Kezdőlap

Heiszler József,

bölcseleti doktor, ev. ref. lelkész, szül. 1819. febr. 21. Nagy-Károlyban Szatmármegyében r. kath. szülőktől, kik őt a kegyesrendiek kezére bízták. Magasabb kiképeztetését a rend költségén végezte, a midőn 24 éves korában bölcseleti doktor lett és pappá szenteltetett föl. 1848 előtt a kegyesrendiek pesti gymnasiumában működött mint tanár. 1848-ban mint önkéntes vett részt a Jellachich elleni hadjáratban; de ennek végeztével lába megromolván, elhagyta a visszavonuló hadsereget és 1849-ben a csornai ütközet után Vámosra vonult vissza Pap Istvánhoz, kinek barátságát már előbb bírta s ennek ellenzése daczára áttért Veszprémben az ev. ref. egyház kebelébe s alkalmaztatott ugyanazon egyházmegyében Oláh János péczeli lelkész mellett segédül. Nemsokára az egyházmegye szine előtt oly kitünő vizsgát tett, hogy 1850 nyarán Pápán megválasztották theologiai tanárnak. A héber exegesis, régiség és egyháztörténelem voltak szaktárgyai. Négy évig tanított Pápán mint rendes tanár, midőn Kerkapoly Károly bölcselettanár izgatásaira az öregebb tanárok részéről kellemetlen ellenhatásra talált, mely összetüzésre adott okot; az egyházmegye ugyan neki adott igazat, H. azonban nem maradt tanszékén, hanem a lelkészi pályára lépett. 1854-ben a mocsoládi (Somogym.) lelkészi hivatalt fogadta el; innét másfél év mulva Gyönkre ment az ottani magyar és német gyülekezet papjának. 1856-ban Fördős Lajos felajánlá neki a kecskeméti egyik hittani tanszéket, állandó igazgatósággal, és egykori tanítványai köréből fölállította a hittanszaki tanári kart. A pátens korában azonban Bécsben ellenei oda vitték a dolgot, hogy a megerősítés elmaradt. Minthogy az Entwurfot a gyönki gymnasiumban bevinni meggátlá, vizsgálat rendeltetett ellene. Az egyházkerület helyt adott a soproni helytartóság követelésének és őt Sóvéra a bácsmegyei német egyházba tette át. 1859 őszén pályázat útján elnyerte a sárospataki főiskolában a görög exegesis és egyháztörténelem tanszékét. 1868-ban ugyanott a dogmatika tanárául választatott meg. A protestáns egyháznak tudományos munkássága iránt tanúsított érzéketlenség bántotta s 1869 őszén elhagyta Patakot és Dombrádra a felsőszabolcsi egyházmegyébe ment lelkésznek, hol jelenleg is működik.

Czikkei a Révész Imre által szerkesztett Prot. Egyh. és Iskolai Figyelmezőjében, a Czelder Figyelőjében, a Balogh F., utóbb Joó István szerkesztette Ev. Prot. Lapban jelentek meg, mindegyikben mint az orthodoxiának egyik legerősebb bajnoka írt és küzdött; a Sárospataki Füzetekben (1860. Krisztianizmus birkozása a világgal, székfoglaló beszéd szept. 17. Különnyomatban is megjelent, 1861. A legközelebb mult és hatása, A keresztyénség az unio szempontjából, 1862. Emlékbeszéd Ragályi Károly gyászünnepélyén, 1863. Közigazgatói tudósítás, 1864. Hit és kijelentés, 1867. Palóczi Horváth Mária emlékezete), a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (1889. Az igazság keresése legméltóbb törekvése az embernek), a Sárospataki Lapokban (1887. Szeremlei Gábor emlékezete.)

Munkái:

1. A keresztyénség és ker. egyház történelme. I. köt. A nicaeai zsinatig. S.-Patak, 1861. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap.)

2. Egyháztörténelmi kézikönyv. S.-Patak, 1862-63. Két kötet. (Kiadta az egyházkerület, mint examinatoriumot.)

3. Egyházi munkálatok. (I-III-ik kötet). S.-Patak, 1862., 1865., 1870. IV. kötet. Debreczen, 1877.

4. Magyar egyházi reformatio történetének vázlata. S.-Patak, 1864.

5. Római levelek exegesise. Sárospatak, 1866.

6. Az első közönséges (Jakab) levél exegesise. S.-Patak, 1867.

7. Első Korinth. levél exegesise. S.-Patak, 1868.

8. Dogmatikai felolvasások. S.-Patak, 1869. (Az 5-8. sz. munkákat a theologiát hallgató ifjuság adta ki saját kölségén.)

9. A keresztyén ember könyve. Elmélkedések és imák. Pest. 1872.

10. A dobos tábornok. (Básta). Tört. elbeszélés. Nyiregyháza, 1875.

11. Halotti egyházi beszédek. Nyiregyháza, 1876. (Petrik Géza, Egyházi Könyvtára IV.)

12. A multak árnyai. Tört. elbeszélések. Debreczen, 1877. (a Debreczeni Ellenőr melléklete.)

13. A kormányzó. (Gritti.) Tört. elbeszélés. Nyiregyháza, 1887. (a Nyirvidék melléklete).

14. Liga-jog. Tört. elbeszélés. Nyiregyháza, 1887. (a Nyirvidék melléklete.)

15. Észrevételek és elmélkedések Presbyteri Janus röpirata felett. Sárospatak, 1892, (Különnyomat a Sárospataki Lapokból.)

16. Vallás-bölcsészeti tanulmányok az Isteneszme és a kapcsolt eszmék történetének körében. Nyiregyháza, 1894. (Kiadta a felső-szabolcsi ev. ref. papi egylet.)

Szerkesztette a Sárospataki Füzeteket 1867-68-ban.

Kéziratban: A pápák élete az elfogadott, de be nem váltott elvek alapján, Dombrád, 1873., Jézus élete (Ez legkedvesebb munkája, írja, «megkinált vele két püspököt, két egyházkerületi gondnokot, de nem kellett senkinek még 30 ezüst pénzért sem napjainkban a J. Kr.»); mintegy 200 prédikáczió; regényei: Martinuzzi és kora, Zsigmond király és kora, Konstantinápoly végnapjai sat., végre Az ember eposza, vallásbölcseleti mysterium.

Levelei Erdélyi Jánoshoz. Gyönk, 1859. szept. 30., okt. 21., 1860. jan. 10., márcz. 8., jún. 1. és júl. 3. (az Erdélyi-Tárban Erdélyi Pál gyűjteményében.)

Arczképe: sárospataki hittanár korából eltávozása emlékeül tanítványai adták ki 1869-ben, kőny. rajzolta Z. E. nyomt. a Légrády testvérek Pesten.

Szinnyei Repertóriuma. Történelem I.

Mitrovics György, Egyházszónoklattan. S.-Patak, 1878. 174. l.

Balogh Ferencz, M. Prot. Egyházirod. Története. Debreczen, 1879. 47. l.

Petrik Könyvészete.

Uj M. Athenás 1885. 170. L.

M. Könyvészet 1888.

Közpapok Lapja 1890. 37 sz. arczk. és önéletrajzi adatok.