Kezdőlap

Molnár Ferencz,

hirlapíró, szül. 1878-ban Budapesten; gymnasiumi tanulmányait befejezve, jogi tanulmányait a genfi egyetemen kezdte és a budapestin végezte. 1896-ban belépett az akkor megalakult Budapest Napló szerkesztésébe, melynek ma is tagja.

Ír regényt, elbeszélést, szatirikus rajzokat és színházak számára fordít. A Fővárosi Lapokban (1889. A népszínmű jövője. 1890. Blaha Luiza) az Ország-Világban (1897., 1899.) sat.; a Budapesti Naplóban (Jour-fix kisasszony cz. regénye 1899-ben, A fehér város, elb., Egyetlen egy asszony, regény sat.); az Új Időkben (Az utolsó ház, regény); állandóan ír elbeszéléseket, tárczákat és aktualis czikkeket a Hétbe s az Új Időkbe, rendes munkatársa a Kakas Mártonnak.

Munkái:

1. Magdolna és egyéb elbeszélések. Bpest. 1887.

2. A csókok éjszakája és egyéb elbeszélések. Bpest, 1898.

3. Ne mondj igazat! Monolog. Bpest, 1900. (Monologok 89.).

4. Álarczos bálon. Monolog. Bpest, 1901. (Monologok 97.).

5. Éhes város. Regény. Bpest; 1901. (Ism. M. Szó 115. sz.. Bud. Szemle CX.).

6. Egy gazdátlan csónak története. Regény. Bpest, 1901.

7. Józsi és egyéb kis komédiák, rajzok. Bpest, 1902.

Kéziratban: Szívem! bohózat 3 felv.; írták Hennequin és Bilhaud, ford. (előadták 1901. a Vígszinházban); szintén a Vígszinház számára fordította: A zsába, X asszony, Boubouroche; Madame Flirt cz. színműveket.

Jegyei: M. F. és -o-.

Magyar Könyvészet 1897-98., 1900., 1901.

Budapesti Napló 1899. 47. sz.. 1900. 206. sz.

Corvina 1901. 35. sz. és önéletrajzi adatok.