Kezdőlap

Sinai Miklós,

ref. superintendens, szül. 1730. Hajdú-Bagoson (Biharm.), hol atyja S. Sámuel curiális birtokos volt és 1744. és 1758. Mária Terézia alatt, mint fölkelő nemes a maga költségén vitézkedett. S. tanulmányait 1746-tól Debreczenben (1746. ápr. 28. Derecskéről jövet iratkozott be a felső osztályba) végezte; honnét 1755 őszén külföldre ment s a bécsi, oxfordi (1756. jún.-1757. márcz.) és gröningeni egyetemeket látogatta. Jeles képzettségének bizonyítványa, hogy 25 éves korában a görög, latin, franczia és német nyelveket értette és beszélte. Angolországban tartózkodása alatt tetemes adományt eszközölt ki a debreczeni főiskolának, Hazatérvén, 1759. márcz. 31. kúnmadarasi lelkész, 1760. ápr. 16. pedig debreczeni tanár lett a történelem és classica philologia tanszékén; ápr. 29. tartotta beköszöntő beszédét. Tudományos téren különösen a magyar prot. egyház történetének buvárlására fordította erejét, a melyre vonatkozólag rengeteg anyagot gyűjtött. Kazinczy F. szerint «szélesen tanította az egyháztörténelmet»; 1764. jún. 19. pedig S. ezt jegyzé fel: «kezdettem az universalis históriát Offerhaus compendiumát vévén fel, a kire praelegáljak, minekutána az újhistoriát elvégeztem volna, melyet senki sem tanított». (L. Sinai naptári jegyzeteit Figyelmező 1873. 223., 226. l.) E tanulmányai közben érlelődött meg benne az az elv, melyért később annyi üldözést és szenvedést kellett kiállania; ugyanis lankadatlanul küzdött a világiaknak az egyházi kormányzatban való részvétele ellen, egyedül a lelkészek jogának nyilvánítván azt. Az 1781. márcz. 13. tartott egyházmegyei gyűlésen szemére vetették, hogy már 20 éve tanítja a történelmet, és a tanításban hosszú szétcsapongásai miatt, még sem végezte el. 1791. máj. 2. superintendensnek választották a lelkészek. Csakhogy ebbe a világiak végképen nem akartak belenyugodni és Hunyadi Ferenczet választották ellen-püspöknek; sőt június 28. nemcsak a püspökségtől, hanem tanári állásától is elmozdították. Ezen végzést okt. 18. ő felsége is megerősítette; egyszersmind meghagyta, hogy adják okát annak, miért mozdították el Sinait a tanárságból is? Ebből aztán tíz évig tartó per keletkezett; végre 1800. aug. 11. itéletül kimondatott S.-nak tanárságból elmozdítása. 1803. szept. 13. ő felsége beleegyezésével vége szakadt a pörnek; a helytartótanács ugyanis elrendelte, hogy nyugdíjaztassék. Az 1790-91. budai országgyűlésre a kollégium némely régi szabadalmai és adományai (p. o. az Apafi adományozta 6000 mázsa kősó) kieszközlése végett küldetett. Meghalt 1808. jún. 27. és Diószegi Sámuel debreczeni pap tartott fölötte gyászbeszédet.

Levele a szabolcsi tractushoz 1791. (Prot. Egyh. és Isk. Lap 1880.) Három levele Bod Péterhez egyháztörténelmi ügyben 1763., 1766. és 1767. (M. Prot. Figyelmező III. 1872. 49. 1.) Naptárjegyzetei 1759-1803. (M. Prot. Figyelmező IV. 1873. 220. és köv. lapok).

Munkái:

Iustini Historiae Philippicae. Iuxta editionem Abrahami Gronovii Lugduno Batauam Anni MDCCXIX. recensitae. Accedunt Prologi Historiarum Philippicarum Trogi. Item: Editoris Notae ac Animadversiones Historico-Criticae in Loca quaedam Libri Primi Auctoris. Debrecini, M.DCCL.XIX.

Sylloge actorum publicorum, quae celebris suo merito pacificationis Viennensis anno 1606. initiae, historiam, articulorum ejus sensum, et denique universam ejus constitutionem luculenter illustrant. Adjunguntur illis principis Stephani Botskay de Kis-Mária ultimae voluntatis seu testamenti tabulae; dictam etiam pacificationem Viennensem, & faciem illorum temporum illustrantes. Omnia nunc primum edita opera ac studio Victorini de Chorebo philohistoris. Hely n., 1790.

Zoványi még néhány classicus kiadását említi, de azoknak könyvészeti czímét nem adja.

Nagybecsű «Historia ecclesiastica»-ját, mely a magyar protestantismus történetét saját koráig vezeti le (két kötetben: az eredeti legnagyobb részt sajátkezű példányt a szerzőtől gróf Teleki Sámuel vette meg. Az I. k. 1564-ig 4rét 184 lap meg van a m. n. múzeumban, a II. k. 4rét 536 lap 1773-ig csakis a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban van meg), Pank Oszkár német tudós készül kiadni. Számos kézirata közül különösen: a Vindiciae principorum regiminis ecclesiarum et scholarum ref. Hungariae cz. nagy terjedelmű egyházjogtörténeti munkája (576 lap 4rét, megvan a tisztántúli egyházkerület levéltárában) említendő. Nagybecsű kézirat-gyűjteménye, már ma csak töredék-maradványokban, így is 17 nagy kötetben, Debreczenben az egyházkerületi levéltárban őriztetik. Erős gyanú szerint a Budai Ferencz Polgári Lexiconát is ő írta volna.

Festett arczképe a debreczeni ref. főiskola könyvtárában.

Hadi történetek V. 1791. 67. sz.

Ver. Ofner-Pester Zeitung 1808. 58. sz.

Hazai és Külföldi Tudósítások1808. II. 5. sz. (Nekr.)

Annalen der Literatur 1809. I. Intelligenzblatt 16. sz.

Tóth Ferencz, A helvetziai vallástételt követő túl a tiszai superintendentziában élt református püspökök élete. Győr, 1812. 203. l.

Sárospataki Füzetek 157. 689., 1858. (Révész Imre).

Csokonai-Album. Debreczen, 1860. 220. l.

Nagy Iván, Magyarország Családai. Pest, 1863. X. 210. l.

Századok 1868. 217., 296. l.

Keresztesi József, Krónika cz. egykorú naplója. Pest, 1868.

Vasárnapi Ujság 1869. 9. sz. arczk. (Révész Imre), 1891. 50. sz. arczk., 1907. 29. sz.

Szücs István, Debreczen város történelme. Debreczen. 1871. 943., 944., 953., 1099. l.

Fővárosi lapok 1871. 68. sz. (Höke L.)

Prot. Egyh. és Isk. Figyelmező (Révész Imre) 1872. 53. (Levele Bodhoz az Athenasról 1767. júl. 29.); 1873. 220., 277. 288-290., 346., 417., 462., 528., 530., 555. l., 1877. 118-123. l. (Gyüjteményéről.)

Figyelő III. 1877. 24., 80., 399. l.

Balogh Ferencz, A Magyar Protestáns Egyháztörténet Irodalma. Debreczen, 1879.

Szilády Áron, régi M. Költők Tára II. 1880. 375., III. 265., 274., IV. 265., 274., V. 217., 218., 220., VI. 144., 178. l.

Uj M. Athenás 357. l.

Petrik Bibliogr.

Irodalomtörténeti Közlemények II. 1892. 148. l. (Kéziratai), 1896. 144-147., 1897. 20., 249., 1839. 118., 1903. 268., 1904. 198. l.

Dóczy Imre, A debreczeni ref. gymnasium története. Debreczen. 1895. 36., 177. l. arczk.

Pallas Nagy Lexikona XV. 4. l.

Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 207. l.

Kazinczy Ferencz levelezése II., III., V., VI., IX. (Könyvtára.)

Szabad Egyház 1901. arczk.