Besnyei György (nagy-megyeri),
ev. ref. prédikátor és mátyusföldi senior, nagy megyeri származású; tudományos és különösen a keleti nyelvekben járatos férfiu volt: farkasdi, kamocsai, utóbb madari prédikátor lett (1737-től.) Midőn mint madari lelkész a tilalom ellenére Komáromban papi öltözetben megjelent és talán a protestantismust is terjesztette, elfogatott és valamelyik határszéli várban fogságot szenvedett, mígnem neje közbenjárására szabadon bocsáttatott. 1763-ban a komáromi nagy földrengéskor még élt, mert ő mentette ki a kis Cseh-Szombatit, a későbbi hires orvost, a romok alól.
Valesius János Antal nagykeszii prédikátorhoz fontos levelet irt 1744. febr. 29. Madarról, melyet az Egyházi Almanak (Pest, 1820.) említ, hol névaláirásának hasonmása is van.
Munkái:
1. Kis biblia az az a szent Dávid százötven zsoltarainak könyve. Miapolisban, 1740. (Zsidó nyelvből fordítva.)
2. Keresztényi közönséges könyörgések. Hely és év n. (Irattak Madaron 1743.)
3. Háborui könyörgések. H. n., 1745.
Kézirati munkája: Szent Biblia az az Ó és Uj Testamentomi Szent Irás az eredeti zsidó, káldi, görög nyelvből magyarul leirt maga és mások hasznára Madaron 1737. (Végrendeletileg a debreczeni ref. iskolának hagyta és Weszprémi által 1749-ben beiratott a katalogusba; az ó-testamentom 63 ív 1006 l., az uj-testamentom 21 1/2 iv 344 lap.)
Horányi, Nova Memoria I. 454.
Katona, Historia Critica XXXIX. 941.
Dánielik M. Irók II.
Toldy, M. N. Irod. Tört. 1878.
Bárány József, Nagymegyeri Besnyei György kéziratos bibliaforditása. Bp. 1885.
Petrik Bibliogr. és Karacs Teréz jegyzetei.