Kezdőlap

Király Pál (dadai),

állami paedagogiumi tanár, K. László földbirtokos és meggyaszai Kovács Erzsébet fia, szül. 1841. decz. 13. Csobádon (Abaujm.); szüléi 1843-ban Szikszóra költözvén,ott kezdett iskolába járni; 1852-ben a sárospataki ref. főiskola növendéke lett, hol a gymnasiumot és az akadémiai (bölcseleti, theologiai s jogi) tanulmányait végezte. Munkás tagja volt az akkor Erdélyi János elnöklete alatt működött önképzőkörnek. 1865-ben külföldre ment és a heidelbergi egyetemen két semesteren át bölcseleti s paedagogiai tanulmányokkal foglalkozott; időközben ellátogatott a strassburgi és zürichi egyetemekre is. Haza jövén, nevelő lett gróf Bethlen Sándor házánál, hol kedvező alkalma nyilt a franczia nyelv alapos megtanulására. 1867 őszén rendes tanárnak választották a nagy-kőrösi ev. ref. főgymnasiumban; honnan három év mulva a dunamelléki reform. egyházkerületnek ugyanottani tanítóképező intézetébe lépett át szintén rendes tanárrá, mely állásának elfoglalása előtt állami segélylyel hosszabb tanulmányutat tett Auszriában, Németországban és Svájczban. 1873-ban a budapesti ev. ref. gymnasium egyik tanszékére hivatott meg, innen pedig 1880-ban a budai állami paedagogiumba neveztetett ki a magyar nyelv és irodalom rendes tanárává; azóta folyamatosan ott működik. Időnként sokat utazott a hazában és külföldön; több ízben járt Német-, Francziaországban és Svájczban, megfordult Szerbiában és Romániában is. E közben 1882-től 1886-ig titkára volt a magyar földrajzi társaságnak és 1887-1890-ben tagja az országos közoktatási tanácsnak; az országos tanszermúzeum állandó bizottságának és az országos polgáriskolai tanárvizsgáló bizottságnak tagja, a dauphinéi Société d'Astronomie populaire tiszteletbeli tagja.

Szépirodalmi dolgozatai a sárospataki ifjúsági Emlékkönyvben (1861., 1866. költemények), a Zempléni Hiradóban (1861-64. költeményei Csobádi, Dadai P., Hernádvölgyi álnevek és Útilevelek K. P. jellel); czikkei a Sárospataki Füzetekben (apróbb czikkek és X. 1866. Egy akadémiai előadás a «megismerés elmélete» jelentősége és feladata fölött), a Földrajzi közleményekben (1875. Dalmácziáról, 1881. Az Izère völgye, Ischia szigete. 1884. A Galopago- vagy Teknősbéka szigetcsoportról), a M. Nyelvőrben (1874. Balásfi Tamás magyarsága, 1875. A nyelvőrbeli népnyelvi adatok), a Tanügyben (1875. Iskolai irodalmunk érdekében), a Néptanitók Lapjában (1878-79. Földrajzi tankönyvek ismert., 1880. könyvism., 1881. Iskolai épülettervek kiállítása Párisban, Tanítóképezdei igazgatók és népiskolai tanfelügyelők vizsgálata Párisban, 1882. Az írók és művészek társaságának aldunai kirándulása, Petőfi emlékezete, 1882. Petőfi emlékezete, 1885. Az értelmi és erkölcsi nevelésről Marion tanár előadása a Sorbonneban. A khinaiak iskolázásáról, Az Erdélyrészi magyar közművelődési egyesület első ünnepe alkalmából, 1887. A tanítóképezdei tanárok képzése Franciaországban, 1890. Egy új keresetág a tanító és a nép számára és könyvism., 1891. könyvism.) Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben cz. vállalatnak kezdettől fogva szerkesztőségi munkatársa és szerkesztő-bizottsági tagja; úgyszintén már egy évtized óta szerkesztőségi dolgozótársa a Vasárnapi Ujságnak és melléklapjainak. Az 1896. nagy nemzeti ünnep alkalmára a kereskedelemügyi m. kir. miniszter megbízásából készült; Az ezredéves magyar állam és népe cz. munka megírásában is közreműködött; a Prot. Naptárban (1875-77.), a Prot. Egyh. és Iskolai Lapban (1879. Látogatás a franczia kálvinistáknál, 1880. Calvin városáról, 1887.); a M. Földben (1880. 176. sz. Rogeard bucsú szavai); az Egyetértésben (1881. 250. sz. Emlékezés Szemere Miklósra), az Ellenzékben (1888. 15. sz. Hun-székely írás), a Gazette de Hongrieban (1882-84), a Fővárosi Lapokban (1890. 105. Hun-székely kéziratok), az Ethnographiában (1891. Regesek mondókája, Ugocsai babonák, A palázolás, Ungmegyei ballada; A biróné, 1892. Bécs).

Munkái:

1. Egyetemes földrajz. Bpest, 1871., 1874., 1878. Három rész. (Ballagi Károlylyal együtt.)

2. Nyelvemléktár III. kötete. U. ott, 1875. (Nagyszombati codex, Szent Domokos c., Virginia c., közzétette Komáromy Lajossal.)

3. A magyar birodalom leírása. U. ott, 1878. (Különny. az Egyetemes Földrajz III. kötetéből.)

4. Reclus Elisée, A föld. A földgömb életjelenségeinek leírása, az eredeti 4. kiadás után ford. U. ott, 1879-81. Két kötet. (Révész Samuval együtt; az eredetivel összehasonlította Hunfalvy János. A természettudom. társulat könyvkiadó-vállalata XVI. XVII.)

5. Emery Henry, A növények élete. A növényvilág élete. Az eredetivel összehasonlította s jegyzetekkel kisérte Klein Gyula. U. ott, 1883. (A természettudom. társulat könyvkiadó vállalata XXII. Mendlik Alajossal.)

6. Bains et Sources d'eaux minérales du Trésor du Royaume de Hongrie. U. ott, 1883. (A berlini egészségügyi congressus alkalmára a m. kir. pénzügyminiszter megbízásából készített fordítása a m. kir. kincstár fürdőhelyei és ásványvizei ismertetésének.)

7. Gróf Székely László élete. U. ott, 1887. (Különnyomat a Budapesti Szemléből.)

8. Magyar nyelvtan mondattani alapon. Polgáriskolák és középiskolák I. és II. osztálya számára, U. ott, 1887-88. Két rész. (Ism. 1887: Néptanítók Lapja, Közoktatás. Iskolai Szemle, Prot. Egyh. és Isk. Lap. 1889.; Tanáregylet Közlönye 2. kiadás I. 1893., II. 1897. U. ott).

9. Rendszeres magyar nyelvtan közép- és polgáriskolák, valamint szakiskolák számára. U. ott, 1889.

10. Magyar nyelvtan polgári és felsőbb leányiskolák számára. U. ott, 1891.

11. Olvasókönyv elemi népiskolák II-VI. osztályai számára. U. ott, 1889., 10. képes kiadás 1893., 1895. (Többekkel együtt.)

12. Researches in Hunno-Scythic. London, 1893. (Különnyomat a The Babylonian and Oriental Recordból.)

13. A Simonyi-féle Tüzetes magyar nyelvtan I. kötetének birálata. Nyelvtudományi irodalmunk újabb jelenségeiről. U. ott, 1896.

Szerkesztette a Földrajzi Közlemények: Abrégé du Bulletin de la Société Hongroise de Géographie cz. mellékletét 1882-86-ig.

Jegyei: dKp., Dkp., -ly.

Uj M. Athenás 210. l.

M. Könyvészet 1887., 1889.

Kiszlingstein Könyvészete.

Pallas Nagy Lexikona X. 559. l. (György Aladár) és önéletrajzi adatok.