Kezdőlap

Lukács László,

pénzügyminiszter, 1850. okt. 24. Zalatnán, hol atyja L. Dávid bányatulajdonos volt, L. Bélával ugyanazon örmény eredetű családból, mely 1760-ban Mária Teréziától nyert nemességet; a gymnasium felsőbb osztályait és a jogot Kolozsvárt végezte. Tanuló korában és azután is nagyobb utazásokat tett Ausztriában, éjszaki és déli Németországban, Francziaországban és Belgiumban. 1874-ben kinevezték rendkívüli tanárnak a győri kir. jogakadémiához, de miután testi ereje a folytonos előadások terhét le nem viselhette, kég évi tanársága után 1876-ban felmentését kérte. Atyjának 1877-ben bekövetkezett halála után Zalatnán bányaművei vezetését vette át. Az 1878. választások alkalmával a magyar-igeni került megválasztotta képviselőjévé és ez országgyűlésen tagja volt az erdőtörvény megalkotására kiküldött külön bizottságnak, továbbá a zárszámadási bizottságnak és részt vett az állami számvevőszék szervezéséről szóló törvény készítésében. Ugyanazon kerületet később is képviselte. 1885-ben már a pénzügyi bizottság sorolta őt tagjai közé. Távozásakor a zárszámadási bizottság nevében Prileszky Tádé, akkori elnök aranytollal lepte meg a bucsuzó előadót. 1887. febr. Wekerle pénzügyminiszter a pénzügyminiszteriumban miniszteri tanácsosul hívta meg. Minden nagyobb szabású pénzügyi operatióban és az államháztartás egyensúlyának helyreállításában is része volt. De már az 1887. országgyűlés alatt lemondott hivataláról és újra képviselő lett; azóta Abrudbányát képviselte a parlamentben. Tagja volt a valuta enquètnek és előadója több törvényjavaslatnak. 1896-ban egyidejűleg Egerben is megválasztatván, ezen utóbbi kerületet tartotta meg. Hivatalos minőségében szerzett érdemei elismeréseül 1891-ben a Lipót-rend középkeresztjét kapta. 1893. jan. a pénzügyminiszterium államtitkárává neveztetett ki; 1895. jan. 15. pedig a midőn a Wekerle-cabinet visszalépett, a pénzügyi tárczát vette át. 1896. ápr. 24. belső titkos tanácsos lett. 1897. okt. 21. az I. osztályú vaskorona-rendet, 1899. febr. a Lipót-rend nagykeresztjét kapta. Minisztersége alatt több vidéki város megválasztotta dízspolgárává. Az országos bányászati és kohászati egylet tiszteletbeli elnöke. Vezérigazgatója volt egy bányatársulatnak, továbbá alelnöke az erdélyi jelzálogbanknak és igazgatója a budapesti központi takarékpénztárnak.

Czikke a Nemzetgazdasági Szemlében (1884. Állami zárszámadások 1878-82.)

Munkája: Az erdélyi nemes fémbányászat jelene és jövője. Bpest, 1879.

Országgyűlési beszédei (1881-84., 1892 óta) a Naplókban vannak.

Szabadelvű Naptár 1885-re arczk.

Kiszlingstein Könyvészete.

Armenia 1891. arczk.

Vasárnapi Ujság 1893. 8. sz. arczk., 1895. 3.

Pallas Nagy Lexikona XI. 720. l. (Tóth Lörincz.) XVIII. 172. l.

Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1897. 293. l.