Kezdőlap

Lenhossék József,

orvos-sebészdoktor, szemész- és szülészmester, kir. tanácsos, egyetemi tanár, a m. tudom. akadémia rendes tagja, L. Mihály egyetemi tanár és Nisnyánszky Ludovika fia, szül. 1818. márcz. 20. Budán a várban; a gymnasiumot Budán látogatta (a III. és IV. osztály kivételével, melyet a magyar nyelv elsajátítása végett Váczon járt); különösen kitünt a latin szavalásban. A két bölcseleti évet a pesti egyetemen hallgatta. Az orvosi pályára lépve, mind az öt évet Pesten végezte kitünő eredménynyel. Épen az első doktori szigorlatra készült, midőn atyját elvesztette (1840. febr. 12.); ezzel további haladásban egészen magára volt utalva, mert anyja csekély vagyonával és többi gyermekei miatt nem segélyezhette. Még orvosnövendék korában egy más csapás is érte: fülében polypus nőtt, melynek operálására atyja Bécsbe vitte; de a műtét után bal fülén a hallást egészen elvesztette, a jobb fülén pedig dobhártyavastagodás maradt vissza. Ez által az orvos-gyakorlati pálya előtte meg volt nehezítve; azért az elméletire adta magát. 1841. júl. 25. orvosdoktorrá avattatott, júl. 29. pedig szülész- és szemészmesteri oklevelet nyert. A sebész-doktori szigorlatot 1843. júl. 22. tette le. Most a boncztant választotta élete czéljául. 1841-ben Bécsbe utazott Berres József boncztanár előadásainak hallgatására, s ott magát Patruban Károly tanársegéd mellett gyakorlatilag is képezte. Az 1841-42. tanév végén a bécsi egyetemen a 2-dik boncztani tanársegédi állásra pályázott, mely alkalommal egy bizottság előtt elméleti és gyakorlati vizsgát tett; az állást ugyan nem nyerte el, de boncztani képességéről kitünő bizonyítványt kapott. A pesti egyetemen azonban szintén pályázat útján a boncztan és élettan számára akkor szervezett tanársegédi állást 315 frt fizetés és 60 frt lakbérrel 1842-ben elnyerte. Két év mulva az élettan külön tanársegédet nyervén, L. egészen a boncztannak szentelhette idejét. 1852-ben a tájboncztan magántanárává habilitáltatott; a boncztani intézet gondozása és a gyakorlatok vezetése ezen időben jóformán egészen reá nehezedett. Az intézet 1843-ban egy górcsövet hozatott Párisból és L. ezután számos mikroszkopi demonstratiót tartott a természettud. társulat szakülésein. Előadásain a latin nyelv helyett olykor a magyart is használta, s e miatt a Bach-kormánytól intést kapott. 1852-ben megvált a pesti egyetemtől és Bécsbe ment, hogy a finomabb boncztani dolgozatokban is kiképezze magát. Két évig dolgozott Brücke intézetében a központi idegrendszeren; azonkívül Hyrtl és Rokitansky előadásait látogatta. A kolozsvári orvos-sebészi intézeten 1854-ben kinevezték a tájboncztan tanárának 900 frt fizetéssel és mivel a törvényszéki orvostan tanítását is el kellett látnia, ezért 300 frt tiszteletdíjban részesült. Kolozsvári tanárságának mindjárt az első évében, a legszigorúbb télben, karácsonykor sem riadt vissza kocsin Pestre is innét Bécsbe utazni, hogy az akkori bécsi minisztert, Thun Leó grófot azon rendeletének visszavonására bírja, melylyel a magyar nyelven tartott előadásokat beszüntette; alapos előadását ebben az irányban siker koronázta, mert a miniszter visszavonta rendeletét. 1856-ban Bécsben a német természettudósok és orvosok nagygyűlésén köztetszésben részesült előadást tartott. Hogy górcsövi készítményei a külföldi tudósoknak is bemutassa, 1857-ben 3 ½ hónapra terjedő útnak indult Németország kiválóbb városaiba. Híre akkor Párisba is eljutott, és ennek köszönhette, hogy Milne-Edwards a franczia akadémiába (l'Institut) is bevezette, sőt engedélyt kapott az akadémián előadásokat tartani. A leghíresebb franczia tudósok ajánló-leveleivel ellátva Londonba utazott, a hol Owen R. a Linnean Society-be bevezette s felszólítására néhány előadást is tartott és készítményei közül 60-at a Hunter-féle múzeum számára 160 fontért megvettek. Hazaérkezve decz. azon hírt vette, hogy a párisi akadémia a Monthyon-féle díjat neki és Lacaze-Duthiersnek ítélte oda (egyenként 1500 franc). 1859. szeptember 19-én a leíró- és tájboncztan rendes tanárának nevezetett ki a pesti egyetemre. A boncztermet, a hol azelőtt olajlámpás mellett dolgoztak, megnagyobbíttatta s gázvilágítást rendeztetett be. Nagy gondot fordított a múzeum gyarapítására; tanítványaiban kedvet tudott kelteni a boncztani készítmények előállítására, s azt az egyetemi Pasquich-alapból kitűzött pályakérdésekkel fokozta. Készítményei közül nehány az 1873. bécsi világkiállításon az érdem-érmet nyerte. 1863-ban Pesten, 1865. Pozsonyban, 1868. Rimaszombatban a m. orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésén megjelent és mutatványokkal egybekötött anatomiai előadásokat, 1875-ben pedig Budapesten a nemzetközi embertani congressuson francziául anthropologiai felolvasást tartott. Irodalmi tevékenysége és tanári működése meghozták bel- és külföldről a megérdemelt jutalmat: 1864. jan. 29. a magyar tudom. akadémia levelező taggá választotta (1873. máj. 21. rendes tag), 1871. máj. 12. kir. tanácsos lett; 1878-79. rectorsága idején a vaskoronarend III. osztályának lovagkeresztjét kapta; a portugalli kir. Krisztus-rend csillagkeresztese, a spanyol király kath. Izabella-rend czillagkeresztese, a spanyol II-ik Károly-rend középkeresztese, a szász kir. II. osztályú Albrecht-rend középkeresztese, a cs. török III. oszt. Medjidire-rend középkeresztese, az olasz kir. koronarend tiszti keresztese, a svéd kir. Wasarend lovagkeresztese, a badeni nagyherczegi zähringi oroszlán-rend I. osztályú lovagkeresztese, a hesszeni nagyherczegi nagylelkű Fülöp-rend. I. oszt. lovagkeresztese s az anhalti herczegi Medve Albert-érdemrend lovagkeresztese volt. Több bel- és külföldi tudományos társulatok megválasztották tiszteletbeli s választmányi tagjukká, így: a párisi Société anthropologique külső membre associéje, a párisi Société anatomique, a párisi német orvostársulat, a prágai csehországi Societas medicorum, a müncheni Societas anatomica, a florenczi Società italiana di anthropologia e psychologia comparata, a brüsszeli Société d'anthropologie, a helsingforsi Societas medica Fennica tiszt. tagja, a hallei Akadémia Caesarea Leopoldina-Carolina r. tagja, a philadelphiai American Philosophical Society r. tagja, a német Anatomische Gesellschaft r. tagja, a cs. kir. Gesellschaft der Aerzte levelező tagja, a bécsi cs. kir. Zoologisch-botanischer Verein levelező tagja, a bécsi Anthropologische Gesellschaft levelező tagja, a párisi Société de Biologie lev. tagja, a brüsszeli kir. Société des sciences medicales et naturelles lev. tagja, a berlini Gesellschaft für Anthropologie und Urgeschichte levelező tagja, a göttingai kir. Gesellschaft der Wissenshaften levelező tagja, a philadelphiai Numismatic and antiquarian Society lev. t. és számos hazai intézetnek és társulatnak volt tiszteleti és rendes tagja, a m. orvosi könyvkiadó-társulat alapító s igazgatósági tagja. 1886. febr. végén tüdőgyuladást kapott; emphysemája miatt 1887 nyarán Emsbe ment; de baja roszszabbra fordult, ezért okt. 20. Olaszországba utazott és Nerviben töltötte a telet. Előadásait folytathatta ugyan, de 1888. nov. 28. előadás közben rosszul lett és decz. 2. meghalt Budapesten. A m. tudom. akadémiában 1893. febr. 27. dr. Mihálkoviics Géza tartott fölötte emlékbeszédet.

Czikkei az Oesterr. zeitschrift für praktische Heilkundeben (Wien, 1856. Beitrag zur älteren Literatur der Cholera); a Wochenschrift der k. Gesellschaft der Aerzte in Wien cz. munkában (1857. Über eine Zwillingsbildung der Medulla spinalis); a Beilage zur österr. Zeitschrift für praktische Heilkunde-ban (Wien, 1859. Beiträge zur pathologischen Anatomie des Rückenmarkes, a melyben néhány száz megvizsgált gerinczvelőn talált kórtani észleleteit közölte); az Orvosi Hetilapban (1860.) A gerinczoszlop alkata és mozgásáról, tekintettel annak kóros elhajlásaira, 1870. Gyakorlati megjegyzések a férfi medencze viszeres torlatáról és könyvism., 1873., 1875. könyvism.); a Természettudományi Közlönyben (1877. Magyarországi koponyák); a Közegészségügyi és törvényszéki Orvostanban (1879. 20. sz. Tizenhat súlyos büntettes koponyája); az Acta reg. scient. universitatis ung. Budapestinensis 1878-79. (I., II. Rectori székfoglaló beszéd, az uj egyetemi polgár szabadságainak helyes felhasználásáról, Az anthropologiáról, min a jelenkori míveltség nélkülözhetetlen kellékéről, a m. kir. budapesti tudom. egyetem ujjáalakításának 99. évében 1879. máj. 13. tartott rectori beszéd, Az egyetem története 1878-79-ben rectori lelépő-beszéd 1879. szept. 1.).

Munkái:

1. Dissertatio inaguralis anatomico-physica de iride. Budae, 1841.

2. Über den feineren Bau der gesammten Medulla Spinalis. Resultate der in dem physyologischen Institue der k. k. Wiener Hochschule gemachten Untersuchungen. Wien, 1854. 1. ábrával. (Különnyomat a Sitzungsberichteből.)

3. Neue Untersuchungen über den feineren Bau des centralen Nervensystems des Menschen. Ugyanott, 1855. 4 tábl., (2. jav. kiadás. U. ott, 1858. 5 ábrával, a bécsi Denkschriftenben és külön kiadásban is; francziául: az Annales des sciences naturellesben, Paris, 1859. 4-e Serie, Tome VII.).

4. Mémoire sur la structure intime de la moelle epinière, de la moelle allongée, et du pont de Varole. Paris, 1857. (Különnyomat az Annales des sciences naturellesből.)

5. Betiräge zur Erörterung der histologischen Verhältnisse des centralen Nervensystems. Wien, 1858. 1 kőnyom. táblával. (Különny. a Sitzungsberichtéből.)

6. Étude du Système Nerveux Central. Paris, 1858. (Különny. a Comptes Rendusből. Ez nyerte el jún. 16. 1857. a Monthyon-féle díjat.)

7. Emlékbeszéd Csausz Márton orvostudor, cs. kir. tanácsos, a leíró boncztan nyilv. rendes tanára felett 1864. sz. András hava 2. az egyetem dísztermében, Buda, 1864.

8. Az emberi fog rendkívüli túltengése. U. ott, 1864. (Külön nyomat az Orvosi Hetilapból.)

9. A közép idegrendszer szürke állományának és az egyes ideggyökök eredeteinek tájviszonyai. Székfoglaló értekezés. Pest, 1867. (Értekezések a term. tud. köréből. I. 2.)

10. A nemzőrészek rendkívüli kifejlődése egy 4 éves fiunál. U. ott, 1867. (Különny. az Orvosi Hetilapból; németül Virchow Archivjában LX.)

11. A Santorini viszeres fonatai férfiunál (Plexus venosi Santorini). U. ott, 1868. (Különny. az Orvosi Hetilapból; a M. orvosok és term. Munkálataiban is a XII. k.

12. Az emberi gerinczagy, nyúltagy és Varol-hid szervezetének górcsői tájviszonyai. U. ott, 1869. (M. tudom. akadémia Évkönyvei XIII. 1.)

13. A férfi medencze viszeres torlata. U. ott, 1871. 4 tábla rajzzal. (M. tud. akadémia Évkönyvei. XIII. 4. Németül: Bécs, 1871.)

14. Hyrtl J. tanár Corrosio-boncztanának birálata és saját tapasztalataim. U. ott, 1873. (Különny. az Orvosi Hetilapból.)

15. Hyrtl Corrosio-anatomiája. Bpest, 1874. (Értekezés a term. tud. köréből IV. 4.)

16. Porcszerű és valódi csontképződés a monyban egy felnőttnél. U. ott, 1874. (Különny. az Orvosi Hetilapból és Virchov Archivjában LX.)

17. Az emberi vese viszér-rendszere. U. ott, 1875. (A tud. akadémia Évkönyvei XIV. 4. és az Orvosi Hetilapban.)

18. Az emberi koponyaisme. Cranioscopia. U. ott, 1875. Két táblával. (M. tud. akadémia Évkönyvei XIV: 7.)

19. Deák Ferencz koponyáján tett mérések és ezekből vont következtetések. U. ott, 1876. (Értekezések a term. tud. kör. XIV. 8. Ebben közli, hogy a nagy államférifunak kiváló nagy indexű koponyája volt: 83·3 szélességi 67·9 magassági index.)

20. Az emberi vese Malpighi-féle lobrai, 3. ábr. U. ott, 1877. (Értekezések a term. tud. kör. VIII. 5.)

21. Polymikroskop, 3 táblával. U. ott, 1877. (M. tudom. akadémia Évkönyvei XV. 5. és különny. az Orvosi Hetilapból; németül Virchow Archivjában LXX.)

22. Ujabb kutatások eredményei a vesének viszérrendszere felett. U. ott, 1877. (Különny. az Orvosi Hetilapból.)

23. A mesterségesen eltorzított koponyákról, 3 táblával. Általában és különösen egy Csongrádon és Székely-Udvarhelyen talált ilynemű marcrokephal, továbbá egy Alcsuthon talált barbárkorból származó koponyáról, 3 fénynyom. táblával és 16 ábrával. U. ott, 1878. (M. tudom. akadémia Évkönyvei XVI. 2. Francziául 1878. és 1880. Bpest, németül 1878. Bpest és 1881. Bécs.)

24. Crani di Delinquenti Rumeni, Ungheresi e Croati. Extrati della Rivista de Disciplina Carceraria. Roma, 1880.

25. A szeged-öthalmi ásatásokról, különösen az ott felfedezett ős-magyar ó-római és kelta-sirokban talált csontvázakról; továbbá egy ugyanott talált sphenocephal és katharrin hyperhamaecephal koponyáról, végre egy Ó-Szőnyön kiásott mesterségesen eltorzított makrocephal koponyáról. Bpest, 1882. 5 fénynyom. tábl., egy szinezett kőny. térrajzzal és a szövegben 7 ábr. (Németül: U. ott, 1884. és Bécs 1886.)

26. Emlékbeszéd Broca Pál külső tag felett. Bpest, 1882. arczk. (Emlékbeszédek I. 5.)

27. Adatok a gerinczagyi duczok ismeretéhez, a békán tett vizsgálatok alapján, 3 táblával. U. ott, 1885. (Értekezések a term. tud. kör. XV. 15.)

28. Emlékbeszéd Davis József Bernát felett. U. ott, 1885. (Emlékbeszédek III. 7.)

29. Progén koponyák. 6 tábla és 6 szövegábrával. U. ott, 1885. (Értekezések a term. tudom. kör. XV. 16.)

Levele Pesti Frigyeshez 1881. júl. 9. (a m. n. múzeumban.)

Ország Tükre 1865. 23. sz. arck.

Magyarország és a Nagyvilág 1876. 3. sz. arczk., 1880. 19. sz. arczk.

Der Cursalon 1881. 2. sz.

Szinnyei Könyvészete.

Tipray Könyvészete 1878., 1880.

Vasárnapi Ujság 1878. 43. sz. arczk., 1888. 50. sz. arczk.

Akadémiai Értesítő 1882. 117., 164. l.

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

Horváth Ignácz Könyvészete 1883-84.

M. Könyvészet 1886.

1888: Pesti Napló 334., 336.,

Nemzet 334.,

Fővárosi Lapok 334., Egyetértés 334., Budapesti Hirlap 280., Orvosi Hetilap, Archeol. Értesitő Uj. F. VIII. 5. (Hampel József), Politisches Volksblatt 334. sz.

Kiszlingstein Könyvészete.

Akadémiai Almanach 1890. 374. l.

Maizner János, A kolozsvári orvos-sebészi tanintézet történeti vázlata. Kolozsvár 1775-1882. Kolozsvár, 1890. 35., 68. l.

Mihálkovics Géza, Emlékbeszéd dr. Lenhossék József felett. Bpest, 1893. arczk. (Emlékbeszédek VII. 8.)

Pallas Nagy Lexikona XI. 419. l. (Antal János.)

Hőgyes Endre, Emlékkönyv. Bpest, 1896. 178. l. arczk. és gyászjelentés.