Aranka György (zágoni), az erdélyi kir. tábla ülnöke; A. György, erdélyi ref. superintendens és bonyhai Simon Mária fia, szül. 1737. szept. 15. Szék mezővárosban; a gymnasiumot Maros-Vásárhelyt végezte, a bölcseletet és jogtudományokat a nagyenyedi tanintézetben, hol 1753. május 27. iratkozott be. 1764-ben a marosvásárhelyi kir. tábla elnökének irodájában, mint irnok, két évvel azután pedig Székely Dávid itélőmester mellett, mint igtató kapott alkalmazást. Ekkor tanulta meg a német és franczia nyelvet. Bécsbe utazván, Mária Terézia királynőnél kihallgatáson volt és nyugalmasabb tiszi állást kért; ekkor az erdélyi királyi táblához számfölötti ülnökűl neveztetett ki; később Marosvásárhelyt mint törvényszéki közbiró működött. 1796. nov. 29. mint rendes ülnök nyert hivatalt a kir. táblán. Meghalt 1817. márcz. 11. Marosvásárhelyt.

Az irodalomban először verseivel lépett föl, melyek a Magyar Hirmondóban (1781.), a kassai Magyar Museumban (1789.), Kazinczy Orpheusában (1790.) és később külön is megjelentek. Az 1790-iki országgyűlés alkalmával az Erdélyi nyelvmívelő társaságot alapította s annak titoknoka lett; ezen társaság szervezve lévén, üléseket tartott és a tagok szakmunkálatokkal léptek föl; ennek a következő füzet lett eredménye: A magyar nyelvmívelő társaság munkálatainak első darabja. Szeben, 1796. Ezen társasághoz A. még a Régi kéziratok társaságát csatolta. Ez úton, valamint terjedelmes ismeretségei által a magyar nemzet közéletét tárgyazó sok oly munka és nagyérdekű irott emlék birtokába jutott Aranka, hogy könyv- és kézirattára azon időben egyike volt a leggazdagabb hazai magángyűjteményeknek, s maga A. is akként nyilatkozott róla végrendeletében, hogy jó barátok közt is megér ezer aranyat. A gyűjtemény Mikó Imre gróf birtokába, onnan pedig az erdélyi muzeumba került.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
http://www.arcanum.hu/oszk