Kezdőlap

Kitaibel Pál,

orvosdoktor, egyetemi tanár, szül. 1757. febr. 3. Nagy-Mártonban (Sopronm.), hol atyja jómódú földmivelő volt; iskoláit Sopronban kezdte járni; azután a győri akadémiát látogatta s 1780-ban a budai egyetemre ment, hol előbb a jogot tanulta, azonban csakhamar az orvosi tudományokra tért át. Még mint egyetemi hallgató 1784. máj. 26. Winterlnek, a chemia s botanika tanárának adjunctusa lett 400 forint fizetéssel és 1785. orvosdoktorrá avatták. A botanikát tanulta szenvedélylyel; ebben különösen nagy ismereteket szerzett a Mygind Ferencz báró gazdag herbariumának, melyet 1790. szept. az egyetemnek ajándékozott, rendezése által. Miután 1792-ben tudományos utazást tett Horváthországban és Fiuméig, visszatért Pestre, hol 1793. júl. a gyógyszerészek correpetitorának neveztetett ki. 1794-ben a botanikai kert felügyelője lett és előbbeni hivatalát elhagyta. 1798-ban fizetése 600 frtra emeltetett azon kikötéssel, hogy kéziratai az egyetemet illessék. 1799. jan. 22. a kormánytól 1200 frt fizetést nyert. 1803-ban a pesti egyetem chemiai s betonaikai tanszékére neveztetett ki. 1795-ben a kormány megbizásából meglátogatta s vegyelemezte a bártfai forrást; ezzel egybekötötte a környék botanikai átvizsgálását; 1796-ban Waldstein Ferencz Ádám grófot, a jeles füvészt, kisérte maramarosi utjában. 1798-ban Berlinbe utazott, hol Willdenow-val ismerkedett meg; onnét visszatérve, meglátogatta a Balaton környékét és Baranya vármegyét, 1800-ban pedig a Bánátot. 1802-ben ismét Waldstein grófnak volt útitársa Horvátországban; 1803. Első-Magyarország keleti (Beregm.), 1804. éjszaki (Árva-Liptóm.) részét utazta be s 1804-ben másodszor járta be a Bánátot, 1806-ban pedig az állam megbízásából Fehérmegyét, honnét a Hansághoz a Fertő tava mellé utazott; itt azonban súlyos betegségbe esett és a kutatással fel kellett hagynia. 1807-ben Winterl tanár mellé a botanikai kert igazgatójává neveztetett ki. Miután 1808-ban Fabrici s Reisinger tanárokkal a múzeumot rendezte, az elsőnek társaságában még azon évben kirándulást tett Slavoniába. 1810-ben átkutatta Fehérmegyét és ismételten a Bánátot és ugyan azon évben Rainer főherceget kisérte a Mátra hegységbe. 1811-ben, mikor a chemiai s botanikai tanszék külön választatott az egyetemen, ő megmaradt a bonatikai kert igazgatójának. 1814-ben fizetése 2000 frtra emeltetett. 1815-ben meglátogatta Máramarost. 1816. márcz. 19. teljes fizetéssel nyugalomba vonult. 1817-ben egészsége helyreállítása végett a parádi fürdőt kereste föl, de súlyos betegen hozták haza Pestre, hol decz. 13. meghalt. A külföldi tudús társaságok következő oklevelekkel tisztelték meg: 1800. febr. 20. a jenai mineralogiai, 1801. márcz. 21. a ratisbonai botanikai, decz. 30. a göttingai phytographiai, 1803. febr. 22. a berlini természetvizsgálók, 1804. júl. 4. a göttingai kir. társaság, szept. 30. a jenai physikai, 1805. nov. 9. a moszkvai természettanorvosi, 1813. júl. 15-én a szentpétervári czári orvos-sebészi akadémia, 1814. szeptember 18. a müncheni kir. akadémia, 1815. május 9. a lundi physiographicai társaság. (Ezen oklevelek a budapesti egyetemi könyvtárban vannak.) Schuster sírkőfeliratát következő szavakkal fejezé be: "Gaude Hungaria, quae talem tulisti". Cserey Farkas krasznai kertjében emlékkövet emeltetett Kitaibelnek latin felirattal.

Czikkei közül fölemlítendők a Schedius, Liter. Anzeiger für Ungarnban (1799. Über das Matragebirge in topographisch-naturhistorischer Rücksicht, Über die Mineralwässer zu Parád, comitat Heves, K** jegygyel), a Schedius, Zeitschrift von und für Ungarnban (II. 1802. Analyse des Szalatnyer Mineralwassers, III. 1803. Allgemeine Ansichten der Oberfläche des Bodens von Ungarn); a Gehlen, Neues allgemeines Journal der Chemieben (I. 1803. Über Kitaibel's Antheil an der Entdeckung des Tellurs; ezzel K. Klapróth előtt fedezte fel a Tellurt a német pilsendi ólombányában, a nagy-ági s nagy-bányai aranybányákban; midőn e felől Klaproth felvilágosítást kért, megadta neki s egyúttal elsőbbségi jogáról is lemondott Klaproth javára); a Zach, Monatliche Correspondenzében (VIII. 1803. Beschreibung von Ungarn.)

Munkái:

1. Vorläufige Nachricht über das Bartfelder Mineralwasser. Mit Bewilligung des Verfassers in Druck gegeben von Daniel Kéler, Handelsmann in Bartfeld. Kaschau, 1801. Rézmetszettel. (U. ott, 1808. Ismertetés: Annalen 1810. I. 410. l. Magyarra ford. Kéler Dániel. U. ott, 1801. s ugyan ő lengyelül is kiadta, Krakkó, 1802.)

2. Plantae rariores Hungariae indigenae descriptionibus et iconibus illustratae. Viennae, 1799-12. Három kötet, 280 színezett réztáblával. (Waldstein Ferencz Ádám gróffal együtt írta és a saját költségén adta ki ívrét füzetekben. Ism. Liter. Anzeiger für Ungarn 1799. 25., 27-29., Annalen der Oesterr. Literatur 1802. 7. sz.)

3. Vorläufige Nachricht über das Szalatnyaer Mineralwasser (in der Gross-Honther Gespannschaft.) Pest, 1802. (Magyarul: Rövid tudósítás a szalatnyai bor- [sós, savanyú] vízről Hont vármegyében. U ott, 1802.)

4. Plan zu einer ungrischen Gesellschaft für Naturkunde, Oekonomie und Medicin. U. ott, 1802.

5. De aqua soteria thermarum Budensium, quae caesareae dicuntur... Budae, 1804.

6. Examen thermarum Budensium. Neosolii, 1804.

7. Thermarum Stubnensium examen. Neosili. 1808.

8. Plantae hortis botanici Pesthiensis. 1809.

9. Plantae horti botanici regiae Universitatis Hung. 1812.

10. Dissertatio de terrae motu in genere, ac in specie Mórensi anno 1810. die 14. Januarii orto, Conscripta a ... et Adamo Tomcsányi. Per regiam scientiam universitatem Pestiensem jussu altiori pro investigatione dicti terrae motus ad loci faciem emissis. Budae, 1814. Egy térképpel.

11. Catalogus plantarum horti botenici reg. scientiarum univers. Hungaricae. 1816.

12. Hydrographica Hungariae praemissa auctoris vita edidit Joannes Schuster. Pestini, 1829. Két kötet. (K. legbővebb és legalaposabb életrajzával az V-LXVIII. lapokon.)

13. Botanische Reisen in Ungarn, 1802. Vindobonae, 1862-63. (Mely halála után: ReliquiaeKitaibelianae e manuscriptis nation. mus. Hung. publ. ah A. Kanitz cz. jelent meg.)

14. Additamenta ad floram Hungaricam. E manuscript. 80. I. II. III. IV. oct. lat. de plantis Hung. Mus. Nat. Hung. edidit Augustus Kanitz. Ex Lannaeae XXXII. Tomo impressium. Halis Saxonum, 1864.

15. Praefatio ad tomumtertium plantarum rariorum Hungariae etc. (Kanitz, Versuch einer Geschichte der ungar. Botanik. Halle, 1865 89-125. l.)

Levele Dioszeghihez 1807. Orvosi Hetilap 1864. 19. sz. közli Kátai Gábor.

Kéziratai a bécsi udvari könyvtárban: Descriptio itineris facti in partes spetentrionales regni Hungariae d. d. Pestini 2. Maii 1804.; Ex litteris ad K. datis excerpta germanica et latina ad balneographiam regni Hungariae et partium adnexarum spectantia, collecta a Ludovico Ferdinando de Tognio; Relatio super itinere a. 1800. facto et super itinere a. 1802. in Croatiam absoluto; Ex itinere Banatico 1805., exerpta germanica ad thermas et aquas minerales com. banatirocum spectantia, collecta a L. de Tognio; Ex itinere Fürediensi 1816. breve notatum germanicum; Iter K in Bereghiensem com. 1803. excerptum germ. pro thermis et aquis mineralibus... a Tognio; Iter K. Magnovaradiense 1798. excerptum germ. pro thermis et aquis mineralibus; Iter K. Marmarosiense secundum 1815. excerptum germanicum pro thermis et aquis mineralibus describendis... a Tognio. Kéziratainak legbecsesebb részét 1818-ban József nádor szerezte meg 7000 forintért, melyek a magyar n. múzeumba kerültek. Nevét hibásan írták Kietaibelnak; a család azonban hajdan Küchteubel és Kühtaibelnek is írta nevét.

Kőnyomatú arczképét nyomt. Rohn és rund Pesten 1864-ben (a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálatai IX. kötetében.)

Annalen der Literatur 1803. Intelligenzblatt 25. szám.

Allg. Literatur-Zeitung. Halle & Leipzig, 1804. Intelligenzblatt 63. sz.

Zeitschrift von und für Ungarn VI. 1804. 335. l.

Magyar Kurir 1817. II. 52., 1818. I. 1., 9. sz.

Hasznos Mulatságok 1818. 9. szám.

Tudományos Gyűjtemény 1818. I. 109. l.

Vereinigte Ofner Pester Zeitung 1817. 103. sz.

Unterhaltungsblatt, Pressburg 1818. 2. sz. (Emlékköve).

Erneuerte vaterl. Blätter für der österr. Kaiserstaat. Wien, 1818. Intelligenzblatt 6., 20. sz.

Flora. Botan. Zeitung 1831. I. 149. l.

Fejér, Historia Academiae, Budae, 1835. 150. l.

Budapesti Szemle XVIII. 1860. 145. l. (Kanitz).

Mayer, Das grosse Convers.-Lexikon XIII. 1311. l.

Wurzbach, Biogr.-Lexikon XI. 337. l.

Kanitz, Versuch einer Geschichte der ungarischen Botanik. Halle, 1865. 82. l.

Magyar orvosok és természetvizsgálók munkálatai IX. 1864. arczk., X. 1865. (Kanitz).

Szinnyei Könyvészete.

M. Könyv-Szemle 1876. 284., 1884. 306. (kéziratai), 1885. 6. l. (gyűjteménye).

Pauler Tivadar, A budapesti m. kir. tudomány-egytem története. Budapest, 1880.

Hőgyes Endre, Emlékkönyv a budapesti kir. m. tudom. egyetem orvosi karának multjáról és jelenéről. Bpest, 1896. arczk.