Kezdőlap

Török János (csáfordi és jobbaházi),

m. kir. országos főlevéltárnok, a m. tudom. Akadémia levelező tagja, T. Antal tanító és Morvai Victoria fia, szül. 1809. jún. 6. Tapolczán (Zalam.); tanulmányait Keszthelyen, Budán, Pesten és a gráczi Johanneumban végezte, mely utóbbi intézetben különös előszeretettel karolta fel a természettudományi, mathematikai és gazdasági szakokat. Iskolai tanulmányait jó sikerrel végezve, rövid ideig gróf Trautmansdorf stájerországi liebenauai uradalmában, mint gazdasági és törvénykezési segéd volt alkalmazva; de 1830. már a hg. Eszterházy Miklós uradalmi igazgatóságnál Kismartonban működött. A m. gazdasági egyesülettel való összeköttetése ezen időben (1832-37) kezdődött. Gyakoribb lőn érintkezése a gazdasági egyesülettel akkor, midőn őt Klauzál Imre mint jószágigazgatósági ülnököt maga mellé Tótmegyerre meghívta és az 1839. a rohonczi gazdaképző intézetben elfoglalt állásához még egy tanszéket (a földmívelésit, gazdasági vegyészit és physiologiait) is kötött. Míg a rohonczi intézet állott, Klauzál Imre T.-t a gazdasági egyesület minden évnegyedi közgyűlésére magával hozta Pestre. Az egyesület iránti részvétkeltést és tagok gyűjtését ez időben T. Vasmegyében folytatta. A gazdasági egyesület szakértőkből álló küldöttség által évenkint egy jól rendezett gazdaságot vizsgáltatott meg (ezek elseje Alcsuth volt), melyekben mint kiküldött T. is részt vett. Ugyanezen idő alatt Török mint a magyar gazdasági egyesület képviselője a stájer gazdasági társaság közgyűlésén Grázcban s a német gazdák vándorgyűlésén Brünnben megjelent s az eredményről sok szakavatottsággal írt tudósításai buzdító hatással voltak az országban. A m. tudom. Akadémia 1841. szept. 3. levelező-tagjának választotta. A m. gazdasági egyesület 1834. jún. 3. közgyűlése megválasztotta titkárává. Pesten központi gyümölcsöskert létesítését eszközölte; közbenjárt a Schams-féle szőlőiskola megvételénél és a szőlőfajok terminologiájának összegyűjtését tűzte ki feladatául. A köztelken állatkiállítást eszközölt. Az egyesület támogatásával évenkint részt vett a német mezőgazdák vándorgyűléseiben s ily alkalmakkor mindig pár hónapot a külföld egyik-másik részének beutazására és tanulmányozására fordított. Ezen kirándulásai egyikének alkalmával 1844-ben az ország nádora részéről megbizatott egész Németországban a hűbéri és birtoklási viszonyokra vonatkozó adatok, valamint a közművelődésnek előmozdítására iskolák és közintézmények útján szolgáló törvények és rendszabályok összegyűjtésére. Az 1844. országgyűléshez az egyesület megbízásából gazdasági javaslatokat terjesztett be. Egyik volt annak eszközlése, hogy 10-15 alkalmas magyar ifjú külföldre küldessék, hogy a leendő gazdasági akadémia számára tanárokká képeztessenek. A köztelek felépítését tervezte, vezette és arra V. Ferdinand királytól 15,000 frtot eszközölt; annak berendezésénél közreműködött. Czegléd mellett, Szőkehalmán 1846. gazdasági intézetet létesített; de az országos vihar ezt is elpusztította. 1848-ban karddal cserélte fel a tollat, a csatatérre szállott s a fegyverletevésben az utolsók egyike Pesten az új-épületben, később az aradi várban volt fogságban. Kiszabadulván fogságából, Szőkehalmán, majd Pesten telepedett le s teljes tevékenységét az irodalmi téren fejtette ki, különösen a nemzeti érdekek előmozdítása körül; hosszú czikksorozatot írt a Magyar Hirlapba sat. Évtizedeken keresztül szoros összeköttetésben állván gróf Széchenyi Istvánnal, ennek bizalmát és jóindulatát a legteljesebb mérvben bírta s meghatalmazása folytán adta ki munkáit. Az írói segélyegylet megalapítása is egyik érdeme. 1866. országos főlevéltárnokká neveztetett ki. Könyvtárát kevéssel halála előtt a szatmári püspöki birtokába bocsátotta. A pápai szent Gergely-rend lovagja volt; a török Medsidi-rend vitéze, a m. gazdasági egyesület s a Szent-István-Társulat alapító, a m. földtani, a m. kertészeti, a bécsi cs. k. gazd. egyesület, a würtembergi kir. középponti földészeti intézet rendes, a Schweidnitz és Jauer herczegségek hazafiúi egyletének tiszt. tagja és érdempénzese, a stájerhoni, morva-sziléziai, a karantán cs. k. és az orosz cs. moszkvai gazdasági társulatok, az oszterlandi természetvizsgáló, a morva-szilédiai, a frauendorfi kertmívelő egyletek lev. tagja volt. Meghalt 1874. febr. 9. Budapesten. A m. tudom. Akadémiában 1875. márcz. 22. Érkövy Adolf tartott fölötte emlékbeszédet; a m. gazdasági egyesületben pedig 1876. decz. 8. Galgóczy Károly.

Munkái:

1. Magyarország legjelesebb gazdasági s iparvállalatainak ismertetése. 1. füzet: Alcsuth gazdasági tekintetben. Buda, 1841. (1800. példányban nyomatott. Németül: U. ott, 1841.).

2. A magyar gazdaság alapos ismeretére vezető okszerű kalauz. I. kötet. Földművelés. U. ott, 1842. (A II. kötet a 16 ívvel félbeszakad.)

3. A magyar gazdákat érdeklő legfontosb rétfüvek és takarmánynövények rövid ismertetése. 45 ábralappal. Pest, 1845.

4. A német mezőgazdák és erdőszök Boroszlón tartott kilenczedik gyűlésének rövid vázolata. U. ott, 1845.

5. A magyar gazdasági egyesület pártfogása alá helyzett czeglédi majoros és telkes gazdákat képező intézetnek tervrajza. U. ott, 1845.

6. Magyar életkérdések, összhangzásban a közbirodalmi érdekekkel. Írta gróf Széchenyi István egyik tanítványa s tisztelője. U. ott, 1852. (Névtelenül.)

7. Publicistikai és nemzetgazdasági némely dolgozatai. U. ott, 1858.

8. Magyarország primásai. Közjogi és történeti vázlat. 15 primás arczképével és számos archaeologiai és heraldikai ábrával. U. ott, 1859. Két kötet.

9. Gróf Széchenyi István végrendeletének főpontjai. Kiadta ... U. ott, 1860.

10. Hunnia. Írta gróf Széchenyi István. Kiadta ... U. ott, 1860.

11. Töredékek gróf Széchenyi István kiadatlan irataiból. Közrebocsátja ... U. ott, 1860. (II. kötet. Pesti por és sár. U. ott, 1866.).

12. Gróf Széchenyi István hagyományaiból. Kiadta ... U. ott, 1964.

13. Török János emlékirata s azon nemzeti petitiók, melyek az Octoberi diplomát megelőzték. Függelékül a legújabb alkotmányi mozgalmak történetéhez tartozó nevezetesebb diplomatikai okmányok. U. ott, 1864.

Szerkesztette a Magyar Gazda cz. hetilapot 1841. júl. 1-től 1848. decz. 7-ig, mely 1600 példányban jelent meg; az Igazmondó czímű mezei naptárt 1853-ra és 1854-re Pesten; a Pesti Naplót 1853. febr. 12-től 1855. ápr. 19-ig, midőn a szerkesztéstől a sajtórendőrség felfüggesztette; a Magyar Sajtót Bécsben 1855. jún. 15-től 1856. decz. végéig; a Kelet Népe cz. időszaki irodalmi szemlét Bécsben 1856. aug. 20-tól deczemberig három kötetben: a Hazánk. Közlemények a nemzeti történet és honismeret köréből, Pest, 1858. és 59. két évfolyamát; a Pesti Hirnököt 1860. decz. 6-tól 1866. végeig; az Egyetemes Magyar Encyclopaediának, kiadta a szent István-társulat 1859-60-ban, néhány kötetét Pesten.

Ferenczy és Danielik, Magyar Irók II. 346. l.

M. Világ 1866. 85., 86. sz. (Érkövy).

1874: A Hon 32., Pesti Napló 32., Vasárnapi Ujság 7. sz. arczk., Magyarország és a Nagyvilág 7. sz. arczk.

Érkövy Adolf, Emlékbeszéd Török János felett. Bpest, 1875. (Értekezések a term. tud. kör. VI. 3.).

Szinnyei Könyvészete.

Moenich, M. Írók Névtára. Pozsony, 1876. 564. l.

Pesti Hirlap 1880. (T. és a censor).

Galgóczy Károly Emlékkönyve. Bpest, 1883. III. 97. l. (Emlékbeszéd).

Fővárosi Lapok 1887. 246. sz. (T. fiatal éveiről).

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

Szepesi Közlöny 1892. 47. sz.

Pallas Nagy Lexikona XVI. 313. l.

Ágai Adolf, Por és hamu. Bpest, 1892.

Akadémiai Értesitő 1906. 613., 621. l.