ev. ref. lelkész, szül. 1807-ben Lakszakállóson (Komáromm.), hol atyja K. Péter szintén lelkész, egyházi tanácsbiró s író volt; középiskolai tanulmányainak végeztével a hittudományokat a pápai ev. ref. főiskolában hallgatta; néhány évi káplánkodás után 1834-ben Bátorkeszin (Esztergomm.) lelkészszé választatott. A mi szabad ideje hivatalos teendői mellett fönmaradt, azt teljes odaadással szentelte a gyümölcsészetnek: 1840-ben gyümölcsfajok ültetését kezdte s azóta ezt szakszerűen űzte. Ez irányban gyűjtött tapasztalatait gyarapítandó, az ötvenes évek vége felé nagyobb tanulmányutat tett Nyugot-Európának gyümölcstermelésükről nevezetesebb országaiba. Huzamosb ideig tartózkodott Württembergben, a rajnamelléki hires gyümölcstermő vidékeken, Belgiumbn, Hollandiában, Poroszországban; kiváló gonddal tanulmányozta a legnevezetesebb gyümölcstelepeket, hogy a művelési módszerekkel s különösen a kitünőbb fajokkal megismerkedvén, azokat hazájában is meghonosítsa. A bátorkeszi több holdnyi gyümölcsfatelep rövid időn ismeretessé vált széles e hazában és a szerény magyar lelkésznek európai hírt szerzett a pomológia terén. Utóbb már nem csupán a hazából nyert megrendeléseket; csemetéit messze külföldre is elvitték, sőt néhány évvel halála előtt egész hajórakományt szállított Afrikába is Alexandriából keltezett megrendelésre. A classikus nyelveken kívül elsajátította a német, olasz és franczia nyelvet is. Buzgó fáradozása számos elismerésben részesült; arany, ezüst és más érmeket nyert kiállított gyümölcsgyűjteményeivel és csemetéivel; a hazában rendezett kiállításokon kívül, hol neve mindig a legelső jutalmazottak között szerepelt, az 1873. bécsi világkiállításon is érdeméremmel és díszokmánynyal tüntették ki. Érdemeiért az országos gazdasági egyesület tiszteletbeli tagjául választotta s a király ő felsége a Ferencz-József-rend polgári arany érdemkeresztjével tüntette ki. A komáromi ev. ref. egyházmegye tanácsbirája volt. Meghalt 1888. márcz. 7. Bátorkeszin.
Czikkei a M. Gazdaságban (1847. II. Általános észrevételek a középponti gyümölcsfaiskola körül), a Gazdasági Lapokban (1857-58. Tapasztalataim a gyümölcsészet körében: magvetés sat., Az 1858. tél hatása növeldém fáira, 1859. Kertészet, töredékek naplómból, 1860. A faültetés, 1867. Mi által és mikor leend bortermesztésünk virágzó?), a Kerti Gazdaságban (1858. Néhány körte válfajainak rövid jellemzése, 1859. Válasz Székelyfy Gyulának, Utazás a külföldön, Egy pár szó a gyümölcskiállításokról, jelesül a központiról, 1860. Adalék a gyenge csemeték ültetéséhez), a Falusi Gazdában [(1862. I. Gyümölcsészet: az ojtó vessző, 1863. Néhány részint új, részint legújabb körtefajok rövid ismertetése, 1864. A bátorkeszi faiskola nemes csemetéi), a Kertész-Gazdában (1867. Mi által és mikor leend birtermelésünk virágzó? 1870. Ha értékes borra akarunk szert tenni a vidéknek megfelelő legjelesebb szőlőfajokat kell ültetni), a Gazdászati Közlönyben (1870. Guyot szőlőmívelési rendszere, ábrákkal, A jó borcinálás mestersége Guyot Gyula szerint), a Borászati Füzetekben (1870. Szőlőszeti elmélkedések az 1870. év kezdetével); a Wochenblatt für Land- und Forstwirthaban (1870. I. Guyot's WeinbauSystem, ábrákkal.)
Munkái:
1. Kalauz a gyümölcsfaültetés, nyesés és a bátorkeszi faiskolában található s csemetékben vagy oltóvesszőkben megrendelhető gyümölcs fajok körül. Pest, 1861.
2. A bátorkeszi gyümölcs- és szőlőfa-telepek név- és árjegyzéke az 1868-69. és 1869-1870. idényre ismeretterjesztő közleményekkel. U. ott, 1868-69. Két közlés. (Magyar és német szöveggel.)
3. A bátorkeszi gyümölcs- és szőlőiskola leiró névsora. Bpest, 1875.
Falusi Gazda 1862. II. 20. sz. köny. arczk.
Szinnyei Könyvészete.
Uj M. Athenás 237. l.
Vasárnapi Ujság 1888. 19. sz. arczk.
Komárommegyei Közlöny 1888. 12. sz. és gyászjelentés.