Előszó

Az erdélyi intézményi gyűjtemények könyvállományának bemutatása után most szinte kizárólag csak magánkönyvtárak jegyzékeinek kiadására vállalkoztunk. Terveink szerint az Erdélyi könyvesházak "belső sorozatként" tovább él majd, és a szász városok olvasmányműveltségének levéltári dokumentumai után a csíksomlyói ferences kolostor, illetve a kolozsvári Református Kollégium könyvtárának XVIII. századi állapotát regisztráló jegyzékeket adnánk közre.

Mostani kötetünk szerkezetét tekintve megpróbálta Erdély XVII. századi művelődéstörténeti intézményrendszerének alapvető változását reprezentálni. Sajnos a XVI-XVII. század fordulójáról alig van anyagunk, s fájdalmas hiány az is, hogy a fejedelmi családok bibliotékáiról, s magáról a fejedelmi gyűjteményről nem maradtak fenn korabeli katalógusok. "A Bethlen-család és környezete" fejezet is alig mutat be valamit abból a patrónusi szerepvállalásból, amelyet a család tagjai a XVI. századtól képviseltek.

Az "erdélyi Mohács", Gyulafehérvár 1658. évi feldúlása után a főúri udvarok váltak azzá a művelődésszervező erővé, amelyet addig a fejedelmi udvar jelentett. A fejedelmi család, az Apafiak mellett a Teleki család volt az, amely generációról generációra adva tovább a nemes feladatot, folyamatosan támogatta a hazai iskolákat, a külföldre menő diákokat. A család tagjai maguk is az akadémiai tanumálnyutat választották az akkor már nem ritka egyéb célú utazások helyett. Kötetünk második, de főként harmadik fejezete tehát az olvasmányműveltség forrásainak oldaláról a magyarországi udvari kultúra történetének egy-egy fejezetét dokumentálja. Appendixben olyan gyűjtemények jegyzékeit közöltük, amelyek darabjai nem kerültek Magyarországra, vagy Erdélybe. Az 1638. évi kolozsvári könyvelkobzási akció listája pedig nem egyetlen valaha létezett bibliotékát ír le - ezért került könyvünknek ebbe a részébe.

E könyvjegyzékek feldolgozása, az egyes könyvtételek azonosítása folyamatban van. Elemző tanulmányt ezen munka egyes részeinek lezárása után adunk majd közre.