Elhagy a nyár, mire elhiszi,
nélküle semmi se voltam,
s hogy szeretőm sose volt

szoknya-tavasz, s lüke április-
önmagam is vele csaltam.
Sorsom is engem okol,

s mint aki vét;
szebb szerelemmel,
őszi reménnyel
büntet az ég!