Kezdőlap

Sándorffi József

orvosdoktor, megyei főorvos, szül. 1767. ápr. 20. Hegyköz-Ujlakon (Bibarm.), hol atyja S. Péter ref. lelkész volt, ki fiát előbb Váradra, majd Debreczenbe vitte taníttatni. Midőn a gymnasiumot és bölcseletet bevégezte, orvosi pályára határozta el magát. Az orvosi tudományok elsajátítása végett Bécsbe ment, hol tanulmányai mellett minden alkalmat fölhasznált, hogy a magyar nyelvnek ezen ujraébredése korszakában megismerkedjék azokkal a Bécsben élő magyar írókkal, kik a XVIII. század utolsó tizedében legtöbbet tettek a magyar irodalom felvirágzására; ő maga is verseket írt az ottani magyar hirlapokba, a magyar nemzeti nyelvet, öltözetet, hazafiságot magasztalva s minden sorában a hazafiságot dicsőítve. Orvosi oklevele elnyerése után Bécsben volt gyakorló orvos. 1798-ban a jenai mineralogiai társaság tagjának választotta. 1802-ben az Orvosi és Gazdasági Tudósítások czímű folyóiratra hirdetett előfizetést, melyből 1803 elején már néhány ív meg is jelent. Azonban 1804. jún. Biharmegyében rendes megyei orvosnak kinevezték 600 frt évi fizetéssel és ekkor Nagyváradra költözött. 1805-ben Biharmegye rendei táblabiróvá választották. Ekkor írta S. gróf Rhédey installácziójára A bakter cz. költeményét, mely arról nevezetes, hogy mindazon versek között, melyeket valaha poéták írtak, ez volt a legfényesebben, ugyanis 10,000 frttal jutalmazva. (Kivonatát K. Nagy Sándor közli.) S. igen népszerű ember volt, nemcsak gyógyítani hordták szerteszét a megyében, hanem boldog volt az a szüle, a ki megnyerhette gyermekének keresztapjául és S. ritkán utasította vissza az ilyen «megtiszteltetést». Nemes jellemét bizonyítja azon tette, hogy midőn őt a sors magasra emelte, gondoskodott arról, hogy a papok árvái és özvegyei némi segélyhez juthassanak szomorú sorsukban; e czélból fölállította a «Pap-özvegy és gyámintézetet», alapul adván erre a bihari ref. egyházmegyének 260 rhénes forintot. A ki ily sokat tett a társadalomért, a ki így rajongott a nemzetiségért, az nem maradhatott közönyös a magyar szinészet iránt, mely akkor leghatalmasabb eszköz volt a művelődés és magyar nyelv terjesztésére. Mindjárt pályája kezdetén kimutatta rokonszenvét a szinészet iránt, az 1813. évtől kezdve egész haláláig hivatalán és orvosi gyakorlatain kívül egészen annak szentelte életét. Gulácsi Antaltól, ki ekkor a szinész társaságot vezette, átvette a szintársaságot őaszes felszereléseivel; az 1814. febr. 1. kötött szerződés szerint S. 1280 rh. frtot fizetett a jogért és felszerelésért; az egész könyvtárban 80 kötetet, vagyis 300 színdarabot talált; megszerezte gróf Waldstein Emanueltől, a gróf Károlyi árvák teljhalalmazottjától,azon theátromi készületeket is, melyeket a gróf már előbb Debreczennek átengedett volt. 1818. okt. 28. megvette S. gróf Rhédey Lajostól a nagypiaczi házát és ettől kezdve ott tartattak a színi előadások. S. a szinésztársaságot fölváltva Debreczenben is játszatta, mégis sokat kellett küzdenie a mostoha viszonyokkal, úgy hogy midőn 1821-ig a színtársaság javára már 32,659 frt 53 krt adogatott ki és több mint 88,000 frt értékű vagyonát a közjóra áldozta, zilált anyagi viszonyok közé jutott, de máskülönben el is betegesedett. 1824. júl. a színügy vezetését a híres Beőthy Ödönnek kínálta 2500 frtért az összes fölszereléssel együtt; de Beőthy Ödön nem fogadta el. S. még azon év nov. 30. meghalt Nagyváradon. (Sírkő-feliratát K. Nagy Sándor közli.)

Költeményei a M. Kurirban (1798. 29. sz. A magyar Minerva kesergése gróf Teleki Domokos halálára, czikke 1801. II. 30., 34. sz. A himlő veszedelméről) jelentek meg; írt még verseket a M. Hirmondóba (melynek szerkesztésében is résztvett) és az Uj Bécsi M. Muzsába is; ilyenek: Gróf Teleki Sámuelné, szül. iktóri Bethlen Susánna halálára, Héczei Gáborhoz és az Ujj esztendei ajándék; egy verse a Hebeben is megjelent (1826).

Munkái:

1. Eleven lefestése a magyar nemzetnek. Bécs, 1794. (Költemény. Ujesztendei ajándék cz. újra 1enyomatott Marosvásárhelyt 1794.)

2. Poétai botanika. Nevezetessen a poéták elmés költeményjeikbe bécsúszott neveik, melyeket, két nemes Linné szerént különböző házakban lakni szokott pálma-fáknak, e folyó esztendőbenn, September 14-dik napjánn lett szerentsés egybe-keléssekenn vett örömébenn szedett ezen versekbe. Bécs, 1795.

Levelei Nagy István ref. paphoz. Nagyvárad, 1807. okt. 29. (K. Nagy Sándor, A váradi szinészet 27. l.)

Arczképe: olajfestés 1824. nov. 21. a mint halála előtt 9 nappal receptet ír más beteg számára (Grósz Albert orvos birtokában).

Nevét Sándorffynak is írják.

M. Hirmondó 1798. II. 12. sz.

M. Kurir II. 1802. I. 32. sz., 1803. I. 13. sz., 1824. II. 51. sz.

Annalen der Literatur, Wien, 1804. Intelligenzblatt 21. sz.

Allgemeine Literatur Zeitung 1804. 155. sz. (Intelligenzblatt).

Katona, Historia Critica XL. 586. l.

Hazai és Külf. Tudósítások 1824. II. 49. sz.

Danielik, M. Irók II. 275. l.

Delejtű 1859. 94. sz. (Csokonai levele S.-hoz 1804. január 3.)

Szinnyei Könyvészete.

Vasárnapi Ujság 1884. 2. sz. arczk.

Szabadság 1884. 34. sz. (Szobrot S.-nak).

K. Nagy Sándor, A váradi színészet története 1799-1884. Nagyvárad, 1884.

Náményi Lajos, A váradi szinészet története. Nagyvárad, 1898.

Kazinczy Ferencz Levelezése III., V. k.