Bevezetés

A nemzetközi gyakorlatban a kötött árfolyamrendszereket használó országok jelentős része nem egy devizához, hanem egy kompozit indexhez - valutakosárhoz - köti devizáját. A fejlődő országok körében a valutakosár alkalmazása a 80-as évek folyamán vált egyre inkább elterjedtté. A valutakosarat használó országok 1976-os 13.1%-os részaránya 1989-re 22.9%-ra emelkedett. A váltás legfőbb okai a Bretton Woods-i árfolyamrendszer összeomlásában keresendők. A főbb devizák (USD, DEM, JPY stb.) nominális árfolyamai ugyanis ezt követően a korábbiakhoz képest sokkal volatilisebbé váltak. Annak érdekében tehát, hogy a nominál-effektív árfolyamindexek kevésbé legyenek változékonyak, számos ország kezdte el egy valutakosárhoz képest meghatározni hazai devizájának árfolyamát.

Tanulmányunkban röviden összefoglaljuk a valutakosár megválasztásakor általában felmerülő fontosabb szempontokat, először a monetáris- és árfolyampolitikai, majd pedig a kockázatkezelési megközelítést mérlegeljük. Az első fejezetben fogjuk belátni azt is, hogy vannak (voltak) olyan szempontok, amelyeknek a pénzpiacok fejlődésével egyre inkább csökkenő a jelentőségük. A második fejezetben a valutakosár meghatározásakor figyelembe veendő szempontok segítségével számításokat végzünk az optimális valutakosár szerkezetére vonatkozóan. A harmadik fejezetben néhány speciális problémára hívjuk majd fel a figyelmet. Ilyen például az EURO 1999-es bevezetésével előálló új helyzet, amely bizonyos körülmények között átmeneti tőkepiaci bizonytalanságokat okozhat. A negyedik részben foglaljuk össze főbb következtetéseinket.