Kezdőlap

Érdy János,

jogi doktor, a m. tud. akadémia rendes tagja, Luczenbacher József és Czeczkó Mária fia, szül. 1796. szept. 19. Szobon Hontmegyében, hova dédapja 1688 körül telepedett le Belgiumból. É., tizenegy testvére közül a harmadik, korán elvesztvén atyját, a család fentartása ezentúl anyjára nehezűlt; É. már akkor Váczon és Esztergomban a gymnasium négy osztályát kijárta, nagybátyjának Luczenbacher Jnosnak gondnoksága alá került; 1814-15-ben Nagyszombatban a benczés-rendiek gymnasiumában a humaniorák II. évét bevégezte s 1815 őszén a Bencze-rend növendékei közé lépett. 1815-16-ban mint novitius a gymnasiumi tantárgyakat ismételte; a következő évben a győri akadémiában a bölcseletet hallgatta Szeder Fábián igazgatása s Engelhardt Anzelm bölcseleti, Czinár Mór természettani s Orray Kajetán történelmi tanárok alatt és 1818. júl. végezte be, midőn a rendből is kilépett. A következő őszszel törvénytudományokat hallgatott a győri akadémiában. Zichy József kamarás reá bizta fiának Jánosnak a II. bölcseleti és a jogi két évi folyam alatt tanítását és érte, valamint saját fiáért az akadémia igazgatójánál Fejér Györgynél a szállás és élelmezés költségeit is viselte; ott volt szintén szálláson és élelmezésen az ifjú Breczenheim Ferdinánd is, kit a magyar nyelvre tanított. A jogi tanfolyamot 1820. júl. végezte be, de tanítványa Zichy János kedvéért, ki a II. jogi tanfolyamot 1821-ben végezte, még egy évig maradt Győrben és Fejér Györgynél; e mellett 1820. szept. 1-től 1821. aug. 15-ig volt jogtanára, Beke Farkas ügyvéd, mellett mint törvénygyakornok (patvarista) foglalatoskodott és a megye törvényszéki tárgyalásaira is eljárt. 1821. aug. 19. Pestre jött, hol aug. 22. Halácsy László személynöki itélőmester mellett kir. táblai jegyzőnek fölesküdött és szept. 1. jogi doktor lett; decz. 22-től Mausperger Fridrik táblai ügyvédhez szegődött, kinél 1822. nov. 27-ig maradt, mire decz. 16. az ügyvédi vizsgát is letette. Nem készült az ügyvédségre, mert tanszékre vágyakozott és míg valamely főiskolában jogi tanszék megnyilik, Végh Ignácz házánál Vereben (Fejérm.) nevelősködött; e mellett a család ügyvéde s gazdasági felügyelője volt. Tanítványával egyszer-másszor Pesten, Pozsonyban, sőt Bécsben is lakott, hol az udvari könyvtárban tanulmányozás végett gyakran megfordult. A rég óhajtott tanszéket többszöri pályázása daczára sem nyerhette el. Ezek után a jogi irodalommal szakított és a történelem búvárlására adta magát. 1832. márcz. 9. a m. tud. akadémia levelező s azon év szept. 9. rendes tagjai sorába választá. 1839. ápr. 2-tól, midőn Vereb helységtől és a Végh családtól megvált és állandóan Pesten telepedett le, kizárólag a tudományos irodalommal foglalkozott. 1840. márcz. 8. az akadémia megtette érem-gyűjteményének, 300 frt évi fizetéssel, őrévé; az akadémia akkori elnöke Teleki József gróf pedig egyúttal a Veszerle-féle éremgyűjtemény rendezésével is megbizta. József nádor 1846. márcz. 16. a nemzeti múzeum régiségtárának szabad szállással és rendes évi fizetéssel őrévé nevezte ki, oly meghagyással, hogy előzőleg tanulmányozás végett a külföld némely muzeumait látogassa meg. Külföldi utjára kelt jún. 27. és Bécsen keresztűl meglátogatta Prága, Drezda és Berlin muzeumait. Haza érve szept. 1. elfoglalta hivatalát és már azon év őszén ő szállíttatá a Ludoviceumból és Budáról fensőbb rendeletnél fogva a régiségtári gyűjteményt az új múzeumi épületbe. 1846. decz. 29. nőűl vette Kolecsányi Borbálát. 1847. szept. 12. Sopronmegye táblabirája lett. 1848. jún. 18. családi nevét Érdyre változtatta. 1857-ben lemondott az akadémiai éremtári őrségről. 1860-ban a báró Sina Simon nagylelkű adakozásából készített uj butorokban a múzeumi éremgyűjteményt fölállíthatta és a látogatók előtt megnyithatóvá tette. 1869-ben nyugalmaztatva, pihenésre tért és 1871. máj. 9. meghalt Pesten.

Czikkei s értekezései a Tudom. Gyűjteményben: (1828. IX. Elmélkedések a természeti jogtudomány állapotjáról, 1829. XI. Henrik portugalliai gróf eredetéről, 1831. VIII. IX. Perger Jánostól magyarosított Verbőczi István Hármas törvénykönyvének vizsgálata); a Közhasznú Esmeretek Tárában: 1833. VII. Kelet India, Magyar literatura; a Tudománytárban: 1834. A nagyszombati codex 1490-1527. (Szent László legendája), Hunyadi János kormányzó magyar esküje 1446., Magyar nyelv országos divata (A zsitvatoroki békekötés), 1837. Verebi sirkövek, Okleveles toldalék (Az országos tanács pecséteiről), 1838. Okl. told. (Városok pecséteiről), Kálmán győri püspök eredetéről, 1839. Kálmán győri püspök 1396 ki czimeres pecséte, Az esztergomi érsekség pénzmestere (Pisetarius), Okl. toldalék, Literaturai különösség (Mehmed kézirata ism.), Magyar pénztudományi ritkaság (I. Geiza m. kir. pénzei), 1840. A legrégibb pénz, Okl. told. (Kanizsai János pecsétgyűrűje, Henrik portugali gróf eredetét érdeklő oklevelek és értekezések, Thetemy István budai biró levele, Báthory István országbiró 1489. okl. és pecséte stb.), 1841. Magyar pénztudományi ritkaság, Okl. told., Kiadatlan római pénzek, 1842. Okl. told., 1843. A szerbek és magyarok; a M. Tud. Társ. Évkönyveiben: 1835. II. Zsigmond országlásának évsora, Nevezetesebb magyar, főként historiai kéziratok jegyzéke, 1838. III. A magyarok eredeti lakó földéről Atelkuzu s azon helyről, hol sabartói asphalok laktak és a kunokról, 1842, II. Endre király adománylevele és pecséte; a M. Akadémiai Értesítőben: 1841. Lukotya Mansvét lelkésznek őstörténeti leveléről jelentés, 1844. A muszka pénzekről, Kézdi-vásárhelyi regiségekről, 1847. Egy pénztudományi rejtély megfejtése, Budai sirkövekről, Dánországi régi sirhalmok, A tordai sphinx koholmány, Pogány magyar sirokról Érd. határában, 1848. Runamo föliratos kőszirtről s a sukorói és pákozdi sziklacsoportokról. 1850-51. Kis-Kun-Majsai régiségek, 1851. Az ó-budai Kis-Czellről, 1852. Van-e Róbert királynak szerb veretű pénze? 1853. A belloviczi ásatásokról, 1854. Az aszódi pogány sirokról, 1855. Kézai Simon és Márk krónikáira figyelmeztetés, A kelenföldi pogány sirásatásokról jelentés, Az erdélyi viaszos lapok bemutatása, 1857. A bessenyők, nemzeti néven vasok (scythák) hires ványászok voltak, Az Erdélyben talált három levelű fenyőfa-könyvről, A magyar emlékérmekről, 1858. Stiria mint magyar vezérség és érmei, 1859. A bessenyő nemzet különféle neveiről, Az arany forintról átalában és különösen a magyarról (a két utóbbi nem jelent meg); a Magyarország és Erdély képekben cz. vállalatban: 1853. III. Béla kir. és nejének Székesfehérvárott talált siremlékei, 1854. Honunkban talált nevezetes régiségek (Ó-budai sztela, Sziszeki sirkő, Nagyváradi emlékpohár); a M. Tört. Tárban: IV. 1857. Liptói regestrum 1391-ből, XIII. 1867. Szákesfehérvár érem-emlékei, XX. 1875. Éremtani egyveleg; az Arch. Közleményekben: 1861. II. Kelenföldi pogány sirok, Nyitra-Ivánka területén (1860-61.) kiszántott byzanti zománczok a XI. századból, 1864. IV. Tétényi római sirok, 1865. V. Kiadatlan magyar érmek az Árpádok korszakából, 1868. VII. Archaeologiai vázlat régi tárczájából, 1870. VIII. Hervoja spalatói herczeg és érmei, Pilini pogány sirok, Róbert Károly király 1355. évi érmelési szerződése; végre az Archeol. Közlönyben: 1870. Eperjes megszállási pénzei. Az Egyetemes M. Encyclopaediának is munkatársa volt.

Munkái:

1. Propositiones ex universo jure nec non scientiis politico-cameralibus. Pestini, 1821.

2. Henrik portugáliai gróf magyar eredetének védelmeztetése. U. ott, 1831. (Egy geneal. táblával.)

3. Magyarország ekkorig ismeretes pénzei lerajzolva, tört. és pénztudományi kutfők után magyarázva előterjeszti Rupp Jakab. Árpádi korszak. Buda, 1841. (Ezen I. kötet É. J. dolgozata.)

4. A szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei. U. ott, 1843. (23 rézmetszettel és egy geneal. táblával.)

5. Magyarországi Crouy nemzetségnek története, nemzékrende és oklevéltára. Bpest, 1848.

6. Szent István első magyar király életirata Hartvik regensburgi püspök szerint. A m. nemz. múzeumban őrzött frankfurti codexből átirta és fordította. Pest, 1854.

7. Erdélyben talált viaszos lapok. (Tabulae Ceratae...) U. ott, 1858. (Képekkel Magyar és latin nelyven.)

8. A boszna és szerb régi érmek. 63 rézmetszettel és egy kőrajztáblával. Buda, 1857. (M. tudom. akadémia Évkönyvei IX. 2.)

9. Régiségtani közlemények. 1. A Pannonia és Dacia terén ekkorig talált becsületi bocsátványok. 2. A verebi pogány sir. U. ott, 1858. (7 kőny. táblával. M. t. akadémia Évkönyvei IX. 1.)

10. Erdélyben talált viaszos lapok (Tabulae Ceratae) és magyar őstörténeti vizsgálatok. Kiadta Magyari Kóssa Sámuel, Pest, 1859. (Öt kőnyomattal.)

11. Az újonnan megbirált magyarországi Crouy nemzetség négy okiratának időszámítása. U. ott, 1861.

12. Erdély érmei. U. ott, 1862. (24 réztáblával.)

Nagy Iván (az id. h.) még egy munkáját említi: Magyar biblia története a berlini k. könyvtár számára (1833.), azonban könyvészeti leirását nem adhatta.

Szerkesztette a m. tud. akadémia által kiadott Tudomány Tárt 1837-től 1844 végeig, midőn a folyóirat részvéthiány miatt megszünt.

Az Érdy-codex, terjedelemre legnagyobb codexünk, tartalom tekintetében is kiváló fontosságú nyelvemlék; az evangeliomok és epistolák mellett legendák és magyar szentek történetei is foglaltatnak benne. A codex karthausiak számára készült, irását 1527-ben fejezte be az összeállító, ki Pelbártnak műveiből is merített. 1814-ig a nagyszombati érseki papnevelő intézet könyvtáráé volt, azóta a nemzeti múzeumé. Először Érdy János ismertette (Tud. Tár 1834.) s ő róla kapta nevét. Közzétette Volf György (Nyelvemléktár IV. és V. 1876.)

Philosophiai Pályamunkák I. 1835. 138. l.

Magyarkák. Lipcse, 1845.

M. Akadémiai Értesítő 1841. 1847. 1850. 1853. 1858.

Ujabbkori Ism. Tára III. 112. l.

Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 123. l.

István bácsi Naptára 1863. (Luczenbacher-család.)

Egyet. M. Encyclopaedia VIII. 2. l. (Nagy Iván.)

Vasárnapi Ujság 1861. 44. sz. (Luczenbacher Pál és János arczk.) 1871. 21. sz.

Fővárosi Lapok 1871. 110. sz.

Századok 1870. 117. l. 1871. 360. l.

Nagy Iván, Emlékbeszéd Érdy János felett. Bpest, 1873. (Értekezések a tört. tud. köréből. II. 9.)

Szinnyei Repertoriuma Tört. II.

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

Toldy M. Nemz. Irod. Története.

Beöthy Zsolt, Szépprózai Elbeszélés. I. (az Érdy-codexről) és gyászjelentés.