Ebben a könyvben az írás nem szépirodalom, s a rajzok nem illusztrációk. "Egykorú metszet után", emlékezem a feliratra régi, kedves történelemkönyveimben. Hát ezek "egykorú metszetek", csak éppen ecsettel készültek 1956 októberétől december elejéig, az egyre sötétebb őszben, az eső, a kijárási tilalom szomorú estéin. Hat évig el voltak ásva egy üvegdobozban, aztán Vargha Balázsra bíztam őket, hogy ha eljön az ideje, adja ki, vagy csináljon velük azt, amit jónak lát, ha én már nem élnék. Az írás pedig huszonnyolc évvel később, 1984-ben készült. Úgyis van néhány írásom, amik - személyes okokból - nem jelenhetnek meg, gondoltam, megírom ötvenhatot is, azt, amit én láttam, és ahogy én láttam. Legyen eggyel több, ami soha nem jelenhetik meg. Örülök, hogy most mégis megjelenik.

Szántó Piroska
1989.szeptember