Kezdőlap

Reviczky Gyula,

hírlapíró és költő, a Petőfi-társaság tagja, szül. 1855. ápr. 9. Vitkóczon (Nyitramegye); iskoláit Léván kezdte meg, Pozsonyban folytatta s végezte be a gymnasiumot kitünő sikerrel. Több nyelvet tudott, bizonyos jártassága már ekkor volt a világirodalomban. Alig tette le az érettségit, atyja R. Kálmán 1873-ban Bécsben meghalt, anélkül, hogy R. Gyulának, a ki természetes fia volt, családi állását tisztázta volna, fejlesztett benne úri hajlamokat, hozzászoktatta előkelő nevelő előnyeihez, de adoptálni sohasem akarta. A büszke és érzékeny ifjút ez rendkívül bántotta s a nyomoron felül, mely reászakadt, egész életét elkeserítette. Anyai nevét (Bálek) 1874-ben a család beleegyezésével R.-re változtatta e név törvényes használatára jogot nyert, de «az apai örökség» származása később is, így nősülési szándéka alkalmával, mindig fenyegető akadály volt előtt. 1873-ban Pozsonyban beiratkozott a jogra mint magántanuló, de anyagi körülményei kényszerítették, hogy kenyérkereset után lásson, s nevelőséget vállalt Lipthayéknál Garam-Ujfalun. Ezalatt bővitette irodalmi tanulmányait. A humor psychologiája cz. értekezéseért Vadnai aesthetikai tanulmányokra buzdította, ő azonban inkább a költészetet kultiválta. 1874-ben Pestre jött, hogy az irodalomban állást szerezzen magának, azonban itten súlyos küzdelmek vártak reá, s már az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott; arra is gondolt, hogy németül ír, pár német verse csakugyan feltünést is keltett. Végre Szana Figyelőjénél kapott szerény korrektori állást, a mi az éhenhalástól megmentette. 1875-ben nevelőnek ment a Horváth-családhoz Dentára, s az ott töltött két év alatt izmosodott meg és vett irányt költői talentuma. Itt érte az első mélyebb emlékét Emma cz. dalsorozata őrzi; azonban szegények lévén mindketten, e viszony nem végződhetett házassággal. 1877 őszén új reményekkel jött Budapestre, hogy az irodalomban érvényesítse tehetségét, de újra és még nagyobb nyomor várt reá. Jóbról írt tragédiája az akadémia Teleki-pályázatán kudarczot vallott, a szerkesztők többnyire elutasították. Egy jobbmódú barátja, ki Schopenhaueri felfogásával is nagy hatással volt reá, zajos mulatságokkal szórakoztatta; ez időből valók a Perdita cyklus darabjai. 1878. a Honhoz jutott. Az itt töltött négy év alatt helyet vívott ki magának mind az irodalomban, mind a társadalomban és egyre népszerűbb lett. 1882-ben a Hon és Ellenőr a Nemzetben egyesülvén, R.-t csak ujdonság-írónak akarta a lap megtartani. Erre inkább lemondott és ismét sok nélkülözéssel küzdött, a mi aláásta egészségét. Egy ideig Kreith Béla Szemléjénél dolgozott, 1884-ben Aradra ment kormánypárti ujságot szerkeszteni, a mit kelletlenül tett, majd Kassán a német Pannoniát szerkesztette; de nem érezvén magát jól a vidéki társadalomban, visszajött a fővárosba. 1885-ben belmunkatársa volt a Magyar Lapnak. Egy ideig a Függetlenségbe írt, utóbb 1887. a Pesti Hirlaphoz jutott. Itt kellő munkakört talált, az irodalom és színház rovatát bizták rá. Azonban már ekkor jelentkezett nála végzetes betegsége, a tüdővész. 1888-ban Arcoban keresett gyógyulást s látszólag jobb egészségben tért vissza; költészete ujabb lendületet vett. A Kisfaludy-társaság segítségével a Magány cz. verskötete jelent meg. Művészek szavalták költeményeit (Pán halála stb.) és többet németre kezdtek fordítani. Egy új szerelem és a már-már kivívott dicsőség majdnem boldoggá tették, midőn betegsége újult erővel megtámadta. 1889. márcz. 1. újból Arcoba indult. Ott időzött pár hónapig, ekkor oly rosszra fordult állapota, hogy haza kellett jönnie. Öt heti szenvedés után az üllői-úti klinikán, a hol kiváló gonddal ápolták, s írótársai is sok szeretettel igyekeztek enyhíteni szenvedését, 1889. júl. 11. meghalt.

A pozsonyi kir. kath. gymnasium önképzőköre által hirdetett pályázaton 1871. márcz. 18. mint VI. osztálybeli tanuló IV. Béla cz. költeményével az első díjat nyerte; a vers a Méh cz. diáklapban jelent meg és onnét közölte Márki Sándor az Aradi Közlönyben (1891. 304. sz.); a Pozsonyvidéki Lapok közölte tőle költeményeket 1877-ig; czikkei a Figyelőben (1874. A költői színezésről, A mult költészete, 1876. Szenvedély és világfájdalom és költ.); költeményeket és czikkeket írt még a következő hirlapokba, folyóiratokba s évkönyvekbe: Petőfi-Társaság Lapja (1878. A refrainről, Folyó és állandó irodalom, A magyar Dante, Glossák a drámákban és költ.); Koszorú (1879-82. A szinésznői új nemzedék, Tolnai Lajos, A Petőfi-társaság Debreczenben, Molnárné, Endrődi Sándor és költ. 1886. Anyag és forma); Képes Családi Lapok (1880-81., 1883-85., 1889. költ.); Arad és Vidéke (1881., 1884., 1885., 1888. költ.); Pesti Hirlap (1883. 132. sz. Két vers a madárfütyről. 1888. 92-101. Selyembogár, elb. 236. stb. cz. költ., 272. A meiningeniek bemutatója: Az orleansi szűz, 1889. 27. sz. költ.); Nemzet (1883. 220-221. sz. Hamlet «több dolgai»-nak metafizikája); Aradi Hirlap (1884. 16. és köv. sz. Nemezis, regény); Szabadelvű Naptár (1884. és 1885-re, költemények: Palinodia, Biztatás); a Szemlében (1885. Koszmopolitikus irány a költészetben, Arisztokraták az irodalomban, A nyelv színező képessége); M. Szalon (1887. Tolsztoj főműve); Irodalmi Értesítő (1888. Betű-filokszera); Ország-Világ (1888. Lenau költ., 1894-95. hátrahagyott költ.); Vasárnapi Ujság (1888. Lingg H. költ.); M. Szemle (1889. Anyag és forma, Arany János Rozgonyinéja, Irodalmi levelek); Debreczen (1889. 224. sz. Irodalmi viszonyaink); A Hét (1890. A modern lyra hatásáról); Pesti Napló (1896. 82. sz. Füstbe, kiadatlan költ.); Felsőmagyarországi Hirlap (1900. 6-8. A szimbolizmusról); Csokonai-Lapok (1904. 7-9. sz. Emma-dalok).

Munkái:

1. Edelény, a holtig hű szerető. Igaz historia 3 énekben. 3 képpel. Bpest, év n. (Jó Könyvek 9.)

2. Ifjúságom 1874-1883. U. ott, 1883. (Költemények. Ism. Győri Közlöny 1888. 11. sz.)

3. Apai örökség. Regény. U. ott, 1884. (és Érdekes Könyvtár 2. U. ott, 1889.)

4. Margit szerencséje. Regény. Győr, 1889. (Egyetemes Regénytár 27. Ism. P. Napló 1890. 46. sz.)

5. Magány. Ujabb költemények. Bpest, 1889. (Ism. Főv. Lapok 86., Alföld 75., Erdélyi Hiradó 65., Vasárnapi Ujság 7., Ország-Világ 12., 14., P. Napló 71., Egyetértés 41. sz.)

6. Ibsen Henrik, Nóra. Színmű 3 felv. Ford. Győr, 1890. (Egyetemes Könyvtár 37. Először adták a budapesti nemzeti szinházban 1889. okt. 4.)

7. Reviczky Gyula összes költeményei. Rendezte Koroda Pál. Bpest, 1895. Két kötet. (A II. kötet végén «Epilog»-gal, mely a költőre érdekes visszaemlékezéseket tartalmaz. Ism. 1894: M. Szemle 46., Vasárnapi Ujság 50., Budapesti Hirlap 350. sz. 1895: Budapesti Szemle 83. k., Nemzet 9., Főv. Lapok 4. sz., Politikai Heti Szemle 1899. 52. sz., Irodalmi Tájékoztató 1900. 2-ik kiadás. U. ott, 1900; sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Koroda Pál. U. ott, 1902. Magyar Remekírók 53. k.; U. ott, 1904. Remekírók Képes Könyvt.)

8. Auswahl von Gedichten nach d. und. Texte in deutscher Übertragung von Dr. S. Nachér. 1896. (Ism. Budapesti Szemle 89. k. 1897.)

Levelei Gáspár Imréhez a 70-es években: Debreczen 1889. 138-141. sz. kivonatban, M. Szemle 1892. 35. sz., Ország-Világ 1893. 1. sz., Debreczeni Ellenőr 1894. 274. sz.; Aranyhoz, Denta 1875. decz. 7. (a m. tud. akadémia levéltárában).

Álnevei és jegye: Antikrisztus, Harlequin, Aszfalt, -czky Gyula, R. Gy.

Figyelő I. 1876. II., V-XVII., XIX., XX., XXV., XXVI.

P. Hirlap 1882. 225. sz., 1889. 189., 1890. 7., 8. sz. (Palágyi Menyhért emlékbeszéde.)

Képes Családi Lapok 1885. 25. sz.

Ország-Világ 1888. 13. sz., 30. sz. arczk.

1889: Főv. Lapok 1888., 189., P. Napló 189., 190., Egyetértés 189., 190., Vasárnapi Ujság 29. sz. arczk., Budapesti Hirlap 189. sz., Bars 28. sz., Debreczen 138. és kőv. sz., Nemzet 188. sz. esti k., Alföld 159. sz., Sárosmegyei Közlöny 29. sz.

Pesti Napló 1889. 189., 190., 1894. 4., 5., 1897. 45. sz.

Kiszlingstein Könyvészete.

Erdélyi Hiradó 1890. 6. sz.

Aradi Közlöny 1891. 304. sz. (Márki S.)

M. Szemle 1891. 29. 1896. 1. sz.

M. Könyvészet 1894-95., 1899., 1902., 1904.

Tanulók Lapja 1895. 36. sz.

Századunk névváltoztatásai. Bpest, 1895. 190. l.

Pallas Nagy Lexikona XIV. 524. l. (Négyesy L.)

1897: Jász-Nagykún-Szolnokmegyei Lapok 15. sz., Nemzet 84. sz., Új Főv. Lapok 43. sz.

Kalazantinum 1899.

Művész-Világ 1899.

1901: Hazánk 188., Havi Szemle 8., Pápai Lapok 34. sz.,

Egyetemes Pholol. Közlöny 1903.

Virágfakadás 1905. 7. sz.

M. Nyelv 1905. (Pápay József.)