Kezdőlap

Korányi Sándor,

egyetemes orvosdoktor, egyetemi rendkívüli tanár, előbbinek fia, szül. 1866-ban Pesten; mint orvostanhallgató a budapesti orvosi egyetemet látogatta s 1888-ban doktorrá avattatott. Az orvosi egyetemen 1884-ben mint boncztani demonstrator, 1887-ben a kórboncztani tanszék mellett mint gyakornok, 1889-től kezdve az I. belgyógyászati kórodán mint gyakornok, majd mint második, első és laboratoriumi tanársegéd volt alkalmazva. Ugyanezen tanszék mellé 1895-ben adjunctussá neveztetett ki. 1891-1892-ben az állatorvosi akadémián az élettant, szövettant és természettant mint helyettestanár adta elő. 1893-94-ben az idegrendszer kisérleti és gyakorlati kór- és gyógytanának magántanára lett. 1894 óta a Stefánia-gyermekkórház, 1895 óta a sz. István-kórház rendelő orvosa idegbetegek számára, 1897 óta az I. belgyógyászati tanszék tanára egyetemi rendkívüli tanári czím- és jelleggel. Több ízben hosszabb ideig tartózkodott külföldön, a hol különösen élet- és kórtani vizsgálatokkal foglalkozott.

Czikkei a Mathem. és Term. Értesítőben (1890. A Jackson-féle epilepsiára vonatkozó kisérleti adatok); az Internat. Klin. Rundschauban (1890. Beiträge zur Pysiologie der von der Grosshirnrinde ausgelösten Bewegungen und Krämpfe); az Orvosi Hetilapban (1891. Agybetegségek egy új tünetcsoportja, 1893. Corticalis epilepsia sajátságos alakja, higanykezelés, gyógyulás. Ennek kapcsán adtok az alexia kérdéséhez, Válasz Farkas Jenő: A sebészi beavatkozás kérdése bujakóros agybántalmak esetében cz. czikkére, 1894. A vizelet összetételét szabályozó tényezőkről az éhező ember vizeletének vizsgálata alapján, 1895. Uj módszer az incompensatio korai felismerésére és a sziv alkalmazkodási képességének vizsgálatára szivbetegeknél, 1896. Adatok a vér és vizelet egyes kóros sajátságainak diagnosztikai jelentőségéhez, 1898.); a Korányi-féle jubiláris dolgozatban (Az agykéreg mozgató működésének mechanizmusáról); a M. Orvosi Archivumban (1892. Stroboskopikus vizsgálatok a harántcsíkolt izmon, 1893. Adatok az agyi hűdések tanához, a gerinczagy előre ment sértéseinek befolyása az agysértés tüneteire kutyánál, 1894. A vér és vizelet quantiativ összetétele között fennálló összefüggésről, Adatok a vérplasma concentratióját szabályozó berendezés működéséhez, Vizsgálatok a vizeletválasztó-rendszer működésére vonatkozólag ép és káros viszonyok között, 1895. A fokozott izommunka befolyása a vizeletre); a Centralblatt für Physologieban (1892. Über die Wirkung von Licht und Wärme auf die Haut des Frosches); a Centralblatt für med. Wissenschaftban (1883. Zur Physiologie der Harnabsonderung); a Tauszk-féle Diagnostika Kézikönyvében (1893. Beszédzavarok, A központi idegrendszer topikus diagnostikája.) A Pallas Nagy Lexikona munkatársa.

Munkái:

1. A szemlencse fejlődésének első mozzanatairól a gerinczeseknél. Közlemény dr. Mihálkovics Géza boncz- és fejlődéstani intézetéből. Bpest, 1885. Táblával. (Értekezések a term. tud. köréből XV. 13.)

2. Az ideggyógyászat alapvonalai. Orvostanhallgatók és gyakorló orvosok számára. Bpest, 1895. (Ism. M. Orvosi Archivum IV.)

3. Az állati folyadékok osmosisnyomásának élettani viszonyaira és kóros eltéréseire vonatkozó vizsgálatok. A betegvizsgálat egy módszerének alapvonalai. U. ott, 1896. (Melléklet az Orvosi Archivum V. évf. 5. füzetéhez.)

Kiszlingstein Könyvészete.

M. Könyvészet 1895-96.

Pallas Nagy Lexikona X. 779. l. (Antal János).

Hőgyes Endre, Emlékkönyv. Bpest, 1896. 413., 414., 810. l.