Kezdőlap

Kondor Gusztáv,

bölcseleti doktor, egyetemi tanár és a m. tudom. akadémia l. tagja, K. Ferencz kincsári főerdész és Collin Sarolta fia, szül. 1825. aug. 7. Szántován (Bács-Bodrogm.); gymnasiumi tanulmányait Baján és Szabadkán, a bölcseletet pedig a szegedi lyceumban végezte, mire a mérnöki pályára lépett. 1846-47-ben az apatini kincstári építészeti hivatalnál mint mérnök-gyakornok működött. Ezután az elméleti mérnöki tanulmányokat a pesti egyetemen kezdette meg; azonban az 1848-49. szabadságharcz félbeszakította tanulmányait; honvéd lett és rövid idő alatt a 66. zászlóaljban hadnagygyá nevezték ki; egyideig Gózon őrnagynak adjutánsa is volt; végig küzdötte a branyiczkói, kápolnai, verpeléti, horti, hatvani s nagysarlói csatákat. Ezután a Klapka vezérlete alatti hadtesthez került Komáromba s ennek védelmében mint árkész-főhadnagy vett részt. A szabadságharcz után tanulmányait az egyetemen folytatta s 1850-ben hites mérnökké avatták föl. Petzval Ottó egyetemi tanárnak előadásai serkentették a mathesis további tanulására, miért is két évig (1850-52) a pesti s két évig (1852-54) a bécsi egyetemen mint egyetemi csillagászati ösztöndíjas a mathesis, természettudományok és csillagászatból magát kiképezte, hogy a szabadságharcz alatt megrongált, de helyreállítható szentgellérthegyi egyetemi csillagászati observatóriumban alkalmazást nyerhessen; e reménye azonban nem teljesült, mert a csillagvizsgálót lerombolták. 1854-ben a pestvárosi főreáliskolához a mennyiségtani tanszékre ideiglenes, 1855-ben pedig rendes tanárrá neveztetett ki (hol 1855. jan. 13-tól 1871. május 1-ig tanított) s az iskolával összefüggésben volt tanárjelölti tanfolyamon a mathesis előadásával bizatott meg. 1861. decz. 20. a m. tudom. akadémia levelező tagjának választotta meg; ugyanezen év óta az egyetemi csillagászati observatóriumban ennek végleges beszüntetéseig a déli idő meghatározását eszközölte s a déljelzést ellenőrizte. 1863-ban a szépművészetek és bölcselet doktorává avatták fel. 1865-ben a pesti egyetemen a csillagászat magántanára lett. 1868-69-ben a reáliskolai, gymnasiumi s lyceumi tantervek megállapítására kiküldött tanügyi bizottságokban munkás részt vett. 1869- és 1871-ben Magyarország délnyugati részén Schenzl Guidóval együtt mangetikai helymeghatározásokat eszközölt, melyeknek csillagászati részét ő dolgozta ki a m. tud. akadémia által kiadott munkában. 1871. márcz. 12. a pesti egyetemhez az elemi mennyiségtan rendes tanárává neveztetett ki s 1871-73-ig a gymnasiumi tanárképőben is közreműködött. 1872 óta az országos középiskolai tanárvizsgáló bizottságnak tagja volt a mennyiségtani szakra. 1876-tól a budapesti I. kerületi állami paedagogiumban tartott polgári tanítóképesítő vizsgálatokon mint miniszteri szakbiztos vett részt, 1888 óta pedig ugyanazon intézetnél az igazgatótanács tagja volt. Az 1880-83. tanévekben az egyetem bölcseleti karának dékánjává választatott. 1883-ban a csillagászati tanszékre helyettes tanárnak neveztetett ki. 1886-1895-ig az érettségi vizsgálatokon mint miniszteri biztos különböző intézetekhez kiküldetett. Az egyetemen 1896-ban mathematikai seminarium állíttatott fel, melynek ő volt az igazgatója. A csillagvizsgáló felállítása ügyében az enqueteben buzgón munkálkodott. Meghalt 1897. szept. 16. Ravatalánál Fröhlich Izidor bölcsészetkari dékán, volt tanítványa, mondott bucsúbeszédet.

Czikkei az Egyetemes M. Encyclopaediában (1860-76. csillagászati czikkek K. G. jegy alatt); a Természettudományi Társulat Közlönyében (1862. Winnecke üstököse, Mercur átmenete a nap előtt 1861-ben, Kayser fénymérője, könyvism., 1863-65. A fokmérésről általában és különösen a középeurópai fokmérésnek egyike előmunkálatáról és könyvism. Az Encke és Faye-féle üstökösökről, 1866. Az égi testek színképelemzésének ujabb eredményei, 1867. A hullócsillagok és üstökösök összefüggéséről, Az égi testek fényének szinképei és a holdon levő töbörről, 1869. Merkur átvonulása a nap koronja előtt, 1871. Magnességi meghatározások 1869-ben, Az ausztráliai expeditio ügyében, 1889. A nap távolsága a földtől, 1891. A csillagászat ujabb segédeszközei); a Honban (1865. 52. sz. Indítvány a mostani naptárak javítása ügyében); az Orsz. középtanodai tanáregylet közlönyében (1868. Az 1868. nagyszerű teljes napfogyatkozásról, 1869. Kepler törvényeinek bebizonyítására szolgáló Hagenbach-féle készülk ismertetése; rajzzal és könyvism., 1871. ismertető czikkek az akadémia III. osztálya és a természettudományi társulat üléseiről K. G. jegy alatt és könyvism.); a M. Tudom. Akadémiai Almanach csillagászati s közönséges naptárát 1863-91. szerkesztette.

Munkái:

1. Die auf elementarem Wege entwickelte Theorie der Maxima und Minima. Pesth. 1858. (Programm der städt. Realschule in Pesth.)

2. A részletes külzeléki egyletek egészlése. U. ott, 1860. (Különny. a M. T. Akadémiai Értesítő a mathem. és term. tud. köréből I. 3. sz. előszóval és tartalommutatóval bővítve.)

3. A magyar váltójog és üzlet kivonata. Alsóbb tanodák számára. U. ott, 1862. (4. kiadás. Bpest, 1873.)

4. A dellőkör különösen mint dellőtávcső használva. U. ott, 1863. (Székfoglaló. Értekezések a mathem. és term. tud. köréből III. 3.)

5. Az egyszerű könyvvitel vázlata. Alreáliskolák számára. Pest, 1864. (3. kiadás. U. ott, 1872.)

6. Vámisme. Reáltanodák számára. U. ott, 1865. (2. kiadás. U. ott, 1875.)

7. Magnetikai helymeghatározások Magyarország délnyugoti részén U. ott, 1870. (Schenzl Guidóval együtt. Mathem. és term. Közlemények VIII. 3. Ugyanez németül. Wien, 1871.)

8. Emlékbeszéd Herschel János külső tag felett. Bpest, 1874. (Értek. a math. tudom. köréből. III. 3.)

9. Emlékbeszéd Nagy Károly rendes tag felett. U. ott, 1876. (Értek. a mathem. tud. kör. V. 1.)

10. Adalékok a magyar koronához tartozó országok földmágnesességi viszonyainak ismertetéséhez. Bpest, 1881. (A kir. m. természettud. társulat megbizásából Schenzl Guidó és Kruspér Istvánnal együtt.)

11. Emlékbeszéd Petzval Ottó rendes tag felett. U. ott, 1889.

Autographice megjelent egyetemi előadásai: számelmélet, Elemzőmértan a sikban 1879. Algebrai analísis, Másodrendű görbe vonalok, Determinansok 1880., Egyenletek elmélete, Elemző térmértan, Gömbháromszögtan 1881., Algebrai analysis, Analytikai sikmértan, Synthetikai mértan 1882., Számelmélet 1883., Elméleti csillagászat 1884., Felsőbb algebra, Csillagászat, Synthetikai mértan 1885., Analysis 1889.

Közlöny 1849. 133. sz.

Budapesti Közlöny 1871. 68. sz.

A Budapesti fővárosi IV. kerületi főreáltanoda XXVI. Tudósítványa. Emlékkönyv 63. l.

Szinnyei Könyvészete.

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

Kiszlingstein Könyvészete.

Pallas Nagy Lexikona X. 729. l. (Kürschák).

1897: Vasárnapi Ujság 41. sz. arczk., Esti Ujság 212. sz.

Önéletrajzi adatok és gyászjelentés.