Kezdőlap

Lázár Kálmán (szárhegyi gróf),

a m. tudom. akadémia levelező tagja, gr. L. Benedek kamarás, főispán és gr. Bethlen Mária kereszteshölgy fia, szül. 1827. máj. 7. Benczenczen (Hunyadm.); első nevelését a szülői háznál kapta, később Enyeden, a hol atyja főispáni székhelye volt. A felsőbb iskolákat Kolozsvárt végezte (1843-1848. máj.), hol különösen a természettudományokkal előszeretettel foglalkozott. 1848-ban a nyári hónapokban Pestre utazott és az akkor alakult Zrinyi-ezredhez beállott közhonvédnek; a 34. honvéd-zászlóaljban főhadnagy, 1849. kezdetén a 43. honvéd-zászlóaljnál százados volt, és e minőségben jún. a táborkarnál a fővezéri jegyzőkönyvet is írta; aug. elején Dembinszky tábornok mellé volt beosztva, mert meglehetősen beszélt francziául. A világosi napok után ő is török földre menekült és nevezetesen Viddinben tartózkodott egy ideig. Azonban az iszlámra áttérni nem akart és így Hauslab cs. k. tábornok felhívására hazajött és önként jelentkezett a temesvári parancsnokságnál, hol három heti fogság után, miután a sorozási vizsgálaton átesett, szabadon bocsáttatott és Kolozsvárra ment anyjához. Visszavonult birtokára, amelyet az oláhok csaknem egészen elpusztítottak; ezt kezdte rendbe hozni a felperzselt épületeit kölcsönvett pénzzel újból felépíteni. Egyszersmind egy kötetet írt akkori törökországi élményeiről, mely meg is jelent, de őt ezért tüstént befogták és a gyulafehérvári casamatákban elzárták. Néhány hónapi fogság után sikerült barátainak őt megszabadítani, de egészsége nagyon megromlott; ezért a borszéki fürdőbe utazott, hol Simény Amáliával megismerkedett, kit 182. okt. 9. nőül vett. Házassága első éveit gazdaságának és az irodalomnak szentelte; különösen a madarak tanulmányozását tűze ki czéljául; e végből többször tett kirándulást külföldre s megismerkedett Európa kitünő szakembereivel, érintkezésbe jött a természetrajzi társulatokkal, levelezést folytatott Brehmmel is. A hildburghauseni bibliographiai intézet felkérte, hogy a társulat természetrajzi kiadványait birálja meg és L. művét az «Illustrirt. Thierleben»-ről a Vogt, Roszmäszler, Wagner sat. birálata mellett, ki is adta az említett társaság. Otthonában több írótársa látogatta meg, így Jókai Mór, ki vele utazta be a székelyföldet. Szenvedélyes vadász volt és nemsokára egész múzeumot gyűjtött; volt 2000 kitömött madara s 800 madártojása. A m. tudom. akadémia 1867. jan. 30. levelező tagjának választotta. 1869-ben, az akkori országgyűlés harmadik ülésszakában, Hátszegről megválasztatott képviselőnek. Ezen állást azonban kevés hivatottsággal és még kevesebb sikerrel végezte. A nem sokára bekövetkezett új választásoknál ki is maradt; ez esemény oly lelki hatással volt reá, hogy beteges, meghasonlott kedélylyel ment vissza Erdélybe. Felső-Fehérmegye megválasztotta árvaszéki elnökének, mire Erzsébetvárosba költözött, hol hivatalának és szakadatlan irodalmi munkásságának élt. A m. k. földmívelési és gazdászati miniszter felküldte Bécsbe a világkiállítás alkalmával tartott gazdasági és erdészeti nemzetközi congressusa, Magyarország egyik képviselőjeül. 1874. febr. 14. a hosszas éjjelezés által kimerülve s nyomasztó anyagi helyzetének gondjai közt, tört lélekkel ágyba feküdt és febr. 27. meghalt Erzsébetvároson. Tagja volt a Leopold és Károly császárok által alapított német természettudományi akadémiának.

Első beszélye: Egy napló a Pesti Divatlapban (1847. I.) jelent meg, azután is közölt itt beszélyt és más czikket is; továbbá a Honderűben (1847), az Életképekben (1848), a Budapesti Divatlapban, a győri Hazánkban (1848), a Hölgyfutárban (1850-52, 1855-56, 1858, 1864), Pesti Napló (1853. 1003. és k. sz. Uti jegyzetek), a Családi Lapokban (1854, 1856.) a Nővilágban (1857-58), a Családi Körben (1868. Uti emlények, Hamburg), a Kolozsvári Közlönyben (1858. Emma, regény sat.), az Erdélyi Múzeum cz. évkönyvben (1857) és a Délibáb képes Naptárban (1857); publicistikai dolgozatai a Kolozsvári Közlöny (1858-67.), a Magyar Sajtó (1861), Korunk (1861), Pesti Napló (1864-65. 69. sz., A pesti állatkertről, 1866. 28. Az irek és féniek 1867. 2321. és köv. sz. Sajtószabadság 1868), Uj Korszak (1865), Pesti Hirlap (1867) cz. lapokban; természetrajzi népszerű dolgozatai a Verhandlungen und Mittheilungen des siebenbürgischen Vereines für Naturwisseschaften (X. 1850. Beiträge zur Ornithologia Siebenbürgens, 1861-63. Ornithologische Mittheilungen), az Erdélyi múzeumegylet Évkönyveiben (II. 1860. A madarakról, különös tekintettel az Erdélyben honos fajokra, I. 1861. Aquila pennata és minuta, II. 1862. Erdély madarainak jegyzéke, III. 1864. Kétes távoztyú: Kalandócz, Syrhaptes paradoxus, leírása); a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (IX. 1864. Az európai törpe sasokról); a Vadász és Versenylapban (186222. A vizi vadászat, Madarainkról, Vizi vadásztársulat indítványa, 1863. A keselyűk, 1866. Kabandócz és túzok, A mexikói mozgór, 1868. Szerkesztői szó, Pár szó vadásztörvényeinkhez, 1869. Halászatunk és a mesterséges haltenyésztés, A bagoly-lesről, A hünningeni haltenyészde, 1870. Az év végén, 1871. Vizi vadászat, (1872. Az orvmadarak a légben, 1873. A szárnyas bohócz, Vadgalambjaink, Hol tartózkodnak nyulaink? Vadállományaink 1873-ban, Az Adrián, scrombri halászat, Képek az állatvilágból, Horoscop); az Ország Tükrében (1864. A kénes billegény; a fekete rigó); a Nővilágban (1864. A sármány); a Vasárnapi Ujságban (1866. A sólyom, A kánya); a Természettud. társulat Közlönyében (1885. Brehm Lajos emlékezete, 1866. A madarak vándorlásának okairól); a Kertészgazdában (1865. A jegér, rajzzal, A kutya); a Kolozsvári Naptárban (1866. A sirály; a Népiskolai Könyvtárban (1868. I. A kutya, II. A macska); a Természetben (1871. A gabonaföld, Szárnyas útonállók: a kányák, 1872. Az irám, rajzzal, A pompázók, Erdeink tigrise, Kis zsiványok, A lég daliái: Falco Islandicus, 1873. A hörcsög, A bibicz); a Hazánk és Külföldben (1872. Künn a réten, vázlat); a Waidmannban (1873. III. Das Wandern der Vögel, Unter den Wellen); a Fővárosi Lapokban (1873. Egy szeretere méltó lény, Tarka képek, uti napló a dalmát partvidékről júl. 22-től, 16 közlés); a Nők Munkakörében (1873. A nők és a természettudomány, A kerti lombár); Magyarország és a Nagyvilág (1873. Egy gnom az állatvilágból, A hörcsög); a Bazárban (1873. A halál hirnöke); a Családi Körben (1873. Egy boldog király); a Gazdasági Lapokban (1874. A bécsi nemzetközi gazdasági congressus határozatai a mezőgazdaságra nézve hasznos madarak védelmét illetőleg); a Figyelőben (1874. A szabad természetből); a Természettud. Közlönyben (1877. Egy boldog király, Ökörszem, A halál hirnöke, Anobium); az Egyetemes Magyar Encyclopaediának is munkatársa volt.

Munkái:

1. Magyar menekvők török földön. Irta L. K. egy menekült. Kolozsvár, 1850.

2. A lég urai. Képek a madárvilágból. Pest, 1864-66. Hat füzet. (tíz nagy szinnyomatú képpel és számos kőny. ábrával.)

3. Természetbarátok és Vadászok Évkönyve. U. ott, 1867, (Mások közreműködésével. L-től Ujfalvy Sándor élet- és jellemrajza. I. évf., több nem jelent meg.)

4. Körút az állatkertekben. Olvasókönyv az ifjuság számára. Készítette a g. L. K. U. ott, 1867. (12 szinny. képpel. Németül Hohenauer Ignácztól. U. ott, 1870.

5. A szabad sajtó története. U. ott, 1867. (Sajtó alatt volt, de nem ismerem.)

6. A szabad természetből. Képek és vázlatok. U. ott, 1873. (Házi Könyvtár 12.)

7. Hasznos és kártékony házi állatainkról. Kézikönyv mezei gazdái, erdőtulajdonosok és kertészek használatára. I. rész. Emlősök, madarak, hüllők. Fametszetekkel Zimmermann rajzai után. Bpest, 1874. (Házi Könyvtár 17. I. rész; a II. rész is sajtó alatt volt, de nem ismerem.)

Szerkesztette az Uj Korszak cz. hetilapot 1865. jún. 2-től október 30-ig, a Pesti Hirlap cz. politikai napilapot 1867. márcz. 5-től ápr. 11-ig névleg és május végeig névtelenül; a Világ Tükre cz. képes folyóiratot 1867-ben, melyből csak az első füzet jelent meg; a Vadász és Versenylapot. 1868. jan. 10-től 1869. nov. 3-ig Pesten.

Kéziratban a családnál: Magyarország gerinczes állatai 3 kötet; Ösztön vagy szabad akarat, nagyobb tanulmány; Az őskor és a jelen idő szerves világa, tanulmány; A félreismert kisvilág, tanulmány, Fenn a légben, lenn a földön I. kötet; A saskeselyű (Gypaetos barbatus), monographia; 1858-ban egy Vardár Ali cz. regényt fejezett be; a m. n. múzeumban: Magyarország állatvilága, kézikönyv mindenki, különösen erdészek, gazdák, vadászok használatára, 4-rét 334 levél.

Levelei Horváth Mihályhoz: Pest, 1865. okt. 16., nov. 21., decz. 4. (a m. n. múzeumban); Arany Jánoshoz, Benczencz, 1862. nov. 7. (a m. tudom. akadémia levéltárában).

Lázár Miklós gróf, A gróf Lázár család 267. l.

Ország Tükre 1864. 20. sz. kőny. arczk. Marastonitól. (Deák Farkas).

Magyarország és a Nagyvilág 1874. 11. sz. arczk.,

Természet 1874. 6. sz.

Budapesti Közlöny 1874. 46. sz. (Nekr.)

Xantus János, Emlékbeszéd szárhegyi gróf Lázár Kálmán felett. Bpest, 1875. (Értekezések a természettudom. köréből VI. l.)

Szinnyei Könyvészete.

Daday Jenő, A magyar állattani irodalom. Budapest, 1882.

Petrik Bibliogr. és gyászjelentés.