Kezdőlap

Gáspár János,

kir. tanácsos és tanfelügyelő, G. András székely eredetű iskolamester és Deme Klára fia, szül. 1816. okt. 27. Toroczkó-Szentgyörgyön Tordamegyében; 1827. őszén ment a nagyenyedi ev. ref. kollegiumba, hol ingyen ellátásban részesült és majd a későbbi regényiró b. Kemény Zsigmond mellett diákszolga volt; így jutott a csombordi b. Kemény Simonné házához, hol a családi könyvtár megnyilt előtte. 1834-ben elvesztette atyját és így a család gondozása is reá nehezült. 1835-ben a gymnasiumi osztályokat végezvén a togatus diákok sorába lépett és privát tanítványokat kapván, sorsa is jobbra fordult. Igy bizta reá a jogi és theologiai tanfolyamon Zeyk Dániel erdélyi kormányszéki tanácsos kisebbik fia nevelését, kivel együtt három évig Szász Károly tanár házánál lakott, a szünidőket pedig a Zeyk család diódi lakában, vagy Erdély egyes vidékeinek beutazásában töltötte. 1841 nyarán nevelői pályájára előkészülendő a berlini egyetemre ment, hol természetrajzi vegy- és természettani, életműtani, földrajzi, lélek- és neveléstani, egyháztörténelmi s nemzetgazdasági leczkéket hallgatott, a múzeumokat és nevelőintézeteket látogatta; különösen lelkesítő hatással volt rá a Diesterweg vezetése alatt álló városi tanítókat képző intézetnek és gyakorló iskolának látogatása. Egyik tényező volt a «berlini magyarok emlékkönyve» s a magyar könyvtár alapítása körül. A szünidők alatt beutazta Németországot, Hollandiát, Belgiumot, Londont, a Rajnavidéket, majd Sziléziát és Szászországot. 1844. júniusában vált meg a berlini egyetemtől és hazájába visszatérvén, megkezdte nevelői működését a Zeyk családnál. 1845. és 1846-ban a Pestalozzi századik születési évfordulójának megünneplésében Kolozsvárt tevékeny részt vett. Az ez alkalommal alakított «Kolozsvári nevelői kör»-nek jegyzője volt, míg annak gyűléseit az év végén egy udvari rendelet be nem tiltotta. Az 1848-49. erdélyi zavarok Gáspárt is kizavarták a Zeyk családdal Erdélyből, először Tisza-Roffra a Borbély-családhoz, majd Pestre jött, hol Szőnyi Pál felhivására a kir. természettudományi társulat zilált viszonyainak rendezésében vett részt. 1850 vége felé visszatért Kolozsvárra, hol az erdélyi úri családok számára egy magánjellegű középiskolát nyitottak, mely intézet 3 év mulva a kolozsvári ev. ref. főiskolába beleolvadt és így azzal együtt G. is átment oda segédtanárnak, hol a magyar nyelvet és irodalmat a hittani előkészítő tanfolyamban, a kisérletkép fölállított tanítóképzőben a nevelés-oktatástant tanította 1855. júliusáig. Nevelői pályája vége felé járván, növendékét kikisérte a berlini egyetemre; itt sok időt töltött Diesterweg házában, ki őt bizta meg egy ajánló levéllel, hogy az 1856. máj. 13-15. Gothában tartott német tanító-gyűlésen megjelenjék. Majd nagyobb utazást tett növendékével Németország-, Dánia-, Hollandia- s Belgiumban, Párisban is töltve több napot; Svájczon keresztül tértek vissza hazájokba. A Kolozsvárt szervezett ev. református theologiai facultás és tanítóképző igazgatójának megválasztatván, 1856 őszén állását elfoglalta. 1858 őszén a theologia visszaköltözött a nagyenyedi anyaintézethez; G. is részt vett a főiskola reconstructiójában és 1869 júliusáig teljesítette igazgatói teendőit. Ekkor Eötvös József b. a közoktatási ügy szervezése alkalmával meghivta a kézi könyvek kidolgozása ügyében kiküldött bizottságba s az oly fontos népiskolai olvasókönyvek szerkesztését is reá bizta; egyszersmind Alsó-Fejér- és Küküllőmegyében első osztályú tanfelügyelőnek kinevezte. Az ev. reformátusok által 1881. okt. 31-től nov. 21-ig tartott zsinatra az erdélyi egyházkerület küldte ki. A nagy-enyedi ev. ref. egyház főgondnoka, Alsó-Fejérmegye törvényhatósági s Nagy-Enyed város törvényhatósági bizottsági tagja volt. Meghalt 1892. márcz. 6. Nagy-Enyeden.

A kolozsvári nevelői kör jegyzőkönyvei, melyeket ő irt, megjelentek a Brassai-féle Vasárnapi Ujságban (1846-47), ugyanekkor a Berde és Takács által szerkesztett Természetbarátnak munkatársa volt; ebben czikkei (1846. A július 29. földrengés a középrajnai vidéken, Manna jégeső alakban és még valami. Még egy pár adat honunk ismeretéhez. Magassági mérések Erdélyben, Az aug. 14. földrengés Toscanában, ugyanez a Hetilapban); czikke a Délibáb naptárban (1857. Néhány szó a berlini egyetemről, tájékozásul ide szándékozó hazámfiainak. Berlin, 1856. máj. 10.) 1861-ben a Szervezeti Javaslaton dolgozott. A Paedagogiai Szemlében (1881) Visszaemlékezések életpályámra cz. emlékiratot közölt.

Munkái:

1. Isten hozzád Tóth Farkas sírja felett; az erdélyi országgyűlési ifjúság nevében mondá Kolozsvártt, kilenczedik hó 21-kén 1846. Hely n.

2. Csemegék olvasni még nem tudó gyermekek számára; melyekkel a szülék-, testvérek- és kisdedovóknak elbeszélés végett kedveskedik... Kolozsvár, 1848. (2. kiadás 1854., 3. k. 1864. Kolozsvár, Ism. Pesti Napló 1855. 127. sz.)

3. Magyar olvasókönyv, elemi és reál (polgár-) tanodák, gymnasiumok és magánnövendékek használatára. Az oktatás és lélektan mai igényei szerint szigorúan korhoz alkalmazva. 1. folyam 1. kötet. Mindkét nemű elemi és néptanodák alsó, vagyis 1. és 2. osztályainak. Kolozsvár, 1848. (2. kiadás 1853., 3. k. 1856. Kolozsvár., 7. k. 1871.) 2. kötet. Mindkét nemű elemi és nép tanodák felső, vagyis 3. és 4. osztályainak. Kolozsvár, 1853. 6. kiadás. Kolozsvár, 1870. II. folyam. I. köt. Algymnasiumok I. és II. s a reál-tanodák megfelelő párhuzamos osztályainak. (2. tetemesen változtatott kiadás.) Kolozsvár, 1859. (4. kiadás 1874. Kolozsvár.) 2. kötet. A gymnasiumok III. és IV. osztályainak. Kolozsvár, 1867. (Kolozsvár, 1877.) (Kovácsi Antallal együtt.)

4. Szervezeti javaslat az erdélyi ref. főtanodák rendezésére. Kolozsvár, 1861.

5. Népiskolai olvasókönyv. A protest. népiskolák alsó osztályai számára. Kolozsvár, 1865.

6. Magyar olvasókönyv a népiskolák II. osztálya számára. Bpest, 1876. (2. kiadás. Bpest, 1882.)

7. Magyar olvasókönyv a III. oszt. szám. Bpest, 1876. (2. kiadás. Bpest, 1882.)

8. Magyar olvasókönyv a IV. oszt. szám. Bpest, 1876. (4. kiadás. Bpest, 1882. Népiskolai Könyvtár IV.)

9. Magyar olvasókönyv az V. és VI. oszt. szám. Bpest, 1876. (2. kiadás. Bpest, 1882. Népisk. K. V.) A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter által koszorúzott pályamű. (A 8. és 9. sz. részt Lederer A. németre fordította. Bpest, 1882. Tótul megjelent a 6. rész 1870-ben. 7. rész 1880., 8. rész 1884., 9. rész 1886. Bpest.)

Néptanítók Lapja 1869. 276. l.

M. Tisztviselő 1881. 36. sz.

Kis Áron, M. Népiskolai Tanítás Története 192. l.

Vasárnapi Ujság 1881. 34. sz. arczk.

Dömény József, Zsinati Emlékkönyv, Székesfehérvár, 1882. 127. l.

P. Szathmáry Károly, A gyulafehérvári-nagy-enyedi Bethlen-főiskola története.

Horváth Ignácz Könyvészete 1882.

Közérdek 1886. 51. sz. (Sebestyén Sándor.)

Paedagogiai Plutarch, Pozsony, 1886. I. arczk. (Andrássy Jenő.)

Verédy, Paedagogiai Encyclopaedia 301. l.

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

Matzenauer, Katalog Knižnice Spolku Sv. Adalberta. Nagyszombat, 1888. 44. l.

Kiszlingstein Könyvészete.

1892: Prot. Egyh. és Iskolai Lap 11. sz. Kis-Küküllő 11. sz. Pesti Napló 67. sz. esti k. Debreczeni Protestáns Lap 12. sz. Néptanítók Lapja, 186. l. és gyászjelentés.