Kezdőlap

Gálffy Sándor (martonosi),

alkirálybiró, G. Mihály és buzaházi Jánosi Mária fia, a Báthori Zsigmond által lefejeztetett G. János nemzetségéből származott és szül. 1810. junius 14. Martonoson Udvarhelymegyében; 1817. szept. ment a székely-keresztúri unitárius algymnasiumba, majd Kolozsvárt folytatta tanulását az unitárius főiskolában. Itt egyik tagja lett az irodalmi körnek, melynek Szentiványi Mihály és Kriza János is tagjai voltak. Jogi ismereteit Marosvásárhelyt a királyi táblánál szerezte mint cancellista. Szülőföldére visszamenvén, szolgabiró lett. 1839-ben nőűl vette Osváth Amáliát Deménfalváról. A szabadságharczban nem vett részt, sem az 1851-ben tervezett összeesküvésben, melyért testvérét Gálffy Mihályt és sógorát Török Jánost Marosvásárhelyt fölakasztották, Töröknét Gálffy Rozáliát pedig négy évig börtönben tartották. Különben is, bár szemre az erőteljesebb férfiak közé tartozott, de egy vadászaton kapott tüdőgyulladás következtében fél tüdejét elveszítvén, a testi fáradalmat nem birta. A szabadságharczban az oláhok házát Martonoson lerombolták, mire aztán állandóan Demeterfalván telepedett le neje jószágán. Az alkotmány helyreálltával királybirói hivatalát, melyre 1861-ben választatott meg először, de amelyről csakhamar lemondott volt, ismét folytatta. Meghalt 1871. febr. 3.

Költeményeket irt a kolozsvári Aglajába (IV. 1831.), Estikébe (1833) és a Reménybe (1839). A 60-as években a kolozsvári naptárakba is irt több székely népmesét és balladát. Költeményeinek nagyobb részét 1859-től 1864-ig irta, körűlbelől 150 darabot, melyekben a székely nép eszejárását, érzelmeit, szokásait híven, találóan festi. Irói munkásságát a székely népballadák gyűjtésével tette becsessé; nála nélkűl a Kriza által gyűjtött Vadrózsák a legszebb darabokat nélkülözné; az Arany László és Gyulai Pál a Vadrózsák II. kötetében szintén közöltek tőle néhány szép balladát; Kőmives Kelemen, Nádas Kata, Kisgörgő Istvánné, Fogarasi Tamás mind tőle kerűltek. Leánya Nagy Lajosné Gálffy Nella magával vitte műveit és gyűjteményeit Kolozsvárra.

Nagy Iván, Magyarország Családai IV. 316. l. Vejének Nagy Lajos tanárnak és Gálffy Ignácz polgárisk. igazgatónak szíves közlése.