Én nem elszóródott magból keltem,
mint gazdagon sokasodó buja gyom;
nőhetnek fölém ezren köröttem,
ellenük nem versenyzek, őket hagyom;

rámtekerednek, torkomra kúsznak,
virágot bontanak állva vállamon,
de bármi nyomhat, akárhogy húzhat,
létem türelemmel köztük vállalom.

Levágott fa gyökeréről nőttem,
mint a nem tervezett, nem nemzett kölyök;
magam nevelem magam – belőlem,
mások lombjadíszéhez semmi közöm;

ceruzaujjú kezem ökölben
sosem volt, ősöket rajzolok vele,
lábaim lenn sírjukig a földben –
szálfává velük így emberesedem,

s így leszek nagyobb, mégis, mint mások,
fürgelábú indák, élelmes gazok,
bájukat szóró egynyárvirágok –
nem tudják, hogy ők meg velem gazdagok.

Levágott fa gyökeréről nőttem,
de már most sem vagyok nemtelen kölyök;
tervek virágzanak ki belőlem,
érek, érlelek – s mindenhez van közöm!