Bevezetés
A répaföldektől az aratás mezejéig

Smith Wigglesworth 1859-ben született az angliai Menstonban, egy kis yorkshire-i faluban. John és Martha Wigglesworth fia - két fiú- és egy lánytestvérével - nagyon szegény családban látta meg a napvilágot. Ma - százharminc évvel a születése után - valószínűleg többen ismerik, mint életében. Prédikációi és a róla írt könyvek pedig a halála óta eltelt negyvenkét évben minden bizonnyal még több embert érintettek meg, mint ő maga személyesen.

Hatévesen kezdett dolgozni; a szomszédos gazdaság földjein tarlórépát szedett és tisztított. Kemény munka volt ez, különösen egy kisfiú számára, ám Isten ezt is felhasználta: ezzel olyan módon formálta Smith jellemét, és alakította a munkához való hozzáállását - azt is, hogy a rábízott teendőket jól végezze -, ami később annak a munkának az elvégzésében is nagy hasznára vált, amelyet Isten adott neki.

Akár a yorkshire-i répaföldeken dolgozott, akár a világevangelizáció mezején, Smith Wigglesworth mindig megbízható és kemény munkás volt, aki tudta, mit jelent az előtte álló munkával járó felelősség és számadási kötelezettség.

Ez a könyv nem életrajzírói szándékból született, és nem is időrendben haladó beszámoló. Minthogy ismertem őt azokban az években, amikor a szolgálata a tetőpontján állt, a róla őrzött emlékeimet adom közre e lapokon, azzal az őszinte reménnyel, hogy az Úrtól kapott szolgálata másokat is ösztönözni fog abban, hogy felfedezzék és betöltsék a magukét. Ami engem illet, jelleme szellemi vonatkozásai jobban izgatnak az élettörténeténél. Ismeretségi körömben azon kevesek egyike volt, akik, úgy hiszem, valóban átformálódtak Krisztus képmására.

Wigglesworth szülei nem fogadták be az Urat, de a nagymamája igen. Ő vitte el egy wesleyánus metodista missziós állomásra, amikor nyolcéves volt. Fiatal kora ellenére későbbi elmondása szerint nagy éhség élt a szívében Isten iránt; ami azt illeti, olyan időszakot nem is tudott fölidézni az életében, amely ilyen szellemi éhség nélkül telt volna.

Már nyolcévesen tisztában volt azzal, hogy nincs örök élete. Aznap este figyelmesen hallgatta a prédikációt, és a többiekkel együtt ő is énekelt. Az istentisztelet ezután abba a szakaszba lépett, amikor azok a kedves metodista testvérek és testvérnők táncra perdültek az ódivatú, széntüzelésű kályha körül, Isten Bárányáról és a kereszten kiontott drága véréről énekelve.

A kis Smith is velük táncolt, és később megkapóan írta le, ami történt vele:

"Egyszer csak tisztán láttam, hogy Jézus értem halt meg. Hirtelen megértettem: az én bűneimet vette magára! Kitártam a szívem előtte, és tudtam, hogy újjászülettem."

Ezután már éppoly önátadással énekelt, mint bármelyik wesleyánus metodista! Abban a kis missziós csarnokban kijelentést kapott arról, hogy mennyire egyszerű dolog megtérni. Egész életében ennek a kijelentésnek a szavaival tett bizonyságot, hirdette üzenetét: Csak higgy!