Kezdőlap

Kemény Zsigmond (magyar-gyerő-monostori báró),

publicista regényíró, a m. tudom. akadémia igazgató tagja, s a Kisfaludy-társaság elnöke, b. K. Sámuel és Csóka Rozália fia, született 1814. június 26. (kereszteltetett) Alvinczen (Alsó-Fehérm.); első tanulását Zalathnán kezdte a kath. iskolában, 1823-tól pedig 11 évig a nagyenyedi ev. ref. iskola növendéke volt, hol tanárának id. Szász Károlynak társaságában és baráti körében élt. 1834-ben az erdélyi országgyűlés megnyiltával Kolozsvárra ment, hol ismeretségbe s baráti viszonyba lépett Erdély nevezetes férfiaival, elv- és szellemrokonaival. Az országgyűlés végeig (1835) Kolozsvárt időzött, tanulva, készülve, ismerkedve. Azután jószágára Maros-Kapudra vonult; ott olvasott és gazdálkodott 1837-ig, midőn Marosvásárhelyre, az erdélyi joggyakorló ifjúság gyűlhelyére ment cancelláriára. Itt maradt 1839-ig. Még ez évben felment Bécsbe, hol az egyetemen hallgatott boncztudományt, orvosi vegytant, természettudományokat, physiologiát egy év és nyolcz hónapig. Most visszament Kolozsvárra s a tudomány felsőbbségével avatkozott a közügyek vezetésébe, mint az ellenzék némely megrögzött kedvencz fogalmaitól egyik-másik pontban eltérő és saját útján haladó publicista. 1840 végén elvállalta s 1841-ben lelkesen vitte az Erdélyi Hiradónak, az erdélyi alkotmányos ellenzék organumának, vezetését; egyszersmind a kolosmegyei gyűléseken is fellépett, sokat, erélyesen és alaposan szónokolt s küzdött elvei mellett és azoknak többséget is szerzett. Fő elvekben, a haladás és szabadság utáni vágyban, megegyezett a régi kolozsmegyei ellenzékkel és annak előharczosával, Kemény Dénes báró rokonával. Ezen irány átmenet az egész országgyűlésre is, miben Keménynek fő érdeme volt. 1842-ben ismét visszament Kapudra, hol néhány évig fáradhatatlanul olvasott, gondolkozott és írt. A m. tudom. akadémia 1843. okt. 7. választotta meg levelező tagjai sorába; (1847. decz. 29. tiszteletivé s 1867. márcz. 17. az igazgató tanács tagjává lett). Ezen idő közben sok időt töltött b. Wesselényi Miklósnál Zsibón, a kivel ekkor kötött benső, bizalmas barátságot. Széchenyi öt Független cz. nagy politikai organuma szerkesztésére hívta fel és e tárgyban találkozása is volt a tiszai körútját tevő gróffal Debreczenben; azonban az elveivel ellenkező organum élére állani nem tartotta lehetőnek, azért azt nem fogadta el. Inkább választotta a szerényebb állást, melyre b. Eötvös hívta meg, kivel már előbb levelezésben állott, és így lett a Pesti Hirlap dolgozótársa, melynek politikai elveit és irányait a magáéinak ismerte. 1846 végén Pestre tette át lakását. 1847-ben utazást tett Olaszországba, különösen Velenczébe. 1848-ban a Pesti Hirlapban Csengerynak szerkesztőtársa lett. Az 1848. pesti nemzetgyűlésre a kővárvidéki egyik kerület részéről képviselővé választatott, hol keveset szólott, annál többet működött a journalistika terén. az országgyűlést Debreczenbe is követte; 1849 tavaszán Szemere belügyminisztériumába tanácsosságot vállalt és főleg codificatióval foglalkozott. E miatt haditörvényszék előtt állott, de a kereset ellene, mint több társa ellen is, megszüntetett. Részt vett az Ujabb Nemzeti Könyvtár szerkesztésében. Ekkor jelentek meg röpiratai, melyek sem alul, sem felül nem arattak sikert; a Bach-kormány a jogeljátszás elméletéhez ragaszkodva, lehetetlenné tett minden közeledést. K. akkor a journalistikához fordult és némi ellenzéket igyekezett alakítani a Bach-kormány ellen. Az akkori Pesti Napló szerkesztőjét, Bánffayt megnyervén, néhány társával számos czikkben hol leplezve, hol nyiltan megtámadta a Bach-rendszert, a mi aztán azzal végződött, hogy a szerkesztőt a kormány elmozdította. K. egy darabig visszavonult a politikától és leginkább aesthetikával és szépirodalommal foglalkozott, míg végre 1855-ben átvette a Pesti Napló szerkesztését, melyet egy pár évi megszakadást kivéve, haláláig folytatott 1860-ban a Kisfaludy-társaság megválasztotta tagjává (1866-ban b. Eötvös József után elnökévé). Egész 1860-ig a belügyeket illetőleg nem írhatván azt, a mit akart, s nem akarván azt írni, a mit mások akartak, a társadalmi, irodalmi dolgokra s a külügyek vezetésére vetette lapja fősúlyát. Midőn 1858-ban a behozott hirlapbélyeg mind megbuktatta a magyar lapokat, K. anyagi áldozattal is járult lapja fentartásához. Így tengett a Pesti Napló egész 1859-ig, de nyomot hagyott mind irodalmi, mind politikai tekintetben. Mint irodalmi közlöny központja volt a jelesb, idősb és ifjabb íróknak, mint politikai lap pedig képvsielője a nemzet elnyomott vágyainak, hallgatag passivitásának. 1860-ban a nemzettel megszólalt a Pesti Napló is. K. volt az első, ki az 1848. törvények zászlóját kitűzte s azután minden nevezetesb fordulatnál és kérdésben hallatta szavát, mint a Deákpárt journalistája. 1865-ben a Pest-Lipótvárosi kerület országgyűlési képviselővé választotta; de azután is nem a szónoki, hanem a hirlapírói pályán látjuk őt ragyogni. K. alaposan és tartalmasan, sőt lendületesen tudott vitatkozni s társalogni, de nem volt nagyszabású szónok. A hatvanas években élénk részt vett Deák Ferencz mellett, mint mindenkor szivesen meghallgatott tanácsadó s irodalmi jobb kéz a kiegyezés nagy munkájában, ennek legczélszerűbb és a viszonyok közt kivihető módozatait eszméivel elősegítette s az olvasó közönséggel megismertette s népszerűsítette. A túlságos fárasztó munka és sok éjjelezés testének é szellemének tehetségét mértéken túl megerőltette s kimerítette, a mi azt a gyászos eredményt szülte, hogy a hetvenes évek elején lassanként élőhalottá vált és kénytelen volt minden nyilvános működéstől visszavonulni. Erdélybe, János testvére birtokára, Puszta-Kamarásra vonult magányba, hol 1875. decz. 22. meghalt. Sírkövére öcscse K. János ezt vésette: Mint a fáklya másoknak világított, önmaga pedig elhamvadott. A Kisfaludy-Társaságban Szász Károly 1877. febr. 11., a m. tudom. akadémiában Gyulai Pál 1879. máj. 27. mondott fölötte emlékbeszédet. Emlékezetére Marosvásárhelyt 1877-ben Kemény Zsigmond-társaság alakult.

Első czikke a Nemzeti Társalkodóban (1838. I. A mohácsi veszedelem okairól, 1841. I. 7. sz. Izabella királyné és a remete cz. regényéből mutatv. II. 26., 27. Néhány szó Szatmármegyéről a maga idejében); az Athenaeumban (1839. I. Károlyfehérvár, 1840. I. Izabella királyné és a remete cz. regényéből mutatvány, II. az országgyűlés); az Erdélyi Hiradóban (1843-45. vezérczikkek), a Honderűben (1844. I. Élet és ábránd cz. regényéből mutatvány), az Életképekben (1847. I. töredék Gyula Pál cz. regényéből); a Pesti Hirlapban (1847. vezérczikkek); Csengery, M. Statusférfiak és Szónokok Könyvében (1851. A két Wesselényi, Széchenyi István), az Ujabbkori Ismeretek Tárában (1850-től czikkek), Nagy-Enyedi albumban (1851. A sziv örvényei), Budapesti Viszhangban (1852. Két boldog, tört. nov., Visszaemlékezések, novella-cyclus), a Pesti Naplóban (1852-53. 787. sat. sz. Élet és irodalom, 1853. 869., 871., 874. sz. Az Ujabb Nemzeti Könyvtár iránt, 1036. sat. sz. Szellemi tér, 1076., 1080. sz. Eszmék Szalaynak Magyarország története cz. munkája fölött, 1119-25. sz. könyvism. 1854. 1., 2. sz. Gróf Széchenyi István, 1856. 484. sat. Columbus vagy Amerika felfedezése, 1860. 142. sz. Berzsenyi ünnep 1861. 54., 56., 57. szám Mi tehát a Pragmatica sanctio Magyarországon, 90., 93. Két czikk az unióról, vezérczikkek minden évfolyamban sat.), a Szépirodalmi Lapokban (1853. Eszmék a regény és dráma körül, Alhikmet a vén törpe, beszély), a Délibábban (1853. Egy kaland a Missouri mellől, Erény és illem. Szerelem és hiuság), a Divatcsarnokban (1854. Toldi Miklósról), a Magyar Nép Könyvében (1854-1856. Hogy áll a világ? történelmi rajz), a Budapesti Hirlapban (1855. 699-ik sat. sz. Deborah. tört. novella a XVII. századból), a Budapesti Szemlében (1857-58. Zord idő. tört. regény és Politikai szemle, Pitzipios bey röpirata a török birodalom újjá születéséről, VIII. 1860. Emlékbeszéd id. Szász Károly felett, felolvastatott a magyar tudományos akadémiában, IX. 1875. Két boldog. történ. beszély, XI. 1876. Albikmet a vén törpe); a Szépirodalmi Figyelőben (1861-62. Buda első gyásznapja), a Koszorúban (1863-64. Emlékezzünk régiekről, Classicismus és romanticismus), a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban (Uj F. II. 1869. Vörösmarty emlékezete, székfoglaló, felolv. 1864. febr. 6. III., IV. 1869-70. Elnöki beszéde 1867. febr. 5., 1868. febr. 5.), a Reformban (1870. 255., 257., 260. sz. Szinművészetünk ügyében). Az Egyetemes magyar Encyclopaediának is munkatársa volt.

Munkái:

Korteskedés és ellenszerei. Kolozsvár, 1843-44. Két kötet.

Gyulai Pál. Pest, 1847. Öt kötet.

Forradalom után. U. ott, 1850. (Ism. M. hirlap 220., 221., 223., 225. sz.)

Még egy szó a forradalom után. U. ott, 1851.

Férj és nő. Kiadja Szilágyi Sándor. U. ott, 1852. (K. Zs. regényei 1. 2. k. Ism. M. Hirlap 878., 879. sz., P. Napló 856. sz., Családi Lapok II. 3. sz.; kiadja a Kisfaludy-Társaság Bpest, 1878.)

Ködképek a kedély láthatárán. Pest, 1853. (K. Zs. regényei és beszélyei 3., Ism. P. Napló 1854. 50. sz. Gyulai Pál.)

Szerelem és hiúság. U. ott, 1854. (K. regényei és beszélyei 4 Ism. P. Napló 50. sz. Gyulai)

Sziv örvényei. Erény és illem. U. ott, 1854. (K. regényei és beszélyei 5. sz. Ism. Pesti Napló 50. sz. Gyulai. A 6-8. sz. Uj olcsó kiadás. U. ott, 1863., a 7. sz. Olcsó könyvtár 15. U. ott, 1875.)

Özvegy és leánya. U. ott, 1855-57. (K. regényei és beszélyei 6-8. Ismert. Pesti Napló 1855. 135. sz., 1857. 84., 149., 150., 156., 158., 160. sz. Danielik János, Hölgyfutár 114-116., 118., 119. sz., Bud. Hirlap 84. sz., P. Lloyd 65. sz.)

Zord idő. Történeti regény. U. ott, 1858. Négy köet, (2. kiadás. U. ott, 1862. Ism. Bud. Szemle 1883. Németül: Rauhe Zeiten, fordította Weber Ottó, Ugyanott, 1859. I. kötet és Opitz Theodor. Zürich, 1867. Három kötet).

Rajongók. Történeti regény. U. ott, 1858-59. (Ism. Hölgyfutár 1859. 40. sz. tóth K., 2. kiadás. Bpest, 1883. Három kötet Ism. figyelő XIX. Egyetértés 296. sz. bud. Szemle 1883. 1888.)

Az unio törvényekről. U. ott, 1861.

Kemény Zsigmond tanulmányai. Kiadja Gyulai Pál. U. ott. 1870. Két kötet. (I. A két Wesselényi. Széchenyi István. II. Erdély közélete 1791-1848. Eszmék a regény és dráma körül. Arany Toldija. Színművészetünk ügyében. Szalay Magyarország története cz. munkájáról. Macaulay Anglia történte cz. munkájáról. Id. Szász Károly. Vörösmarty Mihály. Függelék. Ism. Reform 311. sz., 1871. 59. sat. sz., Hon 1871. 18., 20., 25., 29. sz., Századok 1871. 131. 1. Pauler Gyula, Figyelő 5., 6. sz.)

Élet és Irodalom. Bpest, 1883. (Olcsó Könyvtár 159. Ism. Főv. Lapok 242. sz., Bud. Szemle XXXVI.)

K. összes beszélyei. Kiadja a Kisfaludy-Társaság. U. ott, 1893. Két kötet. (Ism. Bud. Szemle.)

Kemény Zsigmond báró összes művei. Közrebocsátja Gyulai Pál. Bpest, 1895-97. 8I., II. Előszó. K. emlékezete Gyulai Páltól, Gyulai Pál, regény öt részben, arczk. III. Férj és nő, regény két részben, IV. Beszélyek és regénytöredékek: A szív örvényei. Ködképek a kedély láthatárán, V. Két boldog. Szerelem és hiuság, Alhikmet, a vén törpe. Illem. Regénytöredékek: Izabella királyné és a remete. Élet és ábránd. A szerelem élete. VI. Özvegy és leánya, regény három részben.).

Levelei: b. Jósika Miklóshoz, Kapud 1845. decz. 15. (Vasárn. Ujság 1894. 18. sz.), báró Wesselényi Miklóshoz, Pest, 1847. júl. 2. (Hon 1877. 48. sz.); ugyanahhoz írt öt levelét közli K. Papp Miklós az Életképekben, M. Polgárban és a Történeti Lapokban (1876. 34., 35. sz.)

Szerkesztette a Magyar nép Könyvét 1854. májustól 1856. júniusig Pesten (Csengery Antallal együtt) és a Pesti Naplót 1855. jún. 22-től 1858. júl. 13-ig; 1860. febr. 28. ismét átvette a szerkesztést, 1869. decz. 1-től főszerkesztője s Urváry Lajos fel. szerk. volt a lapnak.

Emlékiratai s naplója a Kisfaludy-társaság kézirattárában.

Arczképei: kőnyomat Barabás Miklóstól 1847-ben (az Életképek II. 7. számához) és a Hölgyfutár Arczkép Albumában (Pest, 1856.

Festmény a m. tudom. akadémia képes termében.

Honderű 1847. II. 1. sz.

Életképek 1847. II. 7. sz. arczk.

Pesti Hirlap 1847. 852., 879. sz.

Hoefer, Nouvelle Biogr. Génerale Paris, 1852. XXVII. 538.

Meyer, Das Grosse Conversations-Lexikon. Suppl. IV. 225.

Ujabbkori Ismeretek Tára V. 55. l.

Kőváry László, Erdély nevezetesebb Családai. Kolozsvár, 1854. 150. l.

Hölgyfutár 1855. 121., 1857. 47. sz.

Vasárnapi Ujság 1856. 14. sz. arczk., 1866. 44. sz. arczk., 1876. 1. sz. arczk., 1896. 7. sz. (Mellszobra).

Arczkép Album 1856. 26. l. arczk.

Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 241. l.

M. Irók Arczképei és Életrajzai. Pest, 1858. 110. 1. arczk.

Válkai Imre, Irodalmi és művészeti daguerreotypok. Bécs, 1858.

Kalauz 1859. 25. sz.

Napkelet 1859. 11. sz.

Anyák Hetilapja 1861. 11. sz.

Ungarns Männer der Zeit. Prag, 1862. (Kertbeny.)

Ország Tükre 1862. 1. sz. arczk. Marastonitól.

Magyarország és a Nagyvilág 1866. arczk., 1876. 1. sz. arczk. és kézirata hasonmásával.

Országgyűlési emlékkönyv Pest, 1866-67. 136. l. (Hajnik Károly), 339. l.

Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Uj Folyam I. 1868. 16. l., XII. 1875-76. (K. emlékezete, Szász K.)

Akadémiai Értesitő 1868-1869., 1876.

Alföldi Hirlap 1869. 98. sz. (K. Pesti Naplója)

Reform 1870. II. (Gyulai Pál), 1871. (Baráth Ferencz.) 151. sz. (Patterson.)

Egyetemes M. Encyclopaedia Pest, 1872. X. 108. l.

Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalom Története.

Vutkovich M. Irók Albuma. Pozsony, 1872.

Pesti Napló 1875. 294., 1876. 5. (Salamon F.), 1877. 136., 141., 142. sz. esti k. (Riedl Fr.), 1879. 304. sz. (K. naplója), 1883. 62. sz. (Beksics Gusztáv), 1888. 181. sz., 1889. 339. sz. (Szántó k.)

Fővárosi Lapok 1875. 294., 1876. 10., 11. sz. (Emlékjegyzetek, Tóth Kálmán), 44. szám, 1894. 346. szám (báró Horváth Miklós), 356. szám (Vadnai Károly).

Pester Lloyd 1875. esti kiadás 294., 297. szám (Láncy Gyula.)

Hon 1875. 294. sz.

Hölgyfutár (Kolozsvár) 1876. 1. sz.

Századok1876. (Salamon F.)

Budapesti Szemle 1876., 1888-89. (Péterfy Jenő).

Figyelő I., IV.

Asbóth János, Irodalmi és politikai Arczképek. Pest, 1876.

Marosvidék 1877. 1. sz. (K.-társaság.)

Dömötör János Munkái. Bpest, 1878. 152. l.

Pesti Hirlap 1879. 163-165. sz. (Falk Miksa.)

Beksics Gusztáv, A magyar doctrinairek. Bpest, 1882. és Kemény Zsigmond, a forradalom és a kiegyezés. Bpest, 1888.

Ellenőr 1882. 369. 370. sz. (Beksics G.)

Irányi Dániel, Megjegyzések b. Kemény Zsigmond emlékirataira. (Tekintettel Beksics müvére.) Bpest, 1883.

M. tudom. Akadémia Évkönyvei. 1878-82. XVI. 5. (Gyulai Pál emlékbeszéde.)

Egyetértés 1883. 124. sz.

M. Helikon, Pozsony, 1884. III. (Tóth Sándor.)

Ersch und Gruber, Allg. Encyclopädie. Leipzig, 1884. Zweite Section XXXV. (Heinrich Gusztáv.)

Beöthy Zsolt, A tragicum. Bpest, 185., M. nemzeti irodalom történeti ismertetése és Képes Irodalomtörténete. (Gyulai Páltól, két arczk., siremléke, aláirása és kéziratának hasonmása.)

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

Aradi Közlöny 186. 305. sz. (Törös Tivadar.)

M. Könyvészet. 1888., 1893-94.

Salamon Ferencz, Irodalmi Tanulmányok. Bpest, 1889. II.

Ország-Világ 1889. (Tutschek Anna.)

Erdélyi Hiradó 1889. 224. sz. (Komáromy Ferencz.)

Budapesti Ujság 1890. 193. sz. (b. Horváth Miklós.)

Kiszlingstein Könyvészete 1890.

Irodalomtörténeti Közlemények 1891. (Garda Samu.)

Élet 1892. (Tutschek Anna.)

Budapesti Hirlap 1896. 86. sz. és gyászjelentés.