Bevezetés: célok és módszerek

A csapkodószárnyas repülőgépek fejlődését általában vagy mint a tulajdonképpeni "igazi", motorral és propellerrel felszerelt gépek előfutárait szokták tárgyalni - ennek megfelelően meglehetősen elnagyoltan és legfeljebb érintőlegesen - pl. a Csanádi - Nagyváradi - Winkler szerzőhármas által megjelentetett, címe szerint a magyar repülés történetét tárgyaló könyv gyakorlatilag egyetlen oldalt szán a témának. De példaként említhető Vajda Pál nagy magyar feltalálókat tárgyaló műve is, melyben hosszabban foglalkozik ugyan Svachulay Sándor repüléstörténeti jelentőségével, ám egyszer sem említi, hogy Svachulay élete végéig egyik fő célkitűzésének tartotta egy működőképes, izomerejű ornitopter megépítését. Természetesen a külföldi szakirodalomban is ugyanez a helyzet, legyen szó bár Gibbs-Smith-nek a repülőgépek kialakulásáról írott művéről vagy Wissmann összefoglaló munkájáról. Elvégre ma az izomerejű, propelleres gépek sikeresebbek az ornitoptereknél, így az utóbbiak kevésbé tűnnek érdekesnek. Jó példa erre pl. Reay, akinek a csapkodószárnyas repülőgépekkel kapcsolatos áttekintése már csak azért sem tekinthető teljesnek, mert számára az volt a fontos, hogy izomerejű megoldásról van-e szó.

A fentebbiekből következően a téma gyakorlatilag feldolgozatlan, és a kevés, repüléstörténetekben fellelhető adat legnagyobb részéről is kimutatható, hogy egy másik műből való kritikátlan átvétel. Természetesen a tárgyi ellentmondások is szép számmal fordulnak elő: Clive Hart a The Prehistory of Flight-ban Burattini repülő szerkezetével kapcsolatban nyolc szárnyról tesz említést, Wissmann viszont csak 6-ról tud. Ebben az esetben feltételezhető, hogy Hartnak van igaza, lévén könyve kimagaslóan megbízható és részletgazdag, két pontatlan forrás összevetésekor viszont olykor nehéz - ha nem egyenesen lehetetlen - döntésre jutni. Persze a hiányos adatközlések is gyakoriak: Lewis például a Frost-féle ornitoptereknél az egyik esetben a szárnyfesztávolságot, a másikban a tömeget adja meg, ami lehetetlenné teszi a két gép adatainak összehasonlítását.

Pedig a téma nem csak a kuriozitás szintjén érdekes: az újabb felfogás szerint nem tartható fenn az a nézet, mely szerint "a technikai fejlődés egész története egy rendezett vagy racionális utat követ" - ugyanúgy meg kell vizsgálni a jelenleg "sikertelennek" minősülő megoldások történetét és fejlődését is, mint a sikertörténeteket (a "zsákutcák" figyelmen kívül hagyása természetesen nem csupán a repüléstörténetre jellemző: Pinch és Bijker szerint a 25 kötetes Technology and Culture c. műben mindössze 9 cikk foglalkozott a technika "vakvágányaival").

a könyv a manapság inkább "sikertelennek" mint "sikeresnek" tekintett csapkodószárnyas repülőgépek történetét próbálja meg felvázolni a forráskritika hangsúlyozott alkalmazásával, illetve - bizonyos szempontból internalista megközelítésben (persze a sikeresség vagy sikertelenség megítélés kérdése, és az utóbbi tíz évben ismét kezd megélénkülni a csapkodószárnyas repülés iránti érdeklődés). A téma tárgyalása alapvetően történeti, nem pedig mérnöki szempontú, és a cél az egyes korok ornitopterkísérletei mögött álló elméletek feltárása(mint amilyen a repülés és az úszás párhuzamba állítása vagy a "világkép mechanizációjának" szerepe a XVII-XVIII. sz.-i madárrepülési elméletekkel kapcsolatban). Az elsődleges cél ennek megfelelően nem egy minden részletre és adatra kiterjedő mű létrehozása volt (erre egyébként terjedelmi okokból sem lehetne vállalkozni), hanem a hozzáférhető források (beleértve természetesen nem csak a nyomtatott forrásokat, hanem a Szabadalmi Tár anyagait is) és szekunder irodalmak alapján egy olyan kép kialakítása, ami az eddigieknél árnyaltabban mutatja be ezt a területet. Ennek megfelelően nem feladata a dolgozatnak választ adni arra a kérdésre, hogy lehetséges-e működőképes ornitoptert építeni, ennek eldöntése ugyanis a témával nem történeti aspektusból foglalkozó szakemberekre vár.