Bevezetés

Az "Árképzési gyakorlat Magyarországon" című felmérésnek több nemzetközi előzménye volt. Ilyen típusú felmérést tudomásunk szerint először Alan Blinder princeton-i közgazdászprofesszor folytatott Blinder (1991), Blinder (1994), akinek fő célkitűzése az volt, hogy igyekezzen direkt evidencia alapján árképzéssel kapcsolatos közgazdasági elméleteket tesztelni. Blinder kérdőíve alapján a Bank of England-ben készült egy hasonló felmérés, ahol az elméletek tesztelésén túl már konkrétabban előtérbe kerültek a monetáris politika igényei is (Hall-Walsh-Yates (1997), Small-Yates (1997)). Az "Árképzési gyakorlat Magyarországon" című kérdőív ez utóbbi vizsgálat magyarországi adaptációja. Az adaptáció során igyekeztünk minél kevésbé eltérni a brit kérdőívtől annak érdekében, hogy minél inkább összehasonlíthatóvá tegyük eredményeinket. Azonban négy olyan körülmény is adódik, amely miatt ez az összehasonlíthatóság csak fenntartásokkal fogadható el.

A brit (és az amerikai) kérdőíves kikérdezés interjúk formájában, kérdezőbiztosokkal történt. Az amerikai esetben doktorandusz egyetemi hallgatók vetek részt a kikérdezésben, vagyis eleve jól képzett kérdezőbiztosok, míg a Bank of England a vállalatokkal állandó kapcsolatot tartó "ágenseit" használta. Így a közvetlen kérdezéses eljárás kivihető volt. Ezzel szemben mi postai kérdőív formájában oldottuk meg a felmérést, ami miatt igyekeztünk bizonyos egyszerűsítéseket tenni, minél kevesebb nem egyöntetűen értelmezhető kérdést feltenni. Érzésünk szerint nem jártunk ugyan mindig sikerrel, de az előzményekkel való összehasonlítás azt sugallja, hogy alapvetően jelentős információ veszteséget a kérdőív kitöltésének ezen formája nem jelentett.

Másodszor a brit és az amerikai kérdőívben egyetlen kérdés sem foglalkozott a hazai valuták árfolyamának szerepével az árazásban. A magyar monetáris politika számára az árfolyammal kapcsolatos árazási problémák elsőrendű fontosságúak, mindenképpen be kellett hát iktatnunk ilyen típusú kérdéseket, amelyeknek megfelelő azonban nem létezik a Bank of England kérdőívében.

Harmadszor pedig alapvető különbség az Egyesült Királyság és az USA, valamint Magyarország között az, hogy az előbbi két országban az infláció a felmérések időszakában alacsony (5 % alatti volt), miközben Magyarországom évek óta stabilan kétszámjegyű. A "nyugati" kérdőívek egyik fontos témája az ármerevség volt, illetve az a kérdés, hogy van-e aszimmetria az árváltoztatások között, azaz a vállalatok viselkedése különbözik-e attól függően, hogy csökkentenek vagy növelnek-e árat. Magyarországon az utóbbi évek 15-20 %-os átlagos árnövekedése mellett majd minden ármeghatározónak előbb-utóbb árat kellett változtatnia, és ez vélhetőleg árnövelés volt. Mindazonáltal kíváncsiak voltunk arra, hogy jóllehet az elmúlt évek tapasztalata a vállalatok túlnyomó részében az árnövelés, mit gondolnak arról, hogy milyen körülmények között kerülhetne, illetve kerül sor árcsökkentésre. Igyekeztünk tehát több esetben feltételes kérdéseket megfogalmazni, jóllehet az ilyen megfogalmazás könnyen lehet, hogy félreértésekhez vezethet, hiszen nem könnyű mindig észrevenni azt, hogy egy kérdőív mikor használ kijelentő és mikor feltételes módot az egyes kérdésekben.

A negyedik körülmény a felvételek megbízhatóságával kapcsolatos. Sem a Blinder féle, sem pedig a brit felvétel esetében nem tudjuk, hogy a megkérdezett cégek köre bármilyen szempont szerint is reprezentálná az Egyesült Államokban működő, vagy a brit vállalatok körét. Esetünkben ugyanakkor a válaszadók mintáját úgy súlyoztuk, hogy az ágazat és cégnagyság szerint reprezentálja a kiválasztott sokaság cégeit. A válaszadásra vonatkozó pontossági és megbízhatósági tesztek is a kérdezés torzítatlanságát támasztják alá. Semmi akadálya nincs tehát, hogy a kérdezésből nyert információk alapján általánosíthassunk és következtetéseket vonjunk le a magyar cégek árképzési gyakorlatára vonatkozóan. Mindössze egy körülmény árnyékolja be a fenti kijelentést, amelyre fel kell hívjuk az olvasó figyelmét. A belföldre szállított termékek árazásról szóltak a kérdések, viszont Magyarországon ma számos olyan vállalat működik, amely termelésének 100%-át exportálja. Tehát a hazai termelés egy jelentős szegmense számára a kérdőív nem volt megválaszolható. Ebből fakad, hogy a döntően exportra termelő cégek a sokasági arányuknál kisebb súllyal szerepelnek a válaszadók mintájában.