívülit végezek!

AASE
(fitymálóan fújva)
Te?

PEER GYNT
    Ki tudhatná a sorsot?

AASE
Bár annyit tudnál, fiam,
hogy a nadrágodra foltot
vess, ha szakadt s híja van!

PEER GYNT
(tüzesen)
Én király, császár leszek, te!

AASE
Kis esze volt, s az is messze
elment, édes Istenem!

PEER GYNT
Az! Csak adj időt nekem!

AASE
Adj időt csak - példaszó -,
s herceg leszek, ragyogó.

PEER GYNT
Meglátod!

AASE
               Befogd a szád!
Őrület szállott ma rád. -
No de meg kell mondanom,
valamire csak vihetned,
ha nem hazugságra vetnéd
az eszed, te szélmalom.
Lásd, az a haegstadi lány
szívelt akkor, s megkapod,
ha te akkor akarod -

PEER GYNT
Gondolod?

AASE
              Az apja gyenge,
hogyha lánya szól neki,
bár makacs vén, enged egyre,
mindig Ingrid ül nyeregbe,
hova megy, ő követi,
dohog s botorkál megette.
(Ismét sírni kezd.)
Ó, te Peer, módos leány az -
jó család: úgy vélem én,
fiam, hogyha úgy akarnád,
párja lennél, vőlegény -
s tested nem ronggyal takarnád!

PEER GYNT
(hevesen)
Jöjj, igen lesz ott a válasz!

AASE
Hova?

PEER GYNT
          Haegstadba.

AASE
                        Szegény!
Ott ugyan már nincs remény.

PEER GYNT
Mért?

AASE
        Jaj, sírni volna kedvem,
eljátsztál időt s szerencsét -

PEER GYNT
Hogy?

AASE
(zokogva) Mig fenn a hegy gerincét
bakon jártad fellegekben,
Mads Moen megkérte ottan.

PEER GYNT
Mit? Ez a nők réme? Ez!

AASE
Elfogadta, férje lesz.

PEER GYNT
Várj meg itt, amíg befogtam - (Indul.)

AASE
Hagyd, badar szó ez nekem.
Holnap lesz az esküvője -

PEER GYNT
Nem baj: megelőzhetem!

AASE
Pfuj! Új gondunk lesz, te dőre,
s szégyen, gúny ezenfelül.

PEER GYNT
Ne félj. Minden sikerül.
(Kurjant egyet, és nevet.)
Hopp, anyám, nem kell szekér sem,
míg befognék, még lekésem.
(Felkapja az anyját magasra.)

AASE
Tégy le, Peer!

PEER GYNT
           Nem, nem! Karomban
viszlek most a lagzi-lakba!
(Belegázol a patakba.)

AASE
Segítség! Segíts kinomban,
Uram! Így fúlunk patakba.

PEER GYNT
Szebb halál vár énreám!

AASE
Hogyne: lógni fogsz a fán!
(Megcibálja a haját.)
Ó, te beste!

PEER GYNT
            Csendesen!
Megcsúszunk a sík fenéken.

AASE
Ó, szamár!

PEER GYNT
            Szád járhat éppen,
nem tehet kárt senkiben.
Így, no mindjárt túl vagyunk -

AASE
Tégy le!

PEER GYNT
             Hopp! Most utazunk.
Játszál Peert s bakot ma vélem, (Üget.)
én a bak, s te Peer leszel!

AASE
Jaj, már az eszem vesz el!

PEER GYNT
Túl vagyunk a víz-veszélyen; - (Partra lép.)
csókot kér a bak, amért
áthozott, egy csóknyi bért.

AASE
(pofon üti)
Itt a béred!

PEER GYNT
               Jaj, anyám!
A fuvarbér íly silány?

AASE
Tégy le!

PEER GYNT
          Majd a lagzi-lakban!
Szólj ott, jó vagy s jó eszű,
győzd meg majd a vént titokban,
hogy Mads Moen együgyű -

AASE
Tégy le!

PEER GYNT
       S azt is mondd, anyám,
Peer a talpig ember ám!

AASE
Számíthatsz rá biztosan!
Jól megfestelek, fiam,
meg elülről, s hátban is meg;
ördöngős, vad tetteidnek
elmondom egész sorát -

PEER GYNT
Úgy?

AASE
(dühösen rugdalódzik)
         És nem lesz vége-hossza,
míg a vén, mint egy gonoszra,
ebét nem uszítja rád!

PEER GYNT
Hm; hát magam megyek én el.

AASE
S én indulok, Peer, utánad!

PEER GYNT
Bölcs anyám, nem bírja lábad -

AASE
Nem? A kedvem oly veszett:
szirtet tudnék zúzni széjjel,
megrágnám a vaskövet!
Tégy le, Peer!

PEER GYNT
                   Ha megigéred -

AASE
Semmit! Átmegyek tevéled.
Tudják meg, ki vagy, tubám!

PEER GYNT
Nem jössz, itt fogsz várni rám.

AASE
Soha! Megyek, bármi érjen!

PEER GYNT
Nem mész.

AASE
              Mit csinálsz velem, te!

PEER GYNT
Itt ülsz a malomfedélen
(Felülteti a fedélre. Aase rikolt.)

AASE
Végy le!

PEER GYNT
             Hallgatsz gyermekedre?

AASE
Locsogsz!

PEER GYNT
Kérlek, bölcs anyám -

AASE
(utánahajít egy fűcsomót)
Végy le, Peer, de szaporán!

PEER GYNT
Nem merlek levenni. Én nem. (Közelebb lép.)
Ülj csak itt, vigyázva, szépen.
Csak ne rugdoss és ne bökjél,
fedélkövet meg ne lökjél, -
nehogy ott fenn még baj érjen;
lebukfencezhetsz.

AASE
                             Te dög!

PEER GYNT
Ne kapálj!

AASE
                 Váltott kölyök,
bár pusztultál volna el rég!

PEER GYNT
Pfuj, anyám!

AASE
                    Fiam, gyalázat!

PEER GYNT
Jobb: áldj meg, mig útrakelnék.
Megteszed?

AASE
               Meg, jó pofonnal,
bár nagy vagy, mint egy tulok.

PEER GYNT
Ég veled, már indulok!
Várj, anyám. Jövök azonnal.
(Elindul, de visszafordul, s ujját intő mozdulatra emeli.)
Ne ficánkolj, hé! Vigyázat! (Elmegy.)

AASE
Peer! - Megy! Ó, segíts, Uram!
Baklovas! Hazug kölyök!
Hallod? - Jaj, már messze van! (Kiált.)
Szédülök! Jaj, jaj, segitség!
(Két öregasszony jön le az úton a malom felé. A hátukon zsák.)

ELSŐ
Ki kiált?

AASE
                Én. Szédülök.

MÁSODIK
Aase! Ott fenn? Hogy lehet?

AASE
Nincsen benne köszönet; -
innen utam égbe visz még.

ELSŐ
Jó utat!

AASE
             Létrát! Az átok -!
Jaj, leszállnék. Peer, a gaz -

MÁSODIK
A fiad?

AASE
        Elmondja szátok;
láttátok, mit tett, igaz.

ELSŐ
Tanusítjuk.

AASE
                Vegyetek le;
Haegstadba mennék sietve -

MÁSODIK
Peer is ott van?

AASE
                   Még megéred:
Aslak bosszút áll teérted.
(Kezét tördelve.)
Istenem, erőd segítse,
nehogy életét veszítse!

ELSŐ
Van, ki sorsot biztosan lát?
Gondold ezt: a sorsa adta!

MÁSODIK
Eszét veszti! Emberek!
Ejvind, Anders! Jöjjetek!

FÉRFIHANG
No, mi baj?

MÁSODIK
                Peer Gynt az anyját
a malomfedélre rakta!


Bokros, hangavirágos magaslat. A háttérben, kerítés mögött, kocsiút. Peer Gynt lefelé jön egy  ösvényen, gyorsan a kerítés felé megy, megáll és messze néz, arra, amerre a vidék kitárul.

PEER GYNT
Ott van Haegstad. Mindjárt el is érem.
(Átteszi egyik lábát a kerítésen, majd meggondolja a dolgot.)
Egyedül van-e Ingrid? Nem remélem.
(Kezéből ernyőt formál szeme fölé, s úgy néz tova.)
Ajándékos nép, sűrű, tarka sereg. -
No, no. Jobb, ha innen visszatérek.
(Visszahúzza a lábát.)
Mind hát mögött pusmog, sziszereg,
s vigyorog, hogy forr benned a méreg.
(Odább megy a kerítéstől, s leveleket tép szórakozottan.)
Valami jó innivalót szeretnék.
Vagy lenni közöttük látatlan alak. -
Vagy nem ismert. No, jó szesz kellene csak,
csufolásra akkor ügyet se vetnék.
(Hirtelen szinte riadtan néz maga körül, majd a bokrok
közé rejtőzik. Többen jönnek: nászajándékhozók
ereszkednek le a lakodalmas ház felé.)

EGY FÉRFI
(folytatva a beszélgetést)
Az apja ivott, az anyja meg kolontos.

EGY ASSZONY
Csoda-é, ha most az a fickó is bolondos?
(Elhaladnak. Nemsokára Peer Gynt előjön, arca piros
a szégyentől, úgy néz utánuk.)

PEER GYNT
(halkan)
Rólam fecsegtek-e? (Kényszeredetten legyint.)
                              Mindegy, nem veszem föl!
Hiszen úgy sem foszthatnak meg az életemtől!
(Leveti magát a hangavirágos fűbe. A hátán fekszik,
két keze a feje alatt, úgy bámul fel a levegőbe.)

Különös felhő: lovas és paripa,
tisztán idelátszik a nyerge, a fékje. -
Seprűn banya száll lovagolva mögéje.
(Halkan nevet, szinte magában.)
Anyám. Kiabálja: pokol fia!
Hé, Peer!
(Lassan lecsukódik a szeme.)
          No, de most be szorongva félhet.
Legelül Peer Gynt, utána kiséret.
Aranypatkós a lova, s ezüstös az éke.
Ragyogó kardot fogott kesztyűs kezébe.
Köpönyegje szép selyem bélésű végig.
Deli szép vitézek mind, akik kisérik.
De egy sem ül a lován oly daliásan.
Egy sem csillog a sugárban oly csodásan.
A kerítésen túl ott áll a nép sereggel,
kalapot levéve bámul tisztelettel.
Nők bókolnak. Valamennyi fogja ésszel:
Peer Gynt császár megy ott sok ezer vitézzel.
Schillinget, márkát szór legelül ügetve,
kavicsokként dobja szét királyi kedve.
Ott gazdag lesz, aki szűken élt s szegényen.
Peer Gynt átkél a tengeren is merészen.
Az angol herceg a parton várva várja,
és Anglia valamennyi szép leánya.
S ahogy Peer Gynt a lován előre léptet,
feláll a császár, s fel a bárói kiséret.
S koronát emelve így szól ott a császár -

ASLAK, A KOVÁCS
(néhány emberhez, akikkel a kerítésen túl együtt halad)
Ni, a részeg disznó: Gynt-fia, Peer.

PEER GYNT
(félig felszökve)
A császár -!

A KOVÁCS
(a kerítéshez támaszkodik s rávigyorog)
                           Kelj fel, hé, siheder!

PEER GYNT
Az áldóját! A kovács! Te mit kivánsz?

A KOVÁCS
(a többiekhez)
Még tagjaiban a lundei tánc.

PEER GYNT
(felugrik)
Ha jót akarsz, menj!

A KOVÁCS
                    No, no. Légy nyugodt.
De felelj: a szél ide hogy hozott?
Hat hétig havason. Mi fogott? A varázs?

PEER GYNT
Hőstetteim. Ó, valamennyi csodás!

A KOVÁCS
(a többiek felé kacsint)
No, meséld!

PEER GYNT
           Nektek nem, te kovács.

A KOVÁCS
(rövid hallgatás után)
Haegstadba?

PEER GYNT
                   Nem.

A KOVÁCS
                           Pedig egy ideig
kedvelt az a lány - így emlegetik.

PEER GYNT
Te holló! Te!

A KOVÁCS
(kissé hátrálva) No, ne búsulj érte, Peer;
ha ma Ingrid megvet, van még nő, ezer -;
Jon Gynt fia nem marad árván!
Csak jöjj, van elég özvegy s kicsi bárány -

PEER GYNT
Menj a pokolba!

A KOVÁCS
                         Lesz, aki megszeret. -
Jó éjt! A menyasszonykát tisztelteted? -
(Nevetve, sugdosódva továbbmennek.)

PEER GYNT
(egy ideig utánuk néz, majd vállat vonva elfordul)
Az a haegstadi lány csak adja másnak
magát oda. - Mit bánom: akárkinek!
(Végignéz magán.)
Foltok, szenny éktelenítenek.
Bár volna egy takaros váltóruhám csak!
(Dobbant egyet.)
Ha ma egy böllérvágással ott
a lenézést tudnám szívükből kivetni!
(Hirtelen körülnéz.)
Mi volt az? Arra valaki kuncogott?
Hm. Úgy rémlett. - No de nincs ott senki.
Megyek anyámhoz.
(Megindul felfelé, de megint megáll,
s fülel a lakodalmi ház irányában.)

                             Kezdik a tánczenét is.
(Néz s hallgatódzik, lassan visszafordul;
a szeme ragyog; megdörzsöli a lába szárát.)

Nyüzsög a lány! Esik egy legényre hét is!
Ördög! Lemegyek! Pár perc, s elérem!
De anyám hogy fél most fenn a fedélen -
(Tekintetét megint lefelé húzza valami; ugrál és nevet.)
Ejhaj! Odalenn a halling járja!
Guttorm remekel, a húrja kacag!
A táncuk zúg, mint szirti patak.
S a lánysereg ékes cifra ruhája!
Ördög -! Lemegyek! Pár perc, s el is érem!
(Egy ugrással átveti magát a kerítésen s megindul
a lefelé vezető úton.)


Haegstadi udvar. A háttérben a lakóház. Sok-sok vendég. A pázsiton friss tánc járja. A muzsikus asztalon ül. A konyhamester az ajtóban áll. Szakácskodó nők jönnek-mennek az épületek között, itt-ott idősebb emberek ülnek beszélgetve.

EGY ASSZONY
(a gerendán ülő csoportba telepszik)
A menyasszony? Pityereg majd, lehet.
De ilyenkor így szokták a leányok.

A KONYHAMESTER
(egy másik csoportban)
Jó emberek, szaporán! Igyátok!

EGY FÉRFI
Köszönjük: sűrűn töltögeted.

EGY LEGÉNY
(a muzsikushoz, míg egy lánnyal eltáncol előtte)
Ne kíméld, Guttorm! Húrod ne pihenjen!

EGY LÁNY
Úgy húzd, hogy a rét riadozva zengjen!

LÁNYOK
(egy legény körül, aki ropja a táncot)
Szépet szökött!

A LEÁNY
                           Ruganyos ina, teste!

A LEGÉNY
(tánc közben)
Plafonunk magasan van, a ház fala messze!

A VŐLEGÉNY
(pityeregve közeledik apjához, aki másokkal beszélget,
s megrántja a zubbonyát)

Apám, nem akar; makacs a leány.

AZ APJA
Mit nem akar?

A VŐLEGÉNY
                      Bezárta az ajtót.

AZ APJA
Keresd meg a kulcsot! - Ezt a nyavalygót! -

A VŐLEGÉNY
Merre keressem?

AZ APJA
                            Ó, te puhány!
(Ismét társai felé fordul. A vőlegény az udvaron át eloldalog.)

EGY LEGÉNY
(a ház mögül jön)
Lányok! Csak most jön a tánc. Hej! Ezt jelenti,
hogy jön Peer Gynt!

A KOVÁCS
(éppen akkor ér oda) De ki hívta?

A KONYHAMESTER
                                                      Senki.
(Elmegy a ház felé.)

A KOVÁCS
(a lányokhoz)
Ha szól, ne figyeljetek a szavára.

EGY LÁNY
(a többiekhez)
Mint idegenre, úgy nézünk reája.

PEER GYNT
(jön felhevülve, élettől duzzadva. Középen a csoport
előtt megáll, s összecsapja a két tenyerét)

A legfürgébb! Ki akar egy jót kerengeni?

EGY LÁNY
(akihez közeledik)
Én nem.

EGY MÁSIK
              No de én sem.

EGY HARMADIK
                                   Semmi áron.

PEER GYNT
(a negyedikhez)
Míg jobb nem akad, te légy a párom.

A LÁNY
(elfordul)
Nem érek rá.

PEER GYNT
                      S te?

A LÁNY
(mintha indulni akarna) Hazavár anyus.

PEER GYNT
Ma? Éjjel? Tán az eszed veszett el?

A KOVÁCS
(kevéssel azután halkan)
Nézd, táncba megy ott egy gyatra öreggel.

PEER GYNT
(gyorsan egy idősebb férfihoz fordul)
Van-e itt szabad lány?

A FÉRFI
(odább megy)                Járj utána. Fuss.
(Peer Gynt egyszerre elcsendesedik. Félénken, lopva pillant
a csoport felé. Mindnyájan ránéznek, de egyik sem szól. Erre
más csoportokhoz közeledik. Ahová szegődnék, ott elhallgatnak;
mihelyt odább megy, mosolyognak és utána néznek.)

PEER GYNT
Csúfoló szem, nyílhegyü gondolat.
Fűrész szól így reszelő alatt!
(A kerítés mellett kifelé húzódik. Solvejg, a kis Helgát
kézen vezetve az udvarba lép; szülei követik.)

EGY FÉRFI
(egy másikhoz, aki Peer Gynt közelében áll)
A telepes család.

A MÁSIK
                         Nyugatról jött-e?

AZ ELSŐ
                                                      Igen.
Hedali.

A MÁSIK
            Aha! Most már emlékezem.

PEER GYNT
(elébük áll. Solvejgre mutat, s megkérdezi a férfitól)
Lehet-e a táncban a lányod a párom?

A FÉRFI
Jó. Csak köszöntsük a gazdát s háza népét.
(Bemennek.)

A KONYHAMESTER
(Peer Gyntöt itallal kínálja)
Ha már itt vagy, iszol egy kevéskét.

PEER GYNT
(állandóan a távolodók után néz)
Táncba megyek. Az italt most nem kivánom.
(A konyhamester odább megy. Peer Gynt a ház felé néz, s nevet.)
Micsoda fény. Kápráztatott ilyen?
Cipőjét és kötényét nézte szerényen -!
Mama szoknyáját fogta szeliden,
kendőbe takart zsoltárkönyv a kezében -!
Megnézem!
(Be akar menni a házba.)

EGY LEGÉNY
(kifelé jön több társával)
                Peer, már itt hagyod e táncot?

PEER GYNT
Nem.

A LEGÉNY
       Lábadat akkor rosszfelé irányzod.
(Vállon fogja, hogy visszafordítsa.)

PEER GYNT
Eressz!

A LEGÉNY
            Ugyebár a kovács ijeszt el?

PEER GYNT
Engem?

A LEGÉNY
              Eleged van a lundei heccel?
(A legények nevetnek, s a tánchely felé mennek.)

SOLVEJG
(az ajtóban)
Az előbb neked volt-e táncolni kedved?

PEER GYNT
Nekem. Ilyen hamar elfeledted?
(Megfogja kezét.)
Jöjj.

SOLVEJG
         De ne messze, mondta anya.

PEER GYNT
Mondta, no, mondta. Mi vagy te? Kis baba?

SOLVEJG
Csúfolsz -!

PEER GYNT
                 De hiszen még kislány vagy te, szépem.
Vagy nagy?

SOLVEJG
                 A tavasszal konfirmáltam éppen.

PEER GYNT
Mondd meg nevedet, mert úgy beszélni könnyebb.

SOLVEJG
A nevem Solvejg. S hogy hívnak tégedet?

PEER GYNT
Peer Gynt.

SOLVEJG
                 Ó, jaj!

PEER GYNT
                            Ejnye, mi lelhetett?

SOLVEJG
A harisnyakötőm lehull. Csak azt kötöm meg.
(Elmegy tőle.)

A VŐLEGÉNY
(anyja ruháját ráncigálva)
Anyám, nem akar!

AZ ANYJA
                 Nem akar? De mit?

A VŐLEGÉNY
Nem akarja -

AZ ANYJA
                      Mit?

A VŐLEGÉNY
                               Az ajtót nem akarja -

AZ APJA
(halkan, de ingerülten)
Jászol kéne neked, te marha!

AZ ANYJA
Ne bántsd szegényt, rendbejöhet. Ne szidd.
(Elmennek onnan.)

EGY LEGÉNY
(egész legénycsoporttal jön a tánchely felől)
Egy kortyot, Peer.

PEER GYNT
              Nem.

A LEGÉNY
                        No, csak egy kicsikét.

PEER GYNT
(sötéten néz rá)
Van-e nálad?

A LEGÉNY
             Van. Ebből, Peer, megitatlak.
(Zsebbe való üveget vesz elő s iszik.)
Hogy karcol! - No?

PEER GYNT
                              Kicsi kortyot adj csak. (Iszik.)

EGY MÁSIK LEGÉNY
Kóstold meg most az enyém erejét.

PEER GYNT
Nem.

UGYANAZ A LEGÉNY
          Ne izélj. Mit félsz előre?
Igyál!

PEER GYNT
De csak egy kortyot belőle. (Ismét iszik.)

EGY LÁNY
(halkan)
Menjünk.

PEER GYNT
              Tőlem félsz-e, leány?

EGY HARMADIK LEGÉNY
Ki ne félne? Lundén, ugye belátod? -
Kimutattad a szép tudományod.

PEER GYNT
Ha akarom, van más tudományom is ám!

AZ ELSŐ LEGÉNY
(suttogva)
Most belejön!

TÖBBEN
(kört formálnak Peer Gynt körül)
                     Meséld! Siess!
Mit tudsz?

PEER GYNT
              Holnap -!

MÁSOK
                         Ma, légy szives!

EGY LÁNY
Kuruzslást tudsz?

PEER GYNT
              
            Sátánt megidézni.

EGY FÉRFI
Hisz ehhez már rég értett nagyanyó!

PEER GYNT
Hazudsz! Amit én tudok, senki sem érti.
S mi volt, mibe bűvöltem? Dió!
De likas volt.

TÖBBEN
(nevetve)         Azt sejtettük előre!

PEER GYNT
Kért, esküdözött ott nyakra-főre:
eresszem el -

EGY HANG A CSOPORTBÓL
                     No de csak bebútt?

PEER GYNT
Be, s én bedugtam a csöpp odút.
Hogy zummogott mocorogva benne!

EGY LÁNY
Csuda!

PEER GYNT
          
Mintha dongó hangja lenne.

A LÁNY
S még mostan is ott őrizgeted?

PEER GYNT
Maga útján jár, már messze lehet.
Miatta orrol rám a kovács. Nagyon.

EGY LEGÉNY
Hogyhogy?

PEER GYNT
      
    Odamentem, s kértem egy napon,
hogy törje össze diómat. Kézbe vette,
és hirtelen ott az üllőlapra tette;
de olyan sújtó, nehéz keze van,
s ahogy a verőt lendíteni kezdi -

EGY HANG A CSOPORTBÓL
Agyonüti, te?

PEER GYNT
                Odavág hatalmasan,
de a sátán tűzzé lesz, s kisuhan
a tetőn, s a falat végigrepeszti.

TÖBBEN
S a kovács?

PEER GYNT
    
     Sajgott a keze megégve.
S barátságunknak azóta vége.
(Általános nevetés.)

NÉHÁNYAN
Ez jó eset!

MÁSOK
                 A legügyesebb meséje!

PEER GYNT
Tán költöm?

EGY FÉRFI
                  Isten ments! Eleget
mesélte már nagyapám sok éve,
meg mást -

PEER GYNT
                   Hazudsz! Velem ez megesett!

A FÉRFI
Minden.

PEER GYNT
(hadarint) Akarom s elhagyva a földet,
aranyos paripán felszállok a szélbe!
Majd meglátjátok minden erőmet.
(Megint harsogva nevetnek.)

EGY HANG A CSOPORTBÓL
Lovagolj fel a szélbe!

TÖBBEN
                                Az lesz a remek!
Nosza, Peer!

PEER GYNT
                  Nem kell esedeznetek.
Fejetek felett suhanok, levegőben!
S az egész falutok leborul előttem!

IDŐSEBB EMBEREK
Már kótyagos!

EGY MÁSIK EMBER
                     Ó, ez a vadtulok!

EGY HARMADIK
A hazug!

EGY NEGYEDIK
              Ez a hencegő!

PEER GYNT
(megfenyegeti) Csak várjatok!

EGY FÉRFI
(félig ittasan)
Várj csak, kiporoljuk most a ruhádat!

TÖBBEN
Lila lesz szemed alja! Potyolt a hátad!
(A csoport szétoszlik, az öregek dühösen, a fiatalabbak
gúnyolódva és nevetgélve.)

A VŐLEGÉNY
(egészen Peer mellé lépve)
Igaz-e, Peer, hogy lovagolsz a szelekben?

PEER GYNT
(röviden)
Igaz. Én mindent tudok ám, Mads.

A VŐLEGÉNY
S járhatsz, ha akarsz, varázsköpönyegben?

PEER GYNT
Sipkában? Van. Jobbat se kivánhatsz.
(Elfordul tőle. Solvejg, Helgát kézen vezetve,
jön az udvaron át.)

PEER GYNT
(feléjük fordulva, fénylő szemmel)
Solvejg, örülök, hogy látlak újra!
(Megfogja csuklóját.)
Megforgatlak, de meg én!

SOLVEJG
Hagyj!

PEER GYNT
            
Mért?

SOLVEJG
                     Te szilaj vagy, vad legény.

PEER GYNT
Vad a rénbak is, ha tavasz szele fújja.
Kislány, ne makacskodj, jöjj velem!

SOLVEJG
(visszahúzza a karját)
Nem merek.

PEER GYNT
                   Mért?

SOLVEJG
                              Italos vagy, érzem.
(Helgával elmegy.)

PEER GYNT
Ó, hogy döfném a gazokba késem -
nem volna egynek sem kegyelem!

A VŐLEGÉNY
(meglöki könyökével)
Menyasszonyomhoz mennék. Peer, ha segítesz -

PEER GYNT
(szórakozottan)
Hozzá?
Hova ment?

A VŐLEGÉNY
    
               Be a kiskamrába.

PEER GYNT
Aha.

A VŐLEGÉNY
        
Tégy próbát. Nem lesz hiába.

PEER GYNT
Jobb lesz, ha nélkülem is erőt kerítesz.
(Egy gondolat villan fel benne; halkan, de hevesen szól.)
Ingrid odabenn?
(Solvejghez közeledik.)
                        No, jösszte?
(Solvejg indulni akar, de Peer elébe lép.)
Szégyellsz: vagabundushoz hasonlitok.

SOLVEJG
Nem igaz, nem olyan vagy, más az ok.

PEER GYNT
No, egészen józan sem vagyok, -
dacból: a szavad ma a kedvem megsebezte.
Jöjj táncba!

SOLVEJG
                    
Nem merek, noha volna kedvem!

PEER GYNT
Félsz te? Kitől?

SOLVEJG
                      Apámuram -

PEER GYNT
                                            Ej!
Persze, hívő s szigorú lehet ebben!
De sunyin les is, ugyebár, felelj!

SOLVEJG
Mit feleljek?

PEER GYNT
                 Ugye, mindig bibliázik?
S anyád, s te is. No, felelsz-e? Nem?
Szólj már!

SOLVEJG
              Jobb lesz, ha te békét hagysz nekem.

PEER GYNT
(tompított, de heves és ijesztő hangon)
Ma este lidérc lesz majd alakom,
éjfélkor az ágyad látogatom.
Ha hallod: nesz, sziszegés jön a házig,
ne hidd, hogy a macska ravasz suhanása.
Én leszek az, véred csapolom;
húgod kicsi tagjait ott befalom;
alakomnak éjjel farkas a mása; -
hátadba, csipődbe tép a fogam -
(Egyszerre hangot vált, s szorongva kéri.)
Egy táncra, te Solvejg!

SOLVEJG
(sötéten néz rá)               Rossz vagy. Komolyan.
(Bemegy a házba.)

A VŐLEGÉNY
(megint jön, nyugtalanul)
Egy ökröt adok, ha segítsz!

PEER GYNT
        
                          No, gyerünk!
(Befordul a ház mögé. Ebben a pillanatban nagy csoport
jön a tánchely felől, legtöbben már részegek. Lárma és
zsivaj. Solvejg, Helga és szüleik néhány idősebb emberrel
jönnek ki az ajtón.)

A KONYHAMESTER
(a kovácshoz, aki a csoport élén jön)
Békén!

A KOVÁCS
(leveti zubbonyát) Dehogy. Itt eldől ma perünk.
Vagy Peer, vagy én, de az egyik itt marad ma.

EGYESEK
Birokra!

MÁSOK
          
      Nono! Elég, ha szidó szavakra!

A KOVÁCS
Ököl beszél; a szidás mit ér, s mit ért?

SOLVEJG APJA
Fékezd magad!

SOLVEJG
        
               Megverik őt? Miért?

EGY LEGÉNY
Élvezzük, amit hazudik. Hisz még mesélne!

EGY MÁSIK
Rugjuk ki!

EGY HARMADIK
                Köpdössünk a szemébe!

EGY NEGYEDIK
(a kovácshoz)
Leszúrod-e?

A KOVÁCS
(elhajítja a zubbonyt)
Nem ütik le a marhát?

SOLVEJG ANYJA
(Solvejghez)
Lásd, mily kevésre becsülik a balgát.

AASE
(jön, bot van a kezében)
Itt a fiam? Hadd üssem a léhütőt!
Nem fogja egyhamar kiheverni!

A KOVÁCS
(felgyűri az inge ujját)
Csak símogatás.

EGYESEK
    
               Hagyd, Aslak fogja őt
elverni!

MÁSOK
      
      Teperni!

A KOVÁCS
(markába köp, s int Aase felé)
                          Nyakát kitekerni!

AASE
A nyakát Peernek? Próbáld, ha mered;
a fogam s körmöm majd adna neked.
Hol van?
(Az udvar felé kiált.)
                Peer!

A VŐLEGÉNY
(rohanva jön) A pokol - Átkozott baj!
Jaj, apám, jaj, anyám -!

AZ APJA
      
                              Mi bajod van?

A VŐLEGÉNY
Képzeld, Peer Gynt -!

AASE
(sikolt)                          Megölték a gazok? Jaj!

A VŐLEGÉNY
Nem, nem! Csak nézz a magasba -! Ott van!

A SOKASÁG
A menyasszonnyal!

AASE
(kiejti kezéből a botot) Az a beste!

A KOVÁCS
(mintha most pottyant volna le az égből)
                                                   Ni, mászva,
gidamód a szirtre kapaszkodott!

A VŐLEGÉNY
(sírva)
Ugy viszi, anyám, mint a malacot!

AASE
(felfelé fenyegetve)
Buknál le, te Peer!
(Aztán aggódva kiáltja fel.) Lépj kőre vigyázva!

A HAEGSTADI PARASZTGAZDA
(Hajadonfővel kijön az udvarra, az arca szinte fehér a dühtől.)
Te leányrabló, én ütlek agyon!

AASE
Verjen meg az ég engem, ha hagyom!

 

Második felvonás

Keskeny ösvény fenn a havason. Kora reggel van. Peer Gynt sietve és kedvetlenül halad az ösvényen. Ingrid, félig menyasszonyi ruhába öltözötten, igyekszik visszatartani.

PEER GYNT
Menj!

INGRID
(sírva)   Most küldenél el engem?
S hova menjek?

PEER GYNT
                        Bárhova.

INGRID
(kezét tördelve)
Csalfa!

PEER GYNT
            
Nincs civódni kedvem.
Ki-ki útján megy tova.

INGRID
Összefont a bűn, a vágyad!

PEER GYNT
Ó, hogy verje meg a bánat!
S minden nőjét a világnak -
egyet ne -!

INGRID
  
          S az mondd, ki lenne?

PEER GYNT
Nem te.

INGRID
    
       Hát ki? Mondd ki csak!
Menj! Siess! Ne lássalak!

PEER GYNT
Menj haza!

INGRID
                   Peer, Istenemre -!

PEER GYNT
Szót  se!

INGRID
             Nem hallgatsz eszedre,
mikor így szólsz.

PEER GYNT
                          Hallgatok.

INGRID
Hitegettél - s visszalöktél!

PEER GYNT
És mi az, mivel lekötnél?

INGRID
Haegstad s még más birtokok.

PEER GYNT
Tettél zsoltárt keszkenőbe?
Aranyhaj díszíti vállad?
Két szemed lenéz a földre?
Fogod szoknyáját anyádnak?
Szólj! Ne hallgass!

INGRID
        
                      Nem, de -

PEER GYNT
                                           Nemrég
konfirmáltál?

INGRID
                      Nem, de Peer -

PEER GYNT
Lesütöd szemed szerényen?
Szád elutasítni mer?

INGRID
Jaj, ez meghibbant egészen-!

PEER GYNT
Szent lesz, aki lát? Felelj!
Szólj!

INGRID
          
  Nem -

PEER GYNT
                     Rajtad hát mi tessék?
(Menni készül.)

INGRID
(útjába áll)
Tudd meg, sulyos bűnt teszel
hogyha megcsalsz.

PEER GYNT
            
               Jó, tudom már.

INGRID
Hogyha elveszel, vagyon vár,
s megbecsülés.

PEER GYNT
                
         Hagyjuk el!

INGRID
(sírva fakad)
Csábítottál-!

PEER GYNT
                
        És te hagytad.

INGRID
Csüggedt voltam!

PEER GYNT
                
              Én dühödt.

INGRID
(megfenyegeti) Ezt még megkeserülöd!

PEER GYNT
Olcsón bűnhődöm miattad.

INGRID
Áll szavad?

PEER GYNT
              
     Mint kő. Eredj.

INGRID
Jó; adsz még ezért nagy árat!
(Megindul lefelé.)

PEER GYNT
(néhány pillanatig hallgat, aztán hirtelen felkiált)
Ó, hogy verje meg a bánat,
s minden nőjét a világnak!

INGRID
(hátrafordítja a fejét, s gúnyosan visszakiált)
Egy - kivétel!

PEER GYNT
              
         Egy; csak egy!
(Elmennek a maguk útján.)


Hegyi tó környéke; körös-körül mocsaras és süppedékes a talaj. Zivatar közeledik. Aase kétségbeesve kémlel és kiáltoz mindenfelé. Solvejg alig tud vele lépést tartani. Szülei és Helga kis távolságban követik.

AASE
(két karjával hadonász s a haját tépi)
Ma minden összeesküszik Aase ellen!
Az ég, a tó s a hatalmak fenn a fjellben!
A hegy ködöt ont, hogy Peert vezesse félre,
az alattomos tó lenn les az életére,
zuhanó kő várja, amerre jár; -
s az emberek! Meg is ölték volna már!
Csak rajta! Nem hagyom én, hogy eltapossák!
A fattyú! Az ördög állt bele, a gonoszság!
(Solvejg felé fordul.)
Ó, nem mind képtelen ez, te? Mondd: való?
Ő; a hazugság- s hírkoholó,
akinek csak a szájában van erő,
ez a jó munkát unó, heverő -
ez a -! Sírnom kell - s közben - nevetnem!
Láttunk bút-bajt eleget mi ketten!
Mert tudd meg, a férjem mindig ivott,
bolondot tett, s fecsegett, locsogott,
elverte a pénzt, vagyonunk eloszolt,
s mi ültünk: én s Peer, a gyerek, otthon,
felejtéssel fogtunk ki a bún s a gondon,
a sors ellen sok erőm sose volt.
Nem könnyű a sorsnak nézni szemébe,
próbálja az ember elűzni a búját,
s belefojtja a gondolatok szomorúbbját
ez a szeszbe, az hazudásba, mesébe.
Nekünk kaland kellett, meseszó,
királyfi, vadállat, furcsa manó.
Leányrablás. De ki tudta: a vad
fickó fejiben a mese megakad?
(Újra megretten.)
Hu! mi kiált? Mumus-e? Vizilány tán?
Peer, Peer! - Odafenn egy szikla hátán -!
(Felfut egy emelkedésre, s átnéz a tó felett.
Az új telepesek is odaérnek.)

AASE
Ó, nincs sehol nyom!

A FÉRFI
(halkan)                     Rossz neki, rossz bizony.

AASE
(sírva) Jaj, Peer fiam, elveszett juhom!

A FÉRFI
(szelíden bólintva)
El. Elveszett.

AASE
                 Ne beszélj így, és ne ints!
Derék legény a fiam, te! Párja nincs.

A FÉRFI
Te esztelen asszony!

AASE
                            Az vagyok, no, az,
de Peerem jóravaló, s ez szentigaz.

A FÉRFI
(mindig csendes hangon, szelíd szemmel)
A szíve kemény, a lelke veszve van.

AASE
Nem! Az Úr nem büntet ily szigoruan!

A FÉRFI
S hiszed: megtér, ha a jóra ily erőtlen?

AASE
(hevesen)
De tud lovagolni bakon, levegőben!

AZ ASSZONY
Bolond vagy-e? Ej!

A FÉRFI
                              Anyó, miket beszélsz?

AASE
Nincs tett, ami Peeremnek nehéz.
Meglátjátok, mit tud a fiam, csak éljen!

A FÉRFI
Jobb volna, ha látnád lógni kötélen!

AASE
(kiáltva)
Jézus, segits!

A FÉRFI
            
           Ha a hóhér megragadja,
lehet, hogy a lelkét bűnbánásra adja.

AASE
(elkábulva)
Jaj, ájulásba ejt ez a hang.
Mentsük meg!

A FÉRFI
          
              A lelkét!

AASE
                                      A test is enyém!
Kihúzzuk, hogyha a lápba merült a szegény.
S ha megígézték, hát mentse harang!

A FÉRFI
Hm! - Marhanyom -

AASE
      
                           Segíts a magasba fel,
áldjon meg az Úr!

A FÉRFI
          
                   Krisztust követni kell.

AASE
Akkor pogány valamennyi, úgy itélem,
mert egy sem akart a havasra jönni vélem.

A FÉRFI
Mert ismerik őt.

AASE
      
                    Mert több a többinél.
(Kezét tördelve.)
Gondolj a veszélyre - gondold: hal-e? él?

A FÉRFI
Egy férfinyom.

AASE
        
                 Gyere, erre kell keresnünk.

A FÉRFI
Az esztenánál három irányba menjünk.
(Előremegy a feleségével.)

SOLVEJG
(Aasehoz) Beszélj valamit még.

AASE
(megtörli szemét)                      Róla?

SOLVEJG
                  
                                            Igen; -
mindent!

AASE
(mosolyog, s büszkén felveti a fejét)
Mindent? Kimeritene! Nem?

SOLVEJG
Előbb fárasztana ki téged a szó,
mint hallgatnom, anyó.


Alacsony, fátlan magaslatok a havasi fennsík alatt; csúcsok a háttérben. Az árnyékok nyúlnak; esteledik.

PEER GYNT
(rohanva jön, s a magaslaton megáll)
Űzőbe vett az egész falu, lám!
Bottal s puskával törne a horda reám.
A haegstadi gazda, üvölt, legelül jön. -
És terjed a hír; Peer Gynt menekül fönn!
Mást érzel, mint a kovácsoddal verekedve!
Az élet! Erőt így érez a medve!
(Hadonászik maga körül, s ugrik egyet.)
Zuzni, zuhataggal vivni tusát!
Ütni! Fenyvesben tépni ki fát!
Ez emel, ez edzi erődet! Ez: élet!
Ördög vigye a szeleburdi meséket!

HÁROM ESZTENÁS LÁNY
(kiáltozva és dalolva futkos a magaslatokon)
Trond, Kaare, Baard! Mi itt epedünk magunkban,
Akartok-e aludni a két karunkban?

PEER GYNT
Kiket hívtok?

A LÁNYOK
              
         A manókat. Hívjuk itt rég.

AZ ELSŐ LEÁNY
Trond, légy szelíd!

A MÁSODIK
    
                Baard, hozd a szilaj erőt is!

A HARMADIK
Kicsi kunyhónkban ma milyen üres az ágyunk.

AZ ELSŐ
Szelíd az erő.

A MÁSODIK
                   S erő a szelídség.

A HARMADIK
Ha legény nincs, jó a manószerető is.

PEER GYNT
S legényeitek?

MIND A HÁRMAN
(gúnyos nevetéssel)
                               Rájuk hiába várunk.

AZ ELSŐ
Az enyém addig nyalt-falt: te picim, te drága -
öregecske özvegy lett végül is a párja.

A MÁSODIK
Cigányszerető szökött el az enyémmel,
most kószálhat vele szerteszéjjel.

A HARMADIK
Porontyomat az enyém megölte.
Karón vigyorgó fej maradott belőle.

MIND A HÁRMAN
Trond, Kaare, Baard! mi itt epedünk magunkban,
akartok-e aludni a két karunkban?

PEER GYNT
(egy ugrással közöttük terem)
Háromfejü manó: hármat ölelek!

A LÁNYOK
Olyan legény vagy?

PEER GYNT
                            A végin itéljetek!

AZ ELSŐ
Be a kunyhónkba!

A MÁSODIK
            
                Van méhsör!

PEER GYNT
                                             Folyjon az árja!

A HARMADIK
Üres ágy ne maradjon szombat éjszakára!

A MÁSODIK
(megcsókolja)
Ugy izzik, mint a vasérc a kohóban!

A HARMADIK
(szintén)
Mint a csecsemő szeme fekete tóban.

PEER GYNT
(velük összefogódzva táncra perdül)
Borús a kedv, de szilaj a gondolat,
a szem nevet, de mögötte könny fakad!

A LÁNYOK
(hosszú orrot mutatnak a csúcsok felé, kiáltoznak
és énekelnek)

Trond, Kaare, Baard! ma nem maradunk magunkban!
Jó volna, ugye, aludni két karunkban?
(A magaslatokon Peer Gynttel táncolva tovalejtenek.)


A Ronde-hegységben. Naplemente. Fénylő hócsúcsok körös-körül.

PEER GYNT
(jön dúltan és izgatottan)
Vár vár tetejébe épül,
kapuján a szín arany.
Állj! Tünedezni készül,
ó, máris messzire van!
Szárnyát emelinti a tornyon
és szállna már a kakas; -
mindent nyel a völgy komorlón,
s bezárul a kék havas.
Ott sok fagyökér s fa-váz int,
hol vízrágott a hegyél -
gémlábú óriás mind!
És mind a ködbe alél.
Szivárvány sávja kuszálja
látásomat és eszemet.
Mi az? Harang muzsikája?
Mi szúrja szemöldökömet?
És itt, az agyam nyomása!
Izzó, gyötrő karikám!
Ki az ördög volt a kovácsa,
ki abroncsolta reám? (Lerogy.)
Repülés a Gendin-élen,
mese, melyben a bak rohan,
nászút a sziklaszegélyen -
egész napon ittasan;
ölyv s héja csapott dühösen rám,
üzött manó is elég,
s az a három esztelen lány
az éjjel - csúnya mesék!
(A magasba bámul.)
Két barna sas köröz itt fenn,
megy a vadlúd délre már,
és engemet elmerítsen
itt térdig a por s a sár!
(Talpra szökik.)
Repülök velük! Sodorjon
a vad, éles szélverés.
A magasból fény omoljon,
sugaras keresztelés!
Túlszállok az esztenákon,
a lovon tisztul a fejem,
túlszállok a tengeráron,
s leszek angol fejedelem.
Bámulhattok, ti, leányok,
útamhoz nincs közötök;
mihaszna, ha egyre vártok -!
No, percre talán lejövök.
Két barna sasom hova lett el?
Mi vitte el? Ördögerő.
Ni: erős oromszegelettel
egy ház magasodva kinő;
romjából újra felépül,
a kapu szélesre nyitott.
Ha! szemem megismeri végül:
nagyapám új háza az ott!
Nincs régi, csak új palánk van,
nincs rongy, csak üveg. Ni: ragyog!
Ott benn a tiszta szobában
mulató, nagy zaj kavarog.
A prépost kése fokával
poharát csendíti meg.
A kapitány butéliával,
tükröt tör, hull az üveg.
Vesszen! Verjék fel a házat!
Anyám! ne szóljon a vád!
Dús Jon Gynt most lakomát ad:
Éljen a gynti család!
S most a mulatás ricsajához
új hang csap, s nő a zavar.
A kapitány Peert, Peert kiáltoz,
a prépost tósztozni akar.
Menj s hallgasd, jós az itélet,
zene zeng, dal: Glória!
nagyság vár, hősi nagy élet,
Peer Gynt, hős fajta fia!
(Előrelendül, de sziklának rohan az orrával és elterül a földön.)


Lejtős hegyoldal, nagy, suhogó lombos fák. Csillagok hunyorognak a lombokon át, a fatetőkön madarak énekelnek. Egy zöldruhás nő megy az oldalon. Peer Gynt szerelmes mozdulatokkal követi.

A ZÖLDRUHÁS
(megáll és visszafordul)
S ez igaz?

PEER GYNT
(ujjával vágó mozdulatot tesz a torkán)
                Ahogy Peer Gynt a nevem,
s ahogy te szép vagy, a szépek szépe!
Akarsz? Könnyen fogsz élni velem;
sohasem foglak fonásra, szövésre.
Pukkadásig töltheted magadat.
Ne félj, sohasem húzom hajadat.

A ZÖLDRUHÁS
S verést se kapok?

PEER GYNT
                      Verést? Micsoda?
Hát vert-e királyfi nőt valaha?

A ZÖLDRUHÁS
Királyfi vagy?

PEER GYNT
                      Az.

A ZÖLDRUHÁS
Én Dovre-királylány.

PEER GYNT
Az vagy? Ez a kettő összetalál.

A ZÖLDRUHÁS
Apám palotája a Ronde-ban áll.

PEER GYNT
A szem ámul anyám palotája láttán!

A ZÖLDRUHÁS
Már láttad apámat? Brose király ő.

PEER GYNT
S te anyámat? Ő meg Aase királynő.

A ZÖLDRUHÁS
Ha apám dúl-fúl, hasad a hegyek orma.

PEER GYNT
Ha anyám pöröl, leomlanak a porba.

A ZÖLDRUHÁS
Apám falat ér, a mennyezetig felugorva.

PEER GYNT
Zúgó vizen átkel anyám lovagolva.

A ZÖLDRUHÁS
Ez az egy gúnyád van, ez a szakadt?

PEER GYNT
Csak láthatnád a vasárnapimat!

A ZÖLDRUHÁS
Hétköznap is selymest, aranyost veszek föl.

PEER GYNT
Tán kócból és csepüből van, nem selyemből.

A ZÖLDRUHÁS
Tudd meg s a szemednek ne legyen csodás,
a Ronde-népnél ez ősi szokás:
minden tárgynak kettőt mutat ott a képe.
Már intelek is: ne tévedj meg nagyon,
ha odaérsz velem a vár elébe
s ne hidd, hogy utadat álló kőhalom.

PEER GYNT
Nálunk ugyanígy van, akkurátusan.
Szemétnek néznéd azt, ami színarany,
s feléd ragyogó fényét az ablakomnak:
csunya nadrágfoltnak, ócska rongynak.

A ZÖLDRUHÁS
Ami csúnya: szép, a fehér: fekete.

PEER GYNT
Ami piszkos: tiszta, a nagy kicsike!

A ZÖLDRUHÁS
(Peer nyakába borul)
Peer összeillünk, hasztalan is tagadnád!

PEER GYNT
Mint a fésü s a haj, meg a láb s a nadrág.

A ZÖLDRUHÁS
(a hegyoldal felé kiált)
Gyere, nászparipám! Gyere, nászparipám!
(Óriási vaddisznó fut be; gyeplője közönséges istráng,
nyerge ócska zsák. Peer Gynt felpattan a hátára,
s felkapja a zöldruhás lányt maga elé.)

PEER GYNT
Hajrá! Be a Ronde várkapuján!
Gyi, előre, gyors ügetőm!

A ZÖLDRUHÁS
Nemrég bú hervasztotta erőm -
De jövő percek titkába ki hatna?

PEER GYNT
(veri a disznót, úgy vágtatnak el)
A lovas rangját szerszáma mutatja!


Dovre apó királyi terme. Udvari manók. Föld-szellemek és koboldok nagy csoportosulása. Dovre apó trónon ül, fején korona, kezében kormánypálca. Kétoldalt gyermekei és legközelebbi rokonai sorakoznak. Peer Gynt előtte áll. Nagy mozgás van a teremben.

UDVARI MANÓK
Üsd! Üsd a keresztyént, mert megigézte a Dovre
apó legszebb szüzét!

EGY MANÓKAMASZ
A haját tépjem?

EGY MÁSIK
                       Szúrjak a kezébe?

EGY MANÓLEÁNY
Hej, hadd harapok bele combja tövébe!

EGY MANÓBOSZORKÁNY
(nagy főzőkanállal)
De a legjobb: sósban főzni szét.

EGY MÁSIK
(nagy konyhakéssel)
Pirítni fogom - nyárson? A sütőben?

DOVRE APÓ
Hűljön hevetek!
(Bizalmasait egy intéssel közelebb hívja.)
                                Elég a lárma, bőven!
Pár éve hanyatlik a dovrei faj,
alattunk gyengül a régi talaj.
Jó népi segítség ujítna erőben.
Úgy látom, a fickó ép s nem erőtlen,
sőt izmos és nem idomtalan,
s bár egyfejü csak, esze még lehet attól,
hisz a lánynak is csak egy feje van.
A három fej kiment a divatból,
s ritkul a kétfejü, régi manó,
s ha van is, agyában nincsen sütnivaló.
(Peer Gynthöz)
S te leányomat kéred feleségül?

PEER GYNT
S birodalmad lesz hozzá hozomány.

DOVRE APÓ
Míg élek, bírni fogod felerészül.
S a másik részt a halálom után.

PEER GYNT
Elfogadom.

DOVRE APÓ
                    Jó, jó, fiam! -
a kötésnek pár ígéret az ára.
Egyet megszegsz: a kötés odavan,
s ki nem jutsz élve innen a napvilágra.
Első, hogy nem törődsz soha, semmi áron,
azzal, ami túl van a Ronde-határon;
kerülsz napot, tettet s a napos helyet.

PEER GYNT
Ha király leszek, nekem ez könnyű lehet.

DOVRE APÓ
És most - az eszed álljon ki próbát -
(Feláll a trónjáról.)

A LEGÖREGEBB UDVARI MANÓ
(Peer Gynthöz)
Lássuk, van-e bölcsességfogad,
hogy feltörd Dovre apó dióját?

DOVRE APÓ
Ember s manó - mi különbséget ad?

PEER GYNT
Semmit, ahogy én láttam az elébb:
megsütne a nagy, karmolna pulyája,
mint nálunk, ha mersze lehetne reája.

DOVRE APÓ
Igaz. De akad még más is, egyéb.
Bár reggel a reggel, az est meg est,
különbség csak van közte, keresd.
Figyelj, az eszed megértheti nyomban:
odakünn a sugárzó ég alatt
ezt mondja az ember: "Ember, légy magad!"
De minálunk másként hangzik a szó:
"Légy önmagadnak mindig elég, manó!"

AZ UDVARI MANÓ
(Peer Gynthöz)
Sejted a mélyét?

PEER GYNT
          
           Csak dereng agyamban.

DOVRE APÓ
Ez a választó "elég" szavunk legyen
intő jeligéd majd címereden.

PEER GYNT
(megvakarja a füle tövét)
De -

DOVRE APÓ
       Uralhat így a Dovre-tartománya?

PEER GYNT
Ostobaság! De - a fityfene bánja -

DOVRE APÓ
S tisztelned kell - s ezt megtanuld hamar itt -
szerény életmódunkat, a hazait.
(Intésére két disznófejű, fehér hálósapkás manó ételt, italt hoz.)
Méhsört ökör ad, lepényt tehén;
édes? savanyú? ne kutassad, öcsém.
S fő, hogy ne feledd a dolog velejét el:
mind házi ital meg étel.

PEER GYNT
(eltaszítja magától, amivel kínálják)
Az ilyen sört a sátán igya meg.
Ilyen hazait én nem vedelek.

DOVRE APÓ
De hozzátartozik ám az aranykehely,
s akié az, lányom azt fogadja el.

PEER GYNT
(fontolgatva)
Meg vagyon írva: Győzz tenmagadon;
végül könnyebben fut le a torkodon.
No, rajta!
(Engedelmeskedik.)

DOVRE APÓ
                
  Okos szó! Ezt szeretem.
Köpködsz?

PEER GYNT
A szokás majd csak segít nekem.

DOVRE APÓ
A keresztyén gúnyádat sietve vesd le;
jegyezd meg Dovre becsületedre:
csak a fjell s nem a völgy anyagát hordjuk ruhának,
kivéve a selymet a farkunk máslijának.

PEER GYNT
(haragosan)
No de nincs farkam!

DOVRE APÓ
              
                  Csak akad neked való!
Diszfarkamat rá, udvari főmanó!

PEER GYNT
Csúffá tennétek? - Majd adok én neked!

DOVRE APÓ
Lányom kérnéd - s csupasz a feneked?

PEER GYNT
Állattá embert?

DOVRE APÓ
                         No de tévedsz benne. Csak
rendes lánykérővé alakítalak.
Farkcsokrot is finomat, sárgát csinálunk:
ez a legnagyobb kitüntetés minálunk.

PEER GYNT
(elgondolkozva)
Mondják, hogy az ember nem több: egy pehely.
Simuljon hát, ha az illem követel.
Kösd fel!

DOVRE APÓ
                    
Be jó, be kezes vagy már, fiam!

UDVARI MANÓ
Próbáld, tudod-e illőn csóválni, így ni?

PEER GYNT
(ingerülten)
Hát még mire nem akartok kényszerítni?
Hitemet, a keresztyént, nem vennétek el?

DOVRE APÓ
Tartsd meg nyugodtan; az nem is érdekel,
A hit szabad; bejöhet vámmentesen;
kéreg s szabás a jele: ki manó, ki nem.
Ha ruha s viselet egynek mutat velem,
nevezd hitnek, ami nálunk "félelem".

PEER GYNT
Bár van különös szokásod, egész sereg,
okos fickó vagy, rájön az ember aztán.

DOVRE APÓ
Jobbak vagyunk mi a hírünknél, fiacskám,
s ez is különbség ám a manók közt s köztetek. -
Elég a komolyból, vígat ha kivánsz,
a szemet s a fület tánc és zene várja.
Hárfáslány! Zengjen a dovrei hárfa!
Táncoslány! Jöjjön a dovrei tánc!
(Zene és tánc.)

AZ UDVARI MANÓ
Hogy tetszik?

PEER GYNT
              
         Tetszik? Hm.

DOVRE APÓ
                                        Nosza, mondd ki hát!
Mit látsz?

PEER GYNT
Valami rettenetes csunyát.
Patával a húrt csengős tehén veri,
egy nadrágos koca meg tipeg neki.

UDVARI MANÓK
Faljuk fel!

DOVRE APÓ
            
  Az ember érzéklése téved!

MANÓLÁNYOK
Tépjük ki fülét! Essünk a szemének!

A ZÖLDRUHÁS
(sírva)
Huhu! Hát a hugommal együtt így dicsérnek?
S így ismerik el táncunkat és zenénket!

PEER GYNT
Te voltál? Kis tréfa muri közben,
ha ártatlan, nem sérthet, ugye?

A ZÖLDRUHÁS
Szavadra?

PEER GYNT
            
    Tánc s zene is különben
nagyon szép volt, a macska vigye!

DOVRE APÓ
Különös dolog az ember természete;
hozzátapad az konokul nagyon sokáig.
Kaphat sebeket velünk harcolva váltig,
hamar begyógyul, bármilyen a sebe.
Vőm is kész volt simulni, hajolni -
kész volt a keresztyén nadrágot letolni,
kész volt a sörünket is lenyelni,
a Dovre-farkot is felkötni, viselni,
mindenben kész a szavam fogadni, s lám, lám,
mikor azt hittem, hogy az ősi Ádám
elhagyta örökre elmenekülve:
hát visszakerül, hogy ujra legyürje.
Nem, nem fiam, ezt nem türhetem el:
makacs emberséged ellen kúra kell.

PEER GYNT
Mit akarsz?

DOVRE APÓ
          
      A bal szemedbe vágok,
de csak finoman - kancsal leszel.
De amit látsz, mindent szépnek érezel.
Most mély metszést jobb szembe a hártyakörnek -

PEER GYNT
Részeg vagy?

DOVRE APÓ
(néhány éles szerszámot tesz az asztalra)
               Ezek üveges szerszámok.
Ellenződ is lesz, mint vad ökörnek,
s a menyasszony így lesz tárgya gyönyörnek.
S nem láttathat káprázva szemed
tipegő kocát s csengős tehenet. -

PEER GYNT
Bolondság!

A LEGIDŐSEBB UDVARI MANÓ
                       
Dovre apónak ezt ne mondd:
az ő szava bölcs, te vagy a bolond!

DOVRE APÓ
Gondold meg, a szem sok éven át mi rosszat,
mi bajt, mi bosszúságot okozhat,
s a könny s ami lúgként csíp a savában,
nem a szem forrásaiból ered?

PEER GYNT
Ez igaz. S ez van a postillában:
Ha botránkoztat, vájd ki szemed.
S mondd, visszakapom majd újra szemem,
a régit?

DOVRE APÓ
              
Pajtás, azt sohasem.

PEER GYNT
Vagy úgy? Ajánlom hát magamat.

DOVRE APÓ
Mit akarsz?

PEER GYNT
            Csak megkeresem utamat.

DOVRE APÓ
Állj! Könnyü bejönni a Dovre körén.
De már kifelé nem ereszt a sövény.

PEER GYNT
Erővel is itt marasztalnál? Hohó!

DOVRE APÓ
Peer herceg, hallgass most okosan reám,
manótehetség vagy. No de igazán:
nem úgy viselkedik-e már mint manó?
S akarsz az lenni?

PEER GYNT
                
               Akarok, komolyan.
Menyasszonyt és birodalmat ekkora renddel
potom áron nem vásárolhat meg az ember.
No de mindennek mértéke, határa van.
Én elfogadtam a farkat, ez való;
de ha rám kötötte manód: leoldható.
A rongyos, öreg nadrágot levetettem, -
de felvehetem, ha úgy akarja a kedvem.
Egytől-mástól idegenkedem, de okkal:
barátkoznám a dovrei kosztotokkal.
Megesküszöm: a tehén csinos leány;
egy esküt az ember még megemészthet; -
de tudni, hogy rabságán túl sose nézhet,
becsülettel még meghalni se tud talán:
egy életen át a manók módjára éljen,
és innen visszatérni ne is reméljen, -
ilyet követelsz, ezt vetted eszedbe,
de én sohase mennék bele ebbe.

DOVRE APÓ
Felfortyan a mérgem hirtelen,
s akkor próbálj komázni velem.
Te fakóképű! Tudod-e, ki vagyok?
Előbb a leány körül csavarog -

PEER GYNT
Hazudsz!

DOVRE APÓ
                  
Hozzád nőül fogom adni!

PEER GYNT
Még ezt mered -

DOVRE APÓ
                        Nono, tudnád-e tagadni,
hogy megkívántad őt, s ez az ok?

PEER GYNT
(fújva)
Ennyi? S ilyenbe miféle ördög akad?

DOVRE APÓ
Az ember: ember. Az is marad.
A szellem! - vallja, hirdeti szó-erővel.
S csak azt becsüli, amit megfoghat ököllel.
Te azt hiszed, hatása nincsen a vágynak?
Várj, nyílik már a titok.

PEER GYNT
Hazug horgodba kapni ki fog?

A ZÖLDRUHÁS
Peer, egy év se kell, s hívhatlak apának.

PEER GYNT
Eressz ki, megyek!

DOVRE APÓ
                  Küldjük a pulyát
rénbőrben.

PEER GYNT
(verejtékét törölgetve)
                    Tűnj már, dúlt agyam álma!

DOVRE APÓ
A várba küldjük?

PEER GYNT
          
              A parókiára!

DOVRE APÓ
Rád tartozik, Peer, hercegem, tereád.
A dolog megesett kétségtelenül,
item: gyorsan fejlődik utódod;
kevert pulya nő hihetetlenül.

PEER GYNT
Apó, ne makacskodj, hagyjuk a dolgot.
Térj észre, te lány. Békülj ki velem.
Gazdag se vagyok, se fejedelem; -
s habár lattal vagy arasszal mérlegelnél,
velem - elhiheted - sokat úgyse nyernél.
(A zöldruhás lány elájul, manólányok kiviszik a teremből.)

DOVRE APÓ
(néhány pillanatig mélységes megvetéssel néz Peerre,
azután felkiált.)

A sziklafalon loccsanjon szét a feje!

MANÓGYEREKEK
Előbb játszhassunk sast meg uhut vele!
Macskát - egeret! Farkas-lakomát!

DOVRE APÓ
Nosza! Mérges is, álmos is vagyok. Jó éjszakát!
(Távozik.)

PEER GYNT
(akit a manógyerekek űzőbe vettek)
Eressz, pokolfaj!
(A kéményen át próbál menekülni.)

MANÓGYEREKEK
Koboldraj, hé! idejönni!
Mard hátul!

PEER GYNT
                
      Jaj!
(Most a pincelyukba akar bebújni.)

MANÓGYEREKEK
Valamennyi rést betömni!

AZ UDVARI MANÓ
Hogy mulatnak a kicsik.

PEER GYNT
(egy manógyerekkel hadakozik, akinek harapása nem
ereszti el a fülét)

                                          Eressz, te gaz!

AZ UDVARI MANÓ
(az ujjára koppint)
Csak lassan: akit cibálsz, királyfi az!

PEER GYNT
Patkánylyuk!
(Arrafelé szalad.)

MANÓGYEREKEK
                    Törpe! Tömést, be a falba!

PEER GYNT
Rossz volt az öreg, gonosz a fiatalja.

MANÓGYEREKEK
Tépd!

PEER GYNT
            
Bár volnék picinyke egér!
(Körben szalad.)

MANÓGYEREKEK
(nyüzsögnek körülötte)
Szoritsd!

PEER GYNT
(sírva) Tetü, mely kis résbe befér!
(Összeroskad.)

MANÓGYEREKEK
A szemét!

PEER GYNT
(a tolongásban elmerülve)
             Segits, mert meghalok, édesanyám!
(Templomi harangszó csendül a távolban.)

MANÓGYEREKEK
Kolomp szól a feketecsuhás havasán!
(A manógyerekek üvöltözve, nagy zajjal elmenekülnek.
A csarnok összeomlik; minden eltűnik.)


Koromsötétség

Hallani lehet, hogy Peer Gynt egy nagy ággal csapkod, sújt maga körül.

PEER GYNT
Felelj! Ki vagy?

EGY HANG A SÖTÉTBEN
                       Magam.

PEER GYNT
                                    El utamból!

A HANG
Elég nagy a hely, te kerülj ki, van, hol.

PEER GYNT
(más helyen próbálkozik, de megint beleütközik)
Ki vagy?

A HANG
          
      Magam. S te mondhatod-e joggal?

PEER GYNT
Mondom, ami tetszik: s vág kardom azonnal!
Vigyázz! Végez suhogva veled!
Saul százat ütött le, Peer Gynt ezeret!
(Sújt és kaszabol.)
Ki vagy?

A HANG
            
   Magam.

PEER GYNT
                         Buta válaszodat
tartsd meg, ha sötét borítja szavad.
Ki vagy?

A HANG
             A nagy Görbe.

PEER GYNT
                                    Micsoda? De ilyet!
A sötét rejtvény most szürke homályu lett.
Állj félre, Görbe!

A HANG
          
                  Peer, te kerülj kivül!

PEER GYNT
Hajrá! (Csapkod és kaszabol.)
           Elesett!
(Előretörne, de beleütközik.)
                       Hohó! Nem vagy egyedül?

A HANG
Nincs Görbe, csak egy, Peer Gynt, jegyezd meg ezt.
A Görbe, ki bukhat, de mindig ujrakezd.
A Görbe, ki meghal, s a Görbe, ki élet.

PEER GYNT
(eldobja az ágat)
Ha a fegyver nem fog, az öklöm elérhet!
(Keresztülverekszi magát.)

A HANG
Bizd az ökölre! Bizd az izomra!
Hi-hi, Peer Gynt, így jutsz majd az oromra.

PEER GYNT
(visszajön)
Vissza-előre egy-idő az út -
ki is, be is szorítóba fut.
Most itt van! Ott! Kört fut meg a Görbe,
s ha kívül vagyok, befog újra a körbe.
A neved! Mi vagy? Mutasd magadat, te búvó!

A HANG
A Görbe.

PEER GYNT
(tapogatódzik maga körül)
              
Se holt, se élő. Ködszerű. Nyúló.
Minthogyha morgó medvecsoportba
ütköznél, mely felkeltve mogorva. (Kiált.)
No, üss ide már!

A HANG
                          A Görbe nem esztelen!

PEER GYNT
De üss!

A HANG
           A Görbe nem üt.

PEER GYNT
                                Küzdj meg velem!

A HANG
Nagy Görbe harc nélkül is győz a birokban.

PEER GYNT
Ha legalább egy törpe-kölyök cibálna,
vagy egy esztendős manócska-zsivány!
Akivel ma a küzdő vágyam szembeszállna. -
Horkol! Te Görbe!

A HANG
                             Mi az?

PEER GYNT
                                         Támadj reám!

A HANG
Nagy Görbe vigyázva győz, s nyugodtan.

PEER GYNT
(karjába és kezébe harap)
Fogam és körmöm húsomba bevájom,
érezzem: a vér megeredve csepeg.
(Mintha nagy madarak szárnysuhogása hallatszanék.)

MADÁRKIÁLTÁS
Jössz, Görbe?

A HANG A SÖTÉTBEN
                      Lassan lépve megyek.

MADÁRKIÁLTÁS
Testvérek, ide! Aki van, ide szálljon!

PEER GYNT
Ha megmenthetsz, igyekezz, te leány!
Ne süsd le szemed, ne hajtsd le fejed. -
Dobd a szemébe kapcsos könyvedet!

MADÁRKIÁLTÁS
Kábul!

A HANG
           Mienk!

MADÁRHANG
Ide, testvérek, szaporán!

PEER GYNT
Egy órai gyilkos játék s rettenet
nagy ár megváltani ezt az életet.
(Összerogy.)

A MADARAK
Görbe! lerogyott! Jöjj, csapj le a dögre!
(Harangzúgás és zsoltárének hallatszik a messzeségből.)

A GÖRBE
(miközben semmivé foszlik, nyögve szól)
Túlerős. Nők álltak védve mögötte.


Napkelte. Aase hegyi kunyhója előtt. Az ajtó zárva: csend és pusztaság körös-körül. Peer Gynt a ház fala mellett alszik.

PEER GYNT
(felébred, s lusta, tompult tekintettel néz körül. Köp)
Jó sós hering, az kellene most nekem!
(Megint köp egyet. Ebben a pillanatban meglátja Helgát,
aki eleséges kosárral jön.)

Kislány, te itt vagy? Mit akarsz idefenn?

HELGA
Solvejg -

PEER GYNT
(felugrik) Hol -?

HELGA
                          A szegelet takarja. Ott van.

SOLVEJG
(a búvóhelyről)
Elszaladok. Ne jöjj ide, nem szabad.

PEER GYNT
(megáll)
Félsz: ölbekaplak. Ugye?

SOLVEJG
                                       Szégyelld magad.

PEER GYNT
Tudod, hol jártam az éjszaka?
Hozzám ragadt a Dovre leánya ottan.

SOLVEJG
Jó volt hát, hogy zúgott a falu harangja.

PEER GYNT
Peer Gyntnek ugyan mind konghat a hangja. -
Mit mondasz?

HELGA
(sírva)            Látod, már rohan is haza.
(Utánaszalad.)
Várj!

PEER GYNT
(megragadja kezét, karját)
          Nézd, mi van itt a zsebemben!
Ezüstgomb. Lásd, kicsi lány, tied ez,
csak szólj egy jó szót értem.

HELGA
                                            Eressz!

PEER GYNT
Nesze.

HELGA
         Ott a kosár. Eressz haza engem!

PEER GYNT
Jaj lesz neked, ha nem -

HELGA
                                     A szavad megijeszt!

PEER GYNT
(egyszerre megszelídül, s elereszti)
Nem, azt mondd, Peert ne feledje, csak ezt.
(Helga elszalad.)

 

Harmadik felvonás

A fenyves erdő mélye. Homályos őszidő van. Hull a hó. Peer Gynt ingujjban fákat dönget.

PEER GYNT
(nagy, görbe ágú fenyőbe vágja fejszéjét)
Szívós vagy, igaz, keményinu vén,
de mit se segít: leterítelek én.
(Ismét nekivág.)
Látom, páncél van tagjaidon,
de bármily erős, én széthasitom. -
Csak rázd fenyegetve görbe karod,
tán így fejezed ki dühöd, haragod;
hiába: jön már a megadás -!
(Hirtelen abbahagyja a baltázást.)
Agyrém! Egy vén fa - lehetne-e más?
Agyrém! Nem acélpáncélos alak,
repedéses kérgű fenyőfa csak. -
Kemény ez a munka: dönteni fákat,
hát még, ha eközben az álom a társad.
De most már vége - vége örökre,
nem nézel nyílt szemmel a ködökbe,
te vadon fia, sors űzöttje-ütöttje!
(Ismét gyors csapásokkal dolgozik.)
Űzött, bizony. Nincs édesanyád,
aki főzne, terítene s várna reád.
Ha enni akarsz, segíts magadon,
halat, vadat ád a víz s a vadon,
apríts csetenyét, élessz parazsat,
tégy-végy, pepecselj, szolgáld ki magad.
Ruha kell? Menj s űzd a szarvasokat.
Ház kell? Feszíts le követ, de sokat.
Kell rönk a tetőhöz? Döntsed a fákat,
s hordd a szarúfát, mig bírja a hátad. -
(A fejszét leereszti, maga elé bámul.)
Gyönyörű lesz. Fenn a torony s kakas,
magasba kinyúló, szép, sugaras.
S hogy szebb legyen, ott, ahol orma épül,
halfarkú nőt faragok ki diszéül.
A kakas rézből lesz, a zárak is abból.
Az ablaka csillog, lesz üvegem.
Bámulva tekint fel a sok idegen,
aki látja, hogy ragyog le magasból.
(Epésen nevet.)
Pokoli hazugság! Újra kisért.
Te kivert!
(Ismét erősen baltázni kezd.)
                Kéregfal és fedelecske
jó lesz, odakünn, ha fagyna vagy esne.
(Felnéz a fára.)
Inog már. Most - neki a lábamat!
Lezuhant, itt van a földre terűlve
remeg a fiatal sarj messze körűle.
(Hozzáfogna a legallyazásához, de egyszerre fülelni kezd,
s felemelt fejszéje megáll.)

Les rám valaki. Te vagy az? Hohó!
Cselt vetsz nekem itt, haegstadi apó?
(Lehúzódik a fa mögé s onnan kémlel.)
Legény. Egyedül. Szepegő, riadt.
Maga körül néz. Lám, a kabát alatt
valamit rejt. Sarlót! Állva figyelget, -
öklét sí-bot bütüjére teszi,
illesztgeti, míg valamit kieszelhet -
Nyekk! Az egész ujját leszeli!
Az egészet! Vér! Így vérzik a vad. -
Rongyot tesz a csonkra - s messze szalad.
(Felegyenesedik.)
Ördög vihette rá! De a drága ujját!
És kényszerüség nélkül metélni úgy át.
Hopp, értem: ilyet a legény azért csinált,
hogy ne kelljen szolgálnia a királyt.
Így, így. Vinnék katonának küzdeni vésszel,
s neki nincs rá kedve, maradni szeret -
de levágni búcsút mondva - ilyet!
Gondolni, kivánni, akarni lehet; -
de megtenni! Fel sem foghatom ésszel!
(Megcsóválja a fejét s tovább dolgozik.)


Szoba lenn Aase kunyhójában. Mindenütt nagy rendetlenség; a szekrények nyitva; ruhadarabok hevernek szanaszét; az ágyon macska ül. Aase és a napszámosné szaporán igyekeznek, hogy rendet teremtsenek.

AASE
(a szoba egyik felébe szalad)
Kari, hallod -

AZ ASSZONY
                   Ej, mi a baj?

AASE
(a szoba másik feléből) Kari, te!
Hol van -? Hova lett? No, add csak ide -
Mit is keresek? Az eszem belehibban!
Hol a szekrénykulcs?

AZ ASSZONY
                               A helyén, a likban.

AASE
Mi zörög?

AZ ASSZONY
                    
Az utolsó holmi-fuvar
Haegstadba.

AASE
(sírva)         Bár vinnék ki hamar
a testemmel fekete koporsóm!
Ó, jaj, csupa kín, csupa bánat a sorsom!
Úristen, a ház egészen üres!
Haegstad után a biró üritette.
Viselőruhámat is leszedette.
Ilyen itélet! Pfuj! Rettenetes!
(Leül az ágy szélére.)
Az ősi telek, föld - nincs. Hova mennél?
szigorúbb volt a törvény az öregnél; -
nem volt kegyelem, jó szót ki is adna?
Peer messze, s Aase magára hagyva.

AZ ASSZONY
De hiszen holtig élhetsz idebenn.

AASE
A macska meg én kegyelemkenyeren.

AZ ASSZONY
Bizony, az a Peer, az sokba került neked.

AASE
Peer? Úgy látom, elment az eszed.
Ingrid, ugye, épen visszakerült?
A Gonoszt fogják el, ő a szitója,
ő volt a szegény Peer bujtogatója,
csak ő a hibás, az elvetemült!

AZ ASSZONY
Pap kéne. Nem gondolsz a papunkra?
Nem tudhatod, a bajok milyen nagyok.

AASE
A papot hívassam? Tán segítni tudna.
(Felszökik az ágyról.)
Nem! Nem hivatom! Fiam anyja én vagyok!
Kötelességem, hogy védve segítsem,
ha a többinek hozzá szive nincsen.
A zekét itt hagyták. Megkeresem a foltját.
Bár hagyták volna itt a bőrtakaróját!
Hol a harisnya?

AZ ASSZONY
                
         Ott van a többi lomban.

AASE
(Turkál a lomban.)
Nézd, mit lelek itt az ócska halomban!
Öntőkanál. Az. Peer játszott vele régen,
pitykét öntött, formált vele szépen.
Egyszer nagy ebéd közben befutott
Peer, s kért az uramtól cinkdarabot.
Cink? Kristian-ezüst, nesze - apja szól -
Jon Gynt fia vagy, ezt vésd az eszedbe jól.
Isten bocsássa meg, a szegény uram,
ha ivott, mindegy volt: cink vagy arany?
No de itt a harisnya. Mennyi lika van!
Foltozni kell, Kari.

AZ ASSZONY
                             Majd sietünk.

AASE
Lefekszem az ágyba, ha megleszünk.
A szívem szorul, levegőm sem elég.
(Felvidulva.)
Két gyapjúing, Kari - ez nyereség!
Ezt itt feledték.

AZ ASSZONY
                        Itt ám.

AASE
                                    Jó maradék.
Az egyiket tedd félre, de gyorsan.
Vagy a párját is: jó lesz, ha az ott van;
olyan elnyűtt már az, amit visel.

AZ ASSZONY
De Aase anyó most bűnt követ el!

AASE
Azt, de a pap, hirdetve kegyelmet,
ettől s többtől feloldja a lelket.


Frissen ácsolt kunyhó az erdőben. Rénszarvasagancs az ajtó felett. Magas hó. Esteledik. Peer Gynt az ajtó előtt áll, s nagy fazárat szerel reá.

PEER GYNT
(fel-felnevet munka közben)
Zár kell ide, zár, sok csalfa szellem:
manónő s férfi varázsa ellen.
Zár kell: küszöböm soha át ne lépje
törpék s koboldok vad dühü népe. -
Ha jön az est, kopognak künn s matatnak;
Nyisd már, szárnyunk van, akár a gondolatnak!
Az ágyad alatt susogunk, hamudba fekszünk,
kürtődön sárkányként szabadul be testünk.
Hi-hi! Peer Gynt, azt hiszed, ha lesz palánkod,
rossz gondolatok manóseregét kizárod?
(Solvejg sítalpakon közeledik a lankán;
nagykendő a fején, batyu a kezében.)

SOLVEJG
Jó munkát. Meg ne vess. Ne is űzz el innen:
üzentél, és most végy te magadhoz engem.

PEER GYNT
Solvejg! Nem, nem te! Hogy is hihessem el? -
S te ma nem félsz tőlem? Idejössz közel?

SOLVEJG
Helgát küldted hozzám üzenettel,
s jött a csenddel is üzenet, s a szelekkel,
üzenet volt édesanyád szavában.
S üzenet volt álmom az éjszakában.
Bús éj, üres nap üzente szivemnek,
hogy induljak hozzád, ne pihenjek.
Homályos volt az életem és kietlen,
szívből sohasem sírtam, sohasem nevettem.
Nem tudtam tisztán, hogy mi lakik szivedben,
de tisztán tudtam, mit kell cselekednem.

PEER GYNT
S az apád?

SOLVEJG
                   A világon nincs ezután
akit úgy hívjak, hogy apám vagy anyám.
Elhagytam.

PEER GYNT
                
    Azért, Solvejg, csodaszépem, -
hogy enyém légy?

SOLVEJG
                 Csak a tied, Peer, egészen.
Te leszel minden vigaszom, barátom. (Sírva fakad.)
Fájt, hogy kicsi Helgát már sose látom;
jobban sajgott, hogy apámtól válni kell,
de a legjobban, hogy anyám hagyom el;
a legeslegjobban azért gyötört a bánat,
hogy el kell hagynom örökre mindahányat!

PEER GYNT
S tudod, tavasszal mire ítéltek el?
Nincs ház, se telek, másé az ősi hely.

SOLVEJG
Azt gondolod, vagyonért szaladtam,
amikor a kedveseimtől elszakadtam?

PEER GYNT
S tudod-e, ha az erdőn túlra kilépek,
elfoghat akárki, így szól az itélet.

SOLVEJG
Sível jöttem, tudakolva utam.
Hova? - kérdezték. Haza - volt a szavam.

PEER GYNT
Nem kell hát zár, nem kell a sövényem,
a koboldeszmék ellen ami védjen.
Ha életed itt a vadásszal éled,
tudom, áldás száll kunyhómra tevéled.
Solvejg! Hadd nézzelek. Ott maradj!
Csak nézzelek! Így! Ragyogsz és tiszta vagy!
Felemellek! Ó, be finom és könnyü test!
Hordozni karom sose volna rest!
Nem szennyezlek be! Ne félj, te kedves, attól:
kinyujtott karral tartalak el magamtól!
Ki hitte volna, hogy egyszer ide vonlak,
pedig álma volt éjemnek és napomnak.
Kunyhót ácsolt kezem itt, nézd, drága lány,
de lebontom, mert kicsi és silány -

SOLVEJG
Silány, vagy szép - ez a hely kedves nekem.
Szabad itt a szél, s szabad a lélegzetem.
Fülledt levegő volt lenn, fulladt a mell,
űzött az is: szabadulni, menni kell.
De itt, hol a fenyves zúgására leltem,
- csend is, zene is! - itthon van a lelkem!

PEER GYNT
És mindörökre? Bizonyos vagy-e abban?

SOLVEJG
Már visszafelé az utam járhatatlan.

PEER GYNT
Az enyém vagy hát! Odabenn hadd nézzelek meg!
Eredj be, én gallyakat hozok tüzemnek;
szítom: legyen melege, s te a fényben
ott ülj puhán, s a hideg ne érjen.
(Kinyitja az ajtót, s Solvejg belép a kunyhóba. Peer egy
ideig csendben áll, aztán örömében hangosan felkacag
és nagyot ugrik.)

Megleltelek, csodaszép királyleányom!
Királypalotám most újra megcsinálom!
(Felkapja a fejszét, és megindul. Ebben a pillanatban
öregasszonyos nő lép ki az erdőből; rongyos zöld
alsószoknya van rajta; egy csúnya fiú biceg a szoknyájába
kapaszkodva utána. Söröskancsó van a fiú kezében.)

AZ ASSZONY
Jó estét, Gyorsláb Peer.

PEER GYNT
                      Te ki vagy? Mi kell?

AZ ASSZONY
Szomszéd és régi barát, emlékezel?
Kunyhóm amott van.

PEER GYNT
                   A kunyhód? Hogy lehet?

AZ ASSZONY
Akkor épült, Peer Gynt, mikor a tied.

PEER GYNT
(indulni készül)
Sietek -

AZ ASSZONY
Siettél mindig is, úgy tudom;
én ballagok, de elérlek az utadon.

PEER GYNT
Tévedsz, anyó!

AZ ASSZONY
                    Eszem akkor tévedett,
mikor elhitte a te ígéretedet.

PEER GYNT
Ígéretem -? Ej, az ördög érti ezt!

AZ ASSZONY
Jut eszedbe apám s az az italos est?
Feledted-e?

PEER GYNT
              
    Amit tudnom sem lehet?
Utoljára mikor találkoztam veled?

AZ ASSZONY
Amikor először.
(A fiúhoz.)
                              
Jöjj, fiukám,
itasd meg apádat, szomjazik ám.

PEER GYNT
Apád? Részeg vagy? S úgy nevezed -

AZ ASSZONY
Mutatja a bőr: a malacka mi fajta.
Csípője sánta, mint az eszed.
Hol van a szemed? Nem látod-e rajta?

PEER GYNT
Elhitetnéd -?

AZ ASSZONY
                  
     S te tagadnád, Peer talán -

PEER GYNT
Ez a gólyalábú -!

AZ ASSZONY
                         Ez. Megnyúlt korán.

PEER GYNT
Rám fognád-e, te nagyorrú förtelem -?

AZ ASSZONY
Hallod, Peer Gynt, be gorombán szólsz velem!
(Sírva fakad.)
Hibám, hogy nem lehetek most szép? De voltam:
mikor a hegyen csábitó szódra hajoltam.
Ősszel szültem, s a Gonosz segitett,
s a fogásától hátam csunya lett.
De hogy szép legyek újra, a régi, kivánt,
kergesd ki az ajtón azt a leányt,
kergesd ki a szemből, a gondolatból; -
s meglásd, kedvesem, megszépülök attól!

PEER GYNT
Kotródj, manóbanya!

AZ ASSZONY
                  
                  Lesheted!

PEER GYNT
Fejen ütlek!

AZ ASSZONY
                  
    Próbáld meg, ha mered.
Hohó! Attól sose hőkölök!
És mindennap ide visszajövök.
Megleslek az ajtóréseken által,
s ha padon ülsz, kettesben, Peer, odabenn
s enyelegnél ellágyultan a lánnyal,
odaülök, s részem követelem.
Most ő, most én, felváltva. Vigan mulatsz itt.
Jó éjt, holnap tartsd meg, szeretőm, a lagzit!

PEER GYNT
Pokol szülötte!

AZ ASSZONY
                      Igaz: eszedre vedd,
ezt a bicegő fickót te neveled!
Kicsi ördög, mész-e apádhoz?

A FICKÓ
(Peer felé köp)                          Én? Piha!
Csak várj! Baltával ütlek agyon. Ha-ha!

AZ ASSZONY
(megcsókolja fiát)
Milyen fejed van! Hogyha nagyobb leszel,
remélem, még az apádon is túlteszel!

PEER GYNT
(dobbant)
Lennél olyan messze -

AZ ASSZONY
                  
                    Amilyen közel vagyok?

PEER GYNT
(kezét tördelve)
S mindebben -

AZ ASSZONY
                  
       A vágy s a gondolat volt az ok!
Kár érted, Peer!

PEER GYNT
                
           Kár érte! - Te drágám
Solvejg, te tiszta arany, te áhitott!

AZ ASSZONY
Hiba nélkül szenved, mondja a sátán,
fiát veri anyja, ha apja ivott!
(Az asszony az erdő felé indul, a fiú a söröskancsót
Peer Gynt felé hajítja.)

PEER GYNT
(hosszú hallgatás után)
Kerülj kívül, így szólt a Görbe nekem,
S királypalotám recsegve leomlott.
Fal zárja el őt, bármily közel érezem;
s minden torz lett, az öröm eliramlott.
Kerülj! Egyenes utad úgyse lehet,
amely tőled feléje vezet.
Egyenes út? Hátha akadna máshol?
Olvastam egyszer a megbánásról.
Mit? Nincs itt könyv, s bizony elfeledtem,
és nincsen senki a rengetegben,
aki rá most megtanítana engem. -
Megbánni? Egy év is kellene tán,
míg áttörnék. Satnyulna az élet.
Szétzúzni a nagyszerűt és a szépet,
hogy törten rakd újjá azután?
Hegedűt lehet, harangot soha többet,
hol a fű sarjad, ne taposd le a zöldet.
Káprázat volt a boszorka s a fattya!
De szememből már kiment iszonyatja.
Szemből, - de megőrzi a képzelet:
mint gondolatom, suhanva követ.
Ingrid! S az a három fenn a hegyen!
Azok is jönnek? Könnyel s követelve,
kívánják, hogy az ölembe vegyem,
s mint őt, nyujtott karom felemelje?
Kerülj. Ha úgy megnőne karod,
mint a fenyőfának, te tudod:
az a távolság sem lenne elég,
hogy megmaradjon a tiszta szűziség. -
Meg kell kerülni, törd az eszed azon,
úgy, hogy ne legyen se kár, se haszon.
Legjobb, ha ellököm, elfeledem -
(Pár lépést tesz a kunyhó felé, de újra megáll.)
Bemenni, ha szennyes a képzeletem?
S kísér ez a szörnyű manósereg egyre?
Hallgatva beszélni, s gyónni, de rejtegetve?
(Elveti a fejszét.)
Így lépni be most, szép szombati estén?
Szentséggyalázás volna, ha tenném.

SOLVEJG
(az ajtóból)
Jössz már?

PEER GYNT
(halkan)     Kerülök.

SOLVEJG
                    
                 Mi?

PEER GYNT
                                         Dolgozom éppen.
Várj, mert nehezet cipelek a sötétben.

SOLVEJG
Segítek, úgy könnyebb lesz a te részed.

PEER GYNT
Nem, csak maradj! Viszem én az egészet.

SOLVEJG
De ne soká!

PEER GYNT
                
     Türelmes légy, kicsi párom:
Várd Peert - kis időt-e, többet-e? -

SOLVEJG
(feléje int)                                       Várom.
Peer Gynt eltűnik az erdei úton. Solvejg ott áll a félig
nyitott ajtóban.


Aase szobája. Este van. Rőzséből rakott tűz lobog és világít a tűzhelyen. A macska széken ül az ágy lábánál. Aase az ágyban fekszik, s nyugtalanul babrál a takarón.

AASE
Én Istenem, eljön-e? Nem, nem.
Várom, nem járt haza rég.
És nincs, akivel megüzenjem,
hogy szólnom kell vele még.
Sietnem kell - de ki hitte,
hogy ily hamar indulok én?
Be szeretném tudni: fenyítve
nem voltam-e néha kemény?

PEER GYNT
(jön)
Jó estét!

AASE
                Hála az égnek!
Hát itt vagy, drága fiam?
Nekivágtál hát a veszélynek?
Lesik életed a faluban.

PEER GYNT
Mit számít, anyám az élet?
Jó, hogy veled lehetek.

AASE
Kari felsült, már beszélhet;
s én csendesen elmehetek.

PEER GYNT
Mit értsek ilyen beszéden?
Hova mennél, mondd? Ki vár?

AASE
Ó, Peer, közel van a végem,
sok időm nincs hátra már.

PEER GYNT
(kezét tördelve jár fel és alá)
Fenn ölt a gond meg a bánat,
s azt hittem, ez itt menedék -!
Nem hűl a kezed meg a lábad?

AASE
Hűl, Peer; már itt is a vég.
Ha meghalok itt ma este,
fogd le vigyázva szemem,
s a koporsót is szerezd be,
de Peer, szép munka legyen.
Igaz is -

PEER GYNT
              
Hallgass, anyuskám!
Hisz időnk még annyi van.

AASE
Jó.
(Nyugtalanul körülnéz a szobában.)
     Nézd, milyen a szoba pusztán.
A gazokra vall, fiam.

PEER GYNT
(kezét facsarva)
Kezded?
(Keményen.)
             Peer volt okozója.
De mit ér, ha emlegeted?

AASE
Nem! Az átkozott tivornya,
vesztünkbe az vezetett.
Ittál, fiam, és ha iszol te,
nem vagy, te se, Peer, felelős;
s az a rén-kaland! Csoda volt-e,
ha szilaj voltál s eszelős?

PEER GYNT
Most hagyjuk el ezt a beszédet,
feledjük a gondot, anyám.
A bút s a keserüséget
hagyjuk máskorra talán.
(Leül az ágy szélére.)
Ne mondjunk mást ma csevegve,
csak játékos szavakat.
Feledjük, ami csunya lenne,
ami fáj s csak bánatot ad.
Ni, a vén kandúr a széken;
ez nem pusztul soha el?

AASE
Csunyán nyávog a sötétben;
és ez, te tudod, mire jel!

PEER GYNT
(a szót másra terelve)
És mit mond a falu szája?

AASE
(mosolyogva)
Egy lányról szólanak ott,
a havasra vonja a vágya -

PEER GYNT
(hirtelen)
Hát Mads lecsillapodott?

AASE
Van búja a két öregnek:
könnyükre se hajlik a lány.
Ha volna benézni kedved, -
tudnál valamit te talán -

PEER GYNT
S Aslak, a kovács, hogy él még?

AASE
Hagyd azt a dancs feketét.
Én inkább róla beszélnék,
mondjam ki? tudod a nevét -

PEER GYNT
Ne mondjunk mást ma csevegve,
csak játékos szavakat.
Feledjük, ami csunya lenne,
ami fáj s csak bánatot ad.
Víz kell? Hozok én a pohárban.
Nyújtózz! Rövid a nyoszolyád.
De nini: ez az én gyerekágyam!
Ebben hált Peer, a pulyád.
Emlékszel: ide telepedtél
ágyvégre, ha jött a sötét,
takaróval melegítettél
és mondtad a dalt s a mesét.

AASE
S emlékszel-e szánutunkra?
Ha nem volt itthon apó,
játsztunk: takarónk utibunda,
s a padlónk fjord jege, hó.

PEER GYNT
S egy játékra, csodajóra,
gondolsz még? Ugye, igen?
Emlékszel a nagyszerü lóra?

AASE
A paripánkra? Meghiszem!
Ló lett Kari csúf cicája,
befogtuk a szék elé -

PEER GYNT
S gyi: nyugatra Hold palotája,
Keleten Nap vára felé.
A Soria-Moria várba
robogunk völgyön-hegyen,
kamaránkban pálca várta,
hogy az ostorod legyen.

AASE
Ültem a bakon feszítve -

PEER GYNT
Gyeplőt eleresztve, vigan,
s sűrűn hátratekintve:
Nem fázol-e, drága fiam?
Vénség, áldjon meg az Isten,
jó lelked volt, tudom én -!
Jajgatsz?

AASE
      
         Az ágy töri testem,
a hátam alatt be kemény.

PEER GYNT
Nyújtózz ki. No lám: pihenni
jobb így. Segít a kezem.

AASE
(nyugtalanul)
Nekem el kell menni!

PEER GYNT
                  
                  Menni!

AASE
Peer, szüntelen érezem.

PEER GYNT
Csacsi szó! Húzd fel takaród jól,
ágyvégre telepszem, ide.
S a daltól és meseszótól
rövidüljön az est ideje.

AASE
Lelkem ma igére vágyna,
gyötrődöm nyugtalanul.

PEER GYNT
A Soria-Moria várba
a király lakomára vonul.
Te feküdj csak a szánon, a csendben,
odaviszlek a hó mezején -

AASE
De, te, Peer, meghívtak-e engem?

PEER GYNT
Híva vagyunk, te meg én.
(Zsinórt vet a szék köré, melyen a macska fekszik,
pálcát vesz a kezébe, s az ágy végére ül.)

Holló, szaporán, suhogva!
Nem fázol-e, édesanyám?
Ma Grane van belefogva,
azért száguld ez a szán!

AASE
Mondd, Peer, mi csendül az éjbe?

PEER GYNT
Száncsengő. Szánon ülünk.

AASE
Hu, be tompán szól a zenéje!

PEER GYNT
Most fjordjegen át repülünk.

AASE
Jaj, Peer! odafenn mi nyöghet,
mi búghat?

PEER GYNT
                
   A hegy taraján
zúgatja a szél a fenyőket.
Ülj csendesen, édesanyám.

AASE
S ott, Peer, ott messze, mi rémlik?
Honnan jön a fény? Van ezer!

PEER GYNT
A vár ezer ablaka fénylik.
Hallod? Zene.

AASE
                     Tánczene, Peer.

PEER GYNT
Szent Péter jön kapujából,
s int: jöjj be.

AASE
                    Köszön?

PEER GYNT
                                  Köszön. Áll,
s mézízű, drága borából
tisztelve, hajolva kinál.

AASE
Borral? De kalácsa lesz-é?

PEER GYNT
Tetéz vele egy nagy edényt.
S jön a néhai tiszteletesné
s ad kávét, jó süteményt.

AASE
Hát összejövünk odaát mi?

PEER GYNT
Amikor csak kedved ered!

AASE
Ó, kedves Peer, csodalátni
viszel ma: szegény öreget.

PEER GYNT
(csattant az ostorral)
Gyi, te fekete telivérem!

AASE
Utat nem vétsz a havon?

PEER GYNT
(újra csattant)
Itt széles az út.

AASE
                       Jaj, érzem.
A rohanás kimerít nagyon.

PEER GYNT
Már int is a vár a hegyen fenn,
mindjárt célt ér az iram.

AASE
A szemem behúnyva fekszem,
magamat rád bízva, fiam!

PEER GYNT
Gyí, Grane lovam, fel a hegyre!
Gyül a nép, lesz látnivaló,
a kapuhoz csődülnek egyre.
Jön Peer Gynt s Aase anyó!
Mit akarsz, Szent Péter? Mit? He?
Az anyámnak utat nem adsz?
Járhatsz sokat itt, amíg te
ily jó lélekre akadsz.
Magamért szót tenni mit érne?
Kaputól térülhet a szán.
Ha beengedsz, köszönet érte,
ha nem engedsz, nincs harag ám.
Mesén koptattam a számat,
amilyent ördög se papol
vén tyúknak szidtam anyámat,
mert csak kotyog és karicsol.
De itt tisztelve fogadják,
jó bánást érdemel ő.
Jobb lélek ide manapság
a falukból egy se jő. -
De ni: Az Úristen személye!
Szent Péter uram, hohó! (Mély hangon.)
Mit akar kapusom szeszélye?
Szabadon jöhet Aase anyó!
(Felkacag, és az anyja felé fordul.)
Ugye, nem tévedtem ebben?
Ez más tánc, ezt szeretem! (Szorongva.)
Anyám, tört fény a szemedben -
nem vagy eszméleteden? (Az ágy fejéhez lép.)
Némán ne meredj reám, ne!
Szólj, én vagyok itt, a fiad.
(Megtapogatja óvatosan az anyja homlokát és kezét,
aztán a székre veti a zsinórt, s megszólal tompa hangon.)

Pihend ki magad, te Grane;
megtettük már az utat.
(Lezárja Aase szemét, és föléje hajlik.)
Köszönöm a gondot, a könnyet,
a vesszőt és a szidást! -
De most, anyám, te köszönd meg
(Arcát az anyja szájára nyomja.)
az ideröpítő utazást.

AZ ASSZONY
(bejön)
Nini, Peer. - Be jó ma tudni:
nyugvás jön a gondok után!
Jézus! be jól tud aludni! -
Vagy -

PEER GYNT
              
Csitt! Meghalt az anyám.
(Kari a holttest mellett sír. Peer Gynt sokáig fel s alá
járkál a szobában; végre megáll az ágynál.)

Kari, rádbizom. Temesd te.
Nekem innen futni kell.

AZ ASSZONY
Messze?

PEER GYNT
Tengerre -

AZ ASSZONY
                De messze!

PEER GYNT
S azon is túl, messzire el.
(Elmegy.)

 

Negyedik felvonás

Marokkó délnyugati partvidékén. Pálmaerdő. Ebédelésre terített asztal, napfogó vászonlap, gyékényszőnyegek. Beljebb a berekben függőágyak. A part közelében gőzjacht horgonyoz, rajta norvég és amerikai lobogó. A parton csónak. Mindjárt lemegy a nap. Peer Gynt, középkorú csinos úr, elegáns utazóruhában, mint házigazda az asztalfőn ül. Arany lornyett függ a mellén. Mr. Cotton, Monsieur Ballon, von Eberkopf és Trumpeterstraale éppen most fejezik be az ebédet.

PEER GYNT
Igyunk, urak! Azért vagyunk,
hogy élvezzük az életet.
Mondják: amit elhullatunk,
elhullt. - Melyikből tölthetek?

TRUMPETERSTRAALE
Gynt, pompás gazdánk vagy te itt!

PEER GYNT
Pénzem, stewardom is segít,
meg a szakácsom -

MR. COTTON
          
               Very well;
mind a négyükre inni kell!

MONSIEUR BALLON
Monsieur, ez a goût, ez a ton, -
ilyent ritkán fejleszt az élet
ma garçon-úrban, mondhatom, -
van önben egy -

V. EBERKOPF
                         Lendülete
a szabaddá tett gondolatnak,
világpolgár-eszmetudatnak;
ködoszlató szemlélete
számára nincs előítélet,
szemlélet s fennkölt sugallat,
őstermészet s tapasztalat
trilógiás egység-tetőn,
Így érti, ugye, Monsieur-m?

MONSIEUR BALLON
Lehet, hogy így, de franciában
nem szólna íly szépen s hibátlan.

V. EBERKOPF
Ei, was! Nyelvünk bizony kemény. -
S e tünemény okát nyomozva,
azt látjuk -

PEER GYNT
            
   Már ki van bogozva:
az, hogy nőtlen maradtam én.
Urak, tisztán így van. Igen.
Az ember célja mi a földön?
Legyen önmaga: - röviden -
s csak magamagával törődjön.
De úgy, uraim, élhet-e,
ha mást szolgál, mint egy teve?

V. EBERKOPF
De ez a magáért s magában
harc nélkül nem ment, azt hiszem.

PEER GYNT
Nem. Rég volt, természetesen;
de harcom becsülettel álltam.
Csak egyszer történt meg talán,
hogy tőrbe léptem, szinte, bajba.
Ügyes, víg fickó voltam ám,
s akit megkedveltem, a lány
királyi háznak volt a sarja. -

MONSIEUR BALLON
Királyi törzs?

PEER GYNT
              
       De az a fajta,
tudják -

TRUMPETERSTRAALE
(az asztalra üt)
            Kopott nemessereg!

PEER GYNT
A letört nagyság gőgje rajta,
címert félt s az az iszonyatja;
plebejusvér mocskolja meg.

MR. COTTON
S emiatt váltak szét tehát?

MONSIEUR BALLON
Talán a család ellenezte?

PEER GYNT
Dehogy!

MONSIEUR BALLON
                
Ah!

PEER GYNT
(kíméletesen) Sejthetik okát!
Más szólt bele, nem a család,
ami lagzink sürgetni kezdte.
Az egész, hogy nyíltan kimondjam,
kezdettől nem tetszett nekem.
Kényes vagyok ilyen dologban,
s önállóságom szeretem.
S mikor elővesz az ipam,
burkolt céllal szavaiban,
hogy állást, nevet sutba lökjek
s nemeslevélért könyörögjek,
s még jön egy s más ízléstelenség,
hogy azt ne mondjam: képtelenség -
illedelemmel búcsuzom,
meg nem szeppent az ultimátum
és otthagyom a menyasszonyom.
(Tettetett áhítatossággal dobol az asztalon.)
Bizony, mégiscsak úr a fátum!
S ha tudjuk: bizhatunk a sorsban,
ebben sok-sok vigasztaló van.

MONSIEUR BALLON
S ezzel lezárult az eset?

PEER GYNT
Utána még egy szcéna volt csak:
avatatlanok beleszóltak,
s ordítoztak, mint a veszett.
Főként a család ifju népe.
Hetükkel párbajt vívtam én.
Örök emlékem, bár sok éve
ennek, s megúsztam könnyedén.
Vérbe került, de az a vér
értékemet csak megnövelte,
s erős tanulsággal kisér:
bölcsen vezet a sors kegyelme.

V. EBERKOPF
Ki így látja az életet,
bölcsek között kaphat helyet.
Míg más látása az egésznek
szétszórt képét formálja résznek
s mindig csak tapogat topogva,
ön az egészet összefogja.
Egy latra téve mér eszével,
élezve közli, amin átlát,
s egy fénysugárból szórja széjjel
világnézete fénysugarát. -
S ön sosem tanult azelőtt sem?

PEER GYNT
Már említettem is talán:
autodidaktaként csupán,
soha semmit rendszeresen;
de gondolkodtam és tünődtem,
s itt is, ott is gyüjtött eszem.
Idősebb életkorba léptem.
S akkor már nem volt könnyű éppen
betűért rágni könyvlapot,
s kiszedni ezt-azt, itt-amott.
Csak morzsákat szedtem históriából,
mert időmből többre sosem futotta.
S mert jó megfogódzni a hitben
a gondsújtotta és nehéz napokra,
tanultam olykor a vallás tanából,
s így, részletekben, többre vittem.
Betűt ne faljunk hatra-vakra,
nézzük a hasznost, válogatva -

MR. COTTON
Praktikus!

PEER GYNT
            
Azt vessék a latra,
barátaim, mi módon éltem.
És hogy vetődtem át nyugatra?
Üres kézzel, koldusszegényen.
Kenyérharccá fajult az élet,
nehéz sorom volt, mondhatom,
de élni jó s édes nagyon;
s keserűnek mondják a véget.
A sors nem volt hozzám kegyetlen,
s a szerencsém sem engedetlen.
Hát ment. Én sem voltam ügyetlen.
Esélyeim javulni kezdtek.
Tíz év se telt s Charlestown körül
már hajós Krőzusnak neveztek.
Hírem tengeren átröpül;
szerencsém szolgál, mind hivebben -

MR. COTTON
S mit szállított?

PEER GYNT
            
          Legtöbb esetben
négereket Karolinába,
és bálványképeket Kinába.

MONSIEUR BALLON
Fi donc!

TRUMPETERSTRAALE
De Gynt bátya! Hohó!

PEER GYNT
Önök, ugye, úgy vélekednek:
ez már erkölcsöt horzsoló.
Éreztem ízét én is ennek
s végül meg is gyűlöltem én.
De ha elkezdtük - szó, mi szó -
nem hagyjuk abba könnyedén.
No és különösen nehéz
rátörni egy vállalkozásra,
ott vetni véget egy csapásra,
hol érdekelt ezernyi kéz.
Ez az "egy csapásra" nem elvem,
de másfelől mindig figyeltem,
s mélyen tiszteltem azt, amit
a következmény szó fejez ki:
határon túlra tévedezni
csak árt, a sorsunk így tanít.
No meg estbe hajolt az élet
- ötven felé járhattam akkor -,
porozta hajam már a dér,
s bár megvolt még a jó egészség,
olykor megszállt a gond, a kétség:
ki tudja, végórám hol ér,
mikor a birói itélet
választja a juhot a baktól.
No de elvágni lehetetlen
Kínával nagy forgalmamat.
S megoldás jön egy ötletemben,
mely új üzletágat mutat.
Isteneket küldök tavasszal,
ősszel sok pátert ezzel-azzal;
felszerelésük feddhetetlen:
rum, biblia, harisnya, rizs -

MR. COTTON
S a haszon?

PEER GYNT
                      
    Persze, volt az is.
Jól ment. Működtek rendületlen.
Egy bálványért, mely jól fizet,
egy kuli kap keresztvizet,
s a két hatás közömbösülhet.
A misszióban sincs pangásra ok,
minden bálványt, mely piacra kerülhet,
sakkban tartanak a papok.

MR. COTTON
S Afrika áruja, a néger?

PEER GYNT
Morálom ott is győzhetett.
Beláttam: idős korban nem lehet
íly üzletet folytatva élnünk.
Hisz bármikor elér a végünk.
S ehhez jön még ezer cselével
a nagy emberbarát-sereg,
a küzdelem kalózveszéllyel,
szelek szeszélye, fergeteg.
Eszemet ez együtt győzte meg.
Gondoltam: Peer, vond be vitorlád,
köszörüld ki sok csúnya csorbád;
és délen földeket szereztem.
Utolsó húsimportomat
megtartom, prima egy csapat.
Megteltek feszesre, kövérre,
a magam s maguk örömére.
Elmondhatom - és nem dicsekszem -,
úgy bántam velük, mint apa,
s ennek meglett a kamata.
Iskolákat is épitettem,
hogy az erényt - volt rá okom -
megtartsam a középfokon,
s vigyáztam is, hogy ott megálljon
s thermometere le ne szálljon.
Majd az üzletet abbahagytam,
visszavonultam teljesen:
a farmomat gyorsan eladtam
mindenestül, véglegesen.
Rendeztem egy búcsúnapot:
nyakalták az ingyen grogot,
nők, férfiak becsiptek ott,
özvegy - tubákot is kapott.
Ezért hiszem, amennyiben
a szó nemcsak üres vigasz:
"ki rosszat nem tesz, jót tesz az" -
feledték bűnöm odafenn,
s hogy bennem bármily sok a vétek,
ellensúlyozzák az erények.

V. EBERKOPF
(koccint vele)
Fellelkesít, ha látjuk ebben:
elvből tettet formál a lét,
s levetve elmélet ködét,
zűrben megáll rendíthetetlen!

PEER GYNT
(aki már eddig is sűrűn ürítgette poharát)
Mi, észak fiai, a küzdelemben
kitartunk. Az élnitudásunk
jó kulcsa: dugd be a füled,
úgy kígyó bele nem mehet:
az alattomosra vigyázunk.

MR. COTTON
Uram, milyen kígyó lehet?

PEER GYNT
Kicsi kígyó, mely rosszra csábít,
mikor a lelkünk tettet áhít. (Ismét iszik.)
S hogy merni tudjunk tettrekészen,
annak egy titka van csupán:
állni, de szabad lábbal ám,
sok életcsapda közt merészen -
tudni, ha harcoltunk s ütöttünk,
az a nap nem végső napunk,
s van még egy szabad híd mögöttünk,
melyen visszavonulhatunk.
Ez kormányozta életem,
ez adott színt minden napomnak;
örökségül kaptam: fajomnak
és hazámnak köszönhetem.

MONSIEUR BALLON
Norvég?

PEER GYNT
A születés cimén,
világpolgár lelkem szerint.
Mi pályámon szerencse, mind
Amerikától kaptam én.
Kincseit könyvpolcos szobámnak
köszönöm német iskoláknak.
Frankhontól mellényem szabását
kaptam, s szikrányi szellemet -
Angliától munkás kezet,
s érdekeim védni tudását.
A zsidóktól egy szót: kivárni -
dolce far nienté-m parányi
kisérőm lett Itáliában -
s egy fordulóut szorosában
életem egyszer a remek
svédacél tőr mentette meg.

TRUMPETERSTRAALE
(poharat emelve)
A svéd acél!

V. EBERKOPF
                
   Először arra,
ki megforgatta viadalra!
(Koccintanak s isznak. Peernek már forrósodni
kezd a feje.)

MR. COTTON
Ez Sir, rendben van mind nagyon; -
de szeretném tudni: vajon
aranyával mi lesz a terve?

PEER GYNT
A tervem? Hm.

MIND A NÉGYEN
(közelebb húzódva)
                        Feleljen erre!

PEER GYNT
Első: hogy utazzam hajómon.
Ezért vettem fel önöket
Gibraltárnál társutazásra -
kerestem táncos híveket
aranyborjúm köré a táncra.

V. EBERKOPF
Elmés!

MR. COTTON
            
Nincs, ki hiába rójon
utat vizén az óceánnak,
mindenki célt keres magának.
Mi az öné?

PEER GYNT
                
   Császári trónom.

MIND A NÉGYEN
Császár -?

PEER GYNT
(bólint)   Az.

AZ URAK
                    Hol?

PEER GYNT
                          Világ királya!

MONSIEUR BALLON
De hogy?

PEER GYNT
              
Bízom az aranyamban!
S ez a terv nem ma született;
minden tettem ez inspirálta.
Álmodtam már ifjúkoromban:
felhőn szállok tenger felett.
Arany kardom van, szép palástom, -
s négykézlábra buktam a páston.
De célom nem lankadt sose.
Olvastam vagy hallottam-e,
már nem tudom: ha valaki
a nagy világot megnyeri
s énjét elveszti, nyeresége:
repedt fejen koszoru éke.
A szólás ilyenforma volt,
és amit mond, az nem koholt.

V. EBERKOPF
S mi a gynti én, s hol lehet?

PEER GYNT
A világ homlokom megett,
mi önmagammá különítsen,
ahogy ördög nem lehet Isten.

TRUMPETERSTRAALE
Most már, amire céloz, értem!

MONSIEUR BALLON
Nagy bölcs!

V. EBERKOPF
Én a költőt dicsérem.

PEER GYNT
(emelkedő hangulatban)
A gynti én - egy légió
vágy s kivánság, gyönyörhozó, -
a gynti én egy óceán
ötlet, igény és látomány,
minden, mit az én mellem érez,
s éltetve engem, gyntivé tesz.
S ahogy föld kell Istennek arra,
hogy világában úr legyen,
úgy van szükségem az aranyra,
hogy engem császárrá tegyen.

MONSIEUR BALLON
Aranya van!

PEER GYNT
              
     Nincs elegem.
Belőle pár lagzit fedeznék,
ha Lippe-Detmold ura lennék.
De én akarok lenni teljesen,
Gynt lenni egész földtekénken,
Sir Gynt tetőtől talpig: én-em!

MONSIEUR BALLON
(elragadtatva)
Öné a legszebb mámor a világon!

V. EBERKOPF
A rajnai bor százéves csodái!

TRUMPETERSTRAALE
Tizenkettedik Károly daliái!

MONSIEUR BALLON
Előbb azonban ötletet találjon
befektetésre -

PEER GYNT
                  
       Már találtam;
Ezért történt, hogy itt megálltam.
Már északnak fordulhatok.
Jachtomra érkezett lapok
nagy hírt közöltek mostanában.
(Feláll, kezében a pohár.)
A jósors nem pártol el onnan,
ahol megáll valaki bátran -

AZ URAK
Nos?

PEER GYNT
      
   Hellaszban forradalom van.

MIND A NÉGYEN
(felugranak)
A görögök?

PEER GYNT
                
     Máris nyomulnak -

MIND A NÉGYEN
Hurrá!

PEER GYNT
            
A törökök szorulnak! (Kiüríti poharát.)

MONSIEUR BALLON
Hellászba! Szebb ügyet ki vállal?
Karddal segítek, franciával!

V. EBERKOPF
Én - a távolból - proklamálok.

MR. COTTON
Szállítok, s így hasznukra válok.

TRUMPETERSTRAALE
Én Benderbe fogok utazni
a híres sarkantyút kutatni.

MONSIEUR BALLON
(Gynt nyakába borul)
Ó, bocsásson meg érte, ha
félreismertem!

V. EBERKOPF
    
                     Én buta,
már csalónak néztem, sviháknak.

MR. COTTON
Sok; én bolondnak -

TRUMPETERSTRAALE
(meg akarja csókolni) Jó magam,
Peer testvér, egy haszontalan,
utolsó yankee mákvirágnak -!
Pardon!

V. EBERKOPF
            
Tévedtünk mind a hárman -

PEER GYNT
Mit mond?

V. EBERKOPF
                
Most már teljes sugárban
látjuk a gynti nagy hadat:
kívánságokat, vágyakat -!

MONSIEUR BALLON
(csodálattal)
Tehát "Monsieur Gynt" ezt jelenti!

V. EBERKOPF
(ugyanúgy)
S ezt: tisztességgel lenni gynti!

PEER GYNT
De mondják csak -

MONSIEUR BALLON
                                Nem érti ön?

PEER GYNT
Kössön fel a hóhér, ha értem!

MONSIEUR BALLON
Hogyhogy? Hát nem a görögön
segit pénzzel, hajóval?

PEER GYNT
(fú egyet) Én? Nem!
Én csak az erősebbhez állok.
Kölcsönt a töröknek kinálok.

MONSIEUR BALLON
Nem lehet!

V. EBERKOPF
               Elmés tréfa volt!

PEER GYNT
(egy darabig hallgat, aztán székre támaszkodik,
és előkelő arcot vág)

Urak, ne húzzuk az időt:
legjobb elválni, mielőtt
barátságunk füstté foszolt.
Akinek nincs, nem veszt, ha bíztat.
S akinek földje annyi csak,
amennyit árnyéka boríthat,
az ágyútöltelék, salak.
De amit gonddal félretettünk,
azt nincsen kockáztatni kedvünk.
Menjenek csak Hellászba. Ingyen
elküldöm, sőt fegyveresen.
Szítsák a harcot hevesen,
úgy könnyebb lesz íjam feszítnem.
Fel a szabadságért s jogért!
A törökre! Ontsák a vért,
és haljanak meg hősi szépen
egy-egy janicsárdárda-végen.-
De - nélkülem.
(Zsebére üt.)
                      Itt az arany,
s itt Sir Peer Gynt: önmagam.
(Kinyitja napernyőjét, s elmegy a pálmaligetbe,
a függőágyak felé.)

TRUMPETERSTRAALE
Disznó!

MONSIEUR BALLON
                
Hol a becsületérzék?

MR. COTTON
A becsület itt nem nagy érték;
azt nézze, mennyi hasznot ad,
ha az a görög föld szabad -

MONSIEUR BALLON
Láttam magam győztes vitéznek!
Gyönyörű görög nők becéztek!

TRUMPETERSTRAALE
Már lengettem képzeletemben
híres svéd sarkantyúm kezemben!

V. EBERKOPF
Láttam, hogy lesz föld s víz ura
a nagy-nagy germán kultura!

MR. COTTON
Baj a kár, mely zsebünket érte.
Goddam! Tudnék könnyezni érte!
Enyém az Olympos egészen:
ezt hittem - s ha megbízható
a hír, gazdag a mélye rézben,
amely még kibányászható.
S a Kastala folyó is ott van,
mely szerepel a mítoszokban,
vize sok helyen úgy szakad,
hogy ezer lóerőt is ad -!

TRUMPETERSTRAALE
Én indulok. Svéd kard kisér,
yankee aranynál többet ér!

MR. COTTON
Az meglehet, de a tömegben
mind elpusztulunk menthetetlen,
és a haszonnak ki örül?

MONSIEUR BALLON
Hej! már mienk volt a szerencse -
s most itt állunk sírja körül.

MR. COTTON
(ökölbe szorított kézzel megfenyegeti a hajót)
A sötét láda s benne kincse:
négerből sajtolt aranya -!

V. EBERKOPF
Királyi eszme! Rajta! Ma
császárságát elveszti ő!

MONSIEUR BALLON
Mit akar?

V. EBERKOPF
                  
Hatalomra vágyom!
A legénység megnyerhető.
Hurrá! A jachtot okkupálom!

MR. COTTON
Ön - mit?

V. EBERKOPF
                  
Mindent, amit lelek!
(A csónak felé indul.)

MR. COTTON
Minden érdekem arra készt,
hogy részt vegyek.
(Utána indul.)

TRUMPETERSTRAALE
                   Nézd a csibészt!

MONSIEUR BALLON
Gazság! No de - enfin - megyek!
(Követi őket.)

TRUMPETERSTRAALE
Akkor én is - de a világon
végigdörög tiltakozásom -! (Utánuk megy.)


A partnak egy más szakasza. Holdfény és rohanó felhők. A jacht már teljes gőzzel siklik a nyílt tengeren. Peer Gynt a part mentén futkos fel és alá. Egyszerre a karjába csíp, majd meg kifelé bámul a tengerre.

PEER GYNT
Gonosz álom! - Agyrém! - Vége van?
Nyílt tengeren! És az a vad, vad iram!
Agyrém! Alszom! Eszelős, ittas vagyok!
(Kezét tördeli.)
Lehetetlen, itt el nem pusztulhatok!
(Haját tépi.)
Álom! Akarom, hogy az legyen!
Szörnyű! Jaj! Felriadok a valóra!
Hitvány barátok -! Uram, hallgass a szóra!
Te igaz, bölcs -! Büntess, esedezem -!
(Ég felé emelt karral könyörög.)
Én kérlek, Peer Gynt! Ma segíts, vigyázz reám!
Tarts meg, különben elveszek itt, atyám!
Pusztuljon a gép! Eresszék vízre a csónakot!
A kötélzetet összekuszálhatod!
Állítsd meg a tolvajt. Ne törődj ma más bajokkal!
A világ addig megél bizonyosan - -
Nem hallja a szót! Mint máskor is: nagyot hall!
Szép rend! Egy Isten, aki tanácstalan.
(Felfelé integet.)
Pszt! Néger üzletemet rég abbahagytam!
Ázsiának térítő papokat adtam!
S ez a jótett ér egy kézmozdulatot!
Segíts hajómra!
(Tűzsugár szökik a jachtból magasra, utána sűrű füst gomolyog;
tompa dörrenés hallatszik; Peer Gynt felordít és térdre borul
a homokon; lassan eloszlik a füst; a hajó eltűnt.)

PEER GYNT
(halkan és sápadtan) A kard lecsapott!
Ott minden élet az árban fuldokol!
Áldott a szerencse, mely pártfogol - (Meghatottan.)
Véletlen? Több. Más volt az az ok.
Víz nyelte el őket, s én megvagyok.
Ó, hála, hogy őríztél a veszélyben!
s nem nézted a gyarlóságaimat - - (Mélyet lélegzik.)
Csodálatos és vígasztaló tudat:
van, aki külön is vigyázva védjen.
De étel? Ital? Ez a puszta rémít.
Valami csak akad. Ez az ő ügye már.
Nincs baj.
(Behizelgő, erősebb hangon.)
               Nem engedi ő, hogy én itt
elpusztuljak: kicsi, árva madár.
Csak alázatosan. És adni időt.
Ne csüggedj, bizz csak akaratában -
(Hirtelen felriad.)
De mi volt az? Oroszlán kurrog a nádban?
(Vacog a foga.)
Nem oroszlán.
(Felbátorodva.)
                      Mégis az; ismerem őt.
A vadak ide nem mernek közeledni.
Urukkal nem mernek kötekedni.
Van ösztönük és helyes, amit érez,
elefánttal játszani szörnyü veszélyes. -
De jobb, ha magamnak fát keresek.
Ott pálma s akácfa hajlik a csendben;
oda felkúszom s nyugton lehetek, -
s ha nehány zsoltár is volna eszemben -
(Felmászik.)
Nem olyan a virradat, mint a szürkület:
ige, mit sokszor tett latra az ember.
(Elhelyezkedik.)
Milyen élvezet itt felszállni a szellememmel!
Kincsnél is több a nemes, jó érzület.
Hagyd rá magadat. Ő azt is tudja ám,
hogy kínból mit szánhat poharadnak.
Hozzám ő jóindulatu most. Atyám,
(Egy pillantást vet a tengerre, s halkan felsóhajt.)
de jó gazdának - nem, nem mondhatom annak!


Éjszaka. Marokkói tábor a sivatag szélén. Őrtűz és heverő harcosok.

EGY RABSZOLGA
(haját tépve jön)
Jaj, a császár fehér lova nincs sehol!

EGY MÁSIK RABSZOLGA
(ruháját szaggatva jön)
Orv kézen a császár szent ruhája!

A FELÜGYELŐ
(jön)
Aki nem vezet nyomára,
száz-száz talpassal lakol!
(A harcosok lóra pattannak, és elvágtatnak minden irányban.)


Hajnalszürkület. Akácfa- és pálmacsoportok. Peer Gynt egy fán ül, kezében letört ág, egy csomó majmot igyekszik vele magától távol tartani.

PEER GYNT
Hú! Kínos éjszaka volt nagyon.
(Csapkod maga körül.)
Itt vagy megint? Az átkozott! Dobálnak.
Gyümölccsel-e? Nem; mással hajigálnak.
Milyen undok állat egy ilyen majom!
Írva vagyon: legyen éber, küzdjön az ember.
De már erőt vesz rajtam a gyengeség.
(Újra zavarják, mire türelmetlenül kifakad.)
Únom, szűnjék meg már ez a nyegleség!
Ha itt egy fickót megragadok a kezemmel,
lenyúzom a bőrét, s abba öltözöm,
s ha a sok majom megpillant szőrösön,
valódinak érez, s bántani nem mer. -
Mi az ember? Kis pihe, semmi más,
kicsit néznie kell, mi a mód s a szokás.
Új had! Ez a nyüzsgő csőcselék!
Egy raj bolond. Csiba te! De nyomban!
Ha csak álfarkat kapnék valahonnan, -
hogy állathoz hasonlítanék -
Mi az? A fejem felett a merésze -! (Felfelé néz.)
Az öreg - markában a dobnivaló -!
(Félősen összekuporodik, s egy ideig mozdulatlanul ül.
A majom mozdulatot tesz, Peer Gynt hízelegni kezd neki,
s csalogatja, ahogy kutyát szokás.)

Te vagy, te vagy az, öregapó!
Mily tisztességes most a viselkedése!
Ő nem hajigál; nem is illenék.
Nézd, én vagyok! Kuc-kuc, a te jóbarátod.
Aj-aj! a nyelved is értem, nem csodálod?
Rokonok vagyunk, s ez éppen elég,
apó cukrot kap holnap -! A gaz maki!
Pfuj, undor! A dög legazolt egészen! -
Vagy eledel volt? Íze bizonytalan, érzem.
De az ízlésünk a szokás alakítja ki.
Hol is olvastam egy bölcs szavait?
Csak köpj, a szokás majd megtanit. -
Mit? Az aprónép is?
(Csapkod és hadakozik.)
                              Égre kiált,
hogy a teremtés dísze és diadalma
rákényszerüljön erre -! Gewalt! Gewalt!
Rossz volt az öreg, gonosz a fiatalja!


Kora reggel. Köves vidék, kilátás a sivatagra. Sziklahasadék és barlang az egyik oldalon.

Egy tolvaj és egy orgazda áll a hasadékban, mellettük a császár lova és ruhája. A díszesen felnyergelt lovat sziklához kötötték. Lovasok a távolban.

A TOLVAJ
Lándzsákon villan
a napnak a fénye,
baj, baj!

AZ ORGAZDA
Legurul már, érzem,
fejem a fövénybe.
Jaj, jaj!

A TOLVAJ
(mellén keresztbe fonja a két karját)
Tolvaj apám volt,
lopni szeretnék.

AZ ORGAZDA
Orgazda apám volt,
más mi lehetnék?

A TOLVAJ
Hordozd, mit a sors ad;
az énedet óvjad.

AZ ORGAZDA
(fülel)
Léptek - a bozótban!
Merre szaladj?

A TOLVAJ
A barlang mély
s a próféta nagy!
(Otthagyják a drága zsákmányt, és elmenekülnek.
A lovasok eltűnnek a távolban.)

PEER GYNT
(nádsípot faragva jön)
Be jó ma ezen a drága reggelen! -
A ganajtúró gömbjét gurítja a földön,
csigaházából a csiga előjön.
Aranyat lel, aki korán kel. Igen.
Ez a napfény, mely ömlik szabadon,
mégis csodálatos hatalom:
nyugodt az ember, érzi: feszül a kedve,
ökörrel is bátran kötekedne. -
Ó, csend! Vidéki öröm hazája!
Hogy vethettem meg egykor annyira én!
Magát az ember a városokba zárja,
hol csőcselék tolong a ház küszöbén. -
Ni, a gyík: surran s figyeli a legyet,
bekap egyet, s nem gondol egyebet.
Ártatlan az állat. Mily hűségesen
követi a teremtő rendelését,
megtartja a jellegét, a viselkedését.
Küzdhet, játszhat: maga, más sohasem
maga, s első percétől csak ilyen.
(Lornyettjét az orrához illeszti.)
Varangy. Pici kőodvában ül.
Kőpusztából kukkan ki fejével,
s néz, mintha ablakon át tekintene széjjel,
s magának elég ő - így; egyedül.
(Elgondolkozik.)
Elég? Magának - Hol is -? Azt hiszem -
Igen, olvastam siheder koromban
nagy könyvben. Posztillában vagy Salamonban?
Bizony, évről évre észreveszem:
az időt s helyet téveszti eszem. (Árnyékos helyre ül.)
Hűs folt. Jó lesz heverőhelyemnek.
Nini, páfrány. Itt ehető füvek teremnek.
(Megízleli.)
A baromnak jó, no de nem nekem.
Bár meg vagyon írva: győzz természeteden.
De ez is: a kevélység összeroskad,
s felemeltetés jut az alázatosnak. (Nyugtalanul.)
Felemeltetés? Így lesz, tudom én; -
másként képzelni is lehetetlen.
A sors elvisz erről a kietlen
földről, a kezét kinyújtja felém.
Ez próba, de biztat már a reményem,
ha az Úr megtartja a testemet épen.
(Elhessegeti gondolatait, cigarettára gyújt,
végignyújtózik, és belebámul a sivatagba.)

Homok, homok, mely a végtelenbe vész el. -
Ott, messze mi az? Strucc lépeget. -
Az Isten célja mi lehetett
ezzel az üres sivatag-vidékkel?
E földdel, amelyen élet nem fakadhat,
s mely így, kiégve, nem fogan és nem adhat; -
csak parlagon heverő homoktömeg,
s a legelső naptól fekszik hullamódra,
s hogy lett, az Urának nem köszönte meg. -
A természet az erőt pazarolja. -
Keleten tán tenger csillog a naptól?
Káprázat, én látom egyedül.
A tenger amott, nyugatra feszül,
s homokhát zárja el a sivatagtól.
(Hirtelen egy gondolat ragadja meg.)
Elzárja? De én - Nem széles a gát.
Elzárja? Csatornával töröm át, -
s az életadó víz vad, szilaj árja
bezúdul a pusztába, a sivárba!
Ár lengne az izzó sír sivatagán,
friss habbal, mint fodros vízű óceán,
szigetévé lesz az oázis az árnak,
zöld északi parttá Atlasz, a vad,
s vitorlások, mint lenge sirályhad
szállnak, hol most karaván halad.
Élő levegő oszlatja szelében
a gőzt, a vidék ege harmatot ad,
építik sorra a városokat,
s fű serked a hajló pálma tövében.
A Szaharától délre, lenn,
a parton friss kultúra terem.
Timbuktuban gőz hajtja a gyári gépet,
Bornut meg gyarmatosítva művelik,
s a kutató, ki a Nílusfő-vidéket
keresi, vonaton megy Habeszig.
Kövér szigetet keresek ki itt lenn
s a norvég fajt ide áttelepítem;
majdnem királyi törzs völgyemnek a népe;
itt majd arab vér juthat erébe.
Öböl körül, szelidebb hegyoldalon
valóra válik Peerropolis, az álmom.
A világ vén. Most jön az én világom:
fiatal, szép Gyntiana államom!
(Felugrik.)
Csak tőke - a tőke mindent rendbe hoz,
aranykulcs a tengerkapuhoz!
Harc a halál ellen! Amíg ki nem oldja
zsákját, melyen úgy ül, mintha kotolna.
Szabadságért hevülnek a népek.
S én, mint csacsi a bárkán ordítozom,
s a szabadulás szent keresztvizét hozom,
születő, csodaszép partok, tifelétek!
Megyek! Adj tőkét, kelet és nyugat!
Egy lóért - fél birodalmamat!
(A ló nyerít egyet a szakadékban.)
Nini! Ló! Ruha! - Fegyverek! Ékszer!
(Közelebb megy.)
Lehetetlen! Olyat olvastam, igen:
az akarat hegyeket mozdít erejével;
de hogy lovat is -! Sehol, sohasem.
Locsogás! Itt áll a ló, bizony Isten,
ab esse ad posse, s a többi is itten -
(Felöltözik a talált ruhába, s végignéz magán.)
Sir Péter - ilyen az igaz török ám!
Nem tudjuk, mit hoz a sors akaratja. -
Előre, Grane, jó paripám!
(Nyeregbe száll.)
A kengyel: szép aranyos topán!
A lovas rangját szerszáma mutatja!


Arab főnök sátra. A sátor magában áll egy oázison. Peer Gynt keleti öltözetben párnákon pihen. Kávét iszik, és hosszú szárú pipából füstöt ereget. Anitra meg egy csapat leány táncol előtte, és énekel neki.

A LEÁNYOK KARA
Itt a próféta személye!
Itt a próféta személye!
Aki úr, s aki mindenek tudója,
hozzánk jött el, ide tért be,
homokon ló volt a hajója.
Az úr, aki még sose tévedt,
hozzánk jött el, ide tért be,
átszelte a messzeséget.
Szóljon dob s flóta zenéje;
itt a próféta személye!

ANITRA
Lova színe fehér, akár az Éden
teje, mely szétárad a drága folyókon.
Hajoljon a térd! A fej is hajoljon!
Szelid csillagfény ég a szemében.
De ha ránk tekint e fénnyel,
ki bírja ki földi szemével?
Pusztákon jött ide ő.
Mellén arany és gyöngy fénye volt.
Fény járt, ahol lovagolt.
Mögötte sötét.
Számum s aszály a halált viszi szét.
Eljött a dicső!
Ember-mód jött ide ő,
disze fénybe vonta,
puszta a Kába-kő;
ezt így maga mondta!

A LEÁNYOK KARA
Szóljon dob s flóta zenéje;
itt a próféta személye!
(A leányok halk muzsikaszóra táncolnak.)

PEER GYNT
Könyvben láttam - s igaz életismeret -:
"Próféta otthon senki fia se lehet".
Ez jobban esik, s még több örömet igérhet,
mint Charlestownban a hajósok közt az élet.
Volt benne üresség, s valami más
bizonytalan s idegen vonás; -
otthon sosem éreztem magam ottan,
nem is voltam avatott a dologban.
Gályára menni mi bírt, milyen ok?
Papirost fiókban túrni rakással.
Nem is értem meg, ha visszagondolok: -
így jött, s nincs mit magyarázni mással. -
Arany árán lenni önmaga, én,
nem más: házépítés a fövényen.
Bámul órán, gyűrűn s miegyében,
s hódol hizelegve a nép, a szegény;
kalaplevéve nézi a melltű-éked,
de óra s tű más, mint a személyed. -
Próféta - be más ma a helyzet alapja,
az ember biztosan érzi már:
a hódolat itt csak őneki jár,
s nem a pénze, a font sterlingje kapja.
Az ember az, ami; ami ő maga,
köszönettel a sorsnak nem adós soha,
útját nem az engedély vagy a pátens szabja. -
Próféta; no, ez nekem való nagyon.
Különös: csak azért, mert ráleltem ideérve
a természet pár egyszerű gyermekére,
mikor átjöttem a nagy sivatagon.
Itt a próféta, megérkezett. No, jó.
Nem akartam én rászedni hívőket; -
más a hazug s más a prófétaszó;
s ha tetszik, bármikor itthagyom őket.
Itt semmi se köt, s csak örülhetek ennek; -
hogy úgy mondjam, magánügyem az egész,
mehetek, ahogy jöttem, a paripa kész;
szóval: ura lettem a helyzetemnek.

ANITRA
(a bejárat felé közeledve)
Próféta! Uram!

PEER GYNT
                
          Rabnőm mit akarhat?

ANITRA
Itt vár a puszta férfiunépe
s kér: lássa az arcod -

PEER GYNT
                               Elég! Ne tovább!
Küldd messze, a kérés úgy is elérne,
mondd meg, hogy gyűljenek össze odább;
itt nem tűrök férfit, ki zavarhat!
Mert gyarló, lányom, a férfi, tudod -
gonosz egy fajta, mondják helyesen!
Hogy rászedtek! - te nem is gyanitod -
azaz - hm; vétkezett fajuk ellenem.
Hagyjuk! Táncot! Lányok kara lejtse,
hogy a próféta, ami bántja, felejtse.

A LEÁNYOK
(táncolva)
A próféta jó, de borús ma a lelke,
a föld fia rosszal bántani merte.
A próféta kegyes, övé a dicséret;
Édenbe vele a bűnös is érhet.

PEER GYNT
(szemével követi a táncoló Anitra mozdulatait)
A lába pereg, mint dobverő botocska.
Igazán kívánatos falatocska!
Különösen az alak, mikor így figyelve nézem,
szépségszabállyal nem vág össze egészen;
de mi a szép? Szokás. Az. Pénz, amely
attól függ, hogy mit szab az idő s a hely.
De nekünk a szokatlan tetszik éppen,
ha már a rendes élvezetet nem ad.
A szabályszerüben nincs mámor, bódulat.
Van, ami vonz a túlsoványban, a túlkövérben,
aggasztóan fiatalban, szörnyü vénben; -
ami közbül van, idétlen.
A lába nem kérkedhet a tisztaság szinével,
s a karja - kivált az egyik - sem kivétel.
De alapjában nem nézhetem ezt hibának,
sőt, azt hiszem, feltétele itt a bájnak - -
Anitra, figyelj ide.

ANITRA
(közelebb megy)       Rabnőd figyel.

PEER GYNT
Csupa báj vagy. A prófétát bűvölted el.
S ha bizonyság kell, mert nem hiszel a szavamnak,
az Édenben hurivá avatlak!

ANITRA
Lehetetlen, uram!

PEER GYNT
                
              Tán tréfából beszélek?
Komoly és igaz a szavam, mint az, hogy élek.

ANITRA
De nekem nincsen lelkem.

PEER GYNT
                
                         De kerül!

ANITRA
Hogy?

PEER GYNT
Bízd rám. Tőlem függ egyedül.
De előbb hadd fogjalak nevelésre.
Nincs lelked! Igaz: buta a fejed,
ahogy ezt mondják. Szomorún veszem észre,
de sebaj, lelünk benned léleknyi helyet.
Jöjj! Tartsd koponyádat. Így ni, lemérem.
Van, van helye itt; tudtam, reméltem.
Nem olyannak, mely mélységbe figyelget,
mert úgysem kapsz nagyobbszerü lelket; -
mindegy; ha prófétád megigérte,
lesz akkora: nem szégyenkezel érte. -

ANITRA
A próféta jó - -

PEER GYNT
                       A szavad hogy elállt!
Szólj!

ANITRA
Azt szeretném - -

PEER GYNT
                             Bökd ki, ha mondom!

ANITRA
A lélek, az nekem kicsi gondom; -
de add nekem inkább -

PEER GYNT
                                    Mit?

ANITRA
(a turbánra mutat)                Azt a szép opált!

PEER GYNT
(elragadtatva nyújtja át az ékszert)
Anitra! Éva-leány vagy egészen!
Delejed hat most a férfira, rám;
ahogy egy nagy költő mondja művében:
"das ewig weibliche zieht uns an!"


Holdvilágos éjszaka. Pálmaliget Anitra sátra előtt. Peer Gynt egy fa alatt ül, arab lant a kezében. Szakálla és haja rövidre nyírt: így sokkal fiatalabbnak látszik.

PEER GYNT
(pengeti a lantot és énekel)
Bezártam Édenkertemet,
őrzöm a kulcsokat.
Hajóm a szélben lebegett,
a parton értem könnyezett
sok szép asszony sokat.
Majd délnek vettem utamat,
hasítva sós habot.
Hol büszke pálma bólogat
öbölnél, tüzzel jachtomat
elpusztítottam ott.
Puszták hajója fogadott,
mely négylábon siet.
Testén az ostor vert habot.
Madár vagyok - ha kell: rabod, -
minden dalom tied.
Anitra, pálmamust, milyen
ízes vagy, az maradj!
Angorakecske sajtja sem
lehet oly édes, kedvesem,
Anitra, mint te vagy!
(Vállára akasztja a lantot, és közelebb kerül.)
Csend van. Csend. Figyelt az édes?
Meghallotta énekem?
Fátyla nélkül függönyéhez
menekült szemérmesen? -
Pszt! Mintha dugót palackból
húznának ki, olyan ez!
Újból! Vagy tán más a nesz?
Vágy-sóhaj? Nem, dana lesz -
Nem: valaki horkol, az szól. -
Alszik. Csuda-hang! Zenél ez!
Ne csattogj hát, csalogány!
Megbánhatod könnyen ám,
ha prutty, pruttyodra felérez - -
Hagyd! szól az írt hagyomány.
A liget fülemiléje
dalos; én is: zeng danám.
Rabul ejt zeném, s zenéje
szívet, mely fáj igazán.
Ez a hús éj dalt kiván:
egy a szféránk a zenében,
s a dal: mimagunk egészen,
Peer Gynt és a csalogány.
Álmát őrizgetni halkan,
ettől lesz a szív tele; -
csucsorítva áll az ajkam,
s mégsem ízlelek vele - -;
ámde mozdul már a lány!
Mégis jobb, hogy jön talán.

ANITRA
(a sátorból)
Ó, uram, hívtál az éjjel?

PEER GYNT
Úgy van, hívtalak, leányom.
Prédavágyó szenvedéllyel
macska űzte messze álmom.

ANITRA
Ó, nem macskalárma vert fel;
rosszabb volt, rosszabb ezerszer.

PEER GYNT
Mi?

ANITRA
      
Ne kérdd -

PEER GYNT
                     Mondd!

ANITRA
                                 Szégyellem -

PEER GYNT
(közelebb húzódva)
Az, mi eltöltött egészen,
hogy kedvedben járni készen
átnyújtottam ékszerem?

ANITRA
(ijedten)
Csúf kandúrhoz, szent alak,
hogy hasonlíthassalak?

PEER GYNT
Ha szeret - meg ne ijedj -:
kandúr és próféta egy.
Vagy kis híja egyre megy.

ANITRA
Ajkadról a tréfa mézzel
foly, uram.

PEER GYNT
              
   Te kis tubám,
nagy férfin külsőre nézel,
éppen, mint a többi lány.
Tréfás volnék lényegemben,
négyszemközt különösen.
Ám komoly maszkhoz köt engem
hivatásom s helyzetem:
az teszi viselkedésem
oly feszessé; egy halom
baj, vesződség, unalom,
embergondok terhe nyom,
s mord vagyok, de csak beszédben.
El, badar szó! Tête-à-tête-ben
Peer csak Peer, más nem lehet.
Menj, próféta, menj serényen;
s te fogadd el Peeredet!
(A fa alá ül, és a lányt magához vonja.)
Jöjj, a pálma lombja hallgat,
míg mi megpihenni térünk!
Suttogok, s mosolyog ajkad,
aztán szerepet cserélünk:
én mosolygok, kis tubám, rád,
míg szerelmet súg a szácskád!

ANITRA
(a lábához fekszik)
Lányod édes szót figyelget,
bár kevés, mit felfog ésszel.
Mondd, uram, a figyeléssel
megfogom majd azt a lelket?

PEER GYNT
Lelket, látó értelemmel
később kapsz, légy türelemmel.
Ha aranyjel rózsasávon
inti: elmúlt már az éjjel -
majd tanítlak, drágaságom,
és nevellek jó reménnyel.
Csendes, holdas éjidőben
esztelenség volna tőlem
mesterként oktatni téged,
adni ósdi bölcseséget. -
Nem a lélek fontos ám itt
- ha nem nézzük bölcs szemével -,
csak az ember szíve számít.

ANITRA
Szólj, uram, szólj! Szavaidban
szép opálok fénye csillan!

PEER GYNT
Balgaság a túlokosság,
gyávaság, ha nő: gonoszság;
túlzott igazság se más:
fordítva írt bölcs-irás.
Lányom, eb módjára éljek,
ha nem él távol s közel
itt lenn sok nagyétü lélek,
s látásig alig jut el.
Egyet jól ismertem én:
legkülönb volt, hős legény; -
ám utat vesztett magában
világ bódító zajában. -
Nézz csak túl a pusztaságra!
Ennyi kell: turbánom intsen -
és a síkra zúgva, frissen
ömlik át a tenger árja.
Földnek nedvet adni bőven:
tökfilkóság volna tőlem.
Tudod, mi az: élni, lenni?

ANITRA
Taníts meg!

PEER GYNT
                
    Végiglebegni
idő árján, szárazon,
óvni énedet nagyon.
Férfiúság telijében
vagyok én: én, kicsi szépem!
Vén sasszárny ritkulva lendül,
vén fickónak teste gyengül,
foga nincsen vén anyónak -
keze fonnyadt vén apónak -
s vénnek nincs ép lelke sem.
Ifjuság! Úr lenni vágyom,
mint egy szultán, hevesen
de nem pénzen, Gyntiánán,
szőllején és pálmafáján:
úrrá lenni ifjúságom
által egy szűz-szívnek álmán. -
Láthatod, veled pihenve
mért fordult kegyem feléd itt,
vágyam mért szivedre épit?
Hogy megalapítsa benne
énem kalifátusát.
Teljhatalmat birtokolni,
vágyó szíved sóhaját!
Csak-enyém csak így maradnál.
Jobban foglallak be holmi
drágakőnél és aranynál.
Hogyha elválunk, fakulni
fog az élet - persze benned.
Addig kell betöltve lenned,
hogyha akarod, ha nem,
lényem által teljesen.
Fürtjeidnek éji sátra,
s minden bájad, drága gyermek
hívjon szultánlakomára,
mint a babyloni kertek.
Alapjában jó, hiába,
hogy fejecskéd még üres.
Lelkes ember önmagába
elmerülni köteles.
Ám egyet mondok, figyeld meg:
bokádra, ha szereted,
gyűrűt kapsz, dísszel kivertet,
legjobb lesz nekem s neked;
s én leszek: Peer lesz a lelked,
s status quónk igy ép lehet. (Anitra horkol.)
Alszik. Ej! Egy kis figyelmet
benne nem keltett szavam? -
Nem, mert oly hatalmasan
érte e szerelmes áram:
tovaringott álomárban.
(Felkel és ékszereket rak a lány ölébe.)
Nesze, sok csat, gyöngyalak!
Álmodj Peerről, róla csak!
Álmodd: császárod fejére
feltetted a koronát!
Peer Gynt maga, Peer személye
nyert ma éjjel itt csatát!


Karavánút. A távolban az elmaradt oázis látszik. Peer Gynt fehér lován
vágtat a sivatagon át. Előtte a nyeregben Anitra.

ANITRA
Eressz, harapok!

PEER GYNT
                
            Hamis vagy, kis babám!

ANITRA
Mit akarsz?

PEER GYNT
              
    Sólymot s galambot játszanám!
Megszöktetlek s bolondozom tevéled!

ANITRA
Egy vén próféta -! Te ezt nem szégyeled?

PEER GYNT
Liba vagy, a próféta nem öreg!
Te ezt vénség jelének itéled?

ANITRA
Engedj haza!

PEER GYNT
              
       Most kacér vagy, drága libám!
Haza! Az apóshoz! Nem rossz, igazán!
Két messze szökött, bolondos vadmadár, mi
hozzá sohasem merünk már visszaszállni.
Aztán az embernek, kicsinyem,
nem jó megülni sokáig egy helyen,
sok ismerős közt kezd a becsület apadni,
kivált, ha mint próféta jő.
Legyen jelenés csak, futva tünő.
A látogatásnak jobb hát félbeszakadni.
Oly állhatatlan a puszta népe; -
tömjénnek, imának egy csapásra vége.

ANITRA
Te próféta vagy?

PEER GYNT
                  
           Császárod, Anitra!
(Meg akarja csókolni.)
Kicsi harkály! Büszke fejét csavarintja!

ANITRA
A gyűrűdet add nekem, add, olyan ékes.

PEER GYNT
Vedd limlomom, édes, itt az egész!

ANITRA
Szavad muzsika. Zengése be édes!

PEER GYNT
Hogy így szeretsz, milyen üdvözülés!
Leszállok és vezetem lovadat rabszolgaképpen,
(Átadja ostorát és leszáll.)
így, lásd, rózsám, gyönyörű virág;
megyek homokon s a vihar szelében,
mig a hőguta kegyesen levág.
Ifjú vagyok, ezt, kedves, ne feledd el,
ne ítéld modorom soha szigoru szemmel.
A kritérium itt a tréfa, bohóság!
S ha butaság nem húzna le súlyaival,
megértenéd, bájos kicsi jószág:
szeretőd pajzán - ergó fiatal.

ANITRA
Fiatal vagy. Több arany karikád van?

PEER GYNT
Vedd. Mint a baké, szökdelne a lábam.
Ha szőlőlomb is akadna fejemre!
Fiatal lábnak, hej, táncos a kedve!
(Táncol és énekel.)
Boldog kakóca vagyok!
Csipj meg, kicsi jércém -!
Körültipeglek azért én; -
boldog kakóca vagyok!

ANITRA
Izzadsz, próféta, elolvadsz hevedben; -
add azt a súlyt, mely lóg az övedben.

PEER GYNT
Gyöngéd vagy, tartsd meg örökre magadnak; -
szerető szív úgysem örül az aranynak!
(Ismét táncol és dalol.)
Fiatal Peer vad fickó, bizony!
Nem tudja, melyik lábára álljon.
Mit bánom, szól; - sose bánom!
Fiatal Peer vad fickó, bizony!

ANITRA
Be kecses, próféta, táncban a lépted!

PEER GYNT
Ne prófétázzunk! - Jösszte, ruhát cserélek!
Vetkőzz!

ANITRA
De a kaftán hosszú lesz nagyon,
öved bő s szűk a harisnya lábamon.

PEER GYNT
Eh bien!
(Letérdel.)
              Ó, adj nekem egy mély szívsebet;
szerelmes szív az ilyent élvezni tudja!
S ha majd a váram elérjük, úgy lehet -

ANITRA
Az Édenkertet; - hosszu-e még az útja?

PEER GYNT
Ezer mérföld -

ANITRA
          
             Be sok az!

PEER GYNT
                                     Sok, angyalom;
de előbb az igért lelket megadom -

ANITRA
Köszönöm. Anitra anélkül meglehet.
De sebet kértél tőlem -

PEER GYNT
                
                    Sajgást a szivembe,
két-három napra - heves, de kurta lehetne.

ANITRA
Anitra szót fogad! - Ég veled!
(Keményen rácsap az ostorral Peer Gynt ujjára,
s vad iramban visszavágtat a sivatagba.)

PEER GYNT
(sokáig úgy áll, mintha mennykő sújtotta volna)
Nézzünk oda! Még ez is - -!


Ugyanott. Egy órával később. Peer Gynt nyugodt mozdulatokkal, elgondolkozva veti le török öltözetét, egyik ruhadarabot a másik után. Aztán kabátja zsebéből előveszi kis útisapkáját, felteszi, s újra európai öltözetben áll előttünk.

PEER GYNT
(turbánját messze hajítja)
Itt állok én, a török meg ott hever.
Nem vagy pogány szerepre való, te Peer.
Jó, hogy csupán a ruhádat érte,
s ahogy mondják, nem ment át se húsba, se vérbe. -
Mit akartam én itt? Várt-e siker?
Legjobb a keresztyén módon az élet,
vesd meg csak a páva-gőg modorát,
tiszteld a törvényt és a morált,
légy önmagad és ha elér a véged,
kapsz majd koszorút s halotti beszédet.
(Néhány lépést tesz.)
A lotyó; - már-már elment az eszem,
már-már megfosztott tőle egészen.
Manó legyek, ha megérthetem
bódulatom és beleszédülésem.
Jó, hogy már vége, s kár se követte!
Egy lépés még, s a világ kinevetne. -
Hibáztam, igaz; - de igaz az is ám,
hogy az állásom okozta hibám.
Nem is a személy bukott el itt maga,
hanem ez az én vállalt prófétaságom,
melyben nem volt meg a tett s a hatás sava,
s így állt bosszút az egész sutaságon.
Próféta lenni - komisz dolog ez!
Hivatalból járni a rangja ködében;
prófétai szempontból buta lesz,
mihelyt józanság ébred eszében.
Így hát a próféták hivatalának
köszönöm, hogy hódoltam a libának.
No de -
(Hangosan nevet.)
              Gondoljuk csak meg! Az idő
futását fogni tipegve, táncmuzsikával!
Birkózni farkcsóválva az árral!
Lantolva és enyelegve hazudni,
s mint egy kakas - megkopasztva - lebukni:
prófétának vad ez és nem megfelelő. -
Kopasztva igen! És, pfuj, be csunyán;
de maradt egy kis rezerva is ám,
odatúl Charlestownban s itt a zsebemben;
nem mondhatom azt, hogy tönkrementem.
De hát a középszer, az se rossz.
Most nem köt a sors lóhoz, kocsihoz;
koffer, taligás terhemre sosem lehetnek;
szóval: ura lettem a helyzetemnek. -
Több út hív. Jobbra menjek-e, balra?
A döntés jelzi: ki bölcs, s ki a balga.
Lezárt ügy az üzleti pálya, belátom;
és a szerelem: levetett kabátom.
Rák módra menni? No ezt már nem teszem.
"Vissza-előre egy-idő az út -
ki is, be is szoritóba fut" -
így szólt egy szellemes írás, azt hiszem.
Újért, nemesebbért kellene élni;
célért, mely a harcot, a pénzt megéri.
Megírni a múltam, mitse hazudva,
könyvet, mely másokat is vezetni tudna?
Vagy - ej, van időm még erre bőven; -
s mi lenne, ha mint tudós utazó
kutatnék régi, torkos időkben?
Ez már igazán nekem való!
A krónikát már mint fiu megszerettem,
a tudománynak is hamar olvasója lettem. -
Követni az ember utját volna jó!
Piheként lebegni a történet vizében,
míg - mint álomban - a múltakat újraélem, -
látom: jóért hogy ömlik a hősi vér,
- de fedett helyről, hol semmi veszély sem ér -
látom: mártír hal, az eszme hősei hullnak,
látok kelő s bomló birodalmakat -
kicsiből naggyá nőtt korszakokat;
szóval: leszedem a fölét a múltnak. -
Veszek egy Beckert, kronológiája
kalauzom lesz a régi világba.
Igaz: a tudás még gyenge ma bennem,
s bonyolultság sok van a nagy történelemben!
Nem baj: ha kutatni balga módra kezdesz,
az eredmény annál érdekesebb lesz. - -
Mily nagyszerű: látni a célt magát,
s el is érni; ha kell, tüzön-vizen át.
(Csendes elérzékenyedéssel.)
Tépj le minden nyügöző köteléket,
hazád, barát ne kössön meg soha téged, -
a vagyont, a kincset felrobbantani, -
a szerelmi vágynak jó éjt mondani, -
az igazság nagy misztériumáért, -
(Szeméből könnyet törül.)
az igazi kutató kritériumáért! -
Sosem éreztem ilyen üdvösséget.
Most látom, hogy mire szánt a végzet.
Most kell a kitartás, mert nagy a tét!
Tán megbocsátható, ha kevélyen
magamat ma férfi-Peernek, a lét
császárának s a sorsom urának érzem. -
A múlt summáját kellene most elérnem;
az élők útjairól végképp letérnem;
egy ócska cipőt sem ér a jelen;
a férfia hűtlen és gerinctelen;
a szelleme lomha, tettre nem ép; -
(Vállat rándítva.)
s a nő - csupa állhatatlan, gyatra nép!
(Elmegy.)


Nyári nap. Táj messze északon. Kunyhó a rengetegben. Nyitott ajtó, rajta nagy fazár. Rénszarvasagancs az ajtó felett. Kecskenyáj a kunyhó közelében. Középkorú, szép, szőke asszony ül a verőfényben. Fon.

AZ ASSZONY
(kitekint az útra és dalol)
Elmúlik a tél, el a szép kikelet,
el a nyár, s meghozza az év a telet;
de tudom, hogy visszatérsz ide még,
várlak, megigértem egyszer rég, de rég.
(Hívogatja a kecskéket, fon és újra énekelni kezd.)
Bárhol vagy, adjon az Isten erőt!
Áldást, ha megállsz fenn széke előtt!
Ha visszajöhetsz, várlak türelmesen;
s ha odafenn vársz, ott látlak meg, kedvesem!


Egyiptom. Hajnalhasadás. A Memnon-szobor a homoksivatagban. Peer Gynt jön, s egy ideig körülhordozza szemét.

PEER GYNT
Vándorlásom megkezdhetem itt a múltban. -
Most már egyiptomivá alakultam;
persze, csak a gynti én-alapon.
Innen meg a vágyam asszir földre von.
A világteremtésig nyomoznék?
Ezzel csak idővesztést okoznék; -
nem építek fel semmit a bibliára,
a világban úgyis ráakadok nyomára;
"varrat"-kutatással nem vesződöm,
ez túl van a tervemen és erőmön. (Leül egy kőre.)
Most szépen megpihenek ideérve,
és várok Memnon hajnali énekére.
Ha reggeliztem, felmegyek a piramisra,
s ha lesz időm, megnézem: bent mi a titka.
A Vörös-tengert körülutazom;
a Potifár-sírt hátha felkutatom. -
Ott ázsiai leszek. Babylonban
híres függőkertjét keresem meg a romban,
vagyis fő-kulturája nyomát.
Innen Trójába lendülök át.
Onnan a nagy Athénba habok árján,
megnézem jól az ősi helyet,
s a szoros minden kövét, amelyet
Leonidász védett élete árán; -
belekóstolok a filozófiába,
meglátom a börtönt, hol Szokratesz ment a halálba -,
de hisz ott ma harc van, pusztul az ember -!
Ne siessünk hát a görög szerelemmel -!
(Az órájára néz.)
Mégis különös: ma milyen sokára
kel fel a nap. Az időm kiszabott.
Trója tehát; - ott hagytam el, ott -
(Feláll és fülel.)
Be csodás hang, hadd figyelek morajára!
(Most kel a nap.)

A MEMMON-SZOBOR
(énekel)
Félisten hamvaiból kikelve
madarak szállnak fel énekelve.
Kiszállnak a harcba,
mert Zeusz akarta.
Te baglya a bölcseségnek,
aludni, mondd, hova térnek?
Halál a sorsod,
ha talányom meg nem oldod!

PEER GYNT
Ha fülem nem csalt - ez a kőszobor dalolt!
Csodálatos dal: a múlt zenéje volt.
Zsongott a hangja fel és alá lebegve.
A tudósoknak feljegyzem a noteszembe.
(Noteszébe jegyez.)
"A szobor dalolt. Hallottam: zeng az orma,
de homályos volt a mondanivalója.
Káprázat volt, természetesen... -
Ma nincsen más fontos esetem."
(Útnak indul.)


Gizeh falu közelében. A sziklából kivágott óriási Szfinx. A távolban Kairó tornyai és minaretjei. Peer Gynt jön; figyelmesen nézegeti a Szfinxet hol a lornyettel, hol a keze tölcsérén keresztül.

PEER GYNT
Hol láttam ilyen fura szörnyeteget
valahol, jártomban a nagyvilágon?
Délen vagy északon lehetett?
Személy? Múltamban merre találom?
Memnon, később kisütötte eszem,
emlékeztet vén Dovre királyra,
ahogy ül mozdulatlan-mereven,
benőve sziklatalapzatába.
De ez a torz alak itt, ez a furcsa, merész,
ez a nő- s oroszlántest keveréke, -
ez is valami kalandot idéz?
Vagy egy igaz élményemnek a képe?
Kalandot? Ahá! A nyomára jöttem:
ez a Görbe, kit egyszer főbe ütöttem,
- de csak álomkép volt, lázbeteg álma.
(Közelebb lép.)
Hajszálra olyan a Szfinx szeme-szája; -
nem oly tunya arc, ravaszabb a vonása,
de különben egészen annak a mása. -
Lám, Görbe, oroszlántest vagy azóta?
Hátulról s nappal ilyen a hatása.
Van-e rejtvényed? Kideríti a próba,
hogy az vagy-e még, az a régi szavu?
(A Szfinx felé kiált.)
Hé, Görbe, ki vagy?

EGY HANG
(a Szfinx mögött)  Ach, Sphinx, wer bist du?

PEER GYNT
Német echó. Fura. Ezt se vártam.

EGY HANG
Wer bist du?

PEER GYNT
        
             Megint. Ejtése hibátlan.
Új megfigyelés. Meg kell örökíteni.
(Noteszébe jegyez.)
"Echo: német. A kiejtés berlini."
(Begriffenfeldt előjön a Szfinx mögül.)

BEGRIFFENFELDT
Egy ember!

PEER GYNT
                
    Ez szólt. Megvan a nyitja.
(Megint jegyez.)
"Később más lett a dolog facitja."

BEGRIFFENFELDT
(nyugtalan mozdulatokkal)
Bocsánat, uram. Közölje, de nyomban:
mi vezette ide és épp e napon?

PEER GYNT
Egy régi barát. Őt látogatom.

BEGRIFFENFELDT
A Szfinx?

PEER GYNT
(bólint)     Ismertem ifjukoromban.

BEGRIFFENFELDT
Rendkívüli! - S a mai éjjel után!
Az agyam lüktet koponyám feszegetve!
Ön ismeri? Mondja meg, ámde sietve:
mi ő?

PEER GYNT
                
Mi ő? Megmondhatom én igazán.
Ő: önmaga.

BEGRIFFENFELDT
(ugrik egyet)
Ha! Villant a homályból
az élet titka! És hihető,
hogy önmaga?

PEER GYNT
        Ezt ő vallja magáról.

BEGRIFFENFELDT
A nagy átalakulás perce jő!
(Leveszi a kalapját.)
A nevét kérem.

PEER GYNT
          
         Peer Gynt a nevem.

BEGRIFFENFELDT
Peer Gynt? Jelkép! Bizonyos vagyok ebben. -
Peer Gynt? Más szóval: az ismeretlen -
aki jön - jóshír jelezte nekem -

PEER GYNT
Hogy ön itt várt rám? Majdnem hihetetlen -

BEGRIFFENFELDT
Peer Gynt? Mélységes, titkos az értelem!
Nagy a bölcseség neve két szavában.
S mi ön?

PEER GYNT
(szerényen) Az volt szakadatlan a vágyam:
legyek önmagam. - Itt az utlevelem.

BEGRIFFENFELDT
Megint a titok-szó! - El, Kairóba.
(Megragadja a csuklóját.)
Ön a titkok nagy császára, tudója!

PEER GYNT
Császár?

BEGRIFFENFELDT
              
Gyerünk, no!

PEER GYNT
                                Felismert volna tán?

BEGRIFFENFELDT
Titoktudó császár - az önmaga-én jogán!
(Magával vonszolja.)


Kairó.  Tágas udvar; magas falak és épületek veszik körül. Rácsos ablakok, vasketrecek. Három őr áll az udvaron, a negyedik jön.

EGY ÉRKEZŐ
Schafmann, a direktort nem találom.

EGY ŐR
Már hajnal előtt kiment kocsiján.
Valami baleset érhette talán;
éjjel -

EGY MÁSIK ŐR
          
Pszt, jön: zaj a kapuzáron!
(Begriffenfeldt bevezeti Peer Gyntöt, bezárja a kaput,
s bedugja a kulcsot a zsebébe.)

PEER GYNT
(magában)
Zseniális ember ez, úgy hiszem,
de amit mond, meghaladja eszem.
(Körülnéz.)
Vajon a tudósok klubja ez itt?

BEGRIFFENFELDT
Egy szálig megleli díszeit:
a hetven bölcs titokoldogatót,
s a legújabb százat, a körbe valót - -
(Odakiált az őröknek.)
Mickel, Schlingelberg, Schafmann, Fuchs, ide!
A ketrecekbe vissza izibe!

AZ ŐRÖK
Hogy mi?

BEGRIFFENFELDT
                
Ki más? Oda be! Oda be!
A világ forog s mi vele, mi vele.
(Betuszkolja őket a ketrecbe.)
Megjött ma a nagy Peer Gynt, gyerekek;
többet nem mondok - a többit értitek.
(Bezárja a ketrecet, s a kulcsát egy kútba dobja.)

PEER GYNT
De kedves doktorom és direktorom - -

BEGRIFFENFELDT
Egyik se! Voltam ilyesmi egykoron - -
Hallgatni, titkot tartani kész?

PEER GYNT
(növekvő nyugtalansággal)
Mi az?

BEGRIFFENFELDT
             Megmondjam? Ha meg nem ijedne -

PEER GYNT
Megpróbálom.

BEGRIFFENFELDT
(egy sarokba vonja és suttogva közli)
                               Ma az abszolút ész
kimúlt éjfél előtt tizenegyre.

PEER GYNT
Nagy ég!

BEGRIFFENFELDT
                 Van, van sajnálatos ebben.
És duplán kínos az én esetemben,
mert házunkat úgy hívták tegnapig itten:
bolondokháza.

PEER GYNT
      
               Bolondokháza? Nagy Isten!

BEGRIFFENFELDT
Ma már nem!

PEER GYNT
(sápadtan és halkan) Most értem, hogy e hely mi!
Ez is őrült itt; - de senki se sejti!
(Elhúzódik tőle.)

BEGRIFFENFELDT
(követi)
Ugye, ért az ember okos szavából?
Rosszul mondtam az előbb: "kimúlt".
A bőréből bújt itt ki, magából,
mint Münchausen rókája kibújt.

PEER GYNT
Bocsánat -

BEGRIFFENFELDT
(visszatartja) Nem, nem rókaszerű:
angolna, az, az, szemében a tű;
hogy verdes - -

PEER GYNT
           Merre fussak előle?

BEGRIFFENFELDT
Egy nyissz a nyakán - s lenyúzva a bőre!

PEER GYNT
Tisztára bolond. Kötöznivaló!

BEGRIFFENFELDT
Tény, melyet bárki hiába palástól,
hogy szárazon, vizen, e kibuvástól
gyökeres fordulat várható.
Ki "bolond" volt vagy fogyatékos az észben,
normális lett tizenegykor egészen
az ész új értelmű szakaszában.
S ha jól megnézzük, ami vele jött:
mióta a tegnapi óra ütött,
aki "józan" volt, tombol rohamában.

PEER GYNT
Órát emlit; az időm lejár -

BEGRIFFENFELDT
Ideje? Ez a gyors tett perce már!
(Kinyit egy ketrecajtót, és bekiált.)
Kifelé! A világ új korszaka int!
Az ész meghalt. De mienk Peer Gynt!

PEER GYNT
De uram -
(Az őrültek egymás után kitódulnak az udvarra.)

BEGRIFFENFELDT
                      
Jó reggelt. Csak ki, ki bátran!
Örülni Szabadság virradatában!
Császárotok ez!

PEER GYNT
                        Császáruk?

BEGRIFFENFELDT
                                                  
Igen.

PEER GYNT
Ez a tisztesség túl nagy, ha az érdem -

BEGRIFFENFELDT
E nagy órában ilyen álszerényen
ne szóljon!

PEER GYNT
                Egy kis időt nekem -!
Nem értem a császárság tudományát,
tompult az eszem.

BEGRIFFENFELDT
        
                    De ön érti a Szfinx talányát.
Ön, aki önmaga!

PEER GYNT
                        Ó, nem is egyszerű ez.
Én mindenben csak én vagyok, önmagam,
de ennek a helynek más szabálya van:
az ember önmaga itt magán kivül lesz.

BEGRIFFENFELDT
Kívül? Téved, no de majd kiderül.
Az ember önmaga itt egészen;
más nincsen benne egy pici rész sem; -
magában duzzadoz és feszül.
Itt önmaga hordójába bebújva,
az erjedt én mélyén, odalenn
elzárja magát tökéletesen,
s elfásítja az önmaga kútja.
Mi másnak fáj, őt nem keseríti,
más gondolata sose lelkesíti.
Csupán én vagyunk, ha érezünk, ha szólunk,
ugródeszkánk széléig én lehetünk.
Ergó, ha ma császárt vár a trónunk,
világos, hogy ön kell minekünk.

PEER GYNT
Hogy az ördög -!

BEGRIFFENFELDT
                                
Nincsen a csüggedezésre ok!
Kezdetben e földön új minden dolog.
"Én, önmaga"; - egyet lásson a rajból
kifogom példának hamarosan.
(Egy sötét alakhoz.)
Huhu, jónapot! No, mi az, fiam?
Mindig szomorú vagy a lelki bajtól?

HUHU
Lehet Huhu más, ha népe
hír nélkül száll sír ölébe?
(Peer Gynthöz.)
Idegen vagy; érdekelhet.

PEER GYNT
(meghajol)
Isten őrizz!

HUHU
        
           Jól figyeld meg -
Kelet koszorúzó éke
a malabár part vidéke.
Kulturát a malabárhoz
hollandus és portugál hoz.
Mert hát szerte nagy rajokban
malabárok laknak ottan.
Nyelvük zagyva csiricsáré,
de a föld a malabáré. -
Hajdanában más parancs volt,
az orangután barangolt.
Akkor ő volt úr s király itt,
bőgve vívta vad tusáit.
Morgott s vicsorgott haragja,
ahogy a természet adta.
Ordíthatott szörnyű szája:
ő volt itt a föld királya. -
Jaj, idegen meghódítja,
őserdőszót elnémítja.
Négyszázéves éjjel lomha
köde száll az ősmajomra;
s tudjuk, hogy a hosszu éjek
hátráltatói a népnek. -
Hangjai az ősvadonnak
elnémulnak, nem morognak;
ha ma eszméket cserélünk,
egy a módja: hogy beszélünk.
Nyűg ez mindenféle szájnak:
hollandusnak, portugálnak,
félvéren és malabáron
négyszáz éve ott a járom. -
Azért szállok síkra mostan,
hogy az ős-szót visszahozzam, -
hogy feltámadjon a hulla,
s népünk ordíthasson újra, -
én is ordítok, mutatva:
népdalban is zengve hatna.
De csak gúny s közöny kisérget. -
Most már búmat, ugye, érted?
Köszönöm. És most taníts meg,
adj tanácsot: hogy segítsek?

PEER GYNT
(halkan)
Meg van írva, s némi joggal:
üvöltsünk a farkasokkal.
(Hangosan.)
Úgy tudom, kedves barátom,
élnek marokkói fákon
rajban még orangutánok,
mind dalos után sóvárog;
malabár az idióma!
Példásan szép tette volna,
ha - atyafiak javára -
elvonulna ősi tájra. -

HUHU
Köszönöm, hogy meghallgattál,
s eszmét, jó tanácsot adtál.
(Széles mozdulattal.)
Költőjét kelet kizárja!
De nyugatnak majma várja! (Elmegy.)

BEGRIFFENFELDT
Ugye, önmaga volt? De más mi lehetne?
Telítve feszült ez az önmaga benne.
Maga volt minden kis mozdulatában,
a magán-kivülért volt puszta-magában.
De most kifogok egy mást mutatóba,
ez is éppoly okos ma éjszaka óta.
(Egy fellahhoz, aki múmiát visz a hátán.)
Hogy van, felséges uram, Ápisz királyom?

A FELLAH
(Peer Gynthöz, vadul)
Én, Ápisz?

PEER GYNT
(az orvos mögé húzódva)
                        Sajnos, kis tudományom
a helyzetet nem érti egészen;
de hangja után ítélve merészen -

A FELLAH
Hazudsz te is!

BEGRIFFENFELDT
                          
Felséges uram, a dologgal
hogy is állunk?

A FELLAH
                          
Azt elmondom azonnal
(Peer Gynthöz fordul.)
Látod, kit hordok a hátamon?
A dicső Ápisz királyt.
De ma így nevezik csak: múmia,
ugyanis halottra vált.
Az ő müve mind a sok gula teste,
s az az óriási Szfinx,
s harcolt, ahogy orvosunk kifejezte,
a törökkel rechts és links.
Őbenne ezért egyiptomi népe
Istent dicsőitett,
s leborulva ökör-formája elébe,
fejezte ki ezt a hitet. -
De én vagyok az az Ápisz,
ez szent és tiszta hitem.
S ha te ezt eddig nem érted,
veled itt ma megértetem.
Elment a király vadat űzni,
leszállt, s míg várta a mén,
egy szántón félrevonult ott,
és éppen az ősömén.
A trágyás föld magot érlelt
s engem táplált ereje.
S bár láthatatlan a szarvam,
bizonyíthatok vele.
De jaj, nem hirdeti mégsem
a hatalmam senki sem itt.
Ápisznak szánt születésem
és fellahsors keserít.
Mondd meg, mit kellene tennem,
te légy a tanácsadó -
hogy olyan legyek, amilyen volt
a nagy Ápisz uralkodó.

PEER GYNT
Építsen, felség; sok gula teste
hirdesse nevét s a Szfinx,
s küzdjön, ahogy orvosunk kifejezte,
a törökkel rechts és links.

A FELLAH
Egy fellah! Egy nyomorult tetűcske!
Az ilyen tanács mit ér?
Jó, hogyha nem veti fel a viskóm
patkánysereg és egér!
Találj ki olyat, amitől nagy
s nyugodt lelkű lehetek,
s hasonlatos a királyhoz,
kit a hátamon cipelek!

PEER GYNT
S felséges uram, ha magát ma
felkötné, s majd odalenn,
a koporsójába nyügözve
feküdne halottmereven?

A FELLAH
Az életem egy kötélért!
A nyakam jó hurkot akar! -
Ha lesz eleinte különbség,
az idő elmossa hamar.
(Indul, s előkészületeket tesz arra, hogy felkösse magát.)

BEGRIFFENFELDT
Ez egyéniség volt, Peer uram, -
a módszer embere -

PEER GYNT
                    
                Az, csakugyan.
Nagy ég! Felakasztja magát komolyan ma!
Émelygek - rámegy a gond az agyamra!

BEGRIFFENFELDT
Csak az átmenet ez; no de kurta dolog.

PEER GYNT
De mihez? Bocsánatot - indulok -

BEGRIFFENFELDT
(visszatartja)
Őrült?

PEER GYNT
                  
Isten ments! Ép az eszem még!
(Nagy zaj. Husszejn miniszter keresztültörtet
a csoporton.)

HUSSZEJN
Jelentették: ide császár érkezett.
(Peer Gynthöz.)
Ön az?

PEER GYNT
(kétségbeesve) Én, egészen tiszta eset.

HUSSZEJN
Jó. - Választ vár pár külügyi jegyzék!

PEER GYNT
(haját tépve)
Csak rajta! Remek! S utána mi lesz még?

HUSSZEJN
Kegyeskednék bemártani, Felség?
(Mélyen meghajol.)
Én toll vagyok.

PEER GYNT
(még mélyebb meghajtással)
                      Én egy tönkrement,
kifakult császári pergament.

HUSSZEJN
Röviden sorsomról ennyit mondhatok:
porzónak néz a világ, bár toll vagyok.

PEER GYNT
Az én sorsom, Toll ur, pedig ennyi:
papír vagyok, de nem ír reám soha senki.

HUSSZEJN
Mire volnék jó, nem látja az emberi értelem,
mindenki csak port hintene énvelem.

PEER GYNT
Könyv voltam én, egy lányka tulajdona. -
Bolond vagy bölcs: ugyanegy sajtóhiba.

HUSSZEJN
Gondolja el ezt az emésztő szenvedést:
egy toll, amely nem lát soha kést!

PEER GYNT
(magasra felugrik)
S mi a rénbak kínja, mely leszökik merészen,
s úgy érzi, talajt nem ér az esésben!

HUSSZEJN
Kést! Tompa vagyok; - hegyesre ki vág?
Ha nincs hegyem, elpusztul a világ!

PEER GYNT
Kár volna. Magából lett s született meg,
de az Úr csodaműnek tartja, remeknek.

BEGRIFFENFELDT
Itt egy kés.

HUSSZEJN
(elkapja)    Tintát nyalni csak egyszer!
S megvágni magam!
(Átvágja a nyakát.)

BEGRIFFENFELDT
(félrehúzódva) Ej, még telepreckel!

PEER GYNT
(növekvő szorongással)
Fogja fel!

HUSSZEJN
            
     Ez a jó szó! Fogd a kezedbe
a tollat! Végy papirost, de sietve -!
(összerogy.)
Elkoptam. A hírt utóirat vigye szét:
mint aktív toll fejezte be életét!

PEER GYNT
(támolyogva)
Mit is - Mi vagyok? Te segíts, te nagy!
Vagyok török, havasok manója,
bűnös, ha te rendeled; - kezet adj -! (Kiáltva.)
Most nem jut eszembe neved - de ne hagyj! -
te, minden őrült gyámolitója! (Elájul.)

BEGRIFFENFELDT
(szalmakoszorú a kezében; odaugrik hozzá s ráül lovas módra)
Magán kívül -! Koronát serényen!
Még sárosan is büszkén hever.
(Rányomja a koszorút a fejére, s felordít.)
Vivát! A nagy én-Császára éljen!

SCHAFMANN
(a ketrecben)
Es lebe hoch der grosse Peer!

 

Ötödik felvonás

Hajón az Északi-tengeren, a norvég partok előtt. Naplemente. Viharos idő. Peer Gynt, tagbaszakadt öregember, a hátsó fedélzeten áll, a haja és szakálla ősz. Öltözete tengerészszerű. Zubbony és magas szárú csizma. Ruhája elviselt, kopott; maga viharedzett, vonásai megkeményedtek. A kapitány a kormánykeréknél áll, a legénység távolabb, elöl.

PEER GYNT
(a hajókorlátra támaszkodva a szárazföld felé bámul)
Ni, a Halling, hósüveg int a fején; -
de büszke az esti biborban a vén.
Ott Jőkel, a bátyja, tekint ide le;
még rajta a szép zöld jégköpenye.
A Folgefonn meg amottan úgy pihen,
mint szűz, tündöklő lepleiben.
Öreg fiúk, csak semmi, de semmi móka!
Ahol álltok, álljatok ott meg szikla módra!

A KAPITÁNY
(előrekiált)
Két ember a kormány mellé! - Lámpa fel!

PEER GYNT
Csúnya szél.

A KAPITÁNY
                  
     A vihart ma nem kerüljük el.

PEER GYNT
Tengerről látszik a Ronde vidéke?

A KAPITÁNY
Nem. A jégmező nyúlik ki elébe.

PEER GYNT
S a Blaahő?

A KAPITÁNY
                 Nem. De az árbocunkra hágva,
derűben a Galdhöpigre látna.

PEER GYNT
S a Haartejg?

A KAPITÁNY
(mutatja)        Az körülbelül ott.

PEER GYNT
Igen.

A KAPITÁNY
        
Itt, uram, ön már járhatott.

PEER GYNT
Mikor eljöttem, jártam ezen a vidéken
s mondják: az alj ül legtovább az edényben.
(Köp egyet, s a part felé bámul.)
S odalenn, hol a szirt homálya kék,
s mint kripta, sötét, szoros a szakadék,
s hol lenn tágulnak a fjorderek,
ott is települtek emberek.
(A kapitányra néz.)
Szétszórtan laknak erre.

A KAPITÁNY
                    
                      Nagyon.
Egymástól messzire és szabadon.

PEER GYNT
Befutunk hajnalra?

A KAPITÁNY
              
                Körülbelül,
ha ugyan a vihar éjjel kikerül.

PEER GYNT
Nyugaton sürüsödnek a fellegek.

A KAPITÁNY
Ott.

PEER GYNT
Most jut eszembe! Mikor fizetek,
a legénységet se feledjem el -
ugye, szól?

A KAPITÁNY
                
   Köszönöm.

PEER GYNT
                                   Szót sem érdemel.
Aranyat ástam, s odalett valahol,
a sors meg én: sose fértünk össze jól.
Ön tudja, hajóján mim van. Ennyi van.
A többi az ördög markaiban.

A KAPITÁNY
Több, mint elég, mit a súlya nyom,
hogy a nép tisztelje.

PEER GYNT
              
                 Nincs rokonom.
A rút nábobot senki se várja. -
Hízelgő szó a hidon útját nem állja!

A KAPITÁNY
Itt a vihar.

PEER GYNT
              
     Már mondtam is én:
ha volna szűkösen élő tengerésze, -
nem nézek fösvény szemmel a pénzre -

A KAPITÁNY
Szép öntől. Sok köztük a szegény;
mindnek van asszonya, gyermeke otthon.
A bérből szűk a megélhetés,
de ha jut mellékes is, egy kevés,
a viszontlátáskor túlad a gondon.

PEER GYNT
Micsoda? Van asszonyuk és porontyuk?
Mind házas?

A KAPITÁNY
                
    Nőtlen nincs csapatunkban.
A szakácsék élnek a legsanyarúbban;
azok éheznek, oly súlyos a gondjuk.

PEER GYNT
Mind házas, mind? Van hát, aki várja,
s jöttének örül?

A KAPITÁNY
                
         Szerény az öröm:
kisembereké.

PEER GYNT
                      S ha egy este köszön -

A KAPITÁNY
Elébe jobb falatot tesz a párja -

PEER GYNT
S gyertyát gyújt?

A KAPITÁNY
                  
           Kettőt is örömében,
s ital is kerülhet hirtelenében.

PEER GYNT
S ott ülnek a tűzhelynél melegedve?
A zajos gyermekrajnak nagy a kedve;
ez s az beleszól, bőség van a szóban -
örülnek -?

A KAPITÁNY
                      Így lehet ez, valóban.
Azért cselekszik ön nemesen,
ha jutalmat -

PEER GYNT
(a hajókorlátra üt)  Én? Azt nem. Sohasem!
Bolond vagyok-e? Hát azt hiszi, kérem,
hogy pénzem más gyerekére fecsérlem?
Kemény volt harcom érte, sivár.
Az öreg Peer Gyntre senki se vár.

A KAPITÁNY
Ahogy tetszik. Az öné egészen.

PEER GYNT
Az. Pontos a szó. Más senkié sem.
Mihelyt kikötünk, fizetek. A számla:
Panamától eddig a fülkejegyem.
A legénységnek szeszt. Ennyi legyen.
Ha többet adok, ráüthet a számra.

A KAPITÁNY
Nyugtával tartozom és nem ütéssel.
De bocsánat; nézzünk szembe a vésszel.
(A fedélzet elejére megy. Sötét lett, a fülkében világot
gyújtanak. A hullámok ereje nő. Sűrű köd és sűrű felhő.)

PEER GYNT
Örömöt találni gyerekseregben,
lakozni örömként más szívekben,
kiknek hűsége kisér az uton -
Engem nem vár soha, senki, tudom.
Két gyertyafény? Azt én ma kioltom!
De hogy -? Úgy, hogy a józanságot italba fojtom,
mindegyik részeg lesz, ha ma partra ér.
Duhajon kerül gyerekéhez, asszonyához,
az asztalt verdesi, és szitkozva kiáltoz,
hogy a rá várókban megfagy a vér!
Rikolt a gyerek, s menekül az apától - -
s keserű epe lesz örömük italából!
(A hajó erősen oldalra dűl, Peer Gynt megtántorodik,
alig tud megállni a lábán.)

No, most igazán erős lökés ért.
Munkában a tenger, - tán fizetésért?
Észak magát meg most se tagadja;
s a tengernek gonosz itt a haragja - - (Fülel.)
Ki kiáltott?

AZ ŐR
(elöl)          Roncs a szélárnyékban, amott!

A KAPITÁNY
(a hajó közepén állva vezényel)
Kormányos, jobbra! A szélbe feszülve!

A KORMÁNYOS
Látsz embert is?

AZ ŐR
                    
          
Három alakot.

PEER GYNT
Le a csónakot!

A KAPITÁNY
                          Dehogy! Elmerülne.
(Előremegy.)

PEER GYNT
Ki gondol ilyenre?
(Néhány tengerészhez.)
                                Menteni kell!
Baj is az: csak a zubbony ázhatik el -

A CSÓNAKOS
Nincs mód rá íly viharos vizen.

PEER GYNT
Kiáltanak újra! A szél dühe lankad -
Indulsz-e, szakács? Meglesz a jutalmad -

A SZAKÁCS
Nem, húsz font sterlingért se teszem -

PEER GYNT
Ti, gyáva kutyák, nem jut eszetekbe,
hogy várja őket is otthon epedve
gyerek és feleség -

A CSÓNAKOS
                          Várhatja vigan.

A KAPITÁNY
El a zátonytól!

A KORMÁNYOS
                        
Lemerül. Odavan.

PEER GYNT
Csend -

A KORMÁNYOS
                       Hogyha nősek voltak amottan,
három friss özvegy van falujokban.
(A vihar erősödik. Peer Gynt a hátsó fedélzetre megy.)

PEER GYNT
Az ember mily hitetlen lelkü ma -
a keresztyénség szavára se hallgat,
kevesebb a jótett és az ima,
nem tiszteli senki az égi hatalmat.
Veszélyes az Úr ilyen éjjeli vészben,
s gondolhatná ez a banda, az átkos,
elefánttal játszani mégse tanácsos; - -
s mégis vele ujjat húz ma merészen!
Én ártatlan vagyok itt egészen,
én áldozatra kináltam a pénzem,
De mit ér? Igaz, egy szó erre tanít:
jó párna az ember lelki nyugalma.
Ez a szárazon érhet tán valamit,
de fityinget sem a fedélzeten, itt,
hol a jó a gonosz módjára halna.
Itt az "önmaga lenni" nem sikerül,
az ember mással a mélybe kerül:
ha a bosszú lesújt ladikosra, szakácsra,
velük együtt jutsz le a nagymosásba; -
külön értéked itt nincsen a sorban,
kolbásznak sincsen a disznótorban. -
Jó voltam, és ez volt a hibám,
s hálátlanság volt mindig a bére.
Ifjabb fővel Peer mást cselekedne tán -
megpróbálná rászedni a rosszakat érte.
Van idő! A falu majd mondja felőlem:
megjött Peer, tengeren át, levegőben!
Megszerzem a házat, a gynti tanyát,
ragyogó kastéllyá épitem át.
Be nem engedek senkit a szobába,
hadd álljanak a kapunál kunyerálva; -
koldulni és könyörögni szabad;
Peer senkinek egy fillért sem ad; -
ha engem ütött a sors, hogy üvöltsek,
legyenek, akiken bosszút kitöltsek -

AZ IDEGEN UTAS
(ott áll a sötétben Peer Gynttől oldalt és barátságosan köszön)
Jó estét!

PEER GYNT
                    
Jó estét! Ki köszön?

AZ UTAS
Utitárs volnék, kérem alásan.

PEER GYNT
Úgy? Azt hittem, hogy nincs utitársam.

AZ UTAS
Ez tévedés. Már látja is ön.

PEER GYNT
Különös, hogy most látom az urat,
ma este -

AZ UTAS
            
    Nappal senki se láthat!

PEER GYNT
Beteg? A színe mutatja: sápadt.

AZ UTAS
Köszönöm - remekül érzem magamat.

PEER GYNT
Erős vihar!

AZ UTAS
                  Áldott! S el nem is áll.

PEER GYNT
Áldott?

AZ UTAS
              A hullám felleget ér el.
Ó, összegyűl a számban a nyál!
Hány roncsot úsztat a tenger az éjjel; -
s a parton a nap hány holtra talál!

PEER GYNT
Ments Isten!

AZ UTAS
                     Látott már kötelen-
vagy vízben-holtat?

PEER GYNT
                                Pfuj! Szava förtelem -

AZ UTAS
Arcuk mosolyog, de erőltetetten:
nyelvükbe haraptak a rémületben.

PEER GYNT
Elég!

AZ UTAS
        
Egy kérdést még! Ha talán
lemerülünk mi is a többi után
a sötét mélységbe -

PEER GYNT
                               Gondol ilyenre?

AZ UTAS
Igazán nem tudnám, mit felelhetek erre.
De tegyük fel: én lebegek s ön, uram,
lemerül -

PEER GYNT
             Butaság!

AZ UTAS
                           Hipothetikusan!
S ha az emberre a sír szeme les,
elkezd puha szívvel osztogatni -

PEER GYNT
(a zsebébe nyúl)
Á, pénz!

AZ UTAS
                Dehogyis! De lesz szives
a becses hulláját majd nekem adni -?

PEER GYNT
Ez sok-!

AZ UTAS
        
     Csak a hullát. Ne vonakodjék!
Tudós célomra -

PEER GYNT
                          Ej, takarodjék!

AZ UTAS
De uram, ezzel használna magának!
Felbontom s megmutatom a világnak.
Az álomcentrumokat nyomoznám -
a titkaikat szigorún kibogoznám -

PEER GYNT
Menjen!

AZ UTAS
            Vizi holt, mit a tenger habja vet -

PEER GYNT
Ez a gúny bőszíti a förgeteget!
Hisz ez őrültség! Ez a záporözön,
vihar, ár - s még Isten tudja, mi jön -
mind jelzi, hogy itt hagyhatjuk most a fogunkat;
s ön itt szaporítná még a nyomorunkat!

AZ UTAS
A kedve rossz, nem folytatom egyelőre;
változhatik, csak bízza reá az időre -
(Barátságosan köszön.)
ha előbb nem: itt lát majd, ha merül!
Jobb kedve lehet, s akkor sikerül.
(Bemegy a fülkébe.)

PEER GYNT
Ilyen a tudós: rideg és fanyar szavak!
A szabadgondolkodó -
(A mellette elhaladó csónakoshoz.)
                                    Hé, mondja csak:
ez az utas ki? S a bolond ide hogy kerül?

A CSÓNAKOS
Nekünk itt nincs utasunk önön kivül.

PEER GYNT
Nincs? Egyre nő az eset homálya.
(A hajóinashoz, aki a fülkéből lép ki.)
Ki ment be itt?

A HAJÓINAS
                          
A hajó kutyája.
(Továbbmegy.)

AZ ŐR
(kiált)
Zátony!

PEER GYNT
Jaj, a kincsem! A láda merülhet -
A fedélzetre!

A CSÓNAKOS
                
     Most más, ami sürget.

PEER GYNT
Kapitány úr, tréfa volt, henye szó;
enyhítek én a szakácsnak a sorsán -

A KAPITÁNY
Az árboc dűl!

A KORMÁNYOS
                        
Hasadás a vitorlán!

A CSÓNAKOS
Örvény!

A KAPITÁNY
            
Most összetörik a hajó!
(Szirtbe ütköznek. Lárma és zűrzavar.)


A part közelében, szirt és hullámverés között. A hajó elmerül. A ködben mentőcsónak rémlik, rajta két ember. Egy tornyosuló hullám rácsap és felborítja; kiáltás hallatszik; aztán egy ideig: csend. Kevéssel azután a csónak felborítva felmerül.

PEER GYNT
(kibukkan a csónak mellett az árból)
Egy csónakot! Segíts, Uram!
Segíts, ahogy megírva van.
(Megkapaszkodik a csónak gerincében.)

A SZAKÁCS
(felbukkan a másik oldalon)
Pulyáimért - én Istenem,
ma légy kegyes, segíts nekem!
(Ő is a gerincbe fogódzik.)

PEER GYNT
Menj!

A SZAKÁCS
          
Menj!

PEER GYNT
  
                 Ütök!

A SZAKÁCS
                           Én is ütök!

PEER GYNT
Szétzúzlak itt: rúgok s döfök,
kettőt gerince nem bir el!

A SZAKÁCS
Nem. Menj!

PEER GYNT
              
      Menj!

A SZAKÁCS
                         Abból nem eszel!
(Küzdenek; a szakács egyik keze megbénul; a másikkal
görcsösen kapaszkodik.)

PEER GYNT
A markod vedd le!

A SZAKÁCS
            
                  Irgalom!
Családom otthon vár nagyon!

PEER GYNT
Nekem drágább az életem,
mert ezután lesz gyermekem.

A SZAKÁCS
Te öreg vagy, én ifju még!

PEER GYNT
Merülj le; súlyos vagy. Elég!

A SZAKÁCS
Add át helyed, esedezem!
Érted nem búsul senki sem -
(Egyet kiált, és elengedi a csónakot.)
Merülök, jaj!

PEER GYNT
(megragadja) Fogom hajad;
mondd el a Miatyánkodat!

A SZAKÁCS
Már nem tudom - minden sötét - -!

PEER GYNT
Csak szaporán; a lényegét -

A SZAKÁCS
Add meg nekünk!

PEER GYNT
                        Elhagyhatod,
a szükségest majd megkapod.

A SZAKÁCS
Add meg -

PEER GYNT
              
    Csak egy nótája van.
Látszik, szakács voltál, fiam.
(Elengedi.)

A SZAKÁCS
(Elmerülőben)
Add meg -
(Elmerül.)

PEER GYNT
            
    Ámen. Elnyelt a hab.
De holtig voltál önmagad. -
(Felveti magát a csónak gerincére.)
Ki él, reményt mindíg talált.

AZ IDEGEN UTAS
(ráteszi kezét a csónakra)
Jó reggelt!

PEER GYNT
                 Hú!

AZ UTAS
                       Ki kiabált?
Kedves, hogy itt találhatom.
Nos, helyes volt a jóslatom?

PEER GYNT
Menjen! Hely itt egynek ha van!

AZ UTAS
Bal lábbal tartom fenn magam,
úszom s egy kis rés is elég hely,
hogy fogódzzam ujjam begyével;
Igaz: a hulla-ügy -

PEER GYNT
          
                    Elég!

AZ UTAS
Mert hát mégiscsak itt a vég -

PEER GYNT
Egy szót se!

AZ UTAS
                  Jó, egy szó se lesz.
(Hallgatnak.)

PEER GYNT
Nos?

AZ UTAS
        
Hallgatok.

PEER GYNT
                      Pokoli  ez!
S mit tesz?

AZ UTAS
                 Várok.

PEER GYNT
(a haját tépi) Bolondulás!
Ki ön?

AZ UTAS
(bólint) Barátja.

PEER GYNT
                        És mi más?

AZ UTAS
Én mást nem juttatok eszébe?

PEER GYNT
Az ördögöt! Olyan a képe!

AZ UTAS
(halkan)
Gyújt az világot rettegéssel,
ha életünk sötétbe vész el?

PEER GYNT
Lám, lám. Végül még kiderül:
a fény küldte önt követül.

AZ UTAS
Volt, ha csak egyszer minden évben,
félsz és szorongás a szivében?

PEER GYNT
Hát hogyne félnénk nagy veszélyben.
De amit mond, fura s idétlen -

AZ UTAS
Kóstolta ízét győzelemnek,
mely csak szorongásban terem meg?

PEER GYNT
(ránéz)
Ha célja az volt, hogy segít,
mért csak most bukkant fel itt?
Olyan percet választ ki erre,
mikor a tenger már lenyelne?

AZ UTAS
Azt hiszi, jobban győzne, ha
otthon, kályhánál ülne ma?

PEER GYNT
Lehet. Gúnyt űz a fecsegése.
Hogy hatna serkentőn az észre?

AZ UTAS
Ahonnan jöttem, egyre megy:
mosoly, pátosz - értékre egy.

PEER GYNT
Móddal. Mi vámosnak kijárna,
püspöknek nem szolgál javára.

AZ UTAS
Azok urnákban szundikálnak,
koturnusra köznap nem állnak.

PEER GYNT
Partot! Kotródj, te förtelem!
Nem akarok meghalni! Nem!

AZ UTAS
Halni ötödik felvonás
közepén sose volt szokás. (Tovasiklik.)

PEER GYNT
A végén csak lehullt a mez! -
Csökönyös moralista ez.


Magasan fekvő havasi község temetője. Temetés. Pap és gyülekezet. A zsoltár utolsó versszakát éneklik. Peer Gynt arra halad el az úton.

PEER GYNT
(a kapunál)
Egy földim áll az utolsó út elején.
Istennek hála, hogy ő, s nem én.
(Belép a kapun.)

A PAP
(beszél a sírnál)
    S most, hogy bírájához szállt lelke fel,
s itt fekszik teste, mint üres hüvely -
atyámfiai, hadd ismertetem,
hogyan vándorolt át az életen.
    Gazdag nem volt és értelmes sem éppen;
férfiatlan magaviseletében,
szelíd hangon, kuszán nyilatkozott,
saját házában sem uralkodott;
templomba is úgy lépett, mintha kérne:
engedjük meg, hogy leüljön helyére.
    Tudjátok. Gudbrandvölgyből jött. Egészen
fiatal volt, mikor falut cserélt; -
s láttátok: jobb kezét, ameddig élt,
mindig eldugva hordta a zsebében.
    Ez a rejtett kéz volt külön vonása,
lelkünkbe vésődött külön jele,
s jel volt a félénk szív hunyászkodása -
ha olykor mégis közénk jött vele.
    S bár halk, magányos útjait követte,
s bár köztünk idegenként vándorolt,
hogy jobb kezének csak négy ujja volt,
tudtátok mind, hiába rejtegette -
    Rég volt, de jól emlékszem még a napra:
Lundéban reggel volt a sorozás.
Háború jött. Mit hoz a változás,
milyen jövőt - mindenki azt vitatta.
    Jelen voltam. Az asztalnál a bíró,
a kapitány s néhány altisztje ült,
minden legény mérték alá került,
ahogy szokás. Jegyezte a beíró.
A szoba zsúfolt. S míg benn méregetnek,
künn fiatalok hangosan nevetnek.
    Most egy név csendül. Bejön egy legény,
fehér, mint a hó a hegy tetején.
Hívják: odaáll az asztal elébe: -
a jobb kezét egy rongy rejtegeti,
nagyot nyel, tátog, nyög, beszélne -
nem tud, bár a kapitány sürgeti.
Végül dadogva és a szót keresve,
elmondta, kipirulva, szepegőn,
hogy bicsakló sarlóval a mezőn
véletlenségből egy ujját lenyeste.
    Ekkor csend lett. A sorozó urak
összenéztek s elhúzták szájukat;
a legényt néma szemmel megkövezték.
Tudta s nem látta: jég veri a testét.
Ekkor az őszes tiszt felállt: köpött,
s szólt: menj! S megmutatta a küszöböt.
    S a legény ment. Ott kettős sorba álltak,
ahogyan vesszőfutáskor szokás.
Már ott az ajtó. Egy iramodás,
és nekivág a legelős határnak,
kövek s szirtek közt fut erdőhomályba,
amelyen túl a fjell s kunyhója várja. -
    Félév múltán hozzánk jött. Kisfiát,
anyját s menyasszonyát hozta magával,
s földet bérelt itt, a lomi határral
szomszédos fennsík egyik parlagát.
Hamarosan házasságot kötött,
rönkházat ácsolt, törte a rögöt;
sikerrel: sárgán hullámzó vetés
hirdette: nem volt meddő küszködés.
Zsebre tett jobb kézzel járt templomunkba,
de kilenc ujjal többet dolgozott,
mint amennyit más tíz ujjal szokott.
Tavaszi ár jött, s odalett a munka.
És nem maradt, csak a mezítlen élet.
    De már megint irt s ácsol odafenn,
s mire ősz jön, új ház épül, de védett
s a réginél megbízhatóbb helyen.
Védett hely? Ártól. De hózuhatagtól?
Elpusztult két év múlva minden attól.
De emberünk meg nem hajolva állta:
ásott, talicskázott, irtogatott,
s mire új tél az új havat szitálta,
már harmadik kunyhójában lakott.
    Három ügyes fia volt. Iskolába
járatta őket. Messze volt nagyon; -
s a falu útjáig, sziklára hágva,
át kellett menni egy szűk szurdukon.
S mit tett? A "nagy" hadd menjen óvakodva,
ahogy lehet; de szirtes oldalon
a derekát erős kötélre fogta; -
kettőt pedig vitt, háton és karon.
    S idővel megnőtt a három gyerek,
s ő várta, hogy most ők segítsenek.
Az újvilágban rég jómódban élnek,
és norvég apjukról nem is beszélnek.
    Széles sohasem volt a horizontja,
szűk, kis körén túl nem látott. Neki
üresen csengett és semmit se mondva,
a szó, mely szívünket megzengeti.
Nép, haza s más magasztos, fényes eszme
benne csak úgy derengett, ködbe veszve:
    Alázatosság volt az élete;
s lelkében ott élt még a régi szégyen,
ítéletének égő bélyege,
s négy ujját rejtve hordta jobb zsebében. -
Vétett a törvény ellen? Vétkezett.
De a törvény felett is fény loboghat,
ahogy, láthattuk, a Glitter felett
magas, fényes felhőcsúcsok ragyognak.
Rossz polgár volt. Államnak, templomának
csak meddő fa. De odahaza, fenn,
hol küzdve dolgozott az otthonának,
nagy volt, mert önmaga volt teljesen.
Hangjához nem lett hűtelen soha.
Szava: halkított hangszer muzsikája.
Béke veled, te, csend jó katonája,
földművesharc elesett harcosa!
Mi nem vizsgálunk szíveket s veséket:
nem ember dolga, hanem Istené,
de szent hitem: ha ma eléje léphet,
nem csonkán áll Teremtője elé.
(A gyülekezet oszolni kezd s hazaindul.
Peer Gynt egyedül marad.)

PEER GYNT
Lám, ez valódi keresztyén búcsu volt!
Nem volt semmi gyötrő a szavában.
S ez a "magához hű a magányban",
amiről a pap a hiveknek szónokolt,
oly épületes már önmagában. (Lenéz a sírba.)
Ez volt, aki megcsúfolta a jobbját,
mikor én ott fenn döntöttem a sok fát?
Ki tudja? Ha nem látnám magam itt botosan,
ahol egy lelki rokonnak a sírja van,
azt hinném, én alszom odalenn,
s álmomban szól a dicséretem. -
Be derék szokás: keresztyén s emberi:
a sírnál állva visszatekinteni
jóindulattal az elhunyt életére.
Nem bánnám, ha ez a tisztes pap itélne
s bírálna engemet is jóságosan.
No, de még van idő, mondom remélve,
míg meghív sirásóm komolyan; -
s csak jobb, ami jobb, ahogy írva van, -
s ez is: mindent, mikor itt a pillanat, -
s ez: ne temettesd el hitelbe magad; -
csak az egyház jó vigasztalónak.
Nem akartam hinni, hogy ilyen erő; -
csak most látom, milyen nevelő
avatott szájból hatása a szónak:
ki mint vet, úgy arat. Példa a jónak. -
Mindig csak önmaga lenni hiven,
törődni vele nagyban, kicsiben.
Ha a sors nem kedvez, megvan az érdem:
a tanítást szemmel tartva éltem. -
De most haza! Szűkülhet s zordulhat az út,
s a végzet gúnyja is lehet éles,
vén Peer maga útján csak hazajut,
nem változott: szegény, de erényes.
(Elmegy.)


Domb. Kiszáradt patakmeder, összeomlott malom a patak mellett, dúlt föld, pusztulás körös-körül. Feljebb: nagy ház. Fenn a háznál árverés folyik. Nagy tömeg. Isznak és zajonganak. Peer Gynt kőtörmelék-halmocskán ül a malomudvaron.

PEER GYNT
Vissza - előre egy-idő az út -
ki is, be is szorítóba fut. -
Az idő pusztít, a patak meg ás.
Kerülj, szólt Görbe; - s volna-e hátra más?

EGY GYÁSZRUHÁS FÉRFI
Csupa limlomot licitálnak ott.
(Megpillantja Peer Gyntöt.)
Nini, idegen is jött ide? Jó napot!

PEER GYNT
Adj Isten! Vígan vannak ezek nagyon.
Keresztelő vagy lakodalom?

A GYÁSZRUHÁS
Inkább halotti tor ez, úgy gondolom; -
férgek nyüzsögnek itt a menyasszonyon.

PEER GYNT
S a rongyokért férgek tülekednek.

A GYÁSZRUHÁS
Ez a nóta vége; itt vége a rendnek.

PEER GYNT
Így végződik valahányat ismerek.
S mind régi a dal, tudtam, mint csacska gyerek.

EGY HÚSZÉVES LEGÉNY
(ólomöntő kanál a kezében)
Ni, mit vettem. No, nézzetek ide hát:
Peer Gynt gomböntő kanalát.

EGY MÁSIK
Egy schilling! Pénzesvéka! De ritka jószág.

EGY HARMADIK
Nono! Itt van öt s félért egy házalózsák!

PEER GYNT
Peer Gynt? Ki volt az?

A GYÁSZRUHÁS
                                        
Ennyi, amit tudok:
Ő és a halál meg Aslak: sógorok.

EGY SZÜRKERUHÁS FÉRFI
Hát én? Kifelejtesz? Részeg vagy vajon?

A GYÁSZRUHÁS
Te meg elfelejted az ajtót Haegstadon.

A SZÜRKERUHÁS
Nono, finnyás éppen nem voltál te sem.

A GYÁSZRUHÁS
Tegye lóvá most a halált ügyesen.

A SZÜRKERUHÁS
Gyere, egyet igyunk a sógorságra. Jó?

A GYÁSZRUHÁS
Az ördög a sógorod, locsogó!

A SZÜRKERUHÁS
Vérünkben el úgyse korcsosulunk;
ma is érezzük: Peer Gynt rokonunk.
(Elvonulnak.)

PEER GYNT
(halkan)
Akad ismerős itt még.

EGY SUHANC
(a gyászruhás után kiált)
                                      Aslak, ne igyál,
sírból az anyám érted jön, hogyha elázol.

PEER GYNT
(feláll)
Itt a földművelő szava nem talál:
mind jobb a szag, mennél mélyebbre ásol.

EGY SUHANC
(kezében medvebőr)
A dovrei macska! A bőre! Karácsonyéjben
a manót ez űzte, zavarta serényen.

EGY MÁSIK
(rénszarvaskoponya a kezében)
Egykor pompás bak volt, de milyen!
Ezen lovagolt Peer Gynt a Gendinen.

EGY HARMADIK
(kezében kalapács, rákiált a gyászruhásra)
Megismered, Aslak? Ez-e a verő, mely
lezúzta az ördögöt nagy erővel?

EGY NEGYEDIK
(üres kézzel)
Mads Moen, nézz a varázsköpenyegre!
Ezen ült Peer Gynt s Ingridje lebegve.

PEER GYNT
Szeszt, szeszt, legények, öreg vagyok, érzem!
Amim van, odábbadom árverésen!

EGY SUHANC
Mondd, mid van?

PEER GYNT
                            A Rondén egy palotám; -
a fala kő, gyönyörű épület ám.

A SUHANC
Egy gomb!

PEER GYNT
                
    Korty szeszt adj érte, ha van.
Szégyen kevesebbet igérni, fiam.

EGY MÁSIK
Mókás öreg!
(A tömeg köréje gyűl.)

PEER GYNT
(kikiáltó hangon)
                          Grane lovam eladom -

EGY HANG A CSOPORTBÓL
S hol jár az a ló?

PEER GYNT
                        Távol, nyugaton!
Oly gyorsan tud az a Grane futni,
amilyen gyorsan Peer Gynt se tudott hazudni.

HANGOK
Van még?

PEER GYNT
          
   Aranyam és ócska lomom.
Kárral vettem meg, s kárral adom.

EGY SUHANC
S még?

PEER GYNT
        
Kapcsos könyv álma. Sokat ért!
Elkótyavetyélem egy horogért.

EGY SUHANC
Fenének -

PEER GYNT
                  
A császárság! Tietek!
Bolyotokba vetem; tülekedjetek!

A SUHANC
S koronád?

PEER GYNT
              
   Az is. Szalmája remek,
éppen alája való fejetek.
Egy vén hülye tincse! Szűztojás!
Prófétaszakáll! S még annyi más!
Azé lesz mind, aki megmutatja,
hol az útjelzés: Itt menj magasabbra!

A BÍRÓ
(aki odajött a csoporthoz)
Ha így viselkedel itt, alighanem
tömlöcbe vezet az utad, öregem.

PEER GYNT
(kalapját a kezében tartja)
Lehet. De ki volt Peer Gynt? Megmondhatod?

A BÍRÓ
Fecsegsz -

PEER GYNT
              
      Bocsáss meg! De ha tudod -

A BÍRÓ
Undok költő, amilyen több nincs is a földön -

PEER GYNT
Költő?

A BÍRÓ
          
  Arról, ami nagy volt és erős,
úgy szólt, mint hogyha ő lett volna a hős.
De bocsáss meg - itt az időm hiába töltöm -
(Elmegy.)

PEER GYNT
S vajon most merre járhat a szertelen?

EGY IDŐSEBB FÉRFI
Átkelt idegenbe a tengeren;
no de ott sem lelte sehol nyugtát s helyét,
s akasztófán fejezte be életét.

PEER GYNT
Ugy-e? Tudtam, s helyes volt a szimat:
Peer Gynt magához a sírig hű maradt. (Köszön.)
Köszönet a mai napért, áldjon meg az ég.
(Megindul, de néhány lépés után megáll.)
Szép asszonyok és ti, vidám legények -
viszonzásul meghallgatnátok-e még
egy esetem?

TÖBBEN
        
           Van ilyen?

PEER GYNT
                                 Rögtön mesélek.
(Közelebb megy a csoporthoz, s idegenszerű arckifejezés
jelenik meg az arcán.)

San Franciscóban ástam aranyat.
Akadt ott kóklerféle, egész csapat.
Az egyik kockával citerázott,
más térden járt spanyol muzsikáju táncot.
A harmadik? Az meg ilyent csinált:
mialatt koponyáját fúrták, versifikált.
Közben látták az ördögöt odaszökni,
szerencsét jött próbálni, mint az a többi.
Az volt tudománya, mit ott mutatott,
hogy mint igazi malac visitott.
Nem tudták, hogy ki, de vonz a varázs:
a terem tele volt s nagy a várakozás.
Lebegő lebernyege volt, amikor kilépett;
man muss sich drapieren, mondja a német. -
Nem sejtették, mi a kóklersége ebben:
malacot rejtett el a bő köpenyegben.
S megkezdte a számot. Megszoritotta,
s a malacka magát el-elvisitotta.
Ábránd a malaclétről - szabad és
kötött is volt ez a mímelés;
még egy visitás - kés ment-e bele? -,
s a művész meghajol és elmegy vele. -
A tárgyat bírálják a szakemberek,
dícsérők és csepülők, egész sereg.
Egyiknek a hang volt éles, mint a kés,
betanult a malac végső visitása másnak,
de azt, hogy túlzott a röfögés,
soha senki nem tartotta vitásnak.
Így járt a gonosz. Buta lehetett,
s a közönséggel számot se vetett.
(Köszön és elmegy. A tömeget a bizonytalanság
csendje ejti meg.)


Pünkösdszombat estje. Erdőrengeteg. Kis távolságra tisztás látszik, rajta kunyhó; rénszarvasagancs az ajtó felett. Peer Gynt a bokrok közt mászkál, vadhagymát szedeget.

PEER GYNT
Ez is álláspont. S mi az új? Próbáld ki sorra,
s válassz, de a legjobbat puhatolva.
Így tettem. Fenn Caesarnál volt a határ,
s most ott tartok, ahol Nabukadnezár.
Így lett az utam a szent történetek útja. -
Az öreg fiú az anyjához szalad újra. -
Porból lettél, s ezért vagy esendő,
ez is írva van. De a fő: tele bendő.
Tele hagymával? Ez nem gyarapítna; -
ravasz leszek, s hurkot vetek itt ma.
A patakvíz jó, hogy fel-felüdítsen,
a vadak közt is első vagyok itten.
S ha halni kell - ami nem késhet soká -,
bemászom egy szélzúzta fatörzs alá,
mackó módon befedem magamat egészen
lombbal, s öreg betűkkel a fába bevésem:
Itt nyugszik Peer Gynt, a derék. Ma holt,
aki a többi állat nagy császára volt.
Császár?
(Befelé nevet.)
                 Nono, vén, bolondos agy!
Dehogyis vagy császár, Peer; csak hagyma vagy.
S most, kedvesem, meghántalak itt!
Sem bőgés, sem kunyerálás nem segit.
(Felvesz egy hagymát, és rétegenként hántani kezdi.)
Ez a külső rongyos réteg, amely lejött,
a roncson küzdő, árva hajótörött.
Ez az utasbőr, vékony, akár a levél,
de benne mégis a Peer Gynt íze él.
Az aranyásó énje bújt bele ebbe,
szikkadt - ha ugyan volt valaha nedve.
Egy csücskös, durva, kemény lemez:
a Hudson-öböl nyers prémvadásza ez.
Koronaszerü ez, gyorsan vetem el,
több szót az ilyen nem is érdemel.
Ez a kurta s erős, ez a régész lenne?
Ni, a próféta; friss és sok a nedve.
Hazugságbűzű, mondja az írás;
aki jó, ettől elfogja a sírás.
S ez, amely áll összehajolva, lágyan,
az úr, aki élt mulatva, vidáman.
Ez tán beteg itt. Feketés a sávja; -
a papot vagy a négereket imitálja.
(Több réteget hánt le egyszerre.)
Hű! mennyi burok van itt, töméntelen!
Dehát a magját meg sohasem lelem?
(Az egész hagymát szétszedi.)
Ez már fura! Hántogatom középig,
s csupán réteg - kisebbedve végig. -
Elmés a természet!
(Elhajítja a maradékot.)
                            No de bölcsködjék a fránya!
Aki töpreng, könnyen botlik a lába.
De ilyen veszélyre a nyelvemet öltöm,
mert én négykézláb állok a földön.
(Megvakarja a tarkóját.)
Zavaros az élet, kezdete óta!
A fülénél, mondják, hátul a róka.
Elkapnád, ámde ugrik a bölcs koma,
mást fogsz vagy semmit, őt, a ravaszt, soha.
(A kunyhó közelébe érkezik, s ott hökkenve megáll.)
Ez a ház, ez a tisztás -! Ejnye. Hohó!
(Megdörzsöli szemét.)
Olyan ismerős ez a házikó. -
Ott rénagancs emeli büszkén diszét föl -!
S amott a sellő, mely hal a köldökétől -!
Sellő? Hazudsz! Kerités sora fából,
zár, mely megvéd a manóideák rohamától -!

SOLVEJG
(a kunyhóban énekel)
Szép pünkösdöt készen fogadom.
Kedves, aki messze vagy most,
jössz-e vajon?
Ha teher töri vállad,
ne jöjj sebesen; -
megigértem: várlak,
s várok szivesen.

PEER GYNT
(feláll csendesen, halotthaloványan)
Ez itt feledett - az ott emlékezett,
ez itt veszitett - az ott megőrizett. -
És megfordítani semmi sem segít!
Ó, jaj, itt volt Peer császársága, csak itt!
(Beszalad az ösvényen az erdőbe.)


Éjszaka. Fenyőerdő. Erdőtűz pusztításának nyomai. Üszkös fatörzsek mérföldnyi mélységben. Fehér köd gomolyog itt-ott az erdő felett. Peer Gynt szaladva jön az erdőszélen.

PEER GYNT
Köd, hamu, por. Építésre
itt anyag bőven terem.
Benn a romlás bűzhődése;
mennyi mázolt sírverem!
Holt tudás és álmok adják
a piramis ál-alapját;
sok hazugság grádics-útja
visz toronymagasba: csúcsra.
Bánás-undor léha szívvel
lesz az ormon fenn a címer,
harsányan hirdetve szét itt:
Petrus Gyntus Caesar fecit!
(Hallgatózni kezd.)
Gyermeksírás? Hangja búnak -
Sírás, félig dal talán. -
S itt gombolyagok gurulnak -! (Rugdossa.)
El utamból! Szaporán!

A GOMBOLYAGOK
(a földön)
Eszmék vagyunk,
s nem gondolt el az agyad.
Nem járhatunk;
nem adtál lábakat.

PEER GYNT
(kikerüli)
Egynek adtam életet; -
az is satnya, béna lett!

A GOMBOLYAGOK
Vágyunk: szárnyalni, lebegni,
mint gondolatok -
s gurulunk idelenn mi,
mint gombolyagok.

PEER GYNT
(megbotlik az egyikben)
Gombolyag! te átkozott!
Apádat elgáncsolod! (Menekül.)

SZÁRAZ LEVELEK
(űzötten a szélben)
Jelszók vagyunk,
s vártuk, hogy a szád kimond.
S lásd, pusztulunk,
mint szélszakitotta lomb.
Hernyók kifúrtak,
férgek foga öldös;
nem tett koszorúnak
kezed gyümölcshöz.

PEER GYNT
Használtok majd: földre estek,
s nemsokára trágya lesztek.

SUHOGÁS A LEVEGŐBEN
Dalok vagyunk,
de te meg nem zenditettél!
Megvádolunk:
ezerszer gúzsba kötöttél,
Mélyen a szivedben
vártuk: megoldod; -
de ott hagytál, te kegyetlen.
Nyeljen mérget a torkod!

PEER GYNT
Nyelj te, buta zümmögőm!
Verselgetni volt időm? (Megiramodik.)

HARMATCSEPPEK
(hulldogálnak az ágakról)
Láss könnyeket,
miket el se sírtak,
pedig jeget
olvasztani bírtak.
Most itt a jég benn
szíved közepében;
s már jégcsap ellen
a könny tehetetlen.

PEER GYNT
Ronde-várban megeredtek -
s mégis jól elfenekeltek!

TÖRT FŰSZÁLAK
Tettek vagyunk,
s megtenni sose tudtál.
Elhervadunk:
aprózva torzitottál.
De ott leszünk,
ha majd mérlegre vetnek,
s panaszt teszünk -
s akkor jaj a fejednek!

PEER GYNT
Pfuj! Pálcát törni felettem
olyanért, mit meg se tettem!
(Gyorsan továbbmegy.)

AASE HANGJA
(nagy messzeségből)
Pfuj, kocsis! Hó, ha!
Hogy irányítottál!
Friss porka-hóba
kiborítottál. -
Hova visz ez az út?
Az a vár messze van?
A gonosz belebútt
pálcádba, fiam.

PEER GYNT
Jó lesz eliszkolni gyorsan.
Magaméhoz kötve hordjam
ördög bünét? Cipelésre
túlsok az én bünöm része.
(Elszalad.)


Az erdőnek egy más helye.

PEER GYNT
(dalol)
Hol vagytok, ebek? Egy sírásót, erőset!
S kántorhangot, amolyan bégetőset;
kalapomra gyászfátyolt nekem;
sok már a halottam, eltemetem!

(A Gomböntő - szerszámosládával és nagy öntőkanállal -
jön az oldalúton.)

A GOMBÖNTŐ
Jó estét!

PEER GYNT
              
Jó estét!

A GOMBÖNTŐ
                         Öregem,
hova mész? S miért ilyen sebesen?

PEER GYNT
Gyásztorba.

A GOMBÖNTŐ
Homályos már a szemem; -
bocsáss meg - Peer a neved, ugye? Nem?

PEER GYNT
Peer Gyntnek hívnak.

A GOMBÖNTŐ
                                Úgy? No, derék.
Épp őt kell elvinnem. De ma még.

PEER GYNT
Engem? S mit akarnál?

A GOMBÖNTŐ
              
                      Láthatod.
Kanalamba teszlek. Gomböntő vagyok.

PEER GYNT
S mi lesz velem ott?

A GOMBÖNTŐ
                                    
Mi? Beolvasztalak.

PEER GYNT
Nono!

A GOMBÖNTŐ
          
Tiszta kanál, nincs benne salak.
Sírod megásva, kész van a deszkaház.
A hasadban majd a nyű lakomáz; -
de én parancsot kaptam a Mesteremtől,
hogy a lelkedet tüstént vigyem föl.

PEER GYNT
Az nem lehet! Mért nem jelezted előre?

A GOMBÖNTŐ
Gyásztorra és csecsemőkeresztelőre
a család csendben kiszemelt időre készül,
a díszvendégük értesítése nélkül.

PEER GYNT
Úgy van. Szédülés áll a fejembe.
Te vagy -

A GOMBÖNTŐ
                
A Gomböntő. Tudod is te, nemde?

PEER GYNT
Kedves gyereknek sok nevet adnak.
Lásd, Peer, hol lelsz kikötőt magadnak!
De a bánásmódod nem becsületes!
Peer Gynt szelídebb bánásra érdemes; -
ne higgyétek: bolond vagyok és hamis -
cselekedtem a földön sok jótettet is; -
nevezzenek buta léhütőnek,
de ne mondjanak bűnösnek, rossztevőnek.

A GOMBÖNTŐ
Ember, hiszen éppen itt van a bökkenő:
magasabb szempontból nem vagy bűntevő;
tested nem a poklok kínja várja:
mint más ilyenek, ide jössz a kanálba.

PEER GYNT
Mindegy a neve: kanál-e? pokol?
Bor a szőlőbor, s bor az almabor.
Takarodj, sátán!

A GOMBÖNTŐ
                  
          Nem vagy oly durva talán,
hogy azt hidd, nem lábon loholok: - patán?

PEER GYNT
Mindegy, lóláb vagy rókakarom, -
vigyázz, s kotródj innen. Akarom!

A GOMBÖNTŐ
Tévedsz. Mindkettőnknek sietős a dolgunk,
s mert nem szabad az időt pazarolnunk,
megmondom a lényeget röviden:
te magad mondtad az előbb nekem,
nem voltál nagy bűnös sohasem, barátom,
alig közepes rendű -

PEER GYNT
                                 No, látom,
okosabban szólsz -

A GOMBÖNTŐ
                                    
Okosabb, ha vársz; -
de az erényestől még messzire jársz -

PEER GYNT
Hiszen ily címet nem igényeltem soha.

A GOMBÖNTŐ
Nem tartozol sem ide, sem oda
a kettő közt. Az a nagy-nagy vétkező
úton-útfélen ma nem is fordul elő;
ahhoz nem elég, hogy iszapban élj;
bűnhöz komolyság kell, s nagy erély.

PEER GYNT
Igazán helyes ez az észrevétel;
vágjunk neki elszánt zsoldosi hévvel.

A GOMBÖNTŐ
Te a bűnt nem vetted elég komolyan.

PEER GYNT
Nekem, mint fröccsent sár, csak olyan.

A GOMBÖNTŐ
Rendben van. Aki tapicskol a sárban,
nincs helye a kénbűzök mocsarában -

PEER GYNT
Ergó: megyek, nincs dolgom teveled.

A GOMBÖNTŐ
Ergó: jön az olvasztómüvelet.

PEER GYNT
Új módit leltetek, új fogásokat,
míg jártam távol a külországokat?

A GOMBÖNTŐ
A szokásunk régi, akár a kígyó,
értékőrző és megtakarító.
Te ezt a mesterséget is ismered,
tudod, hogy az öntésben hiba is lehet,
ilyen a gombnak a füle hiánya.
Mit tennél ezzel?

PEER GYNT
                              
Messze hajítanám.

A GOMBÖNTŐ
Jon Gynt, míg bírta a pénze s a zsákja,
herdálta a pénzt, vígan, szaporán.
De a Mester, lám, takarékosan
kezel, s ezért becsülete van.
El nem hajít, kegyelmez a művi hibának,
s a hibást felhasználgatja nyersanyagának.
Lehetnél pityke ma, szemnek fényes ék
világ mellényén, ámde füled nyomorék,
s ezért jutsz most a selejt kosarába,
ahol gombtested a massza sorsa várja.

PEER GYNT
Egy Peert Pállal, Péterrel összevegyítené! -
Csak nem gondolsz ilyesmire, hé?

A GOMBÖNTŐ
Bizony erre gondolok, erre pontosan.
Átestek rajta sokan, sokan.
Kongsbergben a pénzre is ez a sors vár,
ha a forgástól simára kopott már.

PEER GYNT
Csak fösvénykedsz itt, más mi lehetne ez?
Kedves barátom, hadd megyek el, eressz; -
kopott schilling vagy pityke, amely fületlen,
örömet nem kelthet a Mesteredben.

A GOMBÖNTŐ
Ameddig az emberből nem szállt el a lélek,
megőrzi magában a fémértéket.

PEER GYNT
Azt mondom: nem! És százszor is újra: nem!
Míg van karmom, fogam, ezt nem engedem!

A GOMBÖNTŐ
Ezt nem? S mi mást? Ne légy buta, jöszte!
A mennynek nem vagy elég levegős te -

PEER GYNT
Szerény vagyok; a magas ég nem érdekel; -
de az énemből egy szikrát sem vetek el.
Itéljetek ó törvénnyel a kárhozásra,
vagy bízzatok rá arra a lópatásra; -
lehet száz év - lehet, hogy több idő ez -,
neked, látod, ez a sors is tűrhető lesz;
ez a gyötrelem csupán morális,
és éppen ezért nem piramidális.
Csak átmenet, ahogy írva van,
s ahogy a róka szólt komolyan; -
megváltást várhat az ember, visszaléphet,
s közben reméli: jobb napokat is érhet.
De a másik sors: úgy veszni bele
idegen testekbe, mint a pihe -
ez az öntés, mely mindent, ami gynti, temet, -
mélyen felháborítja a lelkemet!

A GOMBÖNTŐ
De kedves Peer, ez a hang nagyon heves,
potomságért izgulni nem érdemes.
Úgysem voltál soha önmagad; -
mi van abban, ha a halál hivogat?

PEER GYNT
Én nem magam? Én? Ez a tréfa kemény!
Kiderül, hogy Peer Gynt más, nem is én!
Nem, Gomböntő, ez téves itélet,
ha belém látnál, s látnád a vesémet,
csak Peert lelnél ott is, soha mást,
sehol egyetlen idegen vonást.

A GOMBÖNTŐ
Az nem lehet. Itt van, ni, a rendeletemben:
menj s Peer Gyntöt nyomozd ki, de menten.
A hivatását nem töltötte be.
Selejt. Öntőkanálba vele.

PEER GYNT
Badar beszéd! Peer -? Nem hiszek ebben.
Rasmus vagy Jon lehet ott a rendeletedben.

A GOMBÖNTŐ
Rég volt már, hogy kanalamba tettem őket.
Jöjj szépszerivel, s ne lopd az időmet!

PEER GYNT
Azt lesd! S ha reggel majd kisütik,
hogy az írás másra vonatkozik?
Jó ember, ügyelj! Gondold csak el:
ezért felelős egyedül te leszel -

A GOMBÖNTŐ
No de itt az írás -

PEER GYNT
                                
Jó, de határidőt -

A GOMBÖNTŐ
Minek az?

PEER GYNT
                    
Bizonyítsam a kétkedők előtt,
hogy önmagam voltam, soha mássá
nem lettem. És most ezt teszik itt vitássá.

A GOMBÖNTŐ
S a bizonyság?

PEER GYNT
                       Okmányok, tanuk ezre.

A GOMBÖNTŐ
Félek, hogy a Mester elveti rendre.

PEER GYNT
Nem, nem! Ez a gond ne bántsa nyugalmadat!
Pár percre kölcsönkérem most magamat;
egyszer születünk, tehát jogunk van
megóvni magunkban az énhez tartozót.
Elengedsz?

A GOMBÖNTŐ
                    
Menj. De jegyezd meg a szót:
elfoglak az első átalutunkban.
(Peer Gynt futva távozik.)


Jóval odább az erdőben.

PEER GYNT
(loholva jön)
Az idő pénz. Jó mondás nagyon.
A keresztút merre lehet vajon?
Lehet távol, de lehet közel,
a talaj izzó vasként tüzel.
Tanút! Tanút! De hol lelek ebben
az emberláb se taposta rengetegben?
A világ kontár mű, s benne sivár a hely
annak, aki színigazáért síkra kel.
(öreg, hajlott hátú férfi baktat előtte az úton;
kezében bot, nyakában tarisznya.)

AZ ÖREG
(megáll)
Egy hontalan egy schillinget kér csupán!

PEER GYNT
Bocsáss meg, nincs apró a zsebemben -

AZ ÖREG
Peer herceg! Itt! És oly nagy idő után!

PEER GYNT
S te ki vagy?

AZ ÖREG
                   Már elfeledte a Rondét? Engem?

PEER GYNT
Csak nem -?

AZ ÖREG
                     Bizony én: vén Dovre apó.

PEER GYNT
Dovre apó? Csakugyan? Nem áltat a szó?

DOVRE APÓ
Ó, jaj, uraságom fénye hol van? -

PEER GYNT
S vagyonod?

DOVRE APÓ
                   Kifosztottak, de teljesen.
Bolyongok a földön farkaséhesen.

PEER GYNT
Hej! Ilyen tanu nem terem minden bokorban!

DOVRE APÓ
De a herceg úrnak is érte dér a haját.

PEER GYNT
Őrölnek, kedves apósom, az évek -
privát ügyeket adjunk át a feledésnek, -
elsősorban a családi vitát.
Vad fickó voltam -

DOVRE APÓ
                            Az. De nagyon.
Mit nem tesz az ember fiatalon?
De jó, hogy elhagyta jegyesét:
így elkerülte a szégyen a gonddal;
züllésre adta az életét -

PEER GYNT
Lám!

DOVRE APÓ
Rongyosan csavarog ma szerteszét;
s a levet most összeszűrte Tronddal.

PEER GYNT
Tronddal?

DOVRE APÓ
              
   Igen, a valfjellivel.

PEER GYNT
Á, Trond! Igen, attól csábítottam el
a három lányt!

DOVRE APÓ
                      De fiúunokám
nagy és kövér; országos törzsnek az apja -

PEER GYNT
Elég már, jó ember, sok is ám;
más az, ami szívemet átalhatja. -
Elég kínos helyzetbe jutottam,
s bizonyítvány vagy tanu kellene;
legjobb az ipam volna, ha segítene.
Meghálálnám jó borravaló-garasokban -

DOVRE APÓ
Hogy én segítsek a herceg úron? Én-e?
De egy bizonyítványt kérhetek érte cserébe?

PEER GYNT
Adok szivesen. - De ma szűken áll a pénzem
meg kell a fillért is zsugorogva néznem.
Figyelj. Emlékszel-e? Lánykérőbe jártam
egy este tenálad fenn a rondei várban -

DOVRE APÓ
Isten ments, hercegem -

PEER GYNT
                                      Itt ne hercegezzél!
Elég! - Erőszakosan, hevenyén
szándékod volt, hogy a szemlencsémbe metsszél,
hogy Peer Gyntből manó legyek én!
S mit tettem? Szóltam: tiltakozom!
Megállok a gynti lábamon!
Nem kell hatalom, rang és szerelem sem,
az a fő, hogy önmagamat kövessem.
Ez a tény. Ezt kell tanuként igazolni -

DOVRE APÓ
Ezt nem tehetem!

PEER GYNT
          
                   Fecsegő felelet!

DOVRE APÓ
Hazug tanuzásba szeretne sodorni?
Nem volt-e ruhája manóviselet?
Itta sörünk -

PEER GYNT
                
     Csábításodra tettem -
nem tiltakoztam-e elkeseredetten?
Épp erről látszik meg, ki a férfi. Kérlek,
a versnek is a legvégén van a lényeg.

DOVRE APÓ
De a vég itt ellened szól, s mást mutat.

PEER GYNT
Locsogás!

DOVRE APÓ
                  
Amikor elhagytad a váramat,
füled tövére felírtad jó jeligémet.

PEER GYNT
Melyiket?

DOVRE APÓ
              A szót, a választót, a keményet.

PEER GYNT
Már mondd ki!

DOVRE APÓ
                   Manót s embert választ el a szó:
Légy önmagadnak mindig elég, manó!

PEER GYNT
(egy lépést hátrál)
Elég!

DOVRE APÓ
           S hozzáidomulni készen,
így éltél, teljes erőddel, egészen.

PEER GYNT
Ugyan! Én, Peer Gynt?

DOVRE APÓ
(sírva)                           Hálátlan! Így cselekedni!
Manóként élni, de rejtegetni!
Mindenben csak ez a szó segített,
utadon a magasba ez lendített; -
És most elvetsz, és megtagadod igémet,
noha hálára kötelezne téged.

PEER GYNT
Elég! Hogy én - Csupa ráfogás!
Manó! Önző! Az egész - locsogás!

DOVRE APÓ
(elővesz egy csomó régi újságot)
Azt gondolod, hogy nincs hírlap minálunk?
Itt, látod-e, itt, vörössel feketén,
a "Boszorkány Közlönyben" cikket találunk:
terólad zeng. S az elutazás telén
az "Ördög Szemle" dícsér vezető helyén.
Olvasd el. Szép ez a nagy magasztalás.
Nézd, itt a cikkíró neve: "Lópatás."
Emitt meg "A nemzeti elv s a manóság" -
azt írja benne az értekező,
döntő a közös hiba adta rokonság,
s nem a fark vagy a szarvak dísze a fő.
"Magadnak elég - ez a bélyeg itten",
így végezi, és te vagy példája a cikkben.

PEER GYNT
Én, én manó?

DOVRE APÓ
              
        Egészen tiszta dolog.

PEER GYNT
Mért nem maradtam a Rondén, nálatok?
Ott békében tölthettem volna időmet,
s nem koptattam volna magamat s a cipőmet.
Locsogás, - öreg! Fecsegés! Peer Gynt - manó!
Ég áldjon! Eredj! - Egy kis dohányravaló.

DOVRE APÓ
Kedves Peer herceg!

PEER GYNT
                
                  Ejnye, siess!
Eszelős vagy-e? Gyermek? Ispotályt keress.

DOVRE APÓ
Hiszen azt keresek, de lám, a kevélyek:
unokám sok sarja, akik szabadon
űzhetnek, mert az övék minden hatalom,
azt mondják: már csak könyvek lapjain élek.
Szólás, hogy nincs rosszabb a gonosz barátnál.
Ó, jaj, a magam bőrén tanulom meg én;
fáj tudni, hogy ennyi vagyok már: költemény.

PEER GYNT
Megesett, jó ember, mással is ám már.

DOVRE APÓ
Mi nem jutunk aggsági segélyhez;
hol az aggmenház? hol a tartalék? -
Nem is illenék ez a rondei néphez.

PEER GYNT
Csak az ördög igéje: magadnak elég!

DOVRE APÓ
A herceg nem panaszolhat a szóra.
S ha így vagy amúgy megszánna szive -

PEER GYNT
Rossz nyomra futottál, Dovre apója:
mert lásd, "csupaszon" érkeztem ide -

DOVRE APÓ
Herceg s koldus? Lehetetlen eset!

PEER GYNT
Zálogba tettem hercegi énemet.
Ti vagytok oka, ti gonosz manó-zsiványok!
Vesztünkbe visznek a léha társaságok.

DOVRE APÓ
Ismét megcsalt a remény. Mehetek.
Ég áldjon. A városban csak elélek.

PEER GYNT
Mit akarsz?

DOVRE APÓ
              
      A színházhoz sietek.
Nemzeti hősöket keres a sajtó ma. Remélek. -

PEER GYNT
Hát jó utazást. S add át üdvözletem.
Ha szabadulok, én ugyanazt teszem.
Bohózatot irok, mély lesz a humora, gynti:
a cím: "Sic transit gloria mundi".
(Tovasiet az úton; Dovre apó utána kiabál.)


Keresztút.

PEER GYNT
Ilyen próbát, Peer, nem láttál soha még!
Sorsdöntő volt az a dovrei szó: elég.
Hajótörött, menekülj egy deszkaszálon.
De selejt sorsára ne juss soha, semmi áron!

A GOMBÖNTŐ
(a keresztútnál)
No, Peer, hol van az a tanusítás?

PEER GYNT
Ez az átalutunk? Ez volna vajon?

A GOMBÖNTŐ
Nem olvastam, de látom az arcodon,
hogy rólad mit mondhat az az írás.

PEER GYNT
Belefáradtam; - meg el is tévedhetek -

A GOMBÖNTŐ
El hát; úgysem használna ez se neked.

PEER GYNT
Igaz; itt a vadonban késő éjszakán -

A GOMBÖNTŐ
Öregember baktat amott. Megszólitanám.

PEER GYNT
Ittas; nem ajánlhatom. Ne tedd meg.

A GOMBÖNTŐ
De hátha -

PEER GYNT
                Hagyj békét az öregnek!

A GOMBÖNTŐ
Hát így vagyunk már?

PEER GYNT
                                 Egyre felelj csupán:
mi az "önmaga lenni" lényegében?

A GOMBÖNTŐ
Különös, hogy az kérdi, aki éppen -

PEER GYNT
Felelj kurtán, jól. És szaporán.

A GOMBÖNTŐ
Az önmaga lenni: magunkat meghalatni.
De megzavarhat a szó homálya; tehát
így mondom: mint cégtábla mutatni
a Mestered célgondolatát.

PEER GYNT
S aki nem tudhatja meg sohasem,
Mi a Mester célja?

A GOMBÖNTŐ
                
               Megérzi a sejtő.

PEER GYNT
No de hányszor megtéveszt az a sejtelem, -
s olyankor ad undas viszi le a lejtő.

A GOMBÖNTŐ
Bizony. S akiben sejtést se találunk,
abban könnyebben horgot akaszt a Patásunk.

PEER GYNT
Fogas itt ez az ügy, bonyolult ez a helyzet -
Inkább feladom ma az "önmaga"-elvet; -
nemigen tudnék bizonyítani sem,
leszámolok vele teljesen.
De minap, hogy az erdőt jártam el-eltörődve,
szorított a lelkiismeretem cipője;
bűnös vagy, Peer, száz szónak is egy a vége -

A GOMBÖNTŐ
Nono, Peer Gynt, legelülről kezdenéd-e?

PEER GYNT
Dehogy. Úgy értem: nagy bűnös, ritka hamis;
nemcsak tettben, de a vágyban, a szóban is.
Amikor idegen földön csavarogva -

A GOMBÖNTŐ
Jó, jó; de kiváncsi vagyok a lajstromodra.

PEER GYNT
Adj egy kis időt; hogy gyóntatót keressek.
Hozok írást tőle, a bűnök benne lesznek.

A GOMBÖNTŐ
Ha lesz lajstrom, természetesen
a kanálba nem kerülsz sohasem.
De Peer, a parancs -

PEER GYNT
              
                   Vén már a papír is;
alatta elévült régen a dátum.
Volt erkölcsünkben egy fura krízis:
prófétát játszom, s üdvöm: a fátum.
No, hozzak írást?

A GOMBÖN
                  
            De -

PEER GYNT
                                 Senki se nógat,
itt nem találsz nagy tennivalókat.
Járásunk pompás, friss levegője edz,
itt nagy kort érnek épen, erőben.
A justedali pap így fejezte ki ezt:
"ritkán hal meg valaki nálunk a völgyben".

A GOMBÖNTŐ
Van még egy átalutunk. Végső határom.

PEER GYNT
Papot! Papot! A föld fenekéből, minden áron!
(Elszalad.)


Hangavirágos halom. Az út a magasodó hegyvidék felé kígyózik.

PEER GYNT
Esben így szólt: ez is ér valamit,
s felvette a szarka tollait.
Ki hitte volna: a bűnünk és hibánk
az utolsó este a bajból még kiránt.
No de, persze, csiklandós az eset még:
Hiszen így hamuból a tűzbe esnék; -
de van egy szólás annak, aki fél:
ameddig az ember lélegzik, remél.
(Sovány alak, magasan felkötött reverendában,
sietve haladna át az úton. A vállán madárfogó háló.)

PEER GYNT
Egy pap! Hálóval! Ej, ki lehet?
Hurrá! A szerencse hogy szeret!
Jó estét, lelkész úr! Meredekhez ért. -

A SOVÁNY
Mit nem teszünk egy emberi lélekért?

PEER GYNT
Valakit vár tán a mennyei út?

A SOVÁNY
Nem; azt remélem, a másik útra jut.

PEER GYNT
Elkísérném, ha ez papi méltóságod -

A SOVÁNY
Tessék. Szeretem a társaságot.

PEER GYNT
Valami szorítja szivem -

A SOVÁNY
            
                           Heraus! Ki vele!

PEER GYNT
Ön jó embernek tart. Igaz-e?
A törvényt meg nem szegtem volna soha.
Múltamban nincs béklyó, kaloda;
mégis megesik, hogy botlik a lábunk -

A SOVÁNY
Meg, meg. S ilyet a legjobbnál is találunk.

PEER GYNT
Kicsiségek -

A SOVÁNY
          
          Csak kicsiségek?

PEER GYNT
                                             Azok.
En-gros bűnöktől tiszta vagyok.

A SOVÁNY
Ha ez így van uram, hagyjon békét nekem;
a személyemben téved. Mit néz kezemen? -
Szóljon, ha róla észrevétele van. -

PEER GYNT
A körömrendszer fejlett csodálatosan.

A SOVÁNY
Lábamra sandít most, ugye? Nem?

PEER GYNT
Valódi pata?

A SOVÁNY
            
        Természetesen.

PEER GYNT
(megemeli kalapját)
Szentül hittem, hogy az Ige papja ön:
pedig különb a szerencsém. Köszönöm.
Ha terem vár, hagyd el a konyha irányát,
s ha király - kerüld el a gyatra lakáját.

A SOVÁNY
Kezet! Nincs semmi előitélete.
Állok szolgálatára. Segíthetek-e?
Pénzt és hatalmat én nem igérhetek,
azt, ha felakaszt, akkor se szerezhetek.
Nem hinné: pang az üzleti élet; -
kicsi forgalmam nem hoz nyereséget;
nagynéha jön egy lélek egyedül -

PEER GYNT
Hát most az emberek annyira jobbak?

A SOVÁNY
Dehogyis! Cudarul elaljasodtak; -
legtöbbje az olvasztóba kerül.

PEER GYNT
Erről magam is hallottam már valamit;
tulajdonképpen ezért vagyok itt.

A SOVÁNY
Szóljon!

PEER GYNT
            
Ha szerénytelenség nincs a szavamban,
kérnék -

A SOVÁNY
            
Egy jó menedéket, ugye?

PEER GYNT
Kitalálta, nem kell végigmondani se.
Hiszen pangás van a forgalomban -
nem fog talán elbírálni keményen -

A SOVÁNY
De, kedves -

PEER GYNT
                    Nincs magasabb igényem.
Bér nem kell, nem bánom, ha nem adnak,
de a jó bánásmódot kikötöm magamnak. -

A SOVÁNY
Meleg szoba?

PEER GYNT
              
         Az. No, de nem nagyon.
Fő, hogy ki-bejárhassak szabadon, -
s hogy tudjam: akármikor jogom van,
ha jobb sors hívna, visszavonulni onnan.

A SOVÁNY
Sajnálom, kedves uram, igazán:
nem is hinné, mily rengeteg ember
fordul hozzám sok efféle kérelemmel,
mikor ott áll élete végvonalán.

PEER GYNT
De ha visszagondolok életemre,
úgy érzem, joggal igényelem -

A SOVÁNY
Kicsiség -

PEER GYNT
                
Nem egészen, hinni merem; -
de most jut a néger-üzlet eszembe -

A SOVÁNY
Volt már, aki érzéssel, akarattal üzérkedett,
de ha léha volt, ide nem kerülhetett.

PEER GYNT
Brahma-figurát küldtem Kínába tömegben.

A SOVÁNY
Míly gyatra stílus! Muszáj kinevetnem.
Ó, hány szállít csúfabb figurát halomban
beszédben, művészetben, irodalomban -
s be nem jut -

PEER GYNT
                     Ezt tegye latra, de jól:
prófétáskodtam is valahol.

A SOVÁNY
Idegenben? Humbug volt! - A csaló had
a kanálba kerül, hol rendre megolvad.
Ha a kéréshez nincs más, komoly ok,
sajnos, menedékkel nem szolgálhatok.

PEER GYNT
Egy tengeri vész ladik-élre vetett,
s mondják: fuldokló kapkod a szalmaszálhoz, -
de ezt is: legközelebb van az ember önmagához, -
s a szakács, félig miattam, a vízbe veszett.

A SOVÁNY
Szerettem volna, ha más vádat kovácsol:
ha szakácsnét fosztott volna meg - de mástól.
Félig-locsogással itt az időt
csak lopja - ne bántsa meg szavam éle.
Hát azt hiszi, ízetlen kicsiségre
pazaroljuk a drága, jó tüzelőt?
A bűnei apró kötekedések;
ne nehezteljen: nyíltan beszélek. -
Jó ember, hagyja el ezt a szeszélyt,
és higyje el: jó lesz a kanálban.
Az a szállás, koszt mit is érne nálam?
Okos ember. Mért szimatolna veszélyt?
Memóriája jó. Sokat élt,
de ha áttekintjük a múltban a tért,
látjuk, hogy szíve nem ismert szenvedélyt,
és tűz nem volt soha gondolatában.
Nincs semmi, amin sírhatna, nevetne
ujjongana vagy kétségbeesne;
ami forrón önt el vagy fagyosan; -
bosszankodás: csak ennyije van.

PEER GYNT
Azt mondják: hol szorít a cipő,
nem tudja más, csak a viselő.

A SOVÁNY
Mit a szólás mond, fogadjuk el,
de nekem csak extra csizma kell.
Csizmát mondtam - erről jut eszembe:
fogy időm, indulni kellene már;
egy jó kövér piritásra vár,
s én állok céltalanul fecsegve -

PEER GYNT
S nem bánja, ha még megkérdezem:
míly bűn hizlalta?

A SOVÁNY
        
               A bűne, azt hiszem,
hogy éjjel-nappal önmaga volt egészen;
ez a döntő mozzanatunk itt lényegében.

PEER GYNT
S ilyeneknek az elszállásolás dukál?

A SOVÁNY
Megesik. Kapunk ezeknek félig nyitva is áll.
Az ember önmaga két módon lehet:
fonákja lehet vagy színe a frakknak.
Párizs kitalálta - látta a hireket? -,
hogy képíró ereje van a napnak.
Lehet direkt az a kép, mit létre hívnak,
vagy indirekt, és ezt nevezik negatívnak,
fordítva felel meg az árnynak, a fénynek,
s ezért csunya laikus szemének;
a hasonlóság negatívban is benne van,
csak az kell, hogy belőle kicsald okosan.
Ha tehát egy lélek az életében
csupán negatívot adott lemezen,
azt nem dobják el, megmarad épen -
elküldik egyszerüen nekem.
Én átveszem kezelésbe menten,
és átalakítom a műhelyemben,
meggőzölöm, áztatom és hevítem,
kénfürdő-vízbe, lugokba merítem,
míg rejlő megfelelője kiléphet, -
s most már pozitívja mutatja a képet.
De aki, mint ön, lekopott lemezén,
annak nem használhat sem a lúg, sem a kén.

PEER GYNT
Lám: hollóként kell jönnöm ide,
hogy hófajdként menjek. Igaz-e?
De merész leszek és megkérdezem:
mi a név azon a negatív lemezen?

A SOVÁNY
Peer Gynt.

PEER GYNT
                
  Peer Gynt? Vajon őmaga?
Gynt úr?

A SOVÁNY
                
  Ő. Van rá esküszava.

PEER GYNT
Gynt úrnak bízni lehet a szavában.

A SOVÁNY
Tán ismeri?

PEER GYNT
                 Valamennyire: - hány van,
akit ismerünk!

A SOVÁNY
                       Az idő szalad.
S hol látta őt utoljára?

PEER GYNT
                                  A Cap alatt.

A SOVÁNY
Di buona speranza!

PEER GYNT
                           Ott. De ha jól emlékszem,
indult a hajója, távoli útra készen.

A SOVÁNY
Sietek, hogy elcsíphessem, oda,
noha nincs ínyemre a Cap vidéke, s okkal,
nem is csábíthat a tája soha
a gonosz stavangeri misszionáriusokkal.
(Sietve délnek indul.)

PEER GYNT
Az állat! Az ostoba! Úgy lohol,
hogy a nyelve kilóg. - Felsül valahol.
Be jó, hogy a bárgyu eszén kifogtam!
Hogy adta a bankot itt elbízakodottan!
Ráfér ez a felfuvalkodás a soványra!
Iparából úgysem lesz soha hája: -
a nagy lóról majd könnyen a földre pottyan. -
Hm. Biztosabban én sem ülök a nyeregben;
Peer Gynt az önmaga-rendből még kiheppen.
(Csillag fut le az égről: feléje bólint.)
Csillagtestvér, idelenn Peer Gynt izen!
Ragyogni, kiégni s enyészni a semmiben -
(Megborzong, mintha valamitől félne, s mélyebben
belemegy a ködbe. Ott egy ideig hallgat, aztán felkiált.)

Hát senki sincsen a sűrű tömegben,
mélyben, mennyben, aki hallana engem?
(Odább ismét kibukkan a ködből, kalapját az útra
hajítja, s a haját tépi. Aztán lassanként lecsillapodik.)

Milyen koldusszegényen tér meg ide
lelkünk a végtelen ködü semmibe.
Gyönyörű föld, rossz néven ne vedd,
hogy szép gyepeden hiába jártam.
Gyönyörű nap, fényed és meleged
lakatlan házba sütött a drága sugárban:
nem volt, ki a fényt fogadja, marassza; -
mondják, sohasem volt otthon a gazda.
Szép földem, szép nap, két gyönyörű csodám,
buták vagytok, mert tápláltátok anyám.
Fösvény a lélek, a természet fecsérlő.
Születésért élettel fizet meg az élő. -
De most felhágok a legmagasabb oromra,
lássam még egyszer: hogy kel a nap korongja,
elnézem az ígéret földjét, míg bírja szemem,
s ha eltűnök egy hózuhatag tömegében,
"Itt nyugszik Senki" - ez hirdesse a végem;
aztán - ami jön, jön - mindegy már nekem.

TEMPLOMBAMENŐK
(énekelnek az erdei ösvényen)
Áldott az a hajnal!
Lángolva leszálltak
a nyelvek, hozva az égi szót!
Most mennyei dallal
hódolhat Urának
a tűzihlette utód.

PEER GYNT
(riadtan összezsugorodik)
Ne nézz oda! Romlás jár a puszta sötétben!
Jaj, holt voltam holtom megelőzve, régen!
(El akar illanni a bokrok között, de átalútba ütközik.)

A GOMBÖNTŐ
Jó reggelt, Peer! Az a lajstrom érdekelne -

PEER GYNT
Mennyit kiabáltam, erre meg arra figyelve!

A GOMBÖNTŐ
S nem volt, ki a hangra erre kerül?

PEER GYNT
Egy vándor fényképész, egyedül.

A GOMBÖNTŐ
Az időd lejárt.

PEER GYNT
                      Minden lejárt. A bagolynak
hallod huhogását? Már szimatolgat.

A GOMBÖNTŐ
Harang szava.

PEER GYNT
(mutató kézmozdulattal)
                       S ott az a fény, mely győz a homályon?

A GOMBÖNTŐ
Kunyhó világa csak.

PEER GYNT
                                S a hang, amely idehat?

A GOMBÖNTŐ
Egy nő dala csak.

PEER GYNT
                           Egy nő - akinél ma megtalálom
a bűnlistát -

A GOMBÖNTŐ
(megragadja) Szedd rendbe a házadat!

PEER GYNT
A házamat? Ott az enyém, tudom.
Kotródj! Kanalad ha láda lehetne,
nem férne el Peer Gynt és lajstroma benne!

A GOMBÖNTŐ
No, Peer, a harmadik átaluton -!
(Egyet fordul és elmegy.)

PEER GYNT
(közelebb megy a házhoz)
Vissza-előre egy idő az út.
Ki is, be is szoritóba fut. (Megáll.)
Ó, végtelen jajszó legyen a kisérő,
amikor belép a házba a visszatérő!
(Pár lépést tesz a kunyhó felé, de újra megáll.)
Kerülj kivül, szólt Görbe!
(Hallja a kunyhóból kihangzó éneket.)
                                        Ma nem! Ma nem!
Ha szoros is az út, átvágok egyenesen!
(A ház felé szalad; ebben a pillanatban kilép az ajtón
Solvejg ünneplő ruhában. Egyik kezében kendőbe takart
zsoltárkönyv, a másikban bot. Karcsún, szelíden magasodik
fel alakja az ajtóban.)

PEER GYNT
(odaborul a küszöbre)
Bűnös van előtted; mondj ítéletet!

SOLVEJG
Áldott az Úr neve! Visszaérkezett!
(Tapogatva nyújtja feléje a kezét.)

PEER GYNT
Vádolj, panaszold el, bűnöm mennyi van!

SOLVEJG
Nem vétkeztél soha, egyetlen fiam.
(Ismét tapogatódzik, s megtalálja.)

A GOMBÖNTŐ
(a ház mögött)
Hol a lista, Peer?

PEER GYNT
                
            Kiáltsd ki a vétkem!

SOLVEJG
(melléje ül)
Dallá bűvölted az életemet.
Légy áldva! Beváltod igéretedet.
S áldott ez a pünkösd napja a hajnali fényben!

PEER GYNT
Elvesztem -

SOLVEJG
          
         Lesz, aki melléd álljon!

PEER GYNT
(nevet)
Ha ugyan meg nem fejted a talányom.

SOLVEJG
S a talány?

PEER GYNT
                 Meg tudnád mondani hát:
hol volt Peer Gynt egy hosszú életen át?

SOLVEJG
Hol volt?

PEER GYNT
                
A homlokán hivatása jegyével,
ahogy egykor az Úr gondolta el őt!
Mondd meg! Ha megoldani nincsen erőd.
Ködországban vár már a nagy éjjel.

SOLVEJG
(mosolyog)
Könnyű.

PEER GYNT
            
Oldd meg, ha tudod, nekem.
Hol éltem Isten-bélyeges énnel,
mi tartott s őrizett erejével?

SOLVEJG
Hitem, reményem s szeretetem.

PEER GYNT
(visszahökken)
Ó, hallgass el! Megtévesztők a szavak.
Lelkedben anyja vagy hát a fiunak!

SOLVEJG
Az anyja. S az apja ki? Aki bűnét látva,
az anyja könyörgésére megbocsátja.

PEER GYNT
(fény ömlik el az arcán, felkiált)
Anyám, makulátlan nőm, te tiszta lélek! -
Ó, rejts el, ölelj magadba, kérlek! -
(Solvejgbe kapaszkodik, s elrejti arcát az ölében.
Hosszú csend. Most kel fel a nap.)

SOLVEJG
(halkan énekel)
Csak aludj el, drága fiam!
Rengetlek, az álmodat őrzöm.
Az anya karján hordozta fiát,
s vele játszogatott egy életen át.
A fiú az anya keblére simúlt
egy életen át. Áldott ez a múlt!
A fiam pihent az anyja szivén
egy életen át. Fáradt ma szegény.
Csak aludj el, drága fiam!
Rengetlek, az álmodat őrzöm.

A GOMBÖNTŐ HANGJA
(a ház mögül)
Jön, Peer, az utolsó keresztutam;
ott majd -; no de nincsen több szavam.

SOLVEJG
(hangosabban énekel a nap fényében)
Rengetlek, az álmodat őrzöm; -
csak aludj, álmodj, fiam!