Kezdőlap

Leibiczi Márton,

szent Benedek-rendi apát a bécsi skót monostorban, leibiczi (Szepesm.) származású, önéletrajza szerint gyermekkorában szülővárosa Leibicz hamuvá és porrá égett, s innen azután szülei, kik a tűzvész előtti éjszakán fájdalmas mennyei hangokat hallottak, végleg elköltöztek. Első kiképzését a lőcsei iskolában nyerte, hol Messingloer János több évig volt tanítója. Ő irányában is beteljesedett Institoris Péter nevű iskolatársának az a jóslata, hogy egy bekövetkezendő ragályt négy társuk közül csak egy fogja túlélni. Erre nézve fölemlíti, hogy mint gyermek az országban dühöngött pestis alkalmával megbetegedvén, halottnak tartatott és egy nyílt sirba tétetett, hol atyja utóbb életben találta. Midőn felsőbb tanulmányainak Krakkóban, Neissén és Bécsben végzéséről megemlékezik: kiemeli a német elemnek túlsúlyát úgy a lengyel fővárosban, mint Budán és Kassán. Mind a három város főtemplomaiban, úgymond, németek prédikálnak, míg a lengyel és magyar prédikátoroknak kápolnára kell szorítkozniok. Majd elbeszéli beteg anyja fogadalma folytán Rómába történt zarándoklását és a subicói monostorba történt belépését, honnét a szabályok rendkívüli szigorúsága miatt kényszerült kilépni. Elbeszélésébe gyakran belesző látományokat és ismételve hivatkozik egy kassai hitszónokra. Hazánkkal való összeköttetését tehát nem szakította meg s Magyarországot érdeklő történelmi tényeket adomaszerű alakban gyakran közöl. Mint a szépművészetek mestere több előadást tartott azon tudományokból a krakkói s bécsi egyetemen; azonban különösen az egyházjogban képezte ki magát. Visszatérve Olaszországból a bécsi skót rendházba vették fel és csakhamar prior, 1446-ban pedig apát lett. Nagy tudományú s erélyes férfiú volt; 14 évi kormányzása alatt monostorának virágzó állapotát nemcsak megőrizni tudta, hanem még emelte is. Ezenkívül Cusa Miklós bibornok és apostoli legatus megbizásából számos kolostort megvizsgált és rendbe hozott. Másfelől tagja volt az utószülött László, mint Ausztria herczege által eme tartományra nézve rendelt regensségnek, és ebben a minőségben is az ifjú király korai haláláig buzgón működött. 1461-ben lemondott praelatusi állásáról és mint a rendház idősbje halt meg 1464. júl. 28.

Kézirati munkái: Sanatorium (Senex és juvenis közötti történelmi beszélgetés: L. apát önéletrajza, az 1451. egyházlátogatás, a skót monostor története, a habsburgi uralkodók története, néhány szent rendtagról. Pez Jeromos a Scriptores rerum Austriacarum II. kiadás 623-674. 1. kiadta a Sanatorium-ot bevezetés kiséretében; Trialogus de gratitudine beneficiorum Dei, Trialog. de militia Christiana, Ceremonialia Martini Abb. Scot., Sermo in visitatione Monasteriorum sat.

Hauswirth, Ernest, Abriss einer Geschichte der Benedictiner-Abtei zu den Schotten in Wien. Wien, 1858. 37-41. l.

Ráth György, A pannonhalmi szent Benedek-rend nyomtatott tankönyvei a Breviarium Monasticum behozatala elött. Bpest, 1894. 11. l.