Kezdőlap

Gyárfás István (léczfalvi),

kir. táblai biró s a m. tud. Akadémia lev. tagja, családja a Székelyföldről származott Magyarországba; nagyatyja Gy. István a székely határőrség felállításakor, mely a német kormány hallatlan erőszakoskodásai közt ment végbe, a mult század közepén Sárospatakra menekült és itt Györkei álnév alatt az iskolába lépett; midőn a kormány fölfedezte kilétét és kiadatásáért lépéseket tett, Baranyába ment, abba az erős kálvinista fészekbe, hol, megszűnvén üldöztetése, 1788-ban rendes pappá szenteltetett fel; egyetlen fia maradt, Pál, ki szintén pap volt; ez is csak egy fiút hagyott maga után, Gy. Istvánt, ki 1822. júl. 17. Dömsödön (Pestm.) született. Gy. Pál Halasra hivatván meg lelkésznek, fia az ottani gymnasiumban kezdte meg tanulmányait; az 1833. év kivételével, mikor a német nyelv kedveért szülei Pestre hozták, Halason is végezte be a gymnasiumot, honnan a felsőbb tanfolyamra (1837) Debreczenbe ment. Itt végezte be 1840-41-ben a jogi tanfolyamot Szűts István tanár vezetése alatt, kiről az önéletrajzában a legmelegebben emlékezik meg, kiemelve, hogy az akkor már forrongó szabadelvű eszméket alaposan és lelkesítő modorban ismertette meg hallgatóival. Azután, hogy a hittant is elvégezte (1843), joggyakorlatra Eperjesre ment, s onnan 1844-ben a pozsonyi országggyűlésre a kir. táblához mint jurátus, Hubay József kir. személynöki itélőmester mellé. 1846-ban letette az ügyvédi vizsgát és azután Pesten tartózkodott. Mint jurátus Pozsonyban az Országgyűlési tudósítások másolásával foglalkozott; mikor Pestre jött és az ügyvédi vizsgára készült, látta, hogy szüksége van historiai ismeretekre; fölkereste Horváth Istvánt, kinek előadásait hallgatta s a ki megszerette a székelyből származott kún fiút; többször elhívta magához, beszélgetett vele s lelkesítő előadásaival oly erős nyomokat hagyott a fiatal ember lelkületében, hogy annak hatása alól egész életében nem tudott, de nem is akart megszabadúlni. A mint Gy. felesküdött ügyvédnek (1847. ápr.), Kóczán József kir. jogügyi igazgató mellett nyert alkalmazást. Atyja halálakor (1847. júl. 8.) hazament és anyja mellett ügyvédeskedéssel kezdett foglalkozni, egyszersmind a jászkún kerületek tiszteletbeli aljegyzője volt. 1848 szerveznie kellett a csapatokat, melyek a Halas szomszédságában levő ráczok ellen küldettek; szolgálatokat kellett tennie a kormánybiztosoknak; részt kellett vennie a rögtönítélő törvényszékekben; a vége a dolognak az lett, hogy mire 1849-ben az oroszok betörtek, neki is menekülnie kellett. Bújdosott Aradon át Debreczenbe, majd a bodoglári pusztára ment Halas határában. Kenéz Mihálynak a jászkún kerületek kormánybiztosának köszönheté, hogy 1850 elején minden további kereset alól fölmentetett. Ettől fogva a kerületi kapitány mellett volt alkalmazva, s nemsokára jászkúnkerületi törvényszéki kiadóvá, utóbb helyettes jegyzővé, majd 1851 derekán félegyházi járási alkapitánynyá neveztetett ki. A járás székhelye Halas volt, és Gy. Kenéz Borbálát szeptember 1. oltárhoz vezette. 1854. májusban Gödöllőre tétetett át járási szolgabirónak; mellékesen a kertészettel és gyümölcsfa-nemesítéssel is foglalkozott. 1861-ben az absolutismus megszünvén, Gy. a rendelkezési állapotba helyeztetett és visszaköltözött Halasra. 1862-ben kerületi táblabíróvá neveztetett ki. A gazdálkodás mellett a város levéltárát tanulmányozta s ennek gazdag anyaga vezette őt későbbi levéltári kutatásokra s a történetírásra. Első inspiratióit a régi iskola legkiválóbb képviselőjének, Horváth Istvánnak előadásából merítette; a mester szavát már akkor is sokan megtámadták, de Gy. mindvégig híven ragaszkodott azokhoz az emlékekhez és utolsó híve maradt ezen iskolának. Tevékeny részt vett a jászkúnok törvénykezési ügyeiben is; a kerületi közgyűlés a kiküldött bizottságok előadójává nevezte ki, s a kerületi közgyűlési házszabályok, az országos megyerendezés s árvaügy iránti javaslatok ügyében készült munkálatok szerkesztésével ő bizatott meg. Ő indítványozta a közgyűlési jegyzőkönyvek kinyomatását is, hogy a közügyek iránti érdeklődést ébren tartsa. 1871 végén Szabadkára kir. ügyészszé neveztetett ki, hol egy ügyvédi egylet megalakítását is keresztülvitte. 1873 végén Budapestre királyi táblai rendes bíróvá neveztetett ki. Ekkor Halason az egyházi gondnokságról lemondott, hol tizenkét évig sikerrel viselt hivataloskodása elismeréseül olajfestésű arczképét a főiskolai könyvtárban helyezték el. A nyári szünidőket ezentúl is Halason töltötte családja körében. A városi bizottság helyettes elnöke volt. Az ő indítványára alakult meg a halasi takarékpénztár is. 1878. jún. 14. a m. tudom. Akadémia levelező tagjának választotta. A m. tört. társulatnak megalakulta (1867) óta választmányi tagja volt. Meghalt 1883. júl. 16. Budapesten. A m. t. akadémiában Szilágyi Sándor 1887. márcz. 20. tartott fölötte emlékbeszédet.

Czikkei a Pesti Hirlapban (1848. Vidéki levelek Halasról), a Kerti Gazdaságban (1857-60. Magnemes gyümölcsfákról, Kiskún-Halas gyümölcsészete, Gyümölcsértékesítés Magyarhonban ezelőtt másfél századdal, Liegel György életrajza, Gyümölcskiállítás a vidéken, Schmid főerdész életrajza, Norvégiában tenyésző gyümölcsfajok s Felső-Magyarország gyümölcsészete sat. 34. czikk), a M. Gazdában (1860. Kiskún-Halas város határa tagosításáról, A gyümölcsészet fontossága, 1861. Gyümölcsészeti teendőink, Tagosítás Halason sat.), a Budapesti Szemlében (XII. 1861. könyvism. XIII. 1862. Halas város monographiája), a Falusi Gazdában (1864. Homokkötés hazánkban), a Századokban (1867. A tárnokvölgyi ütközet és a húnscythák temetkezési módja, 1868. Adatok a magyar pecséttanhoz, 1869. Őskori maradványok a Duna-Tiszaközön, Jászberényi deákczéh, 1870-71. 1874. Régi kúnszékek pecsétei, 1877-78. A fekete sereg és könyvism., 1880. A régi jászkún térmértékekről), a Jogtudományi Közlönyben (1866. A Jászkúnság szervezete, 1867. Töredékek a magyarországi új törvénykezési reformhoz, Jegyzetek a polg. törv. rendtartás tárgyában készült törvényjavaslatra, 1868. A zálogjogról, Az árvaügy országos rendezéséről, 1869. Észrevételek az új törv. rdtartás életbeléptetése körűl), a Jászkúnság cz. hetilapban (1868. A Jászkún közbirtokossági viszonyok rendezéséről, Jászkúnság törvénykezési szervezete, Közbirtokossági és községi vagyonokról, 1870.), Az Archaeol. Értesítőben (1869. Cserépkiállítás, 1870. II. Czölöpmaradványok Halason, III. Valami a kúnhalmokról és archaeol. levelek), a Győri tört. és rég. Füzetekben (1869. Jászkúnság történetéhez a XVI. és XVII. századból), a Themisben (1870. A házassági válóperekről, 1871. A franczia családtanács és a hazai árvaügy országos rendezése, Az új bírósági kinevezések, 1872. Házasságvédő, Ügyészi utasítás, Új bűnvádi eljárás), a M. Jogászgyűlés Évkönyvében (1872. A hazai gyámügy országos rendezéséről a családtanács alapján), a Történelmi Tárban (1879. Két magyar köriratú pecsét 1600-ból és 1613-ból).

Munkái:

1. A jászkúnok története. Kecskemét 1870-1885. Négy kötet. (A 4. kötetet sajtó alá rendezte Széll Farkas. Ism. Századok 1886).

2. Dobó István Egerben. Székfoglaló értekezés. Bpest, 1879. (Értekezések a tört. tud. köréből. VIII. 5.)

3. A paraszt vármegye. Bpest, 1883. (Ért a tört. tud. kör. IX. 11.)

4. A jászkúnok nyelve és nemzetisége. Bpest, 1882. (Értek. a tört. tud. kör. X. 5.)

5. A Petrarka-codex kún nyelven. Bpest, 1882. (Ért. a tört. tud. kör. X. 8.)

6. A jászkúnok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése. Bpest, 1883. (Különnyomat az Igazságügyből).

7. Jerney János emlékezete. Bpest, 1884. (Emlékbeszédek I. 9.)

M. tud. Akadémiai Almanach 1881. 202. l. 1883. 218. l. (Munkálatainak jegyzéke).

M. Könyvészet 1879. 1881-1885.

1883: Fővárosi Lapok 165., 166. sz. Vasárnapi Újság 29. sz. (Nekr.) Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 29. sz. Halasi Újság 29. sz.

Petrik Könyvészete

Szilágyi Sándor, Emlékbeszéd Gyárfás István felett. Bpest, 1887. és gyászjelentés.