Kezdőlap

Keglevich János Nep. (buzini gróf),

val. belső titkos tanácsos és főudvarmester, K. Károly gróf fia, szül. 1786. máj. 13. Pesten; miután a bölcseleti osztályig házi nevelésben részesült, 1802-ben a bécsi Tereziánumba küldetett, hol 1805-ben a jogot végezte; azután Pesten a magyar törvényt hallgatta. 1806-ban az udvari kanczellárián gyakornok és rövid idő mulva fogalmazó lett. Anyja halála 1809-ben kényszeríté őt hivatalát elhagyni s nagy kiterjedésű jószágának kezelését átvenni. Ezután kizárólag gazdaságának, egyszersmind a tudománynak élt és különösen a füvészetet kedvelte. 1823-ban Barsmegye administratora s 1824-ben főispánja lett. 1827-ben az országgyűlésen foglalta el helyét; kineveztetett a Morva felőli határigazítási bizottság elnökévé. Ezen évszázadokig elhanyagolt és zavart ügyet 1830. aug. elintézvén, az erről szóló jelentését, mely több kötetet foglalt magában, egyedül készítette és benyujtotta a karoknak és rendeknek. 1831. február valóságos titkos tanácsossá neveztetett ki. Ezen évben a cholera kitörésekor, nejével gróf Zichy Adéllal együtt segédkezett a betegek körül, még pedig oly hathatósan, hogy Kis-Tapolcsányban, hol kastélya volt, száz beteg közül csak hat esett a ragály áldozatául. Barátja volt a tudományoknak és művészeteknek; 1806-ban könyvtárt alapított Bécsben, mely később Kis-Tapolcsányba vitetett s 20,000 kötetre szaporodott; az 1813-ban alapított képgyűjteménye sok híres művész remekeivel dicsekedett, üvegháza pedig a külföldi legritkább növényeket foglalta magában. Midőn Apponyi gróf cancellár az új rendszert hozta be, 1839-ben lemondott a főispánságról és Ferdinánd király kinevezte főudvarmesternek, előbb már mint kir. pohárnok viselte a zászlósok czímét és rangját. A régiségek fentartása s kikutatása tekintetéből egy társaság felállítása végett emelt szót és utóbb a pozsonyi kerületbeli régiségek conservátorának neveztetett ki; oly részvéttel viseltetett ez ügy iránt, hogy négy nappal kimulta előtt még egy hosszú történelmi értekezést mondott tollba a központi bizottmány számára. XVI. Gergely pápa buzgalmáért és érdemeiért, hogy a római egyház ügyeit az országgyűléseken felkarolta s támogatta, a Krisztus-renddel diszítette fel. Több külföldi tudós társaság tagja volt. Meghalt 1856. okt. 15. Kis-Tapolcsányban.

Költeményeket és értekezéseket írt a külföldi folyóiratokba és Lübeck Patriotisches Wochenblattjába (1804), mindig névtelenül.

Arczképe: rézmetszet báró Lütgendorf Ferdinantól 1826., és kőnyomat Schönwitz rajza után.

Bockh, Franz Heinrich, Wiens lebende Schriftsteller, Künstler ... Wien, 1821. 105. l.

Gemeinmützige Blatter 1828. 84. sz.

Oesterreichische National Encyclopädie. Wien. 1835. 174., 176. l.

Gazdasági Lapok 1856., 45. sz.

Vasárnapi Ujság 1856. 48. sz. (Mikolay László.)

Wurzbach, Biogr. Lexikon XI. 178. l.

Somogyi Zsigmond, Magyarország főispánjainak Albuma. Szombathely, 1889. 68. l. fénynyom. arczk. és gyászjelentés.