Ezen munkában, melyet a szerző Hontmegye rendeinek ajánlott, hozzá intézett üdvözlő verseket irtak Baier János Jakab, az altdorfi egyetem rectora, Sonntag Kristóf, Zeltner Gusztáv György, Baier János Vilmos, Hildebrand Henrik, Rink Eucharius Gottlieb, Moller Dániel Vilmos, Schwarcz Keresztély Gottlieb és Spiz Erhard altdorfi egyetemi tanárok. Czvittinger harmadfélszáznál több irót sorol föl munkájában; hogy műve tökéletlen, azt maga is bevallja, tárgyalásai aránytalanok, de legnagyobb hibája az ítélet hiánya s hogy a dicséretekkel pazarúl bánik. Spangár András szeméreveti magyar bibliothékájában (mely kéziratban maradt), hogy 300 magyar iróról megfelejtkezett, de ugyanez irja Rotarides Mihály (Historiae Hungaricae litterariae antiqui, medii, atque recentioris aevi lineamenta. Altona et Servestae, 1745.) Spangárról. Czvittinger igérte ugyan, hogy munkájának hiányait kipótolja, de mint Bod Péter irja, azért nem tette ezt, mert irigyei rágalmakat szórtak ellene s ezek annyira elkedvetlenítették, hogy letette a tollat és így az ígért javítások és bővítések elmaradtak. Dobner Sebestyén Ferdinand pótlékot irt Czvittingerhez, mely azonban szintén nem jelent meg; Serpilius Sámuel Vilmos hasonló pótlékokat irt, melyek a pozsonyi ág. ev. lyceumi könyvtár kéziratai közt őriztetnek; ugyanott van Marth Mátyás pozsonyi evang. lelkész emlékkönyve, melybe Czvittinger emléksorokat irt altdorfi tanuló korában 1701-ben. Bod Péter, Horányi s Wallaszky használták ugyan munkáját, de élete leirásáról megfeledkeztek. Végre Fabó András (Serpilius kéziratának a m. n. múzeumban levő másolatát, melyet egy névtelen is szaporított, használva) irt Adalékokat Czvittingerhez, melyek a M. Tudom. Értekezőben közöltettek először, de ezen folyóirat megszünte miatt, csak a két első betű; az egészet közzétette azután Abafi a Figyelőben és fölvette onnan az Uj M. Athenás (Bpest, 1882.) Függelékébe.

Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
http://www.arcanum.hu/oszk/