Ki vagy, ki megnyitottad
Lelkem kútjait?
Ki vagy, ki dalra hívtad
Szívem húrjait?
Ki a semmiből jössz,
S égeted lelkemet.
Ki adsz annyi kínt,
S százannyi örömet.

Miért, hogy benned látom
Újra önmagam?
Bár messze-távol élsz,
De lelked tárva van.
Miért, míg szárnyaimmal
Útra nem kelek,
Addig csak benned élek
Boldog életet.

Mi ez az érzés,
Ez emésztő tűz,
Mi elkerget innen,
A te hazádba űz.
Mindörökké égjen
Lángoló fáklyaként,
Ez adjon nékem boldog,
Szép reményt.

Egy érzés, mi átjárja
Egész lényemet.
Egy kérdés, mit feltenni
Néked nem merek.
Egy felhő, min fényesen
Tör át a napsugár,
Egy álom, mi nappalból,
Éjszakába száll.

Öleld hát, kit a sors
Tenéked választott.
Szeresd hát, kit az ég
Tenéked támasztott.
De ha szemedbe nézek
Elönt a fény,
Bár szerelmed másé,
A lelked már enyém.