Kezdőlap

Laubhaimer Ferencz,

theologiai doktor, pécsi apát-kanonok, szül. 1833. júl. 18. Pécsett (Baranyam.), hol iskoláit is végezte; mint tanuló a pécsi növendékpapok közé vétetett fel; a négy évi theologia hallgatására a bécsi Pázmáneumba küldték; itt tanulmányait befejezvén, ugyanott a szent Ágostonról nevezett felsőbb egyházi intézet tagja lett, honnét pár év mulva mint hittudományi doktor tért vissza egyházmegyéjébe s 1856-ban áldozópappá szenteltetett fel; a bécsi papnevelőintézet tanulmányi felügyelőjévé s helyettes tanárrá neveztetett ki; nemsokára a rendes theologiai tanárságot is elnyerte. 1860-ban a pesti egyetem egyháztörténelmi tanszékére neveztetett ki; utóbb a rektori méltóságot is elnyerte. 1871-ben egyházmegyéje az autonomiai congressusra képviselőnek választotta. 1878-ban ő felsége cz. pécsi kanonokká nevezte ki. Időközben 1882. a bold. szűzről nevezett mogyoródi apát czímmel tüntették ki. A székesegyházi plébánia kormányzását is teljesítette s a templomi szószéken is hirdette az Isten igéjét. A magyaron kívül, beszélt latinul, németül, francziául és olaszul. Végrendeleteiben az egyházi megyén kívül a pesti vakok, váczi siketnémák intézete, a szent István és szent László társulatok részesültek adományaiban. Meghalt 1888. márcz. 25. Pécsett.

Mutatványt közölt P. Felix párisi hitszónok beszédeiből a Családi Lapokban (1838. II. A házasság korunkban); a Religioban (1874. I. A communio története); a M. Államnak munkatársa volt; beszédei a budapesti Actákban (1864. Beszéd az 1864-65. tanszaknak a m. kir. egyetemnél okt. 15. történt ünnepélyes megnyitásakor, 1869. Beszéd, melyet az 1868-1869. tanszaknak a m. kir. egyetemnél okt. 5. történt ünnepélyes megnyitásakor mondott, 1876. A theologiai kérdésekhez különösen a czélratörekvésekről a természetben; Rectori székfoglaló és zárbeszéd).

Szerkesztette az Egyetem M. Encyclopaedia VIII. kötetét (Pest, 1870. Érczhegység czikktől Görög nyelvig); több czikket is írt e vállalatba.)

M. Állam 1891. 74. szám. (Babócsay P.) és gyászjelentés.