Kezdőlap

Lukáts Gyula (etrekarcsai),

országgyűlési képviselő. Családja a pozsonymegyei csallóközi ágból való, a meglevő eredeti oklevél szerint IV. Bélától már donatiót kapott; a XIII. századból szintén megvan a családnál Roland nádornak a családfát megállapító levele, mely szerint Ethe kun vezér ágából származtak. Atyja L. Zsigmond bérlő volt Fehérmegyében. L. szül. 1851. szept. 1. Székesfejérvárt, hol a gymnasiumot végezte. 1866-ban a fiumei tengerészeti akadémiába lépett és 1868-tól mint kadet és hadnagy (leszámítva azt az időt, mit a hadnagyi vizsga letételére fordított Fiuméban) osztrák-magyar lobogó alatt 1873-ig folytonosan hajózott. 1870. jan. 7. az Atlanti tengeren a Catterina V. három árboczos hajóval hajótörést szenvedett; ekkor négy napi küzdelem után, jan. 10. a Nyanza angol gőzös mentette meg. 1874-ben megvált a tengerészettől s visszatérve hazájába 1875-ben jogász lett Budapesten. Mint a jogász segélyegylet elnökének, szerep jutott neki az 1876-77. török tüntetésekben. Ekkor volt az Egyetértés szerkesztőségének tagja; előbb az országgyűlési rovatot vezette, majd vezérczikkeket, tárczákat írt; azon kiáltványok, melyek a magyar nemzethez és hölgyekhez intéztettek a budapesti ifjúság által a török ügyben, szintén tőle valók. A Konstantinápolyba Abdul-Kerimnek kardot vivő küldöttség vezetője volt. Itt kapta a (III.) Medjidje commandeur csillagát, melyet azonban nem viselt. 1877. jún. a török-orosz hadjárat alatt mint az Egyetértés harcztéri levelezője működött Mehemed-Ali mellett. 1879-ben a nagyváradi Szabadsághoz lépett be főmunkatársnak és vezérczikk-írónak. 1880-ban Nagyvárad város megválasztotta aljegyzőjévé. 1882-ben párbaj vétsége miatt Váczon ült és vele volt bezárva a commune híres minisztere Frankl Leo is, s a tőle nyert informatiók, franczia kútfők és a commune hivatalos lapjának alapján egy tanulmányt írt: A commune története cz., mely mintegy 25 számban a nagyváradi szabadságban jelent meg. 1884-ben a szalontai kerület képviselője lett (azóta budapesti lakos), 1887. a ráczalmási, 1892. ismét a szalontai kerület, 1896. a monori választotta meg. Jelenleg a képviselőház jegyzője és a közlekedési bizottság tagja; a függetlenségi párt híve.

Czikkeket írt a Hazánk és a Külföldbe s a Heti Póstába (többnyire tengerészeti czikkek és mint szemtanú az 1868. kubai felkelésről Etruk, Kelén, Karcsai Gyula nevek alatt is); a Budapesti Hirlapba (1889 és 1892-ben Kossuth Lajosnál tett látogatásairól); a Magyarországba (1894. márcz. Kossuth betegségéről és haláláról Turinból küldött táviratokat és tárcza-czikkeket).

Munkája: A török nemzet vendégei. A magyarországi török rokonszenv s a konstantinápolyi út története. Bpest, 1877. Fényképpel.

Szerkeszti s kiadótulajdonosa a Népzászlója cz. politikai hetilapnak 1886. óta.

Országgyűlési beszédei (leginkább fiúmei tengerészeti kérdésekben és hilanthropikus ügyekben szólalt fel) a Naplókban (1884 óta) vannak.

Ország-Világ 1890. 51. sz. arczk.

Kiszlingstein Könyvészete.

Függetlenségi Album. Bpest, 1897. 11. l. arczk.

Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1897. 293. l. és önéletrajzi adatok.