Kezdőlap

Molnár István (parnói),

főispán, M. István és Vitéz Anna földbirtokos szülők fia, szül. 1825. aug. 20. Parnón (Zemplénm.), középiskoláit és a jogot Kassán és Pesten végezte 1847-ben, mikor Zemplénmegye tiszteletbeli jegyzője lett. 1848-ban mint közember lépett a honvédek sorába s a 13. honvédzászlóaljban századosi rangra emelkedett. A világosi fegyverletétel után Törökországba menekült; 1850-ben azonban visszatért, besorozták közkatonának, majd megszabadult a katonaságtól és kelecsényi magányában teljesen visszavonultan élt és gazdálkodott. 1860. decz. 19. mint terebesi főszolgabiró tagja lett a megyei tisztikarnak és szolgált a provisoriumig, 1861. végéig, midőn az egy éves tisztikar és vele ő is leköszönt. Az alkotmányos aera bekövetkezése után a miniszterium szervezésekor 1867-ben a vallás- és közoktatási miniszteriumhoz osztálytanácsossá neveztetett ki. 1873-ban pedig a honvédelmi miniszteriumhoz miniszteri tanácsossá léptettetett elő s e minőségben a Liptó-rend lovagkeresztjével tüntették ki. 1869-től 1875-ig mint kormánypárti képviselő Zemplénmegye terebesi kerületét képviselte az országgyűlésen. Mint miniszteri tanácsos 1882-ig szolgált, midőn Zemplénmegye főispánjává, majd az ujjá szervezett főrendiházba taggá neveztetett ki. A naplóbiráló bizottság tagja. Főispáni állásától 1901-ben vált meg. 1855-ben házasodott meg, nőül vette Nyéky Leonát. Ipja Wekerle Sándornak.

Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.

Arczképe kőnyomat, rajzolta Marastoni J. A., nyomtatta Horn és Beck Pesten 1870-ben (a Hajnal Albumban).

Hajnal Album 1873. 125. lap, arczk.

Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Budapest, 1901. 169. l.