szerb főiskolai tanár, szül. 1825. ápr. 6. Újvidéken, hol gymnasiumi tanulmányait végezte; a bölcseletet Pozsonyban, a jogot Pesten és Bécsben hallgatta. Bécsbem megismerkedett Karadzsics Vukkal és ennek eszméit elsajátítva, az újabb szerb nyelvtudomány egyik előharczosa lett. 1856-ban Belgrádban a nemzeti könyvtár őre, később titkára lett a Srpska Slovenost irodalmi társulatnak; 1859-ben a belgrádi főiskolánál elnyerte az irodalomtörténet és aesthetika tanszékét s e minőségben hat évig működött. 1864-ben egy miniszteri rendelet által magát sértve érezvén, lemondott a tanszékéről és ekkor a kormány a belügyminiszteri titkárságra hívta meg. Ezen állását tényleg el sem foglalta midőn a zágrábi délszláv akadémia titkárává választotta s 1865. szept. 21. Zágrábba költözött. 1872-ben visszatért Belgrádba s a főiskolánál a szerb philologia tanára lett; ezen állásában megmarad 1882-ben történt haláláig.
Munkái:
1. Rat za srpski jezik. Buda, 1847. (Harcz a szerb nyelvért).
2. Stara pjesma. Karlócza, 1848. (Régi ének).
3. Rismo o službi bozijoj. Újvidék, 1854. (Az Isten tisztelete).
Milicsevics még 64 szerb munkáját sorolja föl, melyek Bécsben, Belgrádban és Zágrábban jelentek meg.
Irói neve Danicsics György.
Milicsevics, Pomenik 126. l.