[BALASSI Bálint transl.: Beteg lelkeknek való füves kertecske.] (Vigasztaló könyvetske ...) (Detrekö 1584 Mantskouit.) †4, A-H I⁸ = [108] fol. - 12°

RMNY 540, RMK I 208

Evangélikus elmélkedések. - A könyvnek csak egyetlen példánya ismeretes, amelyből a címlevél hiányzik. A második levélen kezdődik Mantskovit Bálint könyvnyomtató ajánlása Gyarmati Balassa Istvánnak, Detrekő és Nagytapolcsány urának Detrekő 1584. június 24-i kelettel. A könyv ezután Michael Bock Würtzgärtleinjének Balassi Bálint által fordított és Bornemisza Péter által átalakított kiadását követi, úgy amint ez a Négy könyvecskében (RMNY 396) megjelent. A vigasztalások szükségességérol szóló előszó nagy része szó szerint egyezik Bornemisza bevezetésével, a vége azonban ki van bővítve szentírási hivatkozásokkal. Ugyancsak Bornemiszától van az első rész summája, a két utolsó bekezdés nélkül, mert abban Bornemisza a postillák negyedik részére (RMNY 422 és RMYN 431) hivatkozik. A könyv első és második része teljesen megegyezik Bornemisza kiadásával. A harmadik rész elé Johann Spangenberg Vigasztaló könyvecskéjének Heltai Gáspár fordításából (RMNY 102) származó részlete van beillesztve a haláltánc-énekkel együtt. Az utóbbinak az incipitmutatóra utaló kezdőszavai a következők: H₂a lap: Nem gondol. A harmadik rész is át van dolgozva, a negyedik rész 10. pontja pedig hosszabb. Az utolsó levélen van egy imádság az üldözésnek idejében, ami a korábbi kiadásokban nem szerepel. Hiányzanak a Bornemiszánál található Hatvan lelki őrző vitézek, Drága édes szók és Intés című részek.

Szabó Károly a könyvet Sibolti Demeter művének tartotta, egyrészt mert az ő azonos kiállítású Lelki harc című könyvével (RMNY 542) egy időben jelent meg, másrészt mert abban Mantskovit az olvasóhoz intézett szavaiban említi, hogy egy néhány jeles vigasztaló tanúságokat a Szentírásnak a Sibolti Demeter uram összeszedte Soos János uram kértére (RMK I 208). A kiszakított idézet azonban, amint ezt Gulyás Pál tisztázta (Könyvnyomtatás 171), csak magára a Lelki harc című könyvre vonatkozhat. A címlapon valószínűleg ugyanaz a cím állt, mint amit Bornemisza is használt: Vigasztaló könyvecske. Czóbel Ernő (EPhK 1910: 607) fedezte fel, hogy mind Bornemisza Négy könyvecskéjének negyedik része, mind e könyv nem más, mint Michael Bock Würzgärtlein vor die kranken Seelen című művének fordítása, amely először Balassi Bálint nevével jelent meg magyarul (RMNY 318). Mantskovit Bálint mint munkájának zsengéjét ajánlja a könyvet, ezért az átszerkesztés, amint erre Gulyás Pál (Könyvnyomtatás 171) és Eckhardt Sándor (Balassi Bálint összes művei II. Bp. 1955, 57) rámutattak, az ő műve lehet. Szabó Károly (RMK I 208) úgy vélte, hogy a könyv Galgócon jelent meg, pedig a nyomdász ajánlása kifejezetten Detrekőn kelt, ahol Bornemisza nyomdája volt. A nyomtatás hamarosan Bornemisza 1584-ben bekövetkezett halála után készülhetett, és Mantskovit valószínűleg az ajánlással akarta továbbra is biztosítani helyét Balassi István várában, Detrekőn.

Régi magyarországi nyomtatványok 1473-1600, Akadémiai Kiadó, Budapest 1971 (szerk.: Borsa Gedeon, Hervay Ferenc, Holl Béla, Käfer István, Kelecsényi Ákos)

http://www.arcanum.hu/oszk