Kezdőlap

Urházy György,

ügyvéd, hirlapíró, a m. tudom. Akadémia levelező tagja, U. György ref. lelkész és Kemény Terézia nemes szülők fia, szül. 1823. decz. 15. Tokajban; szülei Nagy-Dobáról Zilahra küldték gymnasiumba; 1842. Kolozsvárra ment folytatni tanulmányait. Méhes Sámuel, még mint jogászt, az Erdélyi Hiradóhoz fogdta belmunkatársul és a kolozsvári napló rovatot 1846. jan. 6-ig írta. 1847 elején még mindig a lapnál volt, midőn Marosvásárhelyt letette az ügyvédi vizsgát. 1848. aug. derekán beállott az akkor Kossuth, utóbb Mátyás nevét viselő XV. huszárezredbe. Marosvásárhelyről 1849-ben utoljára távozott Jakab Elekkel Oltszemre gróf Mikó kastélyába. Két hónap mulva Bem táborát kereste fel; útközben Csíkban elfogták, de megszökött. Mint galopin Bem táborában nyert alkalmazást; ott volt Szeben bevételénél és többször kitüntette magát. Részt vett Bem délmagyarországi hadjáratában és kapitánynyá lépett elő. A szabadságharcz után Tokajba menekült anyai rokonaihoz. 1850-ben Császár Ferencz meghívta a Pesti Naplóhoz, hol a külföldi rovatot vezette. 1854. jan. 11. útra kelt keletre, mint a P. Napló levelezője. Míg a keleti háború tartott, egészen politikai tanulmányokba volt mélyedve. Báró Kemény Zsigmond szerkesztése alatt, főként 1855-ben, a P. Napló vezérczikk írója volt; hirdette a napoleoni eszmék életrevalóságát. 1857. júl. 1. megindította a Magyar Postát 1500 előfizetővel; 1858. június végén Emich, a kiadó megszüntette a lapot. Ekkor U. a Magyar Sajtóhoz ment át, mint a külföldi rovat szerkesztője. 1861. a zsibói kerület választotta meg országgyűlési képviselőnek, a m. tudom. Akadémia pedig azon év decz. 20. levelező tagjának. 1862. megvált a Magyar Sajtótól és a Hon szerkesztőségébe lépett; 1863. aug. 17. a lap szerkesztését is átvette és 1865. aug-ig szerkesztette. Elvei, meggyőződése a Deák-párthoz fűzték, oda vonzották régi baráti összeköttetései is. Az alkotmányosság helyreállítása után (1867) kivált az ellenzéki Hon munkatársai közül s az Esti Lapok külföldi rovatát vette át. 1869. márcz. 26. a zsibói terület ismét megválasztotta képviselőnek. Meghalt 1873. ápr. 21. Budapesten. A m. tudom. Akadémiában Szilágyi Sándor 1880. márcz. 22. tartott fölötte emlékbeszédet.

Tudósításokat és verseket közölt tőle a Regélő Pesti Divatlap (1842. 19., 55., 64., 90., 102. sz. és 18., 43.); Vahot Országgyűlési Almanachja és az Aradi Vészlapok (1844. versek); a Beszélytár (Kolozsvár, 1843. költ.); azután a következő hirlapokba írt: Pesti Divatlap (1844., 1845. Beszéd Deák Ferencz és Vörösmartyhoz fáklyászene alkalmakor Kolozsvárt máj. 16., költ.); Nemzeti Társalkodó (1844. költ., fordítások); Szépirodalmiban (1853. Homer, Lamartine után); Müller Gyula Nagy Naptára (1854. Bátori István, 1855. Basi bozuk); Vasárnapi Ujság (1854.); Pesti Napló (1854. Keleti csatatérről, 1855. II. 11. sz., 1856. 387. Angolország politikai jövője. 1857. 123. és köv. számok, Egy tündér szerelme. Episod: A padisah és négy dervis cz. regényéből); Hölgyfutár (1855. 228. Szerb dalok); Divatcsarnok (1855. 24-27. Pik dáma, orosz beszély Puskintól, ford.); Család Könyve (III. 1858. Brune tábornagy); levele öcscséhez,Pest, febr. 3. 1858. Az 50-es évek hirlapirodalmi viszonyairól (Figyelő XXXIII.)

Munkái:

1. Keleti képek. Pest, 1854. (Czímkiadás. Bpest, 1884).

2. III. Napoleon. U. ott, 1854. Napoleon arczképével. (Az eredeti szerződés szerint Müller Gyula kiadó ezen munkáért 120 frtot fizetett honoráriumul).

3. Világkrónika. Népszerű előadása az 1857. szept. 1-től 1858. nov. végeig történt nevezetesebb eseményeknek. U. ott, 1859.

4. Liszt Ferenczhez. Hely és év n. (Költemény).

Szerkesztette az említetteken kívül: Örömdalok a nemzet ünnepén. Erdély kormányzója, nagym. széki ifjabb gr. Teleki József ur ő excell. Kolozsvárra érkezése. Írva több ev. ref. tanuló ifjaktól. Kolozsvár, 1842. (Első versét U. írta); Unio. Zsebkönyv. Kolozsvár, 1848. (Gróf Teleki Domokossal).

Kéziratban: Kaukazus leírása 3 kötetben. (Müller Gyula kiadóval szerződést is kötött 1855. márcz. 16. a munka kiadására; azonban pártolás hiánya miatt ez nem jelenhetett meg.)

Jegye: U. a politikai lapokban.

Erdélyi Hiradó 1846. 113. sz.

Ferenczy és Danielik, Magyar Irók II. 557. l.

Hazánk és a Külföld 1866. 24. sz. arczk.

Kákay Aranyos, Ujabb Fény- és Árnyképek. Pest, 1866.

Budapesti Közlöny 1869. 70. sz.

Nagy Iván, Magyarország Családai XI. 415. l.

1873: Pesti Napló 96., Fővárosi Lapok 95. (Vadnai), Budapesti Közlöny 93. sz.

Vasárnapi Ujság 1873. 19. arczk., 1898. 22. sz. arczk.,

Szilágyi Sándor, Emlékbeszéd Urházy György felett. Bpest, 1880. (Értekezések a társad. tudom. kör. VI. 4.).

P. Hirlap1880. 225. sz.

Petrik Bibliogr.

Kiszlingstein Könyvészete.

Pallas Nagy Lexikona XVI. 528. l. és gyászjelentés.